Breda Ba.88 Lince
1:72, Special Hobby
No.72397
Pintér György - Múzeumi krimik
A készlet a szokásos Special Hobby színvonal, vagyis elég sok a sorja és a részletek is elnagyoltak néhol. Vannak azonban szép részek is, a vésett panelvonalak például egészen jók lettek. A műanyag minősége a szokásos, elég jól kezelhető, bár az öntési csonkok többnyire rossz helyekre kerültek. Az átlátszó alkatrészek korrektek, de kissé torzítanak. Az illeszkedés a szárazpróbák alapján tűrhető, de pár helyen szükség lesz tömítésre/csiszolásra. Gyanta kiegészítő még nincs ehhez a készlethez, ami nagy kár, mert például a Piaggo motorokat sokkal szebben is megoldhatták volna. A műanyagnak sajnos csak nagyon messziről van köze az eredetihez. Ugyan gyantából be lehet (talán) szerezni, de eléggé borsos áron, így lemondtam róla.
Összességében véve közepesnek értékelem a készletet, de a típusválasztás miatt minden Regia Aeronautica kedvelőnek kötelező elem a polcán/szekrényében.
Mint az esetek többségében, most is a kabin az első lépés, amit elég sok darabból állíthatunk össze. Az illesztéseknél van egy kis zavar, hogy a függőleges hátfalon lévő pozícionáló csíkokra, vagy azok mellé kell-e az oldalfalakat ragasztani. Emiatt sok szárazpróbát kellett csinálnom, hogyan a legjobb az illeszkedés. A részletesség is hagy kívánnivalót maga után, házi tuninggal, vagy a típushoz készült (beszerezhető?) rézmaratással egy kicsit ki lehet pofozni a belsőt. De ha valaki nem akar ebbe plusz energiát feccölni, akkor akár úgy is hagyhatja, mert a szűk kabinból nem sok fog látszani. Én egyedül a kormányon cseréltem le a fogantyúkat drótból hajtottra, mert az eredetiek túl sorjásak. A kabint zöld színre festettem és száradás után annak világosított árnyalatával szárazecseteltem, majd kifestettem az apróbb részleteket. Ezután barna befolyatást végeztem. A műszerfalon kimélyítettem a műszerek helyét, aztán matt feketére festettem. A műszerekbe fényes lakkot csepegtettem ecsettel, illetve kifestettem pár kapcsolót is.
A kész egységet a törzs felső részébe kell ragasztani, ahol elvileg pozícionálást segítő bütykök is vannak, de az illesztés nem tökéletes. Itt igyekeztem a lehető legjobban a helyére igazítani az egységet, aztán pillanatragasztóval rögzítettem. A ragasztást szódabikarbónával erősítettem meg, amit a pillanatragasztóba szórtam. Ettől azonnal megkötött a ragasztó és betonkemény lett, így a helyén tartja a kabint. Ezután a két törzsfelet tisztítottam le a sorjától és festettem le belül zöldre. A belső részt nem cizelláltam, mert abszolút semmi nem látszik belőle az ablakokon keresztül. Ez utóbbiakat faragasztóval illesztettem a helyükre, hogy ne ködölődjön be az üveg.
A törzs alsó és felső részének összeragasztásánál újra "erőszakoskodni" kellett egy kicsit, mert a kabin szétnyomta a törzset. Kis reszelgetéssel, illetve pár pillanatszorítóval azért itt is maradásra lehetett bírni az alkatrészeket, míg a réseket ugyanúgy pillanatragasztó és szódabikarbóna segítségével tüntettem el.
A szárny alsó felének felragasztása nem okozott különösebb gondot, mindössze a külső részéből kellett egy fél millimétert elcsiszolni a tökéletes illeszkedésért. A belépőéleket azonban kétkomponensű gyurmával kellett tömíteni. Ezután jött a feketeleves: a motorgondolák összeállítása 4 darabból történik: két oldalsó elem, illetve egy első és egy hátsó tűzfal. Ezekkel még nincs is annyi gond, mert viszonylag könnyen össze lehet őket csiszolni, de a szárnyhoz illesztés katasztrofális… A gondola nem igazán követi a szárny ívét, így szép nagy rések keletkeztek illesztéskor. Ezt egyrészt csiszolással, másrészt epoxy gyurmával sikerült eltüntetni. De ezzel még nem vagyunk túl a nehezén, mert a szárny felső részén lévő 1/3-nyi burkolat nem passzol össze a motorgondolák alkotta 2/3-dal, a kör alakú forma létrehozásához fogóval kellett az alkatrészeket egymáshoz csavargatnom. Persze itt is a pillanatragacs+szódabikarbóna kombót kell bevetni, hogy megelőzzük a későbbi szétválást. A teljes száradásig pillanatszorító tartotta egyben a dolgokat, és ez a motortartó tűzfal felragasztásáig így is maradt.
A vízszintes és a dupla függőleges vezérsíkok illesztése egész jó, de a beállítást gondosan ellenőrizzük. A baloldali vízszintes az én példányomon lefelé lógott, de hála Istennek az illesztőcsonk – ugyancsak fogóval történő – meghajlításával beállítható volt a helyes szögbe. Rézdrótból pótoltam a támasztórudakat, amik a készletben csak elgörbült műanyag elemek voltak.
Ezzel tulajdonképpen a madár nagyjával készen is voltam. A tömítéseket lecsiszoltam, a panelvonalakat – ahol kellett – újrakarcoltam, kijavítottam, aztán jól lepucoltam a zsírtól és a portól a gépet. Ezután kimaszkoltam az átlátszó alkatrészeket, kitömtem szivaccsal a nyílásokat, majd fekete AK alapozóval lefújtam. Meglepetésemre nem sok javítanivalót fedeztem fel, ezeket gyorsan meg is csináltam. Az alsó részt ezután szürkére fújtam, a panelek közepét pedig kivilágosítottam.
Amíg a festés száradt, addig nekifogtam a maradék alkatrészeknek: a főfutók alkatrészeit acélszínűre festettem, a kereket pedig összeragasztottam és feketék lettek acél keréktárcsával. Az aknaajtók belül zöld, kívül szürke színt kaptak, a légcsavarok polírozott acélt kívül és csillanásgátló feketét belül.
Mint mondtam az elején, a Piaggo motorok elég hitványak, de sajnos kénytelen voltam ezt használni. Az első hengersornál pótoltam a szelepemelő rudakat, majd összeragasztottam a két részegységet és alumíniumszínre festettem. Száradás után feketével folyattam be. A forgattyúsházat külön kapjuk, ez szürke lett. A motorburkolatok két részből állnak, plusz a felső légbeömlő nyílás alkatrésze. Összeragasztás után tömítettem az illesztést, majd bepróbáltam a motort. Mivel ez megszorult a helyén, gyanút fogtam és lám igazam lett: a burkolat felhelyezése során 2 mm-es rés volt a motor miatt a hűtőzsaluk és a motorgondola között. Ezt úgy tudtam csak orvosolni, hogy lecsiszoltam a burkolat belsejében lévő körkörös pozícionálási csíkot, illetve a motor átmérőjéből is elvettem kicsit. Így már a helyére került a burkolat. Az illesztési probléma megoldása után a belső részt szintén zöldre festettem, a külső-alsó felet pedig szürkére.
A felső felületre foltos festés kerül, ehhez először az alap sárgásbarna színt kevertem ki és vittem fel. A panelek közepét itt is megvilágosítottam egy kicsit, hogy napszítta, kopott hatást érjek el. Erre került aztán a zöld és a vörösesbarna foltozás, ami kicsit idegőrlő munka volt. A végeredmény azonban nagyon pofás lett. A foltok intenzitását az alapszínnel való átködöléssel tompítottam kicsit. Fényes lakkozást követően felkerültek a matricák, megtörtént a koszolás/befolyatás, majd egy félfényes réteggel zártam a sort. Innentől már csak az apróbb részegységek voltak hátra, mint a futóművek, motorok és burkolatok, légcsavarok és huzalantennák. A motorok alatti hőcserélőket(?) gun metal színre festettem és ezután ragasztottam fel. A kipufogókat a tömör alkatrész helyett fülpiszkálóból vágott csőre cseréltem. Ezt előbb sötétbarnára festettem, majd tégla, fekete pasztellkréta porral ecseteltem át, hogy rozsdás, égett hatású legyen.
Ezzel készen is volt ez az érdekes formájú, ámbár nem túl sikeres pályát befutott gép.
Összességében véve közepesnek értékelem a készletet, de a típusválasztás miatt minden Regia Aeronautica kedvelőnek kötelező elem a polcán/szekrényében.
Mint az esetek többségében, most is a kabin az első lépés, amit elég sok darabból állíthatunk össze. Az illesztéseknél van egy kis zavar, hogy a függőleges hátfalon lévő pozícionáló csíkokra, vagy azok mellé kell-e az oldalfalakat ragasztani. Emiatt sok szárazpróbát kellett csinálnom, hogyan a legjobb az illeszkedés. A részletesség is hagy kívánnivalót maga után, házi tuninggal, vagy a típushoz készült (beszerezhető?) rézmaratással egy kicsit ki lehet pofozni a belsőt. De ha valaki nem akar ebbe plusz energiát feccölni, akkor akár úgy is hagyhatja, mert a szűk kabinból nem sok fog látszani. Én egyedül a kormányon cseréltem le a fogantyúkat drótból hajtottra, mert az eredetiek túl sorjásak. A kabint zöld színre festettem és száradás után annak világosított árnyalatával szárazecseteltem, majd kifestettem az apróbb részleteket. Ezután barna befolyatást végeztem. A műszerfalon kimélyítettem a műszerek helyét, aztán matt feketére festettem. A műszerekbe fényes lakkot csepegtettem ecsettel, illetve kifestettem pár kapcsolót is.
A kész egységet a törzs felső részébe kell ragasztani, ahol elvileg pozícionálást segítő bütykök is vannak, de az illesztés nem tökéletes. Itt igyekeztem a lehető legjobban a helyére igazítani az egységet, aztán pillanatragasztóval rögzítettem. A ragasztást szódabikarbónával erősítettem meg, amit a pillanatragasztóba szórtam. Ettől azonnal megkötött a ragasztó és betonkemény lett, így a helyén tartja a kabint. Ezután a két törzsfelet tisztítottam le a sorjától és festettem le belül zöldre. A belső részt nem cizelláltam, mert abszolút semmi nem látszik belőle az ablakokon keresztül. Ez utóbbiakat faragasztóval illesztettem a helyükre, hogy ne ködölődjön be az üveg.
A törzs alsó és felső részének összeragasztásánál újra "erőszakoskodni" kellett egy kicsit, mert a kabin szétnyomta a törzset. Kis reszelgetéssel, illetve pár pillanatszorítóval azért itt is maradásra lehetett bírni az alkatrészeket, míg a réseket ugyanúgy pillanatragasztó és szódabikarbóna segítségével tüntettem el.
A szárny alsó felének felragasztása nem okozott különösebb gondot, mindössze a külső részéből kellett egy fél millimétert elcsiszolni a tökéletes illeszkedésért. A belépőéleket azonban kétkomponensű gyurmával kellett tömíteni. Ezután jött a feketeleves: a motorgondolák összeállítása 4 darabból történik: két oldalsó elem, illetve egy első és egy hátsó tűzfal. Ezekkel még nincs is annyi gond, mert viszonylag könnyen össze lehet őket csiszolni, de a szárnyhoz illesztés katasztrofális… A gondola nem igazán követi a szárny ívét, így szép nagy rések keletkeztek illesztéskor. Ezt egyrészt csiszolással, másrészt epoxy gyurmával sikerült eltüntetni. De ezzel még nem vagyunk túl a nehezén, mert a szárny felső részén lévő 1/3-nyi burkolat nem passzol össze a motorgondolák alkotta 2/3-dal, a kör alakú forma létrehozásához fogóval kellett az alkatrészeket egymáshoz csavargatnom. Persze itt is a pillanatragacs+szódabikarbóna kombót kell bevetni, hogy megelőzzük a későbbi szétválást. A teljes száradásig pillanatszorító tartotta egyben a dolgokat, és ez a motortartó tűzfal felragasztásáig így is maradt.
A vízszintes és a dupla függőleges vezérsíkok illesztése egész jó, de a beállítást gondosan ellenőrizzük. A baloldali vízszintes az én példányomon lefelé lógott, de hála Istennek az illesztőcsonk – ugyancsak fogóval történő – meghajlításával beállítható volt a helyes szögbe. Rézdrótból pótoltam a támasztórudakat, amik a készletben csak elgörbült műanyag elemek voltak.
Ezzel tulajdonképpen a madár nagyjával készen is voltam. A tömítéseket lecsiszoltam, a panelvonalakat – ahol kellett – újrakarcoltam, kijavítottam, aztán jól lepucoltam a zsírtól és a portól a gépet. Ezután kimaszkoltam az átlátszó alkatrészeket, kitömtem szivaccsal a nyílásokat, majd fekete AK alapozóval lefújtam. Meglepetésemre nem sok javítanivalót fedeztem fel, ezeket gyorsan meg is csináltam. Az alsó részt ezután szürkére fújtam, a panelek közepét pedig kivilágosítottam.
Amíg a festés száradt, addig nekifogtam a maradék alkatrészeknek: a főfutók alkatrészeit acélszínűre festettem, a kereket pedig összeragasztottam és feketék lettek acél keréktárcsával. Az aknaajtók belül zöld, kívül szürke színt kaptak, a légcsavarok polírozott acélt kívül és csillanásgátló feketét belül.
Mint mondtam az elején, a Piaggo motorok elég hitványak, de sajnos kénytelen voltam ezt használni. Az első hengersornál pótoltam a szelepemelő rudakat, majd összeragasztottam a két részegységet és alumíniumszínre festettem. Száradás után feketével folyattam be. A forgattyúsházat külön kapjuk, ez szürke lett. A motorburkolatok két részből állnak, plusz a felső légbeömlő nyílás alkatrésze. Összeragasztás után tömítettem az illesztést, majd bepróbáltam a motort. Mivel ez megszorult a helyén, gyanút fogtam és lám igazam lett: a burkolat felhelyezése során 2 mm-es rés volt a motor miatt a hűtőzsaluk és a motorgondola között. Ezt úgy tudtam csak orvosolni, hogy lecsiszoltam a burkolat belsejében lévő körkörös pozícionálási csíkot, illetve a motor átmérőjéből is elvettem kicsit. Így már a helyére került a burkolat. Az illesztési probléma megoldása után a belső részt szintén zöldre festettem, a külső-alsó felet pedig szürkére.
A felső felületre foltos festés kerül, ehhez először az alap sárgásbarna színt kevertem ki és vittem fel. A panelek közepét itt is megvilágosítottam egy kicsit, hogy napszítta, kopott hatást érjek el. Erre került aztán a zöld és a vörösesbarna foltozás, ami kicsit idegőrlő munka volt. A végeredmény azonban nagyon pofás lett. A foltok intenzitását az alapszínnel való átködöléssel tompítottam kicsit. Fényes lakkozást követően felkerültek a matricák, megtörtént a koszolás/befolyatás, majd egy félfényes réteggel zártam a sort. Innentől már csak az apróbb részegységek voltak hátra, mint a futóművek, motorok és burkolatok, légcsavarok és huzalantennák. A motorok alatti hőcserélőket(?) gun metal színre festettem és ezután ragasztottam fel. A kipufogókat a tömör alkatrész helyett fülpiszkálóból vágott csőre cseréltem. Ezt előbb sötétbarnára festettem, majd tégla, fekete pasztellkréta porral ecseteltem át, hogy rozsdás, égett hatású legyen.
Ezzel készen is volt ez az érdekes formájú, ámbár nem túl sikeres pályát befutott gép.
|
|
Dobozkép
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
|
|
Breda Ba.88
|
2024.11.27.
Utolsó módosítás: 2024.12.02.
Utolsó módosítás: 2024.12.02.