Levente II
1:72, HR model
Pintér György - Múzeumi krimik
A típus történetéről és a készletről már készült egy rövid összefoglalás (https://makettinfo.hu/makett/repulo/levente_fodor), viszont az építéssel kapcsolatos emlékeimet megosztanám a publikummal.
A doboz kibontása után dobjunk be két felest, mert még a fenti linken található képek sem adják vissza azt a rettenetet, ami a szemünk elé tárul. Jóformán az összes alkatrész egy nagy műgyanta palacsintában helyezkedik el, amiből szó szerint úgy kell kibányászni mindent. Ez rengeteg időt és odafigyelést igényel, mert például a támasztórudak extrém törékenyek. A művelet közben pormaszk használata erősen ajánlott, utána pedig a közvetlen környezetet alaposan takarítsuk ki. Az elemeket fürösszük meg mosogatószeres vízben és pár napra hagyjuk száradni kiterített papírtörölközőn, egy tálcán. Ha mindezzel megvagyunk, akkor neki is kezdhetünk az építésnek.
Feltűnt, hogy a törzsön nem igazán lehet látni a vásznazást, sima az egész. Fogtam hát egy ceruzát és berajzoltam a csőváz hosszanti bordáit, aztán húzott szálat ragasztottam ezekre a vonalakra. Ezzel még nem voltam készen, hiszen a bordák közötti vászon kicsit ívesen benyomódik, amit valahogyan meg kell oldani. Először egy íves pengével kicsit megkapargattam a felragasztott szálak közötti részt, majd csiszolóvászonnal átdörgöltem. Arra vigyázni kell, hogy ne csináljunk túl mély árkokat, mert az sem életszerű. A művelet végén átkentem felületkiegyenlítő alapozóval és ismét átcsiszoltam.
A következő fázisban bekarcoltam a panelvonalakat, illetve a motor két oldalán lévő rátétlemez szegecselését pótoltam vékony fúró segítségével.
A kabinba nem túl sok alkatrész kerül, mindössze két műszerfal-féle, illetve két ülés. Botkormányt drótból gyárthatunk, öveket meg maszkolószalagból. A belsőt RLM65-re festettem, barna panelezővel befolyattam. A műszerfal fekete lett, az övek vászonszínűek fém csatokkal. Ezzel a két törzsfelet össze is lehet állítani.
Ezután egyesítettem a vízszintes és függőleges vezérsíkkal a törzset és kipótoltam a hézagokat. A függőleges vezérsík egyébként a Bücker Jungmannéra hasonlít, de a Leventéé nem ilyen volt, így ott is próbáltam kicsit módosítani a formán. Kifúrtam a merevítő huzaloknak szánt bekötési pontokat is, ezeket később vékony damilból készítettem el.
Következett a rettegett rész, a merevítők beragasztása. Tartottam tőle ugyanis, hogy hiába sikerült mindet egyben kibányászni a műgyanta ömledékből, nem fogom tudni felhasználni őket. Szerencsére kellemesen kellett csalódnom, egész könnyen összeállt a bonyolult rendszer és még szimmetrikus is lett. A szárnyat felpróbálva viszont kiderült, hogy annak bal oldala vastagabb, mint a jobb… Ennek korrekciójára nem vállalkoztam, embertelen sokat kellett volna csiszolni az alkatrészt.
A festést nem kell túlzásba vinni, egyszínű RLM02 az egész gép, kivéve a nemzetiszínű vezérsíkokat és a szárny alsó részén lévő sárga területeket. Először tehát ezeket festettem, maszkoltam, aztán jött az alapszín. A kevéske panel közepét, illetve a szárny felső részét kicsit fakítottam. Ezzel a festés készen volt, egy lakkréteg után jöttek a matricák. A felhelyezés zökkenőmentes volt, a vékony hordozó gyönyörűen simult a felületre, igaz, a mozgatással vigyázni kellett. Csak bő folyadékkal lehetett igazítani, ha esetleg szükség volt rá, különben gyűrődött-szakadt az egész. Fedő lakkrétegnek ezúttal nem mattot választottam, hanem egy kevert "félfényes" kombinációt. Ezután már csak apróságok voltak hátra, mint a légcsavar, pitot-cső, szélvédők, kerekek felragasztása, illetve a kipufogóknak fúrt lyukak köré kis kormozódást fújtam.
A kezdeti nehézségek leküzdése után szerencsére sikerült megvalósítani a projektet, így újabb taggal bővült a magyar vonatkozású gépeim köre a vitrinben. Annak pedig külön örültem, hogy egy-két évre rá sokéves befektetett munkával egy kis csapat a valóságban is feltámasztotta a típust egy teljesen a kezdetektől történő új gép megépítésével és berepülésével.
Az érdeklődők az alábbi linken olvashatják végig ennek történetét: https://levente2.hu
A doboz kibontása után dobjunk be két felest, mert még a fenti linken található képek sem adják vissza azt a rettenetet, ami a szemünk elé tárul. Jóformán az összes alkatrész egy nagy műgyanta palacsintában helyezkedik el, amiből szó szerint úgy kell kibányászni mindent. Ez rengeteg időt és odafigyelést igényel, mert például a támasztórudak extrém törékenyek. A művelet közben pormaszk használata erősen ajánlott, utána pedig a közvetlen környezetet alaposan takarítsuk ki. Az elemeket fürösszük meg mosogatószeres vízben és pár napra hagyjuk száradni kiterített papírtörölközőn, egy tálcán. Ha mindezzel megvagyunk, akkor neki is kezdhetünk az építésnek.
Feltűnt, hogy a törzsön nem igazán lehet látni a vásznazást, sima az egész. Fogtam hát egy ceruzát és berajzoltam a csőváz hosszanti bordáit, aztán húzott szálat ragasztottam ezekre a vonalakra. Ezzel még nem voltam készen, hiszen a bordák közötti vászon kicsit ívesen benyomódik, amit valahogyan meg kell oldani. Először egy íves pengével kicsit megkapargattam a felragasztott szálak közötti részt, majd csiszolóvászonnal átdörgöltem. Arra vigyázni kell, hogy ne csináljunk túl mély árkokat, mert az sem életszerű. A művelet végén átkentem felületkiegyenlítő alapozóval és ismét átcsiszoltam.
Itt már szebb a dolog
A következő fázisban bekarcoltam a panelvonalakat, illetve a motor két oldalán lévő rátétlemez szegecselését pótoltam vékony fúró segítségével.
A kabinba nem túl sok alkatrész kerül, mindössze két műszerfal-féle, illetve két ülés. Botkormányt drótból gyárthatunk, öveket meg maszkolószalagból. A belsőt RLM65-re festettem, barna panelezővel befolyattam. A műszerfal fekete lett, az övek vászonszínűek fém csatokkal. Ezzel a két törzsfelet össze is lehet állítani.
Ezután egyesítettem a vízszintes és függőleges vezérsíkkal a törzset és kipótoltam a hézagokat. A függőleges vezérsík egyébként a Bücker Jungmannéra hasonlít, de a Leventéé nem ilyen volt, így ott is próbáltam kicsit módosítani a formán. Kifúrtam a merevítő huzaloknak szánt bekötési pontokat is, ezeket később vékony damilból készítettem el.
Következett a rettegett rész, a merevítők beragasztása. Tartottam tőle ugyanis, hogy hiába sikerült mindet egyben kibányászni a műgyanta ömledékből, nem fogom tudni felhasználni őket. Szerencsére kellemesen kellett csalódnom, egész könnyen összeállt a bonyolult rendszer és még szimmetrikus is lett. A szárnyat felpróbálva viszont kiderült, hogy annak bal oldala vastagabb, mint a jobb… Ennek korrekciójára nem vállalkoztam, embertelen sokat kellett volna csiszolni az alkatrészt.
Sikerült szimmetrikusra csinálni a merevítőket
Sajnos a szárny vastagabb baloldali profilja ront a képen, ennek korrigálására nem vállalkoztam.
A festést nem kell túlzásba vinni, egyszínű RLM02 az egész gép, kivéve a nemzetiszínű vezérsíkokat és a szárny alsó részén lévő sárga területeket. Először tehát ezeket festettem, maszkoltam, aztán jött az alapszín. A kevéske panel közepét, illetve a szárny felső részét kicsit fakítottam. Ezzel a festés készen volt, egy lakkréteg után jöttek a matricák. A felhelyezés zökkenőmentes volt, a vékony hordozó gyönyörűen simult a felületre, igaz, a mozgatással vigyázni kellett. Csak bő folyadékkal lehetett igazítani, ha esetleg szükség volt rá, különben gyűrődött-szakadt az egész. Fedő lakkrétegnek ezúttal nem mattot választottam, hanem egy kevert "félfényes" kombinációt. Ezután már csak apróságok voltak hátra, mint a légcsavar, pitot-cső, szélvédők, kerekek felragasztása, illetve a kipufogóknak fúrt lyukak köré kis kormozódást fújtam.
A kezdeti nehézségek leküzdése után szerencsére sikerült megvalósítani a projektet, így újabb taggal bővült a magyar vonatkozású gépeim köre a vitrinben. Annak pedig külön örültem, hogy egy-két évre rá sokéves befektetett munkával egy kis csapat a valóságban is feltámasztotta a típust egy teljesen a kezdetektől történő új gép megépítésével és berepülésével.
Az érdeklődők az alábbi linken olvashatják végig ennek történetét: https://levente2.hu
|
|
|
|
|
Alakulóban a törzs, de még elég rosszul néz ki
|
|
|
Itt már szebb a dolog
|
|
|
Felkerült a szárny és a tartóelemek is, az izgalmas rész sikerrel zárult
|
|
|
|
|
|
Sikerült szimmetrikusra csinálni a merevítőket
|
|
|
A festés is késznek mondható, egyre pofásabb
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kis fakítás, hogy ne legyen olyan egységes a felület
|
|
|
Afene... szétkentem a zöldet valahogyan...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024.11.29.
Utolsó módosítás: 2024.12.04.
Utolsó módosítás: 2024.12.04.