Focke-Wulf Fw-P.II

1:72, Special Hobby

Pintér György - Múzeumi krimik A készlet témáját tekintve újabb német prototípus megépítését teszi lehetővé, és a korábban megvásárolt He-1078-hoz hasonló minőséggel rendelkezik. A kidolgozottság is nagyjából ugyanazon a szinten áll, leszámítva, hogy ezúttal az egyes alkatrészek (de főként a szárnyak) felülete rendkívül érdes. Ezért az építés során minden egyes darabot át kell csiszolni.

A kit anyaga sajnos még itt is a „nehezen kezelhető” kategóriába tartozik; vastag csonkok tartják az alkatrészeket, így azok biztosan nem törnek le, viszont levágni is nehéz őket, mert könnyen megsérülhet a munkadarab is. Ajánlott oldalcsípő vagy minifűrész bevetése.
Kidolgozottság tekintetében azt kapjuk, ami egy tervként létezett repülőgép esetében elvárható: vagyis semmit. A kabin alkatrészei például ugyanazok, mint a „tesónál”, sőt még a főfutók is stimmelnek (igaz itt szebbek)! A szárak rendkívül sorjásak: vagy újak gyártása, vagy alapos faragás szükséges. A hajtómű alkatrészeit egy-egy tüske jelenti, amit a gondola elejére és végére kell beragasztani. Ezek mondjuk elfedik a belső ürességet, de szebbet is lehet helyettük csinálni. A futóaknák elég sekélyek, ezeket nem árt kimélyíteni, mert még a szárak sem férnek el bennük, nemhogy a kerekek. Az aknafedelek méretvétel szempontjából hasznosak, egyébként vastagok.

A szárnyakat és a vízszintes vezérsíkokat szokásukhoz híven itt sem látták el illesztési csonkokkal, ezeket házilag kell legyártani. A panelvonalak viszont gyönyörűek! Szépen, finoman hálózzák be a törzset és a szárnyakat, itt a csiszolás után szükség lehet óvatos áthúzásukra, illetve néhány szegecs pótlására.

A géphez kapunk rézmaratást is, mégpedig ugyanazt amit a He-1078-as „kistestvérhez”, eszerint valóban szériában csomagolják őket. A matricalap szép, bár nem sok jelzés található rajta. Az összeállítási útmutató egyféle festést tartalmaz, de nyugodtan lehet „kísérleti” festést is készíteni. :)

A kivitelezésre tehát egy gyenge közepest érdemel a gyártó, ami a műanyag alkatrészeket illeti, azonban ennek ellenére én mégis a könnyen megépíthető és feljavítható kategóriába sorolnám.

Az építés menetéről folyamatosan beszámolok majd, ha megindult a "Projekt".

Az építés:

Az első lépést a törzsfelek levágása jelentette, majd ezek kihámozása a sorjából. Főleg a beömlőnyílás megtisztítása volt nehézkes a finom hajlatok miatt. Szikével és fogpiszkálóra szorított csiszolópapírral azonban sikerült megoldani. Ezután átkarcoltam a finom panelvonalakat egy fémvonalzó mellett és átpolíroztam az alkatrészeket. A pilótafülke belsejét is elegyengettem, mert itt is volt néhány oda nem illő dolog. Felhasználtam a padlólemezt és a hátfalat, de előbb alaposan elvékonyítottam őket. Kicseréltem a műszerfal takarólemezét is, mert az eredeti túl vastag volt és nem passzolt hozzá a műszerfal. Ez utóbbit szintén az eredeti alkatrész felfúrásával és elvékonyításával alakítottam ki. A műszerek káváját vékony gyűrűkből készítettem. Az oldalfalakra bordázatot és néhány kezelőszervet készítettem, majd RLM66 színre festettem. A kezelőszerveket ezután külön színeztem 3/0-s ecsettel, valamint az egész kabint szárazecseteltem az RLM66 világosított változatával. A műszerfal furataiba fekete festéket, majd lakkot cseppentettem és száradás után beragasztottam. Elhelyeztem néhány piros-sárga-fehér pöttyöt is egy tű segítségével, amik a különböző lámpákat jelzik.

A kabin után következtek a szárnyak. A szárnyak belső részét simára csiszoltam, így eltűnt a futóaknában kialakított rácsos minta., amely helyett újat akartam készíteni. Ezt a felek összeragasztása után húzott szálból és sztirol lapból alakítottam ki.
A törzshöz való illesztéshez rögzítő csapok felragasztására van szükség, mert a gyártó semmi ilyet nem készített az alkatrészekre. Enélkül viszont nagyon könnyen letörnének a szárnyak. Miután a törzsfelekre felfúrtam az illesztési lyukakat, átjelöltem őket a szárnyakra és kb. 5mm mély zsákfuratokat készítettem. Ezekbe rézdrótot ragasztottam, így már stabilan felragaszthatóak.

A hajtómű részletezésével folytattam az építést. A kiömlőbe kerülő alkatrész elég elnagyolt, egy műanyaglapon lévő tüske tulajdonképpen. Mivel látszik, ezért a tüske köré műanyag lapokból turbina lapátsort ragasztottam, majd behelyeztem az egyik törzsfélbe. Ragasztás után ezüsttel festettem, feketével és barnával befolyattam.
Az összes belső rész beillesztése után egyesítettem a törzs két felét. Itt szükség volt néhány pillanatszorítóra is, mert vetemedett voltak a darabok. A teljes száradás után óvatosan eltávolítottam a szorítókat és tömítettem a hézagokat. Felragasztottam a szárnyakat, a töveknél lévő réseket húzott szállal tüntettem el. A szimmetrikus beállítást négyzetrácsos lap előtt ellenőriztem. Ugyanígy tettem a vízszintes vezérsíkokkal is, majd pótoltam az eltömített panelvonalakat. A hasi részt az RLM76-os fehérrel világosított változatával festettem, a futómű aknák RLM02 színűek, barna pigmentporral nedvesen átkenve és visszatörölve. Az aknaajtókat tejfölös pohárból kicseréltem, mintájuk az eredeti alkatrész.

Az alsó rejtőszín száradása után a kétszínű (sárga-fehér) törzsgyűrű festéséhez kezdtem: kimértem a gyűrű szélességét, majd maszkolószalaggal körülhatároltam. A fehér réteg alapja hobby festék, amire olajfestékkel vittem fel a következő rétegeket. Ezután a közepét 3 mm szélességben kitakartam, a többit sárgára színeztem. A felső felületek alapszíne világosszürke, a foltozás középszürke színű.
A festék száradása alatt nekiláttam a futóművek feljavításának. Mivel elég sorjásak voltak az alkatrészek, így eltávolítottam minden kiálló darabot, majd mini fúróba fogva dörzspapírral hengeres forgástestet esztergáltam. A két főfutónál kivágtam a teleszkópot és gemkapocs-darabbal pótoltam. Elkészítettem a rugóstagokat is. Az orrfutó darabját az eredetiből már nem tudtam előbányászni, ezért fogpiszkálóból megfelelő átmérőben újra esztergáltam. A rugóstagot és a behúzó munkahengert itt is pótolni kellett.

Felső kamuflázsnak egy internetről letöltött kép alapján kétszínű szürke kombinációt választottam. Az alap világosszürkét először hobbyfestékből kevertem ki. Mivel azonban rendkívül sérülékeny az alapréteg, így a továbbiakban azonos árnyalatú olajfestéket használtan két további rétegben. Az utolsó száradása után már polírozhatóvá vált a felület, a festési hibákat így óvatosan el lehet tüntetni. A sötétebb szürke foltok helyét kimaszkoltam és hasonló eljárással festettem meg.

A kabintetőt körbevágtam, és addig csiszolgattam az aljából, amíg a lehető legjobban nem illeszkedett. A réseket oldószeres ragasztóba mártott húzott szállal fedtem el. Ezt szikeheggyel is jól el tudtam „kenni” a tető pereme körül. Az utólagos beavatkozás nyomait egy sötétszürke folttal tüntettem el. Már csak a futók beragasztása volt hátra, amiket előzőleg már elkészítettem. A kerekek gumi mintázatát egy reszelő segítségével alakítottam ki: lekentem a felületet oldószeres ragasztóval, majd fél perc után végiggörgettem a kereket a reszelőn. Így a felpuhult részen benyomódott a mintázat. A gumit ezután lapítottam, festettem és felragasztottam a futószárakra pillanatragasztóval. Feltettem az aknaajtókat is.

Matricázás előtt félfényes lakkspray-jel szórtam át a teljes gépet, amit szintén megpolíroztam. Erre a felületre kerültek fel a jó minőségű, leheletvékony matricák (a felrakásnál néhányszor el is szakadtak, mert nem voltam elég türelmes). Végezetül kapott még egy réteg védőlakkot.

A kész makettet fa alapra rögzítettem drótcsapokkal és a típusát jelölő táblát gyártottam hozzá műanyag lapból.