Messerschmitt Bf-108 Taifun
1:72, Fly models
Pintér György - Múzeumi krimik
Még kiscsikó koromban, a Modell és Makett újság egyik számában megjelent cikket olvasva került fel a bakancslistámra, hogy ennek a típusnak is szeretném megépíteni a makettjét. A tétel kipipálására egy webshop akciós kínálata adta meg a lehetőséget, ahol viharos gyorsasággal le is csaptam a készletre. Annyira viharos gyorsasággal, hogy későn vettem észre, hogy ez nem is az a készlet, amit szerettem volna, hanem a Taifun háború után gyártott licencváltozatának, a Nord 1000, 1001, 1002-esnek a makettje. Szerencsére azonban a készlet az eredeti alkatrészeket is tartalmazza, kiegészítve az eltérő motorburkolat gyanta elemeivel. Tulajdonképpen csak ez az eltérés a két típus között, mivel a Nord nem Argus motorral repült, hanem Renault erőforrással.
A készlet maga relatíve egyszerű, egy szürke és egy átlátszó öntőkeret, plusz gyanta elemek. A műanyag minőségét tekintve valahol a KP tájékán lehet a készlet, legalábbis a sorjás, egyenetlen érintkezési pontokat tekintve. A felületek azonban szép tiszták, vékonyan vésett panelvonalakkal. Az illeszkedés jónak mondható, de ehhez le kell tisztítani a sorjákat és sok szárazpróba ajánlott a ragasztások előtt. Az átlátszó alkatrészeket ajánlott narancssárga Gauzy Agent-tel kezelni, mert kissé homályosak.
Összességében véve közepes fölére értékelem a dobozt, mert azért elég sok reszelésre kell felkészülni annak, aki belekezd a megépítésébe. Ugyanakkor pár részletét – kormányfelületek vásznazása, kerekek - sokkal szebben is meg lehetett volna csinálni. A típushoz a Brengun készített maratást, amelyben a kabinhoz találhatók alkatrészek (övek, műszerfal, stb.), ezekkel tovább lehet javítani a minőségen.
Az építési lépések sorát ezúttal is a kabin összeállítása nyitotta meg. Itt egy "dobozt" kell elkészíteni, amely aztán bekerül a törzsbe. Ennek az az előnye, hogy így könnyebb festeni, hátránya viszont, hogy a falak törzshöz illesztése körülményesebb. A hátfalat például meg kellett toldanom egy vékony sztirolcsíkkal, mert hézagos volt az illesztés ezen a részen. Az üléseket először le akartam cserélni, mert volt egy feljavító készletem (talán KORA?), de a próbák alapján a gyanta elemek rosszabbul néztek ki a helyükön, így maradtak az eredetiek. Ezeket sötétbarnára fújtam, majd feketével futtattam be és világosabb barnával szárazecseteltem. A bekötő hevedereket vászonszínűre festett maszkolószalag csíkokból készítettem el. A kabint RLM02 fehérrel világosított változatával fújtam ki, majd barna befolyatással öregítettem. A műszerfal szintén ezzel a módszerrel készült, a műszereket feketével festettem ki és kis ezüsttel szárazecseteltem. Beragasztás előtt még a féltörzseket is lefestettem, illetve beragasztottam a hátsó ablakokat is. Szintén bekerült az orrba a motor első hengereit tartalmazó gyanta elem, ez fekete alapon fémes szárazecseteléssel készült el.
A törzsfelek összeragasztása előtt sok-sok szárazpróbát kellett csinálnom, mivel a kabin mögött rész teteje és alja nem akart megfelelően illeszkedni. A kabinteknő és a hátfal túl széles, így reszelnem kellett belőlük, amennyit csak lehetett. A dolog még így se lett teljesen tökéletes, de egy kis sztirol betoldással végül megoldódott a probléma. A ragasztáshoz végig pillanatragasztót használtam, az orr felől a farok felé haladva. A betoldott műanyag darabokat szintbe csiszoltam, majd Surfacer 1500-zal kentem át, hogy az apróbb egyenetlenségek is eltűnjenek. Az orr alatt lévő kipufogók helyét feljavítottam egy műanyag lemez beragasztásával, illetve a kipufogókat ferdére köszörült injekciós tűvel helyettesítettem. Felpróbáltam az orrburkolatot is, itt viszont az derült ki, hogy a gyanta motort beljebb kellett volna helyezni, mert nem illeszkedett a burkolat rendesen. Óvatosan kitörtem a gyantát, majd pár milliméterrel beljebb helyeztem az orrban, ahol már jó helyen volt. Az illesztési vonalakat mindenhol surfacerrel kentem át, majd száradás után finom vizes csiszolópapírral szedtem le a felesleget.
A törzs után a szárny alsó felének beragasztása következett. Itt is sokat kellett próbálgatni, reszelgetni az illesztést a megfelelő állapot eléréséig. Ezután a kerékaknák oldalfalait készítettem el, majd a szárny felső részét ragasztottam a helyére. A szárny kilépőélét finom csiszolótömbbel vékonyítottam el. A hátsó vízszintes vezérsíkokat viszont már lecseréltem a gyanta feljavító alkatrészeire, mert azok formára sokkal megfelelőbbnek tűntek. Ehhez azonban le kellett vágnom a függőleges vezérsíkra öntött csatlakozást, majd drótcsapolással ragasztottam fel a cserealkatrészeket. A merevítő rudakat lapított injekcióstűre cseréltem, az eredeti műanyag alkatrészek használhatatlanok voltak. A szárny aljára kerülő apró alkatrészek közül a leszálló fényszóró elejét levágtam, aztán fúróval kimélyítettem és krómfestékkel festettem be. A lámpabúrát egy átlátszó öntőkeret darabból köszörültem hozzá. Beragasztás után az átlátszó részt folyékony maszkólóval kentem be. A kormányfelületeken lévő ellensúlyok azonban keményebb diónak bizonyultak, mivel azokat is pótolni kellett. Az egyik már gyárilag elveszett a gyanta elemek közül, a másikat meg sikerült elpattintani jó messzire a csipeszből. Ehhez húztam egy vastagabb műanyag szálat, majd marokfúróba fogva egy hegyes szikepengével kialakítottam a csepp formát. Ezt utána már csak meg kellett fúrni 0,2-es fúróval és drótot tenni bele szár gyanánt…
Amikor ezekkel a finomságokkal is készen voltam, akkor jöhetett – volna – a festés művelete, amit a kabintető felhelyezése és maszkolása előzött – volna – meg. Murphy azonban szokásosan közbeszólt: "Az nem úgy megy pajtikám, hogy csak úgy felpattintod a kabintetőt, maszkolsz, azt' már festhetsz is! Állj csak meg egy pillanatra!"
Hát igen, a törzsbe hosszában betoldott sztirol megtette a maga hatását, ugyanis a kabintető így majd’ egy milliméterrel keskenyebb lett a kelleténél… Vakartam a fejemet, hogy akkor most mit is csináljak. A szélvédőnél még aránylag jó volt, ott maximum egy kis tömítéssel elfedhető a méretbeli eltérés, de a hátsó részen már nem. A megoldás a következő (sorrendben): szentségelés, néhány ima elmormolása (az előző szentségelés jóvátételére is), majd pengefűrészes műtét a szélvédőn, hogy a bal oldali ajtó nyitottá váljon. Hála istennek sikerült komolyabb károkozás nélkül kiműteni a megfelelő részt, így már nem lesz feltűnő az általam okozott pontatlanság. Az üveg alkatrészeket végül újabb Gauzy fürdőbe merítettem és itatóspapíron lefedve szárítottam meg. Ezután kimaszkoltam, majd felragasztottam a helyére és a kivágott részt szivaccsal tömtem ki.
Na, most már tényleg nekifoghattam az alapozásnak, amit a felületek letisztítása után surfacer 1500-assal tettem meg. Jött a csiszolás, újabb javítások, újabb csiszolások unalmas műveletsora, míg elfogadhatónak nem találtam mindent. Ezután előárnyékoltam a panelvonalakat, felfújtam a sárga jelzéseket és a nemzeti trikolórt a függőleges és vízszintes vezérsíkokra. Gondban voltam viszont a kék színnel, mivel ehhez nem volt semmilyen kódom. Tettem hát egy próbát és RLM 83-as kékhez kevertem egy kis feketét, meg egy kicsi élénkebb kéket szemre. A próbafestést a két futóakna fedélen végeztem el és elégedett voltam az eredménnyel. Folytattam tehát a teljes felületen a fújást. Elsőre a panelvonalakat szórtam át, majd a teljes felületet, így a vonalaknál kicsit sötétebb lett az árnyalat. A kabintető keretét alumínium színre festettem ecsettel, a légcsavar RLM70 színt kapott, a futóaknák és fedeleik belső fele pedig RLM02-t a futószárakkal együtt. A keréktárcsákat lyukasztóval kivágott korongokkal fedtem le, mert a mintázatuk nem volt túl jó. Így sem tökéletes, de egy fokkal jobb, aztán ha akad valahol valami jobb darab, akkor majd lecserélem. Sajnos a maradékos dobozban lévő „E” messzer kerekeket túl nagynak találtam.
A festés után a gép kapott egy fényes lakkréteget a matricák alá. Sajnos ez elég "grízes" lett, így megpróbáltam valahogy eltüntetni. Papírtörlővel dörgöltem át a felületet, ez valamicskét segített, de nem sokat. Komolyabb polírozásra lett volna szükség, de sem a tudásnak, sem az eszközöknek nem voltam a birtokában, így megbékéltem a helyzettel. A matricákat a Makettinfo cserebere topikjában boltoltam le egy hobbitárssal, akinek ezúton is köszönetet mondok a „jól időzített” hirdetésért. Már éppen kezdtem gondban lenni, hogy oldjam meg a jelzéseket, mivel a HAD-nál csak 48-as méretben találtam magyar Taifun jelzéseket.
A matricák felrakása után matt lakkal zártam le a felületet, majd visszafogott koszolás-koptatás után társai köszöntötték az új jövevényt a vitrin egyik polcán.
A készlet maga relatíve egyszerű, egy szürke és egy átlátszó öntőkeret, plusz gyanta elemek. A műanyag minőségét tekintve valahol a KP tájékán lehet a készlet, legalábbis a sorjás, egyenetlen érintkezési pontokat tekintve. A felületek azonban szép tiszták, vékonyan vésett panelvonalakkal. Az illeszkedés jónak mondható, de ehhez le kell tisztítani a sorjákat és sok szárazpróba ajánlott a ragasztások előtt. Az átlátszó alkatrészeket ajánlott narancssárga Gauzy Agent-tel kezelni, mert kissé homályosak.
Összességében véve közepes fölére értékelem a dobozt, mert azért elég sok reszelésre kell felkészülni annak, aki belekezd a megépítésébe. Ugyanakkor pár részletét – kormányfelületek vásznazása, kerekek - sokkal szebben is meg lehetett volna csinálni. A típushoz a Brengun készített maratást, amelyben a kabinhoz találhatók alkatrészek (övek, műszerfal, stb.), ezekkel tovább lehet javítani a minőségen.
Az építési lépések sorát ezúttal is a kabin összeállítása nyitotta meg. Itt egy "dobozt" kell elkészíteni, amely aztán bekerül a törzsbe. Ennek az az előnye, hogy így könnyebb festeni, hátránya viszont, hogy a falak törzshöz illesztése körülményesebb. A hátfalat például meg kellett toldanom egy vékony sztirolcsíkkal, mert hézagos volt az illesztés ezen a részen. Az üléseket először le akartam cserélni, mert volt egy feljavító készletem (talán KORA?), de a próbák alapján a gyanta elemek rosszabbul néztek ki a helyükön, így maradtak az eredetiek. Ezeket sötétbarnára fújtam, majd feketével futtattam be és világosabb barnával szárazecseteltem. A bekötő hevedereket vászonszínűre festett maszkolószalag csíkokból készítettem el. A kabint RLM02 fehérrel világosított változatával fújtam ki, majd barna befolyatással öregítettem. A műszerfal szintén ezzel a módszerrel készült, a műszereket feketével festettem ki és kis ezüsttel szárazecseteltem. Beragasztás előtt még a féltörzseket is lefestettem, illetve beragasztottam a hátsó ablakokat is. Szintén bekerült az orrba a motor első hengereit tartalmazó gyanta elem, ez fekete alapon fémes szárazecseteléssel készült el.
A törzsfelek összeragasztása előtt sok-sok szárazpróbát kellett csinálnom, mivel a kabin mögött rész teteje és alja nem akart megfelelően illeszkedni. A kabinteknő és a hátfal túl széles, így reszelnem kellett belőlük, amennyit csak lehetett. A dolog még így se lett teljesen tökéletes, de egy kis sztirol betoldással végül megoldódott a probléma. A ragasztáshoz végig pillanatragasztót használtam, az orr felől a farok felé haladva. A betoldott műanyag darabokat szintbe csiszoltam, majd Surfacer 1500-zal kentem át, hogy az apróbb egyenetlenségek is eltűnjenek. Az orr alatt lévő kipufogók helyét feljavítottam egy műanyag lemez beragasztásával, illetve a kipufogókat ferdére köszörült injekciós tűvel helyettesítettem. Felpróbáltam az orrburkolatot is, itt viszont az derült ki, hogy a gyanta motort beljebb kellett volna helyezni, mert nem illeszkedett a burkolat rendesen. Óvatosan kitörtem a gyantát, majd pár milliméterrel beljebb helyeztem az orrban, ahol már jó helyen volt. Az illesztési vonalakat mindenhol surfacerrel kentem át, majd száradás után finom vizes csiszolópapírral szedtem le a felesleget.
A törzs után a szárny alsó felének beragasztása következett. Itt is sokat kellett próbálgatni, reszelgetni az illesztést a megfelelő állapot eléréséig. Ezután a kerékaknák oldalfalait készítettem el, majd a szárny felső részét ragasztottam a helyére. A szárny kilépőélét finom csiszolótömbbel vékonyítottam el. A hátsó vízszintes vezérsíkokat viszont már lecseréltem a gyanta feljavító alkatrészeire, mert azok formára sokkal megfelelőbbnek tűntek. Ehhez azonban le kellett vágnom a függőleges vezérsíkra öntött csatlakozást, majd drótcsapolással ragasztottam fel a cserealkatrészeket. A merevítő rudakat lapított injekcióstűre cseréltem, az eredeti műanyag alkatrészek használhatatlanok voltak. A szárny aljára kerülő apró alkatrészek közül a leszálló fényszóró elejét levágtam, aztán fúróval kimélyítettem és krómfestékkel festettem be. A lámpabúrát egy átlátszó öntőkeret darabból köszörültem hozzá. Beragasztás után az átlátszó részt folyékony maszkólóval kentem be. A kormányfelületeken lévő ellensúlyok azonban keményebb diónak bizonyultak, mivel azokat is pótolni kellett. Az egyik már gyárilag elveszett a gyanta elemek közül, a másikat meg sikerült elpattintani jó messzire a csipeszből. Ehhez húztam egy vastagabb műanyag szálat, majd marokfúróba fogva egy hegyes szikepengével kialakítottam a csepp formát. Ezt utána már csak meg kellett fúrni 0,2-es fúróval és drótot tenni bele szár gyanánt…
Az ellensúly
Amikor ezekkel a finomságokkal is készen voltam, akkor jöhetett – volna – a festés művelete, amit a kabintető felhelyezése és maszkolása előzött – volna – meg. Murphy azonban szokásosan közbeszólt: "Az nem úgy megy pajtikám, hogy csak úgy felpattintod a kabintetőt, maszkolsz, azt' már festhetsz is! Állj csak meg egy pillanatra!"
Hát igen, a törzsbe hosszában betoldott sztirol megtette a maga hatását, ugyanis a kabintető így majd’ egy milliméterrel keskenyebb lett a kelleténél… Vakartam a fejemet, hogy akkor most mit is csináljak. A szélvédőnél még aránylag jó volt, ott maximum egy kis tömítéssel elfedhető a méretbeli eltérés, de a hátsó részen már nem. A megoldás a következő (sorrendben): szentségelés, néhány ima elmormolása (az előző szentségelés jóvátételére is), majd pengefűrészes műtét a szélvédőn, hogy a bal oldali ajtó nyitottá váljon. Hála istennek sikerült komolyabb károkozás nélkül kiműteni a megfelelő részt, így már nem lesz feltűnő az általam okozott pontatlanság. Az üveg alkatrészeket végül újabb Gauzy fürdőbe merítettem és itatóspapíron lefedve szárítottam meg. Ezután kimaszkoltam, majd felragasztottam a helyére és a kivágott részt szivaccsal tömtem ki.
Na, most már tényleg nekifoghattam az alapozásnak, amit a felületek letisztítása után surfacer 1500-assal tettem meg. Jött a csiszolás, újabb javítások, újabb csiszolások unalmas műveletsora, míg elfogadhatónak nem találtam mindent. Ezután előárnyékoltam a panelvonalakat, felfújtam a sárga jelzéseket és a nemzeti trikolórt a függőleges és vízszintes vezérsíkokra. Gondban voltam viszont a kék színnel, mivel ehhez nem volt semmilyen kódom. Tettem hát egy próbát és RLM 83-as kékhez kevertem egy kis feketét, meg egy kicsi élénkebb kéket szemre. A próbafestést a két futóakna fedélen végeztem el és elégedett voltam az eredménnyel. Folytattam tehát a teljes felületen a fújást. Elsőre a panelvonalakat szórtam át, majd a teljes felületet, így a vonalaknál kicsit sötétebb lett az árnyalat. A kabintető keretét alumínium színre festettem ecsettel, a légcsavar RLM70 színt kapott, a futóaknák és fedeleik belső fele pedig RLM02-t a futószárakkal együtt. A keréktárcsákat lyukasztóval kivágott korongokkal fedtem le, mert a mintázatuk nem volt túl jó. Így sem tökéletes, de egy fokkal jobb, aztán ha akad valahol valami jobb darab, akkor majd lecserélem. Sajnos a maradékos dobozban lévő „E” messzer kerekeket túl nagynak találtam.
A festés után a gép kapott egy fényes lakkréteget a matricák alá. Sajnos ez elég "grízes" lett, így megpróbáltam valahogy eltüntetni. Papírtörlővel dörgöltem át a felületet, ez valamicskét segített, de nem sokat. Komolyabb polírozásra lett volna szükség, de sem a tudásnak, sem az eszközöknek nem voltam a birtokában, így megbékéltem a helyzettel. A matricákat a Makettinfo cserebere topikjában boltoltam le egy hobbitárssal, akinek ezúton is köszönetet mondok a „jól időzített” hirdetésért. Már éppen kezdtem gondban lenni, hogy oldjam meg a jelzéseket, mivel a HAD-nál csak 48-as méretben találtam magyar Taifun jelzéseket.
A matricák felrakása után matt lakkal zártam le a felületet, majd visszafogott koszolás-koptatás után társai köszöntötték az új jövevényt a vitrin egyik polcán.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az ellensúly
|
2024.11.27.
Utolsó módosítás: 2024.12.11.
Utolsó módosítás: 2024.12.11.