Agresszor A-4 7. rész A VC-8 Redtails és VC-10 Challengers

Az úgynevezett vegyes századoknak is szerep jutott az agresszor kiképzésben. A Composite Squadron tulajdonképpen egy vegyes század, ahol nem csak egy típus repül. Sokszor egyszerre, akár helikopterek, szállítógépek és vadászok is részei lehetnek egy vegyes századnak. Nem csak a gépállományuk vegyes de a feladataik is. Ezek lehetnek, kutató mentő feladatok végzése helikopterekkel, célvontatás különböző merevszárnyú gépekkel, közeli légitámogatás gyakorlatok az Army, a Marine, a Special Force egységek és a Navy részére. Fegyverkísérletek támogatása, légifényképezés, valamint a saját bázis védelme. De szállítás, átképzés, gyakorló torpedók kihalászása, a haditengerészet hajóin szolgáló légiirányítók, légvédelmi tüzérek, harcirányítók, radarkezelők kiképzése ugyanúgy belefér a feladataikba, ahogy a civil lakosság mentése árvíz, hurrikán, tornádó esetén. Igazán nem meglepő, hogy ehhez még hozzácsapták az agresszor kiképzést is.

A Navy agresszor kiképzésben részt vevő vegyes századai a VC-1 Barber's Point bázison, a VC-7 Miramaron, a VC-5 Cubi Pointon Fülöpszigeteken, a VC-8 Roosevelt Roads bázison, Puerto Rico-ban, a VC-10 a kubai Guantánamo Bay bázison. A VC-12 (VFC-12) Oceana bázison és a VC-13 (VFC-13) Miramaron vette át a Navy agresszor feladatokat a többi századtól és végzi a mai napig. Ami közös volt ezekben a századokban, a Skyhawk. Amikor elkezdték az agresszor feladatokat mind A-4E/F, TA-4F/J-vel volt felszerelve, (jobban mondva A-4-es is repült ezekben a századokban).

VC-8 "Redtails", NAS, Roosevelt Roads, Puerto Rico

A század eredete a Navy Regulus irányított rakétaprogramjáig vezethető vissza. Az 50-es, hatvanas években, amit felsoroltam mint a vegyes századok tevékenysége a bevezetőben, mindent csináltak. A hatvanas években majdnem egy tucat különböző típust üzemeltettek. A TA-4J bevezetésével a századnál már csak az SH-3G helikopterek maradtak, minden más repülőeszközt kivontak. A feladatok azonban nem változtak: torpedó/gyakorló légicél (AQM, BQM) vetés és kihalászás, kutatás-mentés, VIP transport, légiirányító tréning, légvédelmi tüzéreknek célrepülés vontatható céllal, MEDEVAC támogatás. A század szorosan együttműködött a VC-10-esekkel.

A fő feladatuk azonban a Purto Rico partjainál levő haditengerészeti tenger feletti lőtér légi támogatása. Ezt a hajók által elkerült területet előszeretettel használta a Navy, a NATO, a kanadaiak, és a brazilok. A hatalmas területen lehetőség volt a hajók szinte minden fegyverének használatára. Sőt még a part menti tüzérség is gyakorolhatott.

A 80-as évek második felétől az ACM tréning az elsődleges feladattá vált. 1997-ben a VC-8 csatlakozott a flotta agresszor programjához(Fleet Adversary misson). A VC-8 rendszeresen települt Oceanaba, Key Westre, Fallonra, Pensacolába, támogatandó a helyi agresszor erőket.

A század egyik gépe EF-4F változat volt, ami elektronikus zavarásra volt képes, de főként elektronikai agresszorként használták.

A gépek 2003 májusában vonultak nyugdíjba, ezzel lezárult az A-4 korszak az US Navynél, ami az 1956-os első rendszerbe állított Skyhawktól számítva 47 és fél év aktív szolgálatot jelentett. 1999-ben vonták ki a gyakorló TA-4J-ket ezek után már csak a VC-8-nál voltak aktívak.

Festés

A gépek az aktuális Navy standard kamót hordták. Az agresszor feladatok rendszeressé válásakor, egy nagy vörös csillag fekete, majd később sárga kerettel került fel a gépekre. Még később az agresszor jellegzetesség, a nagy piros orrszám is megjelent, de a gépek mindvégig a TPS kamót hordták. 2001-ben a maradék gépek közül hármat sivatagi, négyet pedig kék álcázó festéssel láttak el.

Sorozatszámok

VC-8

Egy kivétellel a TA4-F gépeket később J-re alakították át.

152852 EA-4F-re konvertálták
152867
152871
153486
153496
153502
153525
153526
154312
154616
154618
154649

VC-10 "Challengers", NAS Guantanamo Bay, Cuba

A század gyökerei a II. VH-ra nyúlnak vissza. A VU-10 századot VC-10-re nevezték át 1965-ben. A hívójelük Challengers lett. A jelvényük egy lovag kereszt pajzson, ami 72-ben egy fekete oroszlánra módosult. Az átalakult század, gyakorlatilag az ellenség torkában állomásozott a hidegháború alatt. A kubai válság idején még egy tucat F-8 Crusaderrel repültek, amik közül kettő állandó két perces készültségben állt. További kettő 5 perces készültségben, majd a maradék géppárok 15, 30, 60 percen belül szállhattak volna fel. Igaz hatvan perc múlva már bőven, a floridai támaszpontokról és Puerto Ricoból, meg a közeli anyahajókról is megérkezett volna a támogatás.
Az F-8-asokat 1974-ben vonták ki.
1967-től TA-4F gépekkel is rendelkeztek. A Crusaderek kivonása után az A-4-esek vették át az F-8-asok szerepét. Ez volt az egyetlen század, amelynek az TA-4F-ről konvertált TA-4J gépei képesek voltak Sidewindert hordozni. Nem csak légiharc fegyverzetet de levegő-föld rakétákat és bombákat is képesek voltak bevetni és ezek rendszeresen függesztve is voltak az őrjáratozó gépeken.
A pilóták az éles harcfeladatok mellet a Topgunban ACM képzést kaptak és rendszeresen települtek át a flotta részére szervezett agresszor gyakorlatokra Roosevelt Roadsra, támogatandó az ott állomásozó VC-8 századot.

1993 július elsején megszűnt a század.

Festések, jelzések.

A gépek semmilyen különleges agresszor jelzést nem viseltek. Az egyetlen dolog, ami egy időben megkülönböztette őket a flotta többi gépétől a piros egyjegyű szám. A festésük az éppen aktuális szabvány festés volt.

Az első vonalbeli szolgálat miatt viszonylag kevés kép készült a gépekről.

Sorozatszámok

VC-10

A TA-4F gépeket J-re konvertálták.

152854
152863 *
153461 * A standard TPS kamótól eltérő minta. Az orron a század jelképe a harcoló oroszlán.
153462
153481
153482
153486
153525 *
153526 *
153528
153530
154312
154315
154342
154626

TA-4J

155074
155082
155088
155089

* Ezekről a gépekről van fotóm.