Afgán harckocsiparancsnok
1:35, saját
Pintér György - Múzeumi krimik
Az afgán tankparancsnok figuráját egy Warriors-modell ihlette, amit még nagyon régen láttam. A különleges témaválsztás, az elit fegyvernemnek számító harckocsizók felszerelése egy torzonborz, hosszú szakállú hegyi harcoson (noha a hosszú szakáll a mi kultúránkban nem túl katonás, a mohamedán világ azon fertályán a férfiasság elengedhetetlen jelképe) egyből megtetszett, és mivel Warriors-figurákhoz nem nagyon tudtam hozzájutni, úgy döntöttem, hogy magam készítek valami hasonlót.
Mint minden figurámnál, először itt is az alapkoncepció kitalálásával kezdtem a dolgot. Egy testesebb, tekintélyesebb kinézetű embert képzeltem el: ezek az irreguláris harcosok nem nagyon viselnek rangjelzéseket, vagy hasonlókat, a parancsnoki pozíciót viszont valahogy érzékeltetnem kell. A figurát álló helyzetben akartam elkészíteni, ez persze nem zárja ki, hogy később egy harckocsi tornyába helyezzem. Hogy ne legyen statikus, unalmas, égnek emelt ököllel, fegyverrel a kézben akartam elkészíteni. (A fegyver Kalasnyikov, természetesen.) Ruházatát innen-onnan összeszedett darabokból képzeltem el: az egész alapja az afgánok által előszeretettel viselt térdig érő, a hideg ellen vastag szövetből készült fehér ruha. Nadrágját és kabátját a szovjet hadseregtől kölcsönözte, ahogy a jellegzetes, a világ minden táján elterjedt hasra köthető Kalasnyikov-tártáskát is.
A legtöbb saját faragású figurámat Warhammer 40000-hez készítettem (30 mm-es méretarányban), ott a fentebb leírtak után már egyből neki is lehet ugrani a gyurmának. Nem úgy egy "valós" személyt bemutató figuránál, ahol az elképzelések felvázolását követően (mellett, megelőzően- itt inkább követően, az irreguláris afgán harcos-téma azért elbír sokmindent) neki kell állni a forrásokat végigtúrni, hogy a részletek is passzoljanak. A harckocsizók fejvédőjének méretezéséhez egy "gyári" figurát használtam (a részleteket a MiG Productions mellszobráról néztem le, és fotókat, grafikákat is kerestem, elkerülendő a "kétszer másolt kazetta"-effektust), a katonai kabát elkészítésében pedig a Dragon szovjet figurái, és "korabeli" könyvek voltak segítségemre. A tölténytáskát szintén egy gyári figuráról (ICM) mintáztam, az Osprey könyveivel való konzultáció után. A bakancsnál, bevallom férfiasan, nem nagyon erőltettem meg magam, egy irreguláris harcoson bármilyen ruhadarab előfordulhat. A legkevesebb gond a fegyverrel van, azt szerencsére nem magamnak kell készíteni: a Dragon Kalasnyikov-készlete még sok ilyen figurára elegendő.
A figurát magát a green stuff nevű kétkomponensű szobrászanyagból terveztem elkészíteni. Sok figurakészítő esküszik arra, hogy a figuráknak először egy drót csontvázat kell készíteni, amelyet aztán "felöltöztetnek" a putty-val. Izlések és pofonok különbözőek, de nekem ez a módszer sosem jött be. Szeretem a különálló alkatrészeket külön-külön megcsinálni, és a végén összeállítani. Egyedül a törzset és a lábakat szoktam egy egységként megformázni, ez főleg a ruházat gyűrődéseinek kialakítása szempontjából fontos. Persze így nehezebb az arányokat eltalálni, de egy megfelelő, arányos referenciafigura használatával ez is megoldható.
Most a fejjel kezdtem, ezt egy fogpiszkálóra helyezve formáztam meg. Először csak az arcot magát, a szakállt csak jeleztem: végleges formáját majd csak akkor kapja meg, ha a fejet a testhez illesztettem. A harckocsizó-sapkát szintúgy nem készítettem még el.
Amíg az arc száradt, jöhetett a törzs. Az alapul szolgáló tömbön először az "inget" formáztam meg, majd az ingből kilógó két lábat, egyelőre bakancsok nélkül. Ezt is félretettem száradni, és a kezekkel folytattam a munkát. Az öklöt szintén egy fogpiszkálón formáztam meg, míg a bal kezet egyből rádolgoztam az időközben összerakott fegyver markolatára. (Van ugyan a készletben a fegyverekhez fegyvert tartó kéz is, de azok mind jobbkezek). A válltámaszt sajnos újra kellett építenem drótból, a készlethez adott műanyag ripityára tört. Ezeket így félretettem száradni, és elmentem az élet makettezésen kívüli dolgait intézni. A green stuff kb. 3-4 óra alatt megszárad, így másnap, vagy akár egy fél nap múlva lehet folytatni a munkát.
Visszatérvén a törzset vettem kezelésbe. Elkészítettem a tártáskát, és a fogpiszkálóról levágott fejet is a helyére tettem. A jobb kéz közben megkapta a kabát mandzsettáját, könyökben lesz majd a helyére illesztve.
Ez megint száradt egy kicsit, aztán jöhetett a kabát elkészítése. Egy kis puttyt jól kinyújtottam, és a figura hátára terítettem, majd megformáltam a varrásokat, és a zsebeket. Sajnos a hátán nagyon csúnyán meggyűrődött, illetve kiszakadt, ezt később egy kis extra gs-sel helyre kellett rakni. A kabát jellegzetes prémgallérjának mintázatát egy darab dróttal alakítottam ki. Elkészítettem a kabát ujjának vállrészeit, ezekhez csatlakoznak majd a külön elkészített kezek. Amikor megszáradt, a jobb kezet belecsapoltam, és kialakítottam a kabát ujját magát.
A fejjel folytattam a munkát. Mivel már a helyén volt, és a környékén minden elkészült, nem volt más hátra, mint a szakáll elkészítése. Viszonylag egyszerűen megvolt egy kis puttydarabból. Ezután a sapka következett. Ez sem volt túl nehéz, a fej hátsó részéből elég sok anyagot kihagytam, hogy majd a rádolgozott sisakkal együtt se tűnjön nagynak. Egy kicsit el is számoltam magam, a fejtető nagyon lapos lett így. Sebaj, egy adag puttyval viszonylag könnyű volt kipótolni.
Szemrevételezve a figurát, kezdett egyre kevésbé tetszeni a jobb karja. Túl alacsonyan van a váll, és természetellenesnek hat, hogy valaki begörbített könyökkel emeli égnek az öklét. Sőt, a kabátnak az a része égnek emelt karral sokkal jobban felcsúszik... Igy jár, aki nem modellel dolgozik. Nem volt más hátra, mint vágni: a kart levágtam, és kiegyenesítettem, a kabát jobb oldalát meg teljesen újraformáztam. Igy most már sokkal jobb.
Végére maradt a bakancs. Ezt egy orosz csizma alsó részének felhasználásával készítettem, majd csapolással rögzítettem a figura lábához. A talpat is megcsapoltam, és egy fadarabhoz rögzítettem, ebben fog állni, amíg festem, utána kerül majd végleges helyére.
A festést az alapozással kezdtem, a Games Workshop e célra forgalmazott fehér alapozóspray-jével. Utána akril színekkel alapoztam le a figura egyes részeit, mindent olyanra, illetve kicsit világosabbra, mint amilyen majd később lesz.
Ezután elő a művészolajat. Az arccal kezdtem, testszínűre festettem, majd vörösesbarnával, és fehérrel csináltam meg az árnyékokat. A szem fehér lett, egy kis fekete pöttyel a közepén.
Utána a szakáll. Itt egy kicsit gondolkodóba estem: a sapka fekete, a szakáll is fekete, a gallér szürke, sok lesz már ez a jóból. Végül a szakállat a fekete alpon egy kicsit barnásra szárazecseteltem, majd egy enyhe (enyhe!) fehér szárazecsettel kapta meg a végső színét, a sapka fekete alapját pedig sárga irányába világosítottam. A két fekete így elég jól elkülönül.
A kabáttal folytattam. Feketét, fehéret, meg sárgát kevertem össze az alapszínhez, erre festettem az árnyékokat. A mélyedéseket, gyűrődéseket próbáltam úgy festeni, hogy a felső részük szürke, az aljuk világos legyen.
A kezeket az archoz hasonlóan festettem, ahol látszik, igyekeztem megfesteni a körmöket is.
A gallért szürkére festettem, anyagából adódóan a szárazecset-technika bizonyult a legmegfelelőbbnek hozzá. Kis fekete befolyatás. (Kicsi! Már így is van elég fekete arrafelé.) Majd fehér szárazecsetelés adta ki a műprém jellegzetes színét.
Az inget fehérre alapoztam, majd keveretm egy közepes szürkét, amivel meghúztam az árnyékokat, és összedolgoztam a fehérrel. A fény felé eső részeken még egy kis extra fehéret is bevetettem.
A nadrágról semmi különöset nem tudnék írni, zöld, feketével és fehérrel. A bakancsot se variáltam túlságosan, barna lett, a talp meg fekete, amit egy kis fehérrel highlightoltam.
A Kalasnyikovot a Model Master Burnt Metal-jával kentem le először, a fa részeket akrillal festettem. Utána tintával befuttattam, és highlightoltam, a fém részeket alumíniummal, a fa részeket világosbarnával.
Ezzel tulajdonképpen készen is volt a figura. Levágtam a deszkáról, amihez eddig hozzá volt csapolva, és megcsináltam a talapzatot. Ez egy kis fapohárból lett, amit feketére fújtam. Homokból, keramiplastból, és vasútmodellekhez kapható kövecskékből elkészítettem a talajt. Homokszínre festettem, majd barna bemosás, és egy kis fehér szárazecsetelés jött. Festettem pár mohafoltot zölddel, a gyér növényzet izlandi zúzmóból került rá. Az előzőleg megcsapolt figurát a talpra illesztettem, és a polcra állítottam (ez az építés legjobb része :) ). Nem ragasztottam a talphoz, csak nagyon gyengén, ki tudja, talán később készítek még egy diorámát, amihez jól jön. Esetleg készítek alá egy félig romos T-55-öst, vagy egy szakadt technicalt.
Mint minden figurámnál, először itt is az alapkoncepció kitalálásával kezdtem a dolgot. Egy testesebb, tekintélyesebb kinézetű embert képzeltem el: ezek az irreguláris harcosok nem nagyon viselnek rangjelzéseket, vagy hasonlókat, a parancsnoki pozíciót viszont valahogy érzékeltetnem kell. A figurát álló helyzetben akartam elkészíteni, ez persze nem zárja ki, hogy később egy harckocsi tornyába helyezzem. Hogy ne legyen statikus, unalmas, égnek emelt ököllel, fegyverrel a kézben akartam elkészíteni. (A fegyver Kalasnyikov, természetesen.) Ruházatát innen-onnan összeszedett darabokból képzeltem el: az egész alapja az afgánok által előszeretettel viselt térdig érő, a hideg ellen vastag szövetből készült fehér ruha. Nadrágját és kabátját a szovjet hadseregtől kölcsönözte, ahogy a jellegzetes, a világ minden táján elterjedt hasra köthető Kalasnyikov-tártáskát is.
A legtöbb saját faragású figurámat Warhammer 40000-hez készítettem (30 mm-es méretarányban), ott a fentebb leírtak után már egyből neki is lehet ugrani a gyurmának. Nem úgy egy "valós" személyt bemutató figuránál, ahol az elképzelések felvázolását követően (mellett, megelőzően- itt inkább követően, az irreguláris afgán harcos-téma azért elbír sokmindent) neki kell állni a forrásokat végigtúrni, hogy a részletek is passzoljanak. A harckocsizók fejvédőjének méretezéséhez egy "gyári" figurát használtam (a részleteket a MiG Productions mellszobráról néztem le, és fotókat, grafikákat is kerestem, elkerülendő a "kétszer másolt kazetta"-effektust), a katonai kabát elkészítésében pedig a Dragon szovjet figurái, és "korabeli" könyvek voltak segítségemre. A tölténytáskát szintén egy gyári figuráról (ICM) mintáztam, az Osprey könyveivel való konzultáció után. A bakancsnál, bevallom férfiasan, nem nagyon erőltettem meg magam, egy irreguláris harcoson bármilyen ruhadarab előfordulhat. A legkevesebb gond a fegyverrel van, azt szerencsére nem magamnak kell készíteni: a Dragon Kalasnyikov-készlete még sok ilyen figurára elegendő.
A figurát magát a green stuff nevű kétkomponensű szobrászanyagból terveztem elkészíteni. Sok figurakészítő esküszik arra, hogy a figuráknak először egy drót csontvázat kell készíteni, amelyet aztán "felöltöztetnek" a putty-val. Izlések és pofonok különbözőek, de nekem ez a módszer sosem jött be. Szeretem a különálló alkatrészeket külön-külön megcsinálni, és a végén összeállítani. Egyedül a törzset és a lábakat szoktam egy egységként megformázni, ez főleg a ruházat gyűrődéseinek kialakítása szempontjából fontos. Persze így nehezebb az arányokat eltalálni, de egy megfelelő, arányos referenciafigura használatával ez is megoldható.
Most a fejjel kezdtem, ezt egy fogpiszkálóra helyezve formáztam meg. Először csak az arcot magát, a szakállt csak jeleztem: végleges formáját majd csak akkor kapja meg, ha a fejet a testhez illesztettem. A harckocsizó-sapkát szintúgy nem készítettem még el.
Amíg az arc száradt, jöhetett a törzs. Az alapul szolgáló tömbön először az "inget" formáztam meg, majd az ingből kilógó két lábat, egyelőre bakancsok nélkül. Ezt is félretettem száradni, és a kezekkel folytattam a munkát. Az öklöt szintén egy fogpiszkálón formáztam meg, míg a bal kezet egyből rádolgoztam az időközben összerakott fegyver markolatára. (Van ugyan a készletben a fegyverekhez fegyvert tartó kéz is, de azok mind jobbkezek). A válltámaszt sajnos újra kellett építenem drótból, a készlethez adott műanyag ripityára tört. Ezeket így félretettem száradni, és elmentem az élet makettezésen kívüli dolgait intézni. A green stuff kb. 3-4 óra alatt megszárad, így másnap, vagy akár egy fél nap múlva lehet folytatni a munkát.
Visszatérvén a törzset vettem kezelésbe. Elkészítettem a tártáskát, és a fogpiszkálóról levágott fejet is a helyére tettem. A jobb kéz közben megkapta a kabát mandzsettáját, könyökben lesz majd a helyére illesztve.
Ez megint száradt egy kicsit, aztán jöhetett a kabát elkészítése. Egy kis puttyt jól kinyújtottam, és a figura hátára terítettem, majd megformáltam a varrásokat, és a zsebeket. Sajnos a hátán nagyon csúnyán meggyűrődött, illetve kiszakadt, ezt később egy kis extra gs-sel helyre kellett rakni. A kabát jellegzetes prémgallérjának mintázatát egy darab dróttal alakítottam ki. Elkészítettem a kabát ujjának vállrészeit, ezekhez csatlakoznak majd a külön elkészített kezek. Amikor megszáradt, a jobb kezet belecsapoltam, és kialakítottam a kabát ujját magát.
A fejjel folytattam a munkát. Mivel már a helyén volt, és a környékén minden elkészült, nem volt más hátra, mint a szakáll elkészítése. Viszonylag egyszerűen megvolt egy kis puttydarabból. Ezután a sapka következett. Ez sem volt túl nehéz, a fej hátsó részéből elég sok anyagot kihagytam, hogy majd a rádolgozott sisakkal együtt se tűnjön nagynak. Egy kicsit el is számoltam magam, a fejtető nagyon lapos lett így. Sebaj, egy adag puttyval viszonylag könnyű volt kipótolni.
Szemrevételezve a figurát, kezdett egyre kevésbé tetszeni a jobb karja. Túl alacsonyan van a váll, és természetellenesnek hat, hogy valaki begörbített könyökkel emeli égnek az öklét. Sőt, a kabátnak az a része égnek emelt karral sokkal jobban felcsúszik... Igy jár, aki nem modellel dolgozik. Nem volt más hátra, mint vágni: a kart levágtam, és kiegyenesítettem, a kabát jobb oldalát meg teljesen újraformáztam. Igy most már sokkal jobb.
Végére maradt a bakancs. Ezt egy orosz csizma alsó részének felhasználásával készítettem, majd csapolással rögzítettem a figura lábához. A talpat is megcsapoltam, és egy fadarabhoz rögzítettem, ebben fog állni, amíg festem, utána kerül majd végleges helyére.
A festést az alapozással kezdtem, a Games Workshop e célra forgalmazott fehér alapozóspray-jével. Utána akril színekkel alapoztam le a figura egyes részeit, mindent olyanra, illetve kicsit világosabbra, mint amilyen majd később lesz.
Ezután elő a művészolajat. Az arccal kezdtem, testszínűre festettem, majd vörösesbarnával, és fehérrel csináltam meg az árnyékokat. A szem fehér lett, egy kis fekete pöttyel a közepén.
Utána a szakáll. Itt egy kicsit gondolkodóba estem: a sapka fekete, a szakáll is fekete, a gallér szürke, sok lesz már ez a jóból. Végül a szakállat a fekete alpon egy kicsit barnásra szárazecseteltem, majd egy enyhe (enyhe!) fehér szárazecsettel kapta meg a végső színét, a sapka fekete alapját pedig sárga irányába világosítottam. A két fekete így elég jól elkülönül.
A kabáttal folytattam. Feketét, fehéret, meg sárgát kevertem össze az alapszínhez, erre festettem az árnyékokat. A mélyedéseket, gyűrődéseket próbáltam úgy festeni, hogy a felső részük szürke, az aljuk világos legyen.
A kezeket az archoz hasonlóan festettem, ahol látszik, igyekeztem megfesteni a körmöket is.
A gallért szürkére festettem, anyagából adódóan a szárazecset-technika bizonyult a legmegfelelőbbnek hozzá. Kis fekete befolyatás. (Kicsi! Már így is van elég fekete arrafelé.) Majd fehér szárazecsetelés adta ki a műprém jellegzetes színét.
Az inget fehérre alapoztam, majd keveretm egy közepes szürkét, amivel meghúztam az árnyékokat, és összedolgoztam a fehérrel. A fény felé eső részeken még egy kis extra fehéret is bevetettem.
A nadrágról semmi különöset nem tudnék írni, zöld, feketével és fehérrel. A bakancsot se variáltam túlságosan, barna lett, a talp meg fekete, amit egy kis fehérrel highlightoltam.
A Kalasnyikovot a Model Master Burnt Metal-jával kentem le először, a fa részeket akrillal festettem. Utána tintával befuttattam, és highlightoltam, a fém részeket alumíniummal, a fa részeket világosbarnával.
Ezzel tulajdonképpen készen is volt a figura. Levágtam a deszkáról, amihez eddig hozzá volt csapolva, és megcsináltam a talapzatot. Ez egy kis fapohárból lett, amit feketére fújtam. Homokból, keramiplastból, és vasútmodellekhez kapható kövecskékből elkészítettem a talajt. Homokszínre festettem, majd barna bemosás, és egy kis fehér szárazecsetelés jött. Festettem pár mohafoltot zölddel, a gyér növényzet izlandi zúzmóból került rá. Az előzőleg megcsapolt figurát a talpra illesztettem, és a polcra állítottam (ez az építés legjobb része :) ). Nem ragasztottam a talphoz, csak nagyon gyengén, ki tudja, talán később készítek még egy diorámát, amihez jól jön. Esetleg készítek alá egy félig romos T-55-öst, vagy egy szakadt technicalt.
|
|
A kész figura
|
|
|
Már majdnem kész, csak még a karja béna
|
|
|
A figura festés előtt
|
|
|
A kezdetek
|
|
|
A fej és a tártáska elkészült
|
2008.09.01.
Utolsó módosítás: 2008.09.02.
Utolsó módosítás: 2008.09.02.