McDonnell Douglas F-4G (E/F) Wild Weasel Phantom II
1:72, Italeri
No.134
Pintér György - Múzeumi krimik
A típus története
Az F-4G Wild Weasel gyakorlatilag egy célspecifikusan átalakított F-4E, amelynek a gépágyúját kiszerelték, és helyére elektromos rendszerek kerültek, melyek az ellenséges légvédelmi radarok bemérésére szolgáltak. Az F-4G gépek sokkal potensebbek voltak F-4C és D alapú elõdeiknél, és az F-16CJ/DJ gépek megjelenéséig az elsõ számú radar-elhárító típus volt a légierõben. Az F-4G csak az 1970-es évek közepén jelent meg, túl késõn ahhoz, hogy Vietnam felett bevethessék, de mintegy 20 évig nagyon sikeresen szolgált a légierõben.
Elsõdleges fegyverzete az AGM-78 Standard Arm (késõbb az AGM-88 HARM - High-speed Anti-Radiation Missile, ~nagy sebességû radarelhárító rakéta) és az AGM-65 Maverick volt, illetve képes optikai irányítású légibombák, valamint hagyományos és kazettás bombák ledobására is. A radarirányítású rakéták elleni védelem céljából pedig ECM konténereket is vittek magukkal. Az általános függesztménye az 1980-as évetõl három póttartály (egy a törzs, kettõ a külsõ szárnypilonok alatt), két AGM-88 HARM a belsõ szárnypillonok alatt, három AIM-7M a törzs alatt és egy ALQ-184 ECM az egyik elsõ törzs alatti Sparrow-pillonon.
A makett
A makettet a páromtól kaptam, aki egy bolhapiaci „túra” alkalmával talált rá, kifejezetten jó állapotban, egyedül a doboz volt kibontva, viszont a kit be volt csomagolva, tehát mondhatni érintetlen volt. A makett egy régi dobozos Italeri, amit állítólag ma már nem gyártanak (ennek ellenére biztos beszerezhető még valahonnan), és több változat készíthető el belőle (E/F/G).
Én biztos az utóbbit fogom elkészíteni belőle. Na, de lássuk a medvét…
A doboz kinyitása után két fehér(!) és egy átlátszó öntvény köszön vissza. A kit legnagyobb hátránya(ha lehet ezt annak nevezni), hogy pozitív panelvonalas. Sorja csak nyomokban található rajta, de ezek nagyon könnyen eltüntethetőek. A kabin kidolgozottsága átlagosnak mondható, matricán kapjuk a műszerfalat, de a bátrabbak megpróbálkozhatnak a festéssel is, mert domború a felületük. Az ülések viszont nagyon szépen néznek ki, minimális update-ot igényel(fel kell hevederezni). A futószárak is hasonlóan szépek, itt a kerekeket és az aknákat nagyolták el, de ez is orvosolható. A szárnyakat két darabból kapjuk (alsó és felső rész), és előre be vannak hajlítva a szárnyvégek, így azokkal nem lehet variálni (max ha valaki levágja őket).
A hajtóműkiömlők is korrektül néznek ki. Az illeszkedésről még nem tudok nyilatkozni, első ránézésre jónak tűnik, de ez úgy is majd csak építés közben fog kiderülni. Az átlátszó alkatrészek tormentesek, de mivel sajna nem lett külön becsomagolva, egy kicsit összekarcolódott, és mintha egy csöppet megsárgult volna (legalábbis nekem úgy tűnik). A fegyverzetet a végére hagytam. Mivel ez egy feladatspecifikus gép, ezért ennek megfelelő arányban kapunk fegyverzetet. Az E/F variánshoz megkapjuk a beépített gépágyút, és mellékeltek még négy darab AIM-9-est, a hozzájuk tartozó pilonokkal együtt. „Bonuszként” kapunk még három póttankot is. Ezzel szemben a G verzióhoz mellékelték a gépágyú helyére beépítendő elektronikai rendszereket, és ugyanígy megkapjuk a függőleges vezérsík tetejére is a rendszerek áramvonalas borítását, valamit a plusz antennákat, amiket a gép különböző pontjaira kell elhelyezni. De egy speckó gép mit sem ér speckó fegyverzet nélkül. Ebből sincs túl nagy választék: Egy AGM-45 Shrike (tévesen AGM-48-nak van feltüntetve az összeállítási rajzon, de ez két külön világ)és egy AGM–78 Standard lokátor romboló levegő-föld rakétát kapunk, ezen felül egy ALQ-119 ECM-et (zavarókonténert). Nekem személy szerint hiányérzetem támadt ezzel kapcsolatban: se AIM-7 Sparrow, se AGM-88 Harm rakéta, de ezek a hiányosságok valószínűleg a kit „életkorára” vezethetőek vissza.
A végére a gép „ruhájáról” néhány mondat:
Három fajta festsévaríáció készíthető el a matricalap segítségével, ezek a következők: Egy török; egy német és egy amerikai. Én csak két festésről tudok nyilatkozni, mivel a doboz hátuljáról lehagyták a török festést. A német gép egy Ferris-mintás gépet ábrázol (szükséges színek kódjai mellékelve), az amerikai festés pedig az USAF 35th TRW/39th TFTS-ben szolgáló gépet ábrázolja, még színes kivitelben (hasonlóan mellékelve a színkódok). Amúgy a matricák élesek, nincs rajtuk elcsúszás, és csak a legminimálisabb jelzéseket tartalmazza a matricalap.
Mivel ez egy régi kit, megvannak a maga gyemekbetegségei, de némi türelemmel és egy adag elszántsággal, esetlegesen feljavítók „egész hadával” egy igen szép, és érdekes géptípus készíthető el, 72 léptékben. És ennél a makettnál egy régi mondás érvényesül: „Aki keres az talál!”
Végeztem a géppel, néhány gépet felteszek mutatóba.
Az F-4G Wild Weasel gyakorlatilag egy célspecifikusan átalakított F-4E, amelynek a gépágyúját kiszerelték, és helyére elektromos rendszerek kerültek, melyek az ellenséges légvédelmi radarok bemérésére szolgáltak. Az F-4G gépek sokkal potensebbek voltak F-4C és D alapú elõdeiknél, és az F-16CJ/DJ gépek megjelenéséig az elsõ számú radar-elhárító típus volt a légierõben. Az F-4G csak az 1970-es évek közepén jelent meg, túl késõn ahhoz, hogy Vietnam felett bevethessék, de mintegy 20 évig nagyon sikeresen szolgált a légierõben.
Elsõdleges fegyverzete az AGM-78 Standard Arm (késõbb az AGM-88 HARM - High-speed Anti-Radiation Missile, ~nagy sebességû radarelhárító rakéta) és az AGM-65 Maverick volt, illetve képes optikai irányítású légibombák, valamint hagyományos és kazettás bombák ledobására is. A radarirányítású rakéták elleni védelem céljából pedig ECM konténereket is vittek magukkal. Az általános függesztménye az 1980-as évetõl három póttartály (egy a törzs, kettõ a külsõ szárnypilonok alatt), két AGM-88 HARM a belsõ szárnypillonok alatt, három AIM-7M a törzs alatt és egy ALQ-184 ECM az egyik elsõ törzs alatti Sparrow-pillonon.
A makett
A makettet a páromtól kaptam, aki egy bolhapiaci „túra” alkalmával talált rá, kifejezetten jó állapotban, egyedül a doboz volt kibontva, viszont a kit be volt csomagolva, tehát mondhatni érintetlen volt. A makett egy régi dobozos Italeri, amit állítólag ma már nem gyártanak (ennek ellenére biztos beszerezhető még valahonnan), és több változat készíthető el belőle (E/F/G).
Én biztos az utóbbit fogom elkészíteni belőle. Na, de lássuk a medvét…
A doboz kinyitása után két fehér(!) és egy átlátszó öntvény köszön vissza. A kit legnagyobb hátránya(ha lehet ezt annak nevezni), hogy pozitív panelvonalas. Sorja csak nyomokban található rajta, de ezek nagyon könnyen eltüntethetőek. A kabin kidolgozottsága átlagosnak mondható, matricán kapjuk a műszerfalat, de a bátrabbak megpróbálkozhatnak a festéssel is, mert domború a felületük. Az ülések viszont nagyon szépen néznek ki, minimális update-ot igényel(fel kell hevederezni). A futószárak is hasonlóan szépek, itt a kerekeket és az aknákat nagyolták el, de ez is orvosolható. A szárnyakat két darabból kapjuk (alsó és felső rész), és előre be vannak hajlítva a szárnyvégek, így azokkal nem lehet variálni (max ha valaki levágja őket).
A hajtóműkiömlők is korrektül néznek ki. Az illeszkedésről még nem tudok nyilatkozni, első ránézésre jónak tűnik, de ez úgy is majd csak építés közben fog kiderülni. Az átlátszó alkatrészek tormentesek, de mivel sajna nem lett külön becsomagolva, egy kicsit összekarcolódott, és mintha egy csöppet megsárgult volna (legalábbis nekem úgy tűnik). A fegyverzetet a végére hagytam. Mivel ez egy feladatspecifikus gép, ezért ennek megfelelő arányban kapunk fegyverzetet. Az E/F variánshoz megkapjuk a beépített gépágyút, és mellékeltek még négy darab AIM-9-est, a hozzájuk tartozó pilonokkal együtt. „Bonuszként” kapunk még három póttankot is. Ezzel szemben a G verzióhoz mellékelték a gépágyú helyére beépítendő elektronikai rendszereket, és ugyanígy megkapjuk a függőleges vezérsík tetejére is a rendszerek áramvonalas borítását, valamit a plusz antennákat, amiket a gép különböző pontjaira kell elhelyezni. De egy speckó gép mit sem ér speckó fegyverzet nélkül. Ebből sincs túl nagy választék: Egy AGM-45 Shrike (tévesen AGM-48-nak van feltüntetve az összeállítási rajzon, de ez két külön világ)és egy AGM–78 Standard lokátor romboló levegő-föld rakétát kapunk, ezen felül egy ALQ-119 ECM-et (zavarókonténert). Nekem személy szerint hiányérzetem támadt ezzel kapcsolatban: se AIM-7 Sparrow, se AGM-88 Harm rakéta, de ezek a hiányosságok valószínűleg a kit „életkorára” vezethetőek vissza.
A végére a gép „ruhájáról” néhány mondat:
Három fajta festsévaríáció készíthető el a matricalap segítségével, ezek a következők: Egy török; egy német és egy amerikai. Én csak két festésről tudok nyilatkozni, mivel a doboz hátuljáról lehagyták a török festést. A német gép egy Ferris-mintás gépet ábrázol (szükséges színek kódjai mellékelve), az amerikai festés pedig az USAF 35th TRW/39th TFTS-ben szolgáló gépet ábrázolja, még színes kivitelben (hasonlóan mellékelve a színkódok). Amúgy a matricák élesek, nincs rajtuk elcsúszás, és csak a legminimálisabb jelzéseket tartalmazza a matricalap.
Mivel ez egy régi kit, megvannak a maga gyemekbetegségei, de némi türelemmel és egy adag elszántsággal, esetlegesen feljavítók „egész hadával” egy igen szép, és érdekes géptípus készíthető el, 72 léptékben. És ennél a makettnál egy régi mondás érvényesül: „Aki keres az talál!”
Végeztem a géppel, néhány gépet felteszek mutatóba.
|
|
A doboz
|
|
|
Őntvények
|
|
|
Őntvény - A
|
|
|
Őntvény - B
|
|
|
Átlátszó alkatrészek
|
|
|
matricalap
|
|
|
Ősszeállitási rajz
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 1
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 2
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 3
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 4
|
|
|
Ősszeállitási rajz - 5
|
|
|
Festésvariációk
|
|
|
USAF F-4G Wild Weasel
|
|
|
A kész gép
|
|
|
A kész gép (2)
|
|
|
A kész gép (3)
|
2008.08.03.
Utolsó módosítás: 2008.09.17.
Utolsó módosítás: 2008.09.17.