Aermacchi MB-339A
1:72, Supermodel (I)
No.10-018 (1996)
Pintér György - Múzeumi krimik
Előszó:
Az olasz gyártmányú gyakorlógépről eredetileg a Haditechnika újság számára írtam a cikket. Kétéves várakozás után az elmúlt év végén a cikk első része meg is jelent, ebben az eredeti repülőgépről volt szó. A második rész a makettváltozatról szólt, de a napokban értesítettek arról, hogy a Haditechnika a jövőben abszolút nem foglalkozik makettezéssel, ezért a cikkem második része sem fog megjelenni. Természetesen abban a pillanatban elhatároztam, hogy a munkámat nem hagyom kárba veszni és mindenképpen publikálom máshol az irományt. Bízok benne, hogy az információkat az érdeklődők hasznosítani tudják.
Következzék tehát maga a cikk:
A makett:
Az eredeti repülőgéphez hasonlóan a makett sem ismert túl széles körben. Teljesen érthetetlen számomra, hogy egy olasz gyártmányú repülőgép makettje miért nem szerepel egy szintén olasz makettgyártó cég állandó kínálatában, holott a hasonló kategóriájú Hawk-ból meg gyakorlatilag már 3 változatot is kiadtak. Teljesen véletlenül kérdeztem meg Olaszországban dolgozó barátomtól, nem ismer-e véletlenül 1:72-ben Aermacchi MB-339-es makettet. Nemcsak ismert, hanem volt is neki elfekvőben egy Supermodel gyártmányú készlete, ő ugyanis időközben áttért az 1:48-as méretarányra! (Egyidejűleg begyűjtöttem egy MB-326K/Atlas Impala Mk II változatú makettet is, amelyet a nagymértékű hasonlóság miatt egyszerre építettem a cikk főszereplőjével.) A doboz átvételekor elégedetten nyugtáztam, hogy az Italeri azért mégis csak tett valamit az ügy érdekében, hiszen ők vették át a szerszámokat és gyakorlatilag ők forgalmazzák a készleteket, bár igaz, hogy a csomagoláson még az eredeti gyártó neve szerepel. A hátoldalról ráadásul kiderült az is, hogy a teljes sorozat 5 darabból áll, létezik még MB-326, MB-339A/PAN és MB-339K típusokat mintázó makett is.
A dobozt kibontva megállapítottam, hogy a szürke öntőkeretek a korábbi Italeri minőséget képviselik. Jól alakítható, csiszolható az alapanyag, és vékony, de pozitív panelosztások jellemzik az öntőkereteken elhelyezkedő alkatrészeket. A kormányfelületeket,véleményem szerint,kissé túlzó szélességű árkok jelölik. A kabinbelsőhöz egész jó katapultüléseket kapunk, a műszerfalakhoz és az oldalkonzolokhoz matricák járnak. Az osztott kabintető tiszta, igaz kissé vastag, kárpótlásul külön fóliában csomagolták. Természetesen nyitott és zárt állapotban is elkészíthetjük, akárcsak a törzs-féklapot. A futóművekre sajnos ráöntötték a gumiabroncsokat, ami elég szokatlan megoldás, legalábbis a főfutók esetében Függesztményként kétféle szárnyvégi póttartályt, két szárny alatti póttartályt, valamint két rakétablokkot kapunk. Utóbbiak kivitele viszont nagyon szép, de építés közben úgy döntöttem, hogy ezen a gépen nem használom fel őket, inkább az Atlas Impala-t fogják erősíteni. Kisebb sokkhatás ért, amikor a hajtóművet kerestem, röviden ugyanis annyit lehet elmondani, hogy NINCS, ezért mindenképpen "faragnunk" kell majd a törzsvégbe egy VIPER kiömlőt.
Az összeállítási útmutató jól áttekinthető. A részegységek festését is jelöli, a repülőgép külső felületeihez pedig FS kódokat kapunk. A doboz négy repülőgéphez tartalmaz matricákat. Két olasz, egy argentin, valamint egy USA-ba szánt kiképzőrepülőgép közül választhatunk. A festési térképeken a színek beazonosítása helyenként komoly fejtörést okoz, a gyártó jóval egyszerűbben is megoldhatta volna a feladatot. Alapvetően a barna-zöld festésű argentin és az egyszínű szürke olasz változat közt ingadoztam. A kérdést végül is az döntötte el, hogy az AMI repülőgépeiről jóval több fotót sikerült találnom az interneten és bevallom, ecsettel könnyebben és szívesebben festek szürkét, mint a zöldet, vagy a barnát.
Az építést a repülőknél szokásos módon, a kabin elkészítésével kezdtem. A nyitható kabintető miatt igyekeztem minél szebben dolgozni és a katapultüléseket is helyesen megfesteni. Szerencsére segítségemre volt a Seatejectcolor nevű weblap, ahol szinte az összes eddig alkalmazott keleti és nyugati mentőeszközről találunk fotókat és festési leírást. A törzsfelek egyesítése előtt nem maradhatott el a ballasztsúly elhelyezése az orr részben. Az ólomgolyót a már jól bevált forró viaszos módszerrel rögzítettem. Egy régi AH-64-es helikopter-makett rakétablokkjából elkészítettem a hajtómű kiömlőjét, ezt is most ragasztottam be. Különösebb illeszkedési probléma nem jelentkezett, az alsó felületen kellett minimális mennyiségben tömítőanyagot használnom. A szárnyak összeállítása előtt érdemes a hajtómű beömlők élét vékonyabbra csiszolni, mert eredeti állapotukban elég vaskosak és így sokkal könnyebb dolgunk lesz a már összeragasztott részt tovább finomítani. A bal oldali egységnél ne felejtsük ki a fényszóró elhelyezését sem!
A legtöbb tömítőanyagot a törzs és a szárnyak találkozásánál használtam fel, ahol nagyon kell ügyelni a pontos beállításra is. A kiegészítő vezérsíkok elhelyezkedésére az összeállítási útmutató külön részletrajzon hívja fel a figyelmet. A függesztőpilonok helyét a szárnyon a bejelölték, de egyenlőre nem ragasztottam fel őket, hogy ne akadályozzák a festést. Hasonló megfontolásból az öntőkerten maradtak a futóművek aknafedelei, a szárnyak végére szerelhető póttartályokat is csak összeállítottam és félretettem. Megjegyzem, így később sokkal egyszerűbb volt megfesteni rájuk a narancssárga színű csíkokat.
Említettem, hogy a doboz egyaránt tartalmazza a régebbi lapított és az újabb, kör keresztmetszetű tartályok alkatrészeit. Utóbbit az összeállítási útmutató csak az Amerikába szánt változathoz javasolja, de az olaszok, mivel teljes mértékben csereszabatos, a régi gépekre is gyakran felszerelik. Nekem mégis szimpatikusabb a hagyományosnak nem mondható, csepp alakú kivitel, ezért azt választottam.
A makett kész volt a festésre, amit a futómű aknákkal és a törzsféklap süllyesztékével kezdtem. Az útmutató F.S 34151-et javasol (Interior Green), amely a ModelMaster kínálatában a 1734-es kódot jelenti. Két réteg elégnek bizonyult, ezért hamar tovább léphettem a munkában. Előkészítettem a legszélesebb Tamiya gyártmányú lapos ecsetemet és a javasolt F.S 36495-nek megfelelő Humbrol 147-es világosszürke festéket. Értelemszerűen nem volt szükség külön alapozásra. Sajnos csak jóval később derült ki, hogy ez túl világos árnyalatú, igaz makettező legyen a talpán, aki egy mediterrán vidékről származó, a napon kifakult színt pontosan beazonosít. A szárny végi póttartályok orrát és a repülőgép elejét is más árnyalatú szürkével festettem meg. Az én példányomon ez a sötétebb Humbrol 127-essel történt, de rengeteg, az eredeti repülőket ábrázoló fotón viszont ezek a részek a világosabbak. Úgy tűnik, mindig olyan színt festettek az olaszok, ami éppen raktáron volt. Ezt a jelenséget felfedeztem a póttartályok narancssárga csíkjánál is. Az egészen sötéttől a teljesen élénk, fluoreszkáló árnyalatig minden előfordul. Én piros (Hu19) és sárga (Hu24) színekből kevertem egy adagot. A póttartályok megfestése után a helyükre ragasztottam azokat, az illesztési hézagot az alap szürkével átfestettem.
A festéssel így nagyrészt el is készültem, következhettek a matricák! Az Italeri matricáit nagyon szeretem, most is problémamentesen sikerült felhelyezni őket. Kellő száradási idő kivárása után a kisebb alkatrészek felragasztásával folytattam a munkát. Helyükre kerültek az orr rész pitot-csövei, a futóművek és az aknafedél ajtók, rögzítettem a szárny alatti póttartályokat. Ezek után egyszerű, külső keverésű festékpisztollyal üveges kiszerelésű Humbrol matt lakkot vittem fel a repülőgép teljes felületére. Néhány nap múlva elkezdtem az addigi egységes árnyalatú felületet átváltoztatni. Első lépésként erősen higított barnás-feketével befutattam a makett felületén lévő negatív csatornákat. A pozitív lemezosztásokat ugyanezen színnel, de szárazecseteléssel emeltem ki. A hajtóműkiömlő felső részén világosbarna művészolajfesték segítségével imitáltam a gázsugár által megégetett felületet. A cikk elején említettem, hogy az AMI intenzíven használja ezeket a repülőgépeket, ebből kifolyólag az elegáns szürke szín ugyancsak bepiszkolódik. Jellegzetes módon,ahol a beszállás történik, a pilótafülkék alatt baloldalt és a törzs két oldalán lévő szerelőnyílások környezete – jó nagy felületen szó szerint koszos! Ügyelve, hogy túlzásokba ne essek, bár lehet, hogy nem is tudtam volna, szintén fekete és barna festékek erősen higított keverékével több lépésben átmostam ezeket a felületeket a makettemen is. A szárnyvégi póttartályok narancssárga csíkjának felső fele a napsugárzás hatására szinte mindig megfakul, ezért ezt a részt az alapszínnel (Hu147) vékonyan átfestettem.
Az építés utolsó lépéseként felragasztottam az oldalra kinyitott kabintetőt, amelyet menet közben természetesen kifestettem már. Makettjeim fényképezéséhez már korábban elkészítettem néhány alaplapot, amely kifutópálya részletet ábrázol. Ezek közül vettem elő most is egyet. Az alap elkészítéséhez az egyik nagyáruházban vásároltam egy (3-as kiszerelésű) vágódeszkát, amelyet diópáccal ecseteltem át. Verlinden gyártmányú repülőtérrészletből kivágtam a szükséges méretet, a reptér széléhez pedig vasútmodellezők által használt fűszőnyegből vágtam csíkot. Faragasztó alkalmazásával rögzítettem mindkét részt a deszkára, majd a két anyag találkozásánál igen finomra szitált földdel átmenetet alakítottam ki.
A makett építése előzetes várakozásaimnak megfelelően nem okozott különösebb problémát és elégedett vagyok a végeredménnyel is.
.
A makett elkészítéséhez az alább feltüntetett festékeket használtam fel:
Egység Javasolt szín (F.S.) Alkalmazott festék és kód
Törzs 36495 Humbrol 146
Póttartályok csíkja 28915 Humbrol 19 + 24
Futóműaknák 34151 ModelMaster 1734
Futómű szárak 37178 ModelMaster 1781
Gumiabroncsok 37038 Gunze H77
Kabinbelső 36231 Humbrol 140
Katapultülés váza 36231 Humbrol 140
Katapultülés párnája 34087 Humbrol 155
Bekötőhevederek 30215 Humbrol 62
Fejtámasz 37040 Humbrol 85
Kiegészítő információk:
Az Aermacchi MB-339 típusú repülőgép makettváltozatait az előbb ismertetett Supermodel-en kívül még két kisszériás gyártótól lehet beszerezni. 1:72-ben az Aeroclub, 1:48-ban pedig a FREMS gyárt műgyantából ilyen készleteket. Az FCM nevű (vélhetően argentin) matricagyártó a HMS Argonaut megtámadásában jeleskedő Guillermo Owen Crippa hadnagy a 4-A-115-ös jelű gépének jelzéseit ajánlja. Kiegészítők tekintetében Martin Baker Mk.10-es katapultülést gyárt a például a Pavla is, míg a Vintage az MB-339CD változathoz készít átalakító szetteket.
Táblázatos formában összegyűjtöttem a festési javaslatokat, amelyben az első szám az összeállítási útmutató, a második pedig című egy olasz makettező újság, az Aeri Modellismo által közzétett F.S. kódokat jelenti.
Alsó felület Felső felület I. Felső felület II.
Olasz légierő 37178 / 37178 34079 / 34089 36118 / 36118
Olasz légierő 2. 36495 / 36280
Argentin haditengerészet 36473 / „fehér” 30138 / 30138 34079 / 34172
Nigerian Air Force és Ghana Air Force ----- / 36440 ----- / 34064 ----- / 30266
Royal New Zealand Air Force (Wraparound) ----- / 36081 ----- / 34092 ----- / 34102
JPATS „T-BIRD” 36495 / ----- 36495 / ----- 36375 / -----
Felhasznált irodalom:
- Bill Gunston: A korszerű harci repülőgépek enciklopédiája
- Aeri Modellismo; 2000 november
- Aeronautica & Difesa; 2006 március
- Internet: http://www.seatejector.com
http://fr.wikipedia.org/wiki/Aermacchi_MB-339
http://www.maritimeprints.com/portfolio/?mp=123
Az olasz gyártmányú gyakorlógépről eredetileg a Haditechnika újság számára írtam a cikket. Kétéves várakozás után az elmúlt év végén a cikk első része meg is jelent, ebben az eredeti repülőgépről volt szó. A második rész a makettváltozatról szólt, de a napokban értesítettek arról, hogy a Haditechnika a jövőben abszolút nem foglalkozik makettezéssel, ezért a cikkem második része sem fog megjelenni. Természetesen abban a pillanatban elhatároztam, hogy a munkámat nem hagyom kárba veszni és mindenképpen publikálom máshol az irományt. Bízok benne, hogy az információkat az érdeklődők hasznosítani tudják.
Következzék tehát maga a cikk:
A makett:
Az eredeti repülőgéphez hasonlóan a makett sem ismert túl széles körben. Teljesen érthetetlen számomra, hogy egy olasz gyártmányú repülőgép makettje miért nem szerepel egy szintén olasz makettgyártó cég állandó kínálatában, holott a hasonló kategóriájú Hawk-ból meg gyakorlatilag már 3 változatot is kiadtak. Teljesen véletlenül kérdeztem meg Olaszországban dolgozó barátomtól, nem ismer-e véletlenül 1:72-ben Aermacchi MB-339-es makettet. Nemcsak ismert, hanem volt is neki elfekvőben egy Supermodel gyártmányú készlete, ő ugyanis időközben áttért az 1:48-as méretarányra! (Egyidejűleg begyűjtöttem egy MB-326K/Atlas Impala Mk II változatú makettet is, amelyet a nagymértékű hasonlóság miatt egyszerre építettem a cikk főszereplőjével.) A doboz átvételekor elégedetten nyugtáztam, hogy az Italeri azért mégis csak tett valamit az ügy érdekében, hiszen ők vették át a szerszámokat és gyakorlatilag ők forgalmazzák a készleteket, bár igaz, hogy a csomagoláson még az eredeti gyártó neve szerepel. A hátoldalról ráadásul kiderült az is, hogy a teljes sorozat 5 darabból áll, létezik még MB-326, MB-339A/PAN és MB-339K típusokat mintázó makett is.
A dobozt kibontva megállapítottam, hogy a szürke öntőkeretek a korábbi Italeri minőséget képviselik. Jól alakítható, csiszolható az alapanyag, és vékony, de pozitív panelosztások jellemzik az öntőkereteken elhelyezkedő alkatrészeket. A kormányfelületeket,véleményem szerint,kissé túlzó szélességű árkok jelölik. A kabinbelsőhöz egész jó katapultüléseket kapunk, a műszerfalakhoz és az oldalkonzolokhoz matricák járnak. Az osztott kabintető tiszta, igaz kissé vastag, kárpótlásul külön fóliában csomagolták. Természetesen nyitott és zárt állapotban is elkészíthetjük, akárcsak a törzs-féklapot. A futóművekre sajnos ráöntötték a gumiabroncsokat, ami elég szokatlan megoldás, legalábbis a főfutók esetében Függesztményként kétféle szárnyvégi póttartályt, két szárny alatti póttartályt, valamint két rakétablokkot kapunk. Utóbbiak kivitele viszont nagyon szép, de építés közben úgy döntöttem, hogy ezen a gépen nem használom fel őket, inkább az Atlas Impala-t fogják erősíteni. Kisebb sokkhatás ért, amikor a hajtóművet kerestem, röviden ugyanis annyit lehet elmondani, hogy NINCS, ezért mindenképpen "faragnunk" kell majd a törzsvégbe egy VIPER kiömlőt.
Az összeállítási útmutató jól áttekinthető. A részegységek festését is jelöli, a repülőgép külső felületeihez pedig FS kódokat kapunk. A doboz négy repülőgéphez tartalmaz matricákat. Két olasz, egy argentin, valamint egy USA-ba szánt kiképzőrepülőgép közül választhatunk. A festési térképeken a színek beazonosítása helyenként komoly fejtörést okoz, a gyártó jóval egyszerűbben is megoldhatta volna a feladatot. Alapvetően a barna-zöld festésű argentin és az egyszínű szürke olasz változat közt ingadoztam. A kérdést végül is az döntötte el, hogy az AMI repülőgépeiről jóval több fotót sikerült találnom az interneten és bevallom, ecsettel könnyebben és szívesebben festek szürkét, mint a zöldet, vagy a barnát.
Az építést a repülőknél szokásos módon, a kabin elkészítésével kezdtem. A nyitható kabintető miatt igyekeztem minél szebben dolgozni és a katapultüléseket is helyesen megfesteni. Szerencsére segítségemre volt a Seatejectcolor nevű weblap, ahol szinte az összes eddig alkalmazott keleti és nyugati mentőeszközről találunk fotókat és festési leírást. A törzsfelek egyesítése előtt nem maradhatott el a ballasztsúly elhelyezése az orr részben. Az ólomgolyót a már jól bevált forró viaszos módszerrel rögzítettem. Egy régi AH-64-es helikopter-makett rakétablokkjából elkészítettem a hajtómű kiömlőjét, ezt is most ragasztottam be. Különösebb illeszkedési probléma nem jelentkezett, az alsó felületen kellett minimális mennyiségben tömítőanyagot használnom. A szárnyak összeállítása előtt érdemes a hajtómű beömlők élét vékonyabbra csiszolni, mert eredeti állapotukban elég vaskosak és így sokkal könnyebb dolgunk lesz a már összeragasztott részt tovább finomítani. A bal oldali egységnél ne felejtsük ki a fényszóró elhelyezését sem!
A legtöbb tömítőanyagot a törzs és a szárnyak találkozásánál használtam fel, ahol nagyon kell ügyelni a pontos beállításra is. A kiegészítő vezérsíkok elhelyezkedésére az összeállítási útmutató külön részletrajzon hívja fel a figyelmet. A függesztőpilonok helyét a szárnyon a bejelölték, de egyenlőre nem ragasztottam fel őket, hogy ne akadályozzák a festést. Hasonló megfontolásból az öntőkerten maradtak a futóművek aknafedelei, a szárnyak végére szerelhető póttartályokat is csak összeállítottam és félretettem. Megjegyzem, így később sokkal egyszerűbb volt megfesteni rájuk a narancssárga színű csíkokat.
Említettem, hogy a doboz egyaránt tartalmazza a régebbi lapított és az újabb, kör keresztmetszetű tartályok alkatrészeit. Utóbbit az összeállítási útmutató csak az Amerikába szánt változathoz javasolja, de az olaszok, mivel teljes mértékben csereszabatos, a régi gépekre is gyakran felszerelik. Nekem mégis szimpatikusabb a hagyományosnak nem mondható, csepp alakú kivitel, ezért azt választottam.
A makett kész volt a festésre, amit a futómű aknákkal és a törzsféklap süllyesztékével kezdtem. Az útmutató F.S 34151-et javasol (Interior Green), amely a ModelMaster kínálatában a 1734-es kódot jelenti. Két réteg elégnek bizonyult, ezért hamar tovább léphettem a munkában. Előkészítettem a legszélesebb Tamiya gyártmányú lapos ecsetemet és a javasolt F.S 36495-nek megfelelő Humbrol 147-es világosszürke festéket. Értelemszerűen nem volt szükség külön alapozásra. Sajnos csak jóval később derült ki, hogy ez túl világos árnyalatú, igaz makettező legyen a talpán, aki egy mediterrán vidékről származó, a napon kifakult színt pontosan beazonosít. A szárny végi póttartályok orrát és a repülőgép elejét is más árnyalatú szürkével festettem meg. Az én példányomon ez a sötétebb Humbrol 127-essel történt, de rengeteg, az eredeti repülőket ábrázoló fotón viszont ezek a részek a világosabbak. Úgy tűnik, mindig olyan színt festettek az olaszok, ami éppen raktáron volt. Ezt a jelenséget felfedeztem a póttartályok narancssárga csíkjánál is. Az egészen sötéttől a teljesen élénk, fluoreszkáló árnyalatig minden előfordul. Én piros (Hu19) és sárga (Hu24) színekből kevertem egy adagot. A póttartályok megfestése után a helyükre ragasztottam azokat, az illesztési hézagot az alap szürkével átfestettem.
A festéssel így nagyrészt el is készültem, következhettek a matricák! Az Italeri matricáit nagyon szeretem, most is problémamentesen sikerült felhelyezni őket. Kellő száradási idő kivárása után a kisebb alkatrészek felragasztásával folytattam a munkát. Helyükre kerültek az orr rész pitot-csövei, a futóművek és az aknafedél ajtók, rögzítettem a szárny alatti póttartályokat. Ezek után egyszerű, külső keverésű festékpisztollyal üveges kiszerelésű Humbrol matt lakkot vittem fel a repülőgép teljes felületére. Néhány nap múlva elkezdtem az addigi egységes árnyalatú felületet átváltoztatni. Első lépésként erősen higított barnás-feketével befutattam a makett felületén lévő negatív csatornákat. A pozitív lemezosztásokat ugyanezen színnel, de szárazecseteléssel emeltem ki. A hajtóműkiömlő felső részén világosbarna művészolajfesték segítségével imitáltam a gázsugár által megégetett felületet. A cikk elején említettem, hogy az AMI intenzíven használja ezeket a repülőgépeket, ebből kifolyólag az elegáns szürke szín ugyancsak bepiszkolódik. Jellegzetes módon,ahol a beszállás történik, a pilótafülkék alatt baloldalt és a törzs két oldalán lévő szerelőnyílások környezete – jó nagy felületen szó szerint koszos! Ügyelve, hogy túlzásokba ne essek, bár lehet, hogy nem is tudtam volna, szintén fekete és barna festékek erősen higított keverékével több lépésben átmostam ezeket a felületeket a makettemen is. A szárnyvégi póttartályok narancssárga csíkjának felső fele a napsugárzás hatására szinte mindig megfakul, ezért ezt a részt az alapszínnel (Hu147) vékonyan átfestettem.
Az építés utolsó lépéseként felragasztottam az oldalra kinyitott kabintetőt, amelyet menet közben természetesen kifestettem már. Makettjeim fényképezéséhez már korábban elkészítettem néhány alaplapot, amely kifutópálya részletet ábrázol. Ezek közül vettem elő most is egyet. Az alap elkészítéséhez az egyik nagyáruházban vásároltam egy (3-as kiszerelésű) vágódeszkát, amelyet diópáccal ecseteltem át. Verlinden gyártmányú repülőtérrészletből kivágtam a szükséges méretet, a reptér széléhez pedig vasútmodellezők által használt fűszőnyegből vágtam csíkot. Faragasztó alkalmazásával rögzítettem mindkét részt a deszkára, majd a két anyag találkozásánál igen finomra szitált földdel átmenetet alakítottam ki.
A makett építése előzetes várakozásaimnak megfelelően nem okozott különösebb problémát és elégedett vagyok a végeredménnyel is.
.
A makett elkészítéséhez az alább feltüntetett festékeket használtam fel:
Egység Javasolt szín (F.S.) Alkalmazott festék és kód
Törzs 36495 Humbrol 146
Póttartályok csíkja 28915 Humbrol 19 + 24
Futóműaknák 34151 ModelMaster 1734
Futómű szárak 37178 ModelMaster 1781
Gumiabroncsok 37038 Gunze H77
Kabinbelső 36231 Humbrol 140
Katapultülés váza 36231 Humbrol 140
Katapultülés párnája 34087 Humbrol 155
Bekötőhevederek 30215 Humbrol 62
Fejtámasz 37040 Humbrol 85
Kiegészítő információk:
Az Aermacchi MB-339 típusú repülőgép makettváltozatait az előbb ismertetett Supermodel-en kívül még két kisszériás gyártótól lehet beszerezni. 1:72-ben az Aeroclub, 1:48-ban pedig a FREMS gyárt műgyantából ilyen készleteket. Az FCM nevű (vélhetően argentin) matricagyártó a HMS Argonaut megtámadásában jeleskedő Guillermo Owen Crippa hadnagy a 4-A-115-ös jelű gépének jelzéseit ajánlja. Kiegészítők tekintetében Martin Baker Mk.10-es katapultülést gyárt a például a Pavla is, míg a Vintage az MB-339CD változathoz készít átalakító szetteket.
Táblázatos formában összegyűjtöttem a festési javaslatokat, amelyben az első szám az összeállítási útmutató, a második pedig című egy olasz makettező újság, az Aeri Modellismo által közzétett F.S. kódokat jelenti.
Alsó felület Felső felület I. Felső felület II.
Olasz légierő 37178 / 37178 34079 / 34089 36118 / 36118
Olasz légierő 2. 36495 / 36280
Argentin haditengerészet 36473 / „fehér” 30138 / 30138 34079 / 34172
Nigerian Air Force és Ghana Air Force ----- / 36440 ----- / 34064 ----- / 30266
Royal New Zealand Air Force (Wraparound) ----- / 36081 ----- / 34092 ----- / 34102
JPATS „T-BIRD” 36495 / ----- 36495 / ----- 36375 / -----
Felhasznált irodalom:
- Bill Gunston: A korszerű harci repülőgépek enciklopédiája
- Aeri Modellismo; 2000 november
- Aeronautica & Difesa; 2006 március
- Internet: http://www.seatejector.com
http://fr.wikipedia.org/wiki/Aermacchi_MB-339
http://www.maritimeprints.com/portfolio/?mp=123
|
|
A doboztető
|
|
|
Matricalap
|
|
|
Útmutató festési javaslatai
|
|
|
Összeállítási útmutató 1.
|
|
|
Összeállítási útmutató 2.
|
|
|
Öntőkeret 1.
|
|
|
Öntőkeret 2.
|
|
|
Öntőkeret 3.
|
|
|
A makett 1.
|
|
|
Antikolás elött
|
|
|
Makett 2.
|
|
|
Makett 5.
|
|
|
Makett 6.
|
|
|
Makett 7.
|
2010.02.16.
Köszönettel tartozok Tóth Daninak a makettért és a hasznos információkért, amelyekkel mind az építést, mind a cikk elkészültét segítette.
A képeket a szerző készítette.
A képeket a szerző készítette.