RWD-8 PWS

1:72, IBG Models

Pintér György - Múzeumi krimik Ugyan sok doboz sorakozik a polcon építésre várva, de mindig van valami jó indok arra, hogy miért legyen eggyel több. Ezt az okot egy "summer sale" akció szolgáltatta, amely keretében beszereztem ezt a készletet. Kíváncsi voltam a minőségére, mert ezt a gyártót nem ismertem még, de ígéretesnek látszott a dolog. Az pedig külön jó pont volt, hogy magyar matricát is adtak a készletben, bár nem túl nagy számban használtuk ezt a típust. Kacérkodtam a Mistercraft készletével is, de annyi rosszat olvastam a gyártóról, hogy inkább emellett döntöttem, s végül nem bántam meg.

A dobozt kibontva két kisebb méretű szürke öntőkerettel, illetve egy átlátszóval találkozunk a matricalap és az összeállítási útmutató társaságában. A minőségre nem lehet panasz, gyönyörűen kidolgozott részletek, sehol egy sorja. Talán kicsit csak a szárny kormányfelületei lógnak ki a sorból, itt szerintem túl hangsúlyos lett a vásznazás. Az egyetlen negatívum az elnagyolt építési leírás: ugyan szép színes, de pár dolgot azért kihagytak belőle (például nem jelzik a kabin matricázását, a kabinbelső színét, a kétféle futómű közül melyiket építsük be). Mindent összevetve még így is parádés a készlet. Egy igazi kis törékeny gyöngyszemet építhetünk meg belőle.

Az első leválasztott darabok természetesen a két törzsfél, illetve a kabin padlólemeze voltak. A törzsfelek belsejébe beleöntötték a csőmerevítést is, ami ebben a formában nem teljesen élethű, de a szűk kabinban alig látszik valami. Aki gondolja, lecsiszolhatja és újra felépítheti húzott szálból, én ezt most kihagytam. Az illeszkedés mind a padlólemeznél, mind a törzsfeleknél tökéletes. Ragasztás előtt persze ne feledjük el festeni a kabint, amihez én világoskéket használtam, amibe pár csepp szürkét tettem. Ebből kicsit tartalékoltam is, mert az már előre látszott, hogy a törzsfelek ragasztása után az első kabin műszerfalát, illetve a hátsó kabin hátfalát javítani kell majd. Ezeket ugyanis szintén beleöntötték a törzsbe, így két félből állnak. A botkormányokat kicseréltem, mert az eredetiek elég egyszerűek voltak. Az üléseket alumíniumszínre fújtam, majd maszkolószalag csíkokból és drótból elkészítettem a bekötőhevedereket is. Ezek után ragasztottam össze a két törzsfelet oldószeres ragasztóval. Az illesztési vonal nyom nélkül eltűnt, szemernyi lépcső sem keletkezett az érintkező felületek között. Na, ezt már szeretem – gondoltam magamban - és folytattam a vízszintes vezérsíkokkal. Itt sem találtam problémát, patentül illeszkedett a helyére az összes alkatrész. A vezérlőkábelek bekötésére szolgáló "tüskéket" megfúrtam, ezt a végén majd behuzalozom. A motorburkolat eleje is tökéletesre sikerült, pár óvatos húzáson kívül semmit nem kellett a csiszolópapírral csinálnom a tökéletes felületért. Ez már csak azért is fontos, mert a motorburkolat fémszínű, ami elég kényes a felületi hibákra. A festést gyorsan meg is ejtettem, aztán rózsaszín TESA szalaggal fedtem le a motorburkolatot és az alsó olaj(?)tartályt. Ez nem ragad olyan erősen, mint más maszkolók, így nem bántja az érzékeny felületet. Ezzel a törzs nagyja készen is volt és már érezni lehetett a kis gép légies kecsességét, amit a szárny majd még jobban meg fog mutatni.

A macerásabb meló most következett: a szárnytartók felhelyezése. Itt először a pilóta előtt lévő két háromszög alakú elemet és az őket összekötő "valamit" ragasztottam össze és tettem a helyére. Ezek is tökéletesen megtalálták a helyüket a számukra kialakított apró mélyedésekben, így egyik ámulatból a másikba estem. Ezután következtek a mellettük lévő tartóelemek, de itt kicsit át kellett alakítani őket. A középső "X" merevítés túl vastag, így ezt még az öntőkereten kivágtam és húzott szálból készültre cseréltem ki. Az öntőkeret addig tartotta a függőleges részt, így nem kellett méricskélnem sem. A tartókat oldószeres ragasztóval ragasztottam úgy, hogy közben a szárnyat is feltettem szárazon. Ezzel minden tartóelem a helyén rögzül, nem kell utólag igazgatni. Legvégül a törzsből kiinduló "V" alakú tartók voltak már csak hátra, ahol a jobb oldalon elhelyezett csövet lecseréltem injekciós tűre. Szintén összeállítottam még a futóművet, itt vigyázni kell a vékony alkatrészek leválasztásánál a törésveszélyre. Összeállítva és a helyére téve viszont meglepően stabilan tart az egész.

Most már viszont itt is eljött a festés ideje. Az útmutató "Polish khaki" színt ír, amihez többféle gyártmányú festéket is megad. Mivel egyik sem volt éppen, de volt barnám meg olajzöldem, így kicsit kevergettem és egy számomra megfelelő árnyalattal lefújtam a gépet. A felület egységes színének megtörésére ugyanennek a világosított, illetve sötétebb változatát használtam. Végezetül leszedtem a motorburkolat maszkolását és híg feketével átmostam az egész gépet. Amíg ez száradt, addig elkészítettem az apróságokat: festettem a légcsavart, a kerekeket, méretre vágtam egy injekciós tűt a kipufogó csövének.
A matricák alá fényes lakk került, rájuk pedig matt. Beragasztottam a vezérlő huzalokat is rugalmas szálból, és felkerült a szárny is.

Ezzel megkoronáztam ezt a tenyérnyi kis jószágot, újabb darabbal gyarapítva a magyar légierős gyűjteményemet.