Junkers Ju-87 D-5 Stuka
1:72, Special Hobby (Academy)
Pintér György - Múzeumi krimik
A Special Hobby egy korábban Academy márkanév alatt forgalmazott "G" változatú makettet vett át és kiegészítő alkatrészekkel "D" verzióra is átműthetőként dobta piacra számos festési variációban. Az eredeti készlet maga is szép kivitelezésű, finom panelvonalak és gyönyörű felület jellemzi. A tankelhárító ágyúk lángrejtője például nem tömör, hanem szépen mélyített, sőt még a külső barázdák is kivehetők rajta. Illeszkedés tekintetében sincs sok probléma, ha figyelmesen ragaszt az ember. A kiegészítő alkatrészek anyaga ugyan más, de ugyanolyan jól lehet velük dolgozni, mint az eredetivel. Kapunk csere alkatrészeket a kabinba, új függőleges vezérsíkot, bombafelfüggesztőt és komplett kerekeket. Van kis maratás is, amin az övek, zuhanó féklapok, valamint a bombák szárnyai vannak.
Bolgár, szlovák, román és magyar festésű gépekhez kapunk matricákat, ebből természetesen az utóbbit terveztem megépíteni, ezért is vettem meg a készletet. Sajnos maszkolót nem tartalmaz a doboz, pedig az elég nagy segítség lenne egy ilyen kabintető esetében. Továbbá a hátsó rádiós-lövész ülése is lehetne jobb, de hát akkor nem lehetne gyanta feljavítóként megvásárolni plusz pénzért.
A teljes képet nézve könnyen építhető készlet, pár apró hiányossággal. Nem kizárt, hogy egyet-kettőt még beszerzek, mert az eredeti "G" verzió megépítése is vonzó a szép tankelhárító ágyúk miatt.
Következzen tehát az építés: kivágtam az öntőkeretekből a megfelelő alkatrészeket, majd összepróbáltam őket. Itt volt egy kis gond, mert a hátsó kabin hátfalára kerülő két lőszeres rekeszből az egyik egy dudor miatt nem passzolt a helyére, amitől útban volt a lövész ülésének is. Ezt a dudort le kell vágni és akkor a helyére kerülnek a dolgok. A többi alkatrésszel nem volt gond, így a festésre elő is készültek. Fekete alapozást követően AK RLM 66-tal fújtam, majd némi fehér és világoskék szárazecsetelést követően kifestettem a kezelőszerveket is a szükséges színekre. Végül beragasztottam a törzsbe az egységet és összeillesztettem a két törzsfelet. A ragasztást most is szakaszosan végeztem, odafigyelve az illesztések síkba hozására és pillanatszorítókkal fogtam össze száradás alatt a törzset. Eközben nekiláttam a szárnynak. Ebből egy darabot ki kell vágni, hogy a törzs alatti bombafelfüggesztőt be lehessen építeni. Első lépésben a leendő helyére próbáltam a cseredarabot és megállapítottam, hogy szerencsére többnyire a panelvonalak mentén kell vágni. A vágáshoz Pilka pengét használtam, először annak is a finomabb felét. Ezzel többször végighúztam a panelvonalakat, amikor pedig kellően mély lett, fordítottam rajta és a durvább felét használtam. Az így kivágott lyukba tökéletesen beleillett az új darab. A síkba hozását a szárny belső felületére ragasztott vékony lemezek oldották meg, az oldószeres ragasztó pedig a tömítés nagy részét. Ha már vágás, akkor kicseréltem a függőleges vezérsíkot is az ajánlott különálló darabra, majd egyesítettem a szárnyat a törzzsel. Itt sem tapasztaltam nagy pontatlanságot, a belépőél megcsiszolása után tulajdonképpen kész is volt a dolog. A vízszintes vezérsíkok és a merevítők ezután kerültek a helyükre, illetve a kabin mögötti rádió iránytű háza és annak átlátszó teteje is elkészült. Ezt rögtön folyékony maszkolóval védtem a karcoktól.
A kerekeket lefestettem, földszínű pigmentekkel poroztam, a burkolatok belső részét pedig feketére festettem. A ragasztás száradása után összecsiszoltam az illesztési vonalakat, majd szalaggal kimaszkoltam a keréktárcsákat a későbbi festéshez. A gépre még nem tettem fel, mert könnyebb külön festeni a kettőt, mint maszkolgatni.
A festéshez szivacsokkal és maszkolóval fedtem le a kabint, majd zsírtalanítottam mindent és fekete AK alapozóval fújtam le a gépet. Két nap száradás után fehérrel megfújtam a nemzetiszín jelzések helyét, illetve a szárnyvégi és a törzsön lévő sárga taktikai jelzések alapját. A sárga jelzéseket a továbbiakban Vallejo RLM 04, a piros és zöld sávokat pedig AK RLM23 és Gunze H26 (ez ugyan világosabb, de ez volt éppen kéznél) színekkel készítettem. Egy-két nap száradást követően ezeket lefedtem és következhettek a rejtőszínek: az alsó részen AK RLM 65, a felsőn pedig AK RLM 70,71 színekkel. A foltozás éles határvonalait szintén szalaggal takartam ki. A panelek közepét az éppen felhordott szín világosított változatával fújtam meg. A matricák alá AK fényes lakkot fújtam, a jelzések felhelyezését követően pedig matt lakkal zártam a sort. És ekkor jött az első sokk: a Tamiya matt lakk a fújáskor kifehéredett, mintha csak fehér festéket szórtam volna a felületre. Mondanom sem kell, hogy a szélütés kerülgetett, miközben próbáltam kitalálni, mit is csináljak. Mivel az egész olyan lisztszerű izé volt, így fogtam egy ecsetet és enyhén vizes állapotában elkezdtem dörgölni a felületet. Ez valamelyest hatott, mert a nagyját le is tudtam szedni. Ezután fültisztító pálcákat vetettem be, amik még tovább tisztították a felületet, persze csak óvatos dörzsölgetéssel. Végül fényes lakkal visszafújtam az alsó részt – szerencsére itt kezdtem a lakkozást –, így aránylag visszakaptam a kiinduló állapotot. Következőre másik lakkal próbálkoztam, ami hála istennek jól működött (később kiderült, hogy nem matt lakk, hanem mattító adalék volt…)
Az építés végén jöhettek az egyéb felhelyezendő alkatrészek, bombák, valamint a kabintető és az antennahuzal. A második sokk ekkor ért, ugyanis a pilóta kabinjának teteje egyáltalán nem illik a helyére. A pilóta és az operátor közötti részre kellene hátra csúsznia, de annyira vastag, hogy nem fér rá. Csukott állapotban sem lehet feltenni, mert akkor meg a pilótaülés mögött lévő alkatrészre fekszik fel. Új kabintetőt kellene húzni hozzá, de ehhez már abszolút nem volt kedvem, így egyelőre befejezetlen maradt az építés. Majd egyszer talán lesz lelkierőm kijavítani ezt a jókora bakit. Kár érte, mert egyébként pofás darab építhető a készletből.
Bolgár, szlovák, román és magyar festésű gépekhez kapunk matricákat, ebből természetesen az utóbbit terveztem megépíteni, ezért is vettem meg a készletet. Sajnos maszkolót nem tartalmaz a doboz, pedig az elég nagy segítség lenne egy ilyen kabintető esetében. Továbbá a hátsó rádiós-lövész ülése is lehetne jobb, de hát akkor nem lehetne gyanta feljavítóként megvásárolni plusz pénzért.
A teljes képet nézve könnyen építhető készlet, pár apró hiányossággal. Nem kizárt, hogy egyet-kettőt még beszerzek, mert az eredeti "G" verzió megépítése is vonzó a szép tankelhárító ágyúk miatt.
Következzen tehát az építés: kivágtam az öntőkeretekből a megfelelő alkatrészeket, majd összepróbáltam őket. Itt volt egy kis gond, mert a hátsó kabin hátfalára kerülő két lőszeres rekeszből az egyik egy dudor miatt nem passzolt a helyére, amitől útban volt a lövész ülésének is. Ezt a dudort le kell vágni és akkor a helyére kerülnek a dolgok. A többi alkatrésszel nem volt gond, így a festésre elő is készültek. Fekete alapozást követően AK RLM 66-tal fújtam, majd némi fehér és világoskék szárazecsetelést követően kifestettem a kezelőszerveket is a szükséges színekre. Végül beragasztottam a törzsbe az egységet és összeillesztettem a két törzsfelet. A ragasztást most is szakaszosan végeztem, odafigyelve az illesztések síkba hozására és pillanatszorítókkal fogtam össze száradás alatt a törzset. Eközben nekiláttam a szárnynak. Ebből egy darabot ki kell vágni, hogy a törzs alatti bombafelfüggesztőt be lehessen építeni. Első lépésben a leendő helyére próbáltam a cseredarabot és megállapítottam, hogy szerencsére többnyire a panelvonalak mentén kell vágni. A vágáshoz Pilka pengét használtam, először annak is a finomabb felét. Ezzel többször végighúztam a panelvonalakat, amikor pedig kellően mély lett, fordítottam rajta és a durvább felét használtam. Az így kivágott lyukba tökéletesen beleillett az új darab. A síkba hozását a szárny belső felületére ragasztott vékony lemezek oldották meg, az oldószeres ragasztó pedig a tömítés nagy részét. Ha már vágás, akkor kicseréltem a függőleges vezérsíkot is az ajánlott különálló darabra, majd egyesítettem a szárnyat a törzzsel. Itt sem tapasztaltam nagy pontatlanságot, a belépőél megcsiszolása után tulajdonképpen kész is volt a dolog. A vízszintes vezérsíkok és a merevítők ezután kerültek a helyükre, illetve a kabin mögötti rádió iránytű háza és annak átlátszó teteje is elkészült. Ezt rögtön folyékony maszkolóval védtem a karcoktól.
A kerekeket lefestettem, földszínű pigmentekkel poroztam, a burkolatok belső részét pedig feketére festettem. A ragasztás száradása után összecsiszoltam az illesztési vonalakat, majd szalaggal kimaszkoltam a keréktárcsákat a későbbi festéshez. A gépre még nem tettem fel, mert könnyebb külön festeni a kettőt, mint maszkolgatni.
A festéshez szivacsokkal és maszkolóval fedtem le a kabint, majd zsírtalanítottam mindent és fekete AK alapozóval fújtam le a gépet. Két nap száradás után fehérrel megfújtam a nemzetiszín jelzések helyét, illetve a szárnyvégi és a törzsön lévő sárga taktikai jelzések alapját. A sárga jelzéseket a továbbiakban Vallejo RLM 04, a piros és zöld sávokat pedig AK RLM23 és Gunze H26 (ez ugyan világosabb, de ez volt éppen kéznél) színekkel készítettem. Egy-két nap száradást követően ezeket lefedtem és következhettek a rejtőszínek: az alsó részen AK RLM 65, a felsőn pedig AK RLM 70,71 színekkel. A foltozás éles határvonalait szintén szalaggal takartam ki. A panelek közepét az éppen felhordott szín világosított változatával fújtam meg. A matricák alá AK fényes lakkot fújtam, a jelzések felhelyezését követően pedig matt lakkal zártam a sort. És ekkor jött az első sokk: a Tamiya matt lakk a fújáskor kifehéredett, mintha csak fehér festéket szórtam volna a felületre. Mondanom sem kell, hogy a szélütés kerülgetett, miközben próbáltam kitalálni, mit is csináljak. Mivel az egész olyan lisztszerű izé volt, így fogtam egy ecsetet és enyhén vizes állapotában elkezdtem dörgölni a felületet. Ez valamelyest hatott, mert a nagyját le is tudtam szedni. Ezután fültisztító pálcákat vetettem be, amik még tovább tisztították a felületet, persze csak óvatos dörzsölgetéssel. Végül fényes lakkal visszafújtam az alsó részt – szerencsére itt kezdtem a lakkozást –, így aránylag visszakaptam a kiinduló állapotot. Következőre másik lakkal próbálkoztam, ami hála istennek jól működött (később kiderült, hogy nem matt lakk, hanem mattító adalék volt…)
Az építés végén jöhettek az egyéb felhelyezendő alkatrészek, bombák, valamint a kabintető és az antennahuzal. A második sokk ekkor ért, ugyanis a pilóta kabinjának teteje egyáltalán nem illik a helyére. A pilóta és az operátor közötti részre kellene hátra csúsznia, de annyira vastag, hogy nem fér rá. Csukott állapotban sem lehet feltenni, mert akkor meg a pilótaülés mögött lévő alkatrészre fekszik fel. Új kabintetőt kellene húzni hozzá, de ehhez már abszolút nem volt kedvem, így egyelőre befejezetlen maradt az építés. Majd egyszer talán lesz lelkierőm kijavítani ezt a jókora bakit. Kár érte, mert egyébként pofás darab építhető a készletből.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Pont szemből :)
|
2024.11.27.
Utolsó módosítás: 2024.12.22.
Utolsó módosítás: 2024.12.22.