Messerschmitt Bf-109 E-4/7 Trop
1:48, Hasegawa
No.09643
Pintér György - Múzeumi krimik
Sokáig gondolkodtam, hogyan is kezdjek beszélni arról, elmesélni, hogy miképp készítettem el ezt a nagyszerű kis vadászgépet. Ugyanis évekkel ezelőtt már építettem ilyen gépeket, azonban azok minősége igencsak gyatra volt. A KGST-piacon beszerzett fröccsfák meglehetősen rossz minőségűek voltak. Néha hiányosak voltak a dobozok, néha nem is az a gép volt bennük, aminek kellett volna. Persze a munkám is igencsak hagyott kívánni valót maga után. A festéket gyakran elhagytam, és volt, hogy az összes matricát is felragasztottam egy gépre. Sok év kihagyás után kezdtem el újra foglalkozni a makettek építésével. Most jött el az az idő, amikor többet invesztálhattam ebbe a hobbiba, és először fogtam bele annak a német vadászgépnek az építésébe, amit mindig is a kedvencemnek tartottam. Először használtam festékszórót, matt és fényes lakkot, porpasztellt, és bevallom férfiasan most először használtam kifejezetten maketthez gyártott ragasztót is.
Eredetileg a repülőgép 109 Emil típusát szerettem volna megépíteni, amely a második világháború elején vívott nagy csatákat Anglia és a La Manche csatorna fölött. Ez a vadász nyújtott kíséretet a német bombázóknak 1940-ben, majd később a továbbfejlesztett változatai végig harcoltak a háború több frontján is. Annak idején a számítógépes szimulátorokban is ez volt a kedvenc gépem, amelyekkel korábban játszottam. A boltban a Hasegawa 09643-as cikkszámú makettjét sikerült beszereznem, amely a Messersmitt BF109E4/7Trop változata. Ez ugyan nem az a gép, amely a háború legelején harcolt, amelyet igazából kerestem, de küllemben, fegyverzetben a „Bf 109E” eredeti változatához még nagyon közel áll. Ez a vadász Észak-Afrikában teljesített szolgálatot a tengelyhatalmak oldalán 1941-ben. A legjelentősebb változtatás, amelyet a sivatagi körülmények miatt kellett elvégezni rajta, az a motor szívócsatornájánál történt. Ennek a baloldalon kihelyezett „dudornak” volt a feladata a motor által beszívott poros sivatagi levegő szűrése.
Az 1/48-as méretarányú makett alkatrészei szépen ki voltak dolgozva, sorját szinte sehol nem találtam. A négy fröccsfán kívül fotomaratott lemezalkatrészek is voltak a készletben, amelyek később tovább növelték az összeállítás örömét. A gyártó ehhez a modellhez kétféle festést ajánl fel a számunkra. Az első a híres Hans Joachim Marseille által repült Messer, amelyet állítólag a „Sárga 14-es” előtt repült. A leírás szerint azonban erről a gépről nincs precíz dokumentáció. A másik festéssel Ludwig Franzisket gépét készíthetjük el, aki szintén a Luftwaffe egyik nagy ásza volt, és Marseille-el szemben túlélte a háborút és 71 éves korában halt meg 1988-ban. Hosszú morfondírozás után, az összeállítás során döntöttem az első kamuflázs mellett, úgy emlékszem egyszerűen az tetszett jobban.
Az alkatrészek és a csatolt rajzok szemrevételezésekor rögtön a színskála kódjai tűntek fel. A színek Gunze Mr. Color, és GSI Creos kódjai alapján voltak feltűntetve, ami nem kis fejtörést okozott. Jómagam ugyanis a Revell és Humbrol márkát használom. Hosszú internetes böngészések átváltó táblák, terméktáblázatok letöltése után azonban megtaláltam a leginkább megfelelő színeket, és nekiláttam a gép építésének.
Mint szinte minden repülőgépmakett ez is a kabin felépítésével kezdődik. Az alkatrészeinek szemrevételezésekor jutott eszembe először, hogy akár kiegészítő szettel is feljavíthatnám a belteret, és nyitott kabint is készíthetnék. Ezt az ötletet azonban elvetettem, a fülke kidolgozása így is pazar. A műszerfalat saját magunk is festhetjük, vagy matricázhatjuk. Én a matricát választottam. A kabin oldalának szürke festése nem okozott gondot. Azonban a biztonsági övek az üléssel egybe lettek öntve. Ez a kidolgozottság adta a szépségét és egyben a nehézségét is ennek a munkának.
A fülke összeállítása után kellett a törzs két felét összeilleszteni. Ekkor került az első fémlemez a motortér alsó felébe, amely az olajhűtőt hivatott szimbolizálni. Az elhelyezése meglehetősen nehézkes volt mivel megfelelő alátámasztási, vagy ütközési pont a géptörzs két oldalában nem volt.
A törzs után következtek a szárnyak, majd a kisebb alkatrészek. Felkerültek azon elemek, amelyek egy gépet repülőképessé tesznek úgy, mint a csűrőlapok, vezérsíkok, a futómű, légcsavar stb. Ezen alkatrészek után a gép már kezdett felismerhető formát ölteni, de hiányzott még a pilótafülke teteje, az antenna és további néhány kisebb alkatrész, amelyekről úgy gondoltam akadályt képeznek majd a következő lépésnél, vagy sérülékenyek lehetnek. Ekkor következett el ugyanis az új festékszóró használatának ideje.
A festékszórót 40W-os motorról működtetett kompresszorról tápláltam, a festés szüneteiben pedig egy fahasábot használtam fel állványként. A festések előtt a védeni kívánt részeket ragasztószalaggal és alufóliával takartam ki. A művelethez a Revell színeit használtam, a hígítást lakbenzinnel végeztem. Minden egyes festékszórást hosszadalmas rákészülési procedúra előzött meg, amely néha abban nyilvánult meg, hogy csak 2-3 hétig forgattam,szemléltem a szerkezetet. Az első használatnál,bevallom,kicsit bátortalanul is fogtam a dologba. De aztán csak belevágtam, és megadtam a gép első alapszíneit.
Elsőként a kék szín került fel a sárkány aljára, majd felül a sivatag homokja és végül rejtő célzattal a zöldes foltok. Ezzel párhuzamosan készítettem el a kabintető rácsozatát 0,5-ös ecsettel, és ekkor készült el a kiegészítő üzemanyagtartály festése is.
A festékszórással kapcsolatban csak azt a következtetést tudtam levonni, hogy amikor már elég hígnak hisszük a festéket, akkor az még biztosan tovább hígítható. Ha pedig már tovább hígítottuk, akkor nagyon ügyeljünk arra, nehogy az egész a felületen kezdjen el szétfolyni. Úgy tapasztaltam,inkább érdemes többször vékony rétegekben festeni, akkor is, ha az első réteg nem is fed tökéletesen. Az alapszíneket így is ki tudtam alakítani.
Miután ez a három szín felkerült a felületekre, egyértelmű műveleti sorrendet nem tudok leírni. A következőket inkább kozmetikai lépéseknek nevezném, amelyek során ragasztás, matricázás koszolás egyaránt szerepel. Ugyanakkor ezek adták meg a vadász igazi karakterét.
A festék száradása után szereltem be a pilótafülke ablakelemeit. Előtte természetesen bekerült a pilótát védő páncéllemez és a műszerfal felső részébe a célzóberendezés is. A sárkányszerkezetet erősen hígított fényes lakkal fújtam be, majd a száradása után kezdtem el a matricák felhelyezését. Meg kell, hogy mondjam a gyártó itt is ki tett magáért. Nem csak a szokásos felség- és csapatjelzések kerültek a gépre, hanem a különböző figyelmeztető-feliratok is, amelyek a földi egységeknek, a „feketéknek” hívták fel a figyelmét a karbantartás egyes lépéseire, vagy csak egyszerűen tájékoztató jellegűek voltak. Néhány írást ezek közül még nagyítóval is nehezen tudtam elolvasni, de miután felkerültek nagyszerű küllemet adtak a gépnek.
A matricázással párhuzamosan feltettem a pilótafülke fölé az antennát, amelyet sajnálatos baleset következtében magamnak kellett újra gyártanom. Az antenna és a vezérsík közé 0,2mm-es acélhuzalt feszítettem, amelyet pillanatragasztó rögzít. A gép ekkor szinte tökéletesen gyári jelleget mutatott, mintha most gördült volna le a futószalagról. Azonban én nem egészen ilyen gépet szerettem volna.
Az interneten böngészve sok diorámát, makettet találtam, amelyek használt jellegűek voltak. A rozsdafoltok, koptatások, koszolások nagyon tetszettek a tankokon, repülőkön, ezért porpasztellt szereztem be és az egymáshoz kapcsolódó elemek, idomok réseit fekete illetve barna színnel „szennyeztem” be. A géppuskák és a kipufogók koromfoltjait szintén porpasztell segítségével szerettem volna kialakítani, de ezeken a helyeken a festékszóró bizonyult praktikusabbnak. Miután megkaptam a kívánt struktúrát, az egészet erősen hígított Revell matt lakkal fixáltam.
Utolsó műveletként kerültek fel azok az alkatrészek, amelyeket a leginkább sérülékenynek tartottam: pitotcsövek,a kiegészítő üzemanyagtartály, a függőleges vezérsíkot mozgató elemek.
És ezután?
Miután a madár végső alakot öltött rájöttem, hogy első komolyabb próbálkozásom nem is sikerült olyan rosszul. Természetesen van rajta sok észrevehető hiba. Nem voltam mindenhol precíz, a tömítőanyag használata most még kimaradt, és ráadásul szegény átélt egy költözést is, amely során több kárt is szenvedett. Azonban mégis megfogant az ötlet, hogy csinálok róla pár fényképet a szabadban, és megmutatom, hogy mire is jutottam. Állandó helyet még nem alakítottam ki neki. Lehet, hogy rákerül egy diorámára, vagy így kerül egyszerűen a polcra. Mindenesetre a „bajtárs”, egy Ju87-es Stuka már a dobozban várja, hogy kiszabaduljon, és kövesse a korábban összeállt Jagdflugzeug–ot.
Eredetileg a repülőgép 109 Emil típusát szerettem volna megépíteni, amely a második világháború elején vívott nagy csatákat Anglia és a La Manche csatorna fölött. Ez a vadász nyújtott kíséretet a német bombázóknak 1940-ben, majd később a továbbfejlesztett változatai végig harcoltak a háború több frontján is. Annak idején a számítógépes szimulátorokban is ez volt a kedvenc gépem, amelyekkel korábban játszottam. A boltban a Hasegawa 09643-as cikkszámú makettjét sikerült beszereznem, amely a Messersmitt BF109E4/7Trop változata. Ez ugyan nem az a gép, amely a háború legelején harcolt, amelyet igazából kerestem, de küllemben, fegyverzetben a „Bf 109E” eredeti változatához még nagyon közel áll. Ez a vadász Észak-Afrikában teljesített szolgálatot a tengelyhatalmak oldalán 1941-ben. A legjelentősebb változtatás, amelyet a sivatagi körülmények miatt kellett elvégezni rajta, az a motor szívócsatornájánál történt. Ennek a baloldalon kihelyezett „dudornak” volt a feladata a motor által beszívott poros sivatagi levegő szűrése.
Az 1/48-as méretarányú makett alkatrészei szépen ki voltak dolgozva, sorját szinte sehol nem találtam. A négy fröccsfán kívül fotomaratott lemezalkatrészek is voltak a készletben, amelyek később tovább növelték az összeállítás örömét. A gyártó ehhez a modellhez kétféle festést ajánl fel a számunkra. Az első a híres Hans Joachim Marseille által repült Messer, amelyet állítólag a „Sárga 14-es” előtt repült. A leírás szerint azonban erről a gépről nincs precíz dokumentáció. A másik festéssel Ludwig Franzisket gépét készíthetjük el, aki szintén a Luftwaffe egyik nagy ásza volt, és Marseille-el szemben túlélte a háborút és 71 éves korában halt meg 1988-ban. Hosszú morfondírozás után, az összeállítás során döntöttem az első kamuflázs mellett, úgy emlékszem egyszerűen az tetszett jobban.
Az alkatrészek és a csatolt rajzok szemrevételezésekor rögtön a színskála kódjai tűntek fel. A színek Gunze Mr. Color, és GSI Creos kódjai alapján voltak feltűntetve, ami nem kis fejtörést okozott. Jómagam ugyanis a Revell és Humbrol márkát használom. Hosszú internetes böngészések átváltó táblák, terméktáblázatok letöltése után azonban megtaláltam a leginkább megfelelő színeket, és nekiláttam a gép építésének.
Mint szinte minden repülőgépmakett ez is a kabin felépítésével kezdődik. Az alkatrészeinek szemrevételezésekor jutott eszembe először, hogy akár kiegészítő szettel is feljavíthatnám a belteret, és nyitott kabint is készíthetnék. Ezt az ötletet azonban elvetettem, a fülke kidolgozása így is pazar. A műszerfalat saját magunk is festhetjük, vagy matricázhatjuk. Én a matricát választottam. A kabin oldalának szürke festése nem okozott gondot. Azonban a biztonsági övek az üléssel egybe lettek öntve. Ez a kidolgozottság adta a szépségét és egyben a nehézségét is ennek a munkának.
A fülke összeállítása után kellett a törzs két felét összeilleszteni. Ekkor került az első fémlemez a motortér alsó felébe, amely az olajhűtőt hivatott szimbolizálni. Az elhelyezése meglehetősen nehézkes volt mivel megfelelő alátámasztási, vagy ütközési pont a géptörzs két oldalában nem volt.
A törzs után következtek a szárnyak, majd a kisebb alkatrészek. Felkerültek azon elemek, amelyek egy gépet repülőképessé tesznek úgy, mint a csűrőlapok, vezérsíkok, a futómű, légcsavar stb. Ezen alkatrészek után a gép már kezdett felismerhető formát ölteni, de hiányzott még a pilótafülke teteje, az antenna és további néhány kisebb alkatrész, amelyekről úgy gondoltam akadályt képeznek majd a következő lépésnél, vagy sérülékenyek lehetnek. Ekkor következett el ugyanis az új festékszóró használatának ideje.
A festékszórót 40W-os motorról működtetett kompresszorról tápláltam, a festés szüneteiben pedig egy fahasábot használtam fel állványként. A festések előtt a védeni kívánt részeket ragasztószalaggal és alufóliával takartam ki. A művelethez a Revell színeit használtam, a hígítást lakbenzinnel végeztem. Minden egyes festékszórást hosszadalmas rákészülési procedúra előzött meg, amely néha abban nyilvánult meg, hogy csak 2-3 hétig forgattam,szemléltem a szerkezetet. Az első használatnál,bevallom,kicsit bátortalanul is fogtam a dologba. De aztán csak belevágtam, és megadtam a gép első alapszíneit.
Elsőként a kék szín került fel a sárkány aljára, majd felül a sivatag homokja és végül rejtő célzattal a zöldes foltok. Ezzel párhuzamosan készítettem el a kabintető rácsozatát 0,5-ös ecsettel, és ekkor készült el a kiegészítő üzemanyagtartály festése is.
A festékszórással kapcsolatban csak azt a következtetést tudtam levonni, hogy amikor már elég hígnak hisszük a festéket, akkor az még biztosan tovább hígítható. Ha pedig már tovább hígítottuk, akkor nagyon ügyeljünk arra, nehogy az egész a felületen kezdjen el szétfolyni. Úgy tapasztaltam,inkább érdemes többször vékony rétegekben festeni, akkor is, ha az első réteg nem is fed tökéletesen. Az alapszíneket így is ki tudtam alakítani.
Miután ez a három szín felkerült a felületekre, egyértelmű műveleti sorrendet nem tudok leírni. A következőket inkább kozmetikai lépéseknek nevezném, amelyek során ragasztás, matricázás koszolás egyaránt szerepel. Ugyanakkor ezek adták meg a vadász igazi karakterét.
A festék száradása után szereltem be a pilótafülke ablakelemeit. Előtte természetesen bekerült a pilótát védő páncéllemez és a műszerfal felső részébe a célzóberendezés is. A sárkányszerkezetet erősen hígított fényes lakkal fújtam be, majd a száradása után kezdtem el a matricák felhelyezését. Meg kell, hogy mondjam a gyártó itt is ki tett magáért. Nem csak a szokásos felség- és csapatjelzések kerültek a gépre, hanem a különböző figyelmeztető-feliratok is, amelyek a földi egységeknek, a „feketéknek” hívták fel a figyelmét a karbantartás egyes lépéseire, vagy csak egyszerűen tájékoztató jellegűek voltak. Néhány írást ezek közül még nagyítóval is nehezen tudtam elolvasni, de miután felkerültek nagyszerű küllemet adtak a gépnek.
A matricázással párhuzamosan feltettem a pilótafülke fölé az antennát, amelyet sajnálatos baleset következtében magamnak kellett újra gyártanom. Az antenna és a vezérsík közé 0,2mm-es acélhuzalt feszítettem, amelyet pillanatragasztó rögzít. A gép ekkor szinte tökéletesen gyári jelleget mutatott, mintha most gördült volna le a futószalagról. Azonban én nem egészen ilyen gépet szerettem volna.
Az interneten böngészve sok diorámát, makettet találtam, amelyek használt jellegűek voltak. A rozsdafoltok, koptatások, koszolások nagyon tetszettek a tankokon, repülőkön, ezért porpasztellt szereztem be és az egymáshoz kapcsolódó elemek, idomok réseit fekete illetve barna színnel „szennyeztem” be. A géppuskák és a kipufogók koromfoltjait szintén porpasztell segítségével szerettem volna kialakítani, de ezeken a helyeken a festékszóró bizonyult praktikusabbnak. Miután megkaptam a kívánt struktúrát, az egészet erősen hígított Revell matt lakkal fixáltam.
Utolsó műveletként kerültek fel azok az alkatrészek, amelyeket a leginkább sérülékenynek tartottam: pitotcsövek,a kiegészítő üzemanyagtartály, a függőleges vezérsíkot mozgató elemek.
És ezután?
Miután a madár végső alakot öltött rájöttem, hogy első komolyabb próbálkozásom nem is sikerült olyan rosszul. Természetesen van rajta sok észrevehető hiba. Nem voltam mindenhol precíz, a tömítőanyag használata most még kimaradt, és ráadásul szegény átélt egy költözést is, amely során több kárt is szenvedett. Azonban mégis megfogant az ötlet, hogy csinálok róla pár fényképet a szabadban, és megmutatom, hogy mire is jutottam. Állandó helyet még nem alakítottam ki neki. Lehet, hogy rákerül egy diorámára, vagy így kerül egyszerűen a polcra. Mindenesetre a „bajtárs”, egy Ju87-es Stuka már a dobozban várja, hogy kiszabaduljon, és kövesse a korábban összeállt Jagdflugzeug–ot.
|
|
01_1
|
|
|
01_2
|
|
|
03_1
|
|
|
03_2
|
|
|
04_1
|
|
|
04_2
|
|
|
04_3
|
|
|
04_4
|
|
|
04_5
|
|
|
08_1
|
|
|
08_2
|
|
|
09_1
|
|
|
09_2
|
|
|
09_3
|
|
|
11_1
|
|
|
11_2
|
|
|
11_3
|
|
|
12_1
|
|
|
12_2
|
|
|
12_3
|
|
|
BF109e_trop
|
|
|
Fülke
|
|
|
O1
|
|
|
O2
|
|
|
O3
|
2009.08.02.