Willys Jeep
1:35, Italeri
Pintér György - Múzeumi krimik
Az első világháborút győztesként befejező Egyesült Államok katonai szakemberei értékelték az európai hadszíntéren szerzett tapasztalatokat. E munka során sok más mellett kirajzolódtak egy könnyű, mozgékony, kisméretű terepjáró körvonalai, mely a lovakat és az oldalkocsis motorkerékpárokat képes leváltani. Az autógyárak egymással való versengésének köszönhető, hogy már 1921-ben 15 különböző, az elvárásoknak többé-kevésbé megfelelő jármüvet tesztelt az amerikai hadsereg.
A második világháború kitörésével az események felgyorsultak. Megszületett egy igen pontos paramétereket megadó versenykiírás. Három cég autója jutott el a tesztelésig; a BANTAM, a Willys és a Ford. A hosszú és alapos próbák után a Willys tipusra esett a szakemberek és katonai vezetők választása. Ebből a sikerből a Ford is részesedett, mivel a gyártásba ő is beszállt, a megfelelő kapacitás elérésének érdekében. A végső változat gyártása előtt még tettek különböző módosításokat és így az eddigi MA modellből lett az MB Willys-jeep.
A Jeep az Egyesült Államok hadbalépése elött már megkezdte szolgálatát az európai fronton, a Brit és a Szovjet hadseregnél. A háború után változatlan formában többet közölük hazánkban is használtak. Később egyre polgáriasodottabb változatai még a mai napig is a legdivatosabb terepjáróvá tették a Willys-Jeep-t.
Nos és most a kitről. Az Italeri Willys-t csináltam meg. Bizonyára vannak kidolgozottabbak is, de az olasz cég modelljei az olcsóbb kategóriába tartoznak.
Ezzel már el is árultam, hogy itt-ott nehézséget okoztak az illesztések és ragasztások. Mivel a motort nagy részletességgel kívántam elkészíteni, ezért az összerakási sémától eltértem. Az alvázra a megfelelő helyeken megfúrt tűzfalat és taposólemezt ragasztottam fel, majd helyére került a motor, amit itt-ott feljavítottam. Például a motor és a hűtő közötti alsó vízcső elkészítésével. Ezután behúztam a kapcsolási rajz alapján a kábeleket, melyeket vékony rézhuzalból készítettem el. Ezt követően felkerült a bal oldalfal - rajta elvezetve a kábelek -, és a jobb oldalfal,melyre a kitből hiányzó feszültségszabályozót is applikáltam. A kábelek elvezetése után a hűtő és a homlokfal került fel. A motor festéséhez metál acél és ezüst (szárazecsetelés) festéket használtam. A koptatásra kívül vörösesbarna és némi homokszínű szárazecsetelést használtam. A tűzfalra az egyes képeken is látható üzemanyag-előszűrőt is készítettem.
A makett többi része már viszonylag könnyen összerakható volt. Nehézséget a hátsó ülés behelyezése okozott - a nagyon szűk hely miatt reszelni kellett -, illetve a ponyvatartó vas illesztései nem stimmeltek. Itt gittet használtam. A járműre extraként a Tamiya Willyséből raktam fel a géppuskaállványt,és a szintén a japán gyártótól származó 30-as géppuskát. A makettről hiányzott a két biztonsági szíj a kilépőknél. Ezeket papírból és rézhuzalbol készítettem el. A moakett festése után homokszínnel koszoltam, a kopásokat ezüsttel szárazecseteltem.
A két figura elég vegyes Tamiya, Italeri, Verlinden (karakterfejek és kezek) figurákból és kiegészítőkből készültek. A vezető behelyezése gondot okozott. Először a figura alsótestét, majd a kormánykereket, végül a felsőtestet ragasztottam a helyére. A figurákat világos szürkével alapoztam. A test színét először árnyék festékkel, majd világos bőrszín festékkel (szárazecsetelés) alakítottam ki. Az egyenruhák redőzetének kihozatalára színének szárazecsetelésével láttam neki.
A talajt homokos földből készítettem technokol ragasztóval keverve. A táj kialakításához keményítőbe áztatott papírzsebkendőt használtam. A fát gallydarabokból pillanatragasztó segítségével készítettem, a lombot és a bokrokat a modellboltokban kapható tengeri zúzmóból készítettem el.
A táblákat Tamiya és Italeri szettekből vettem ki. Nagyjából ennyi.
Köszönöm a figyelmet!
Gányik Mihály
A második világháború kitörésével az események felgyorsultak. Megszületett egy igen pontos paramétereket megadó versenykiírás. Három cég autója jutott el a tesztelésig; a BANTAM, a Willys és a Ford. A hosszú és alapos próbák után a Willys tipusra esett a szakemberek és katonai vezetők választása. Ebből a sikerből a Ford is részesedett, mivel a gyártásba ő is beszállt, a megfelelő kapacitás elérésének érdekében. A végső változat gyártása előtt még tettek különböző módosításokat és így az eddigi MA modellből lett az MB Willys-jeep.
A Jeep az Egyesült Államok hadbalépése elött már megkezdte szolgálatát az európai fronton, a Brit és a Szovjet hadseregnél. A háború után változatlan formában többet közölük hazánkban is használtak. Később egyre polgáriasodottabb változatai még a mai napig is a legdivatosabb terepjáróvá tették a Willys-Jeep-t.
Nos és most a kitről. Az Italeri Willys-t csináltam meg. Bizonyára vannak kidolgozottabbak is, de az olasz cég modelljei az olcsóbb kategóriába tartoznak.
Ezzel már el is árultam, hogy itt-ott nehézséget okoztak az illesztések és ragasztások. Mivel a motort nagy részletességgel kívántam elkészíteni, ezért az összerakási sémától eltértem. Az alvázra a megfelelő helyeken megfúrt tűzfalat és taposólemezt ragasztottam fel, majd helyére került a motor, amit itt-ott feljavítottam. Például a motor és a hűtő közötti alsó vízcső elkészítésével. Ezután behúztam a kapcsolási rajz alapján a kábeleket, melyeket vékony rézhuzalból készítettem el. Ezt követően felkerült a bal oldalfal - rajta elvezetve a kábelek -, és a jobb oldalfal,melyre a kitből hiányzó feszültségszabályozót is applikáltam. A kábelek elvezetése után a hűtő és a homlokfal került fel. A motor festéséhez metál acél és ezüst (szárazecsetelés) festéket használtam. A koptatásra kívül vörösesbarna és némi homokszínű szárazecsetelést használtam. A tűzfalra az egyes képeken is látható üzemanyag-előszűrőt is készítettem.
A makett többi része már viszonylag könnyen összerakható volt. Nehézséget a hátsó ülés behelyezése okozott - a nagyon szűk hely miatt reszelni kellett -, illetve a ponyvatartó vas illesztései nem stimmeltek. Itt gittet használtam. A járműre extraként a Tamiya Willyséből raktam fel a géppuskaállványt,és a szintén a japán gyártótól származó 30-as géppuskát. A makettről hiányzott a két biztonsági szíj a kilépőknél. Ezeket papírból és rézhuzalbol készítettem el. A moakett festése után homokszínnel koszoltam, a kopásokat ezüsttel szárazecseteltem.
A két figura elég vegyes Tamiya, Italeri, Verlinden (karakterfejek és kezek) figurákból és kiegészítőkből készültek. A vezető behelyezése gondot okozott. Először a figura alsótestét, majd a kormánykereket, végül a felsőtestet ragasztottam a helyére. A figurákat világos szürkével alapoztam. A test színét először árnyék festékkel, majd világos bőrszín festékkel (szárazecsetelés) alakítottam ki. Az egyenruhák redőzetének kihozatalára színének szárazecsetelésével láttam neki.
A talajt homokos földből készítettem technokol ragasztóval keverve. A táj kialakításához keményítőbe áztatott papírzsebkendőt használtam. A fát gallydarabokból pillanatragasztó segítségével készítettem, a lombot és a bokrokat a modellboltokban kapható tengeri zúzmóból készítettem el.
A táblákat Tamiya és Italeri szettekből vettem ki. Nagyjából ennyi.
Köszönöm a figyelmet!
Gányik Mihály
|
| A kész matrica elö… |
|
| A kész matrica fel… |
|
| Bal oldal felülről |
|
| Bal oldal felülről |
|
| Szerszámok |
|
| A tábori kórház t… |
|
| A jeep hátulja |
|
| A kukkeres sofőr… |
|
| Nagy a baj |
|
| A motor közelebbrő… |
|
| Lucky Strike… |
2009.10.11.
Utolsó módosítás: 2009.10.20.
Utolsó módosítás: 2009.10.20.
Külön köszönetet kell mondanom Gáspár Zoltán barátomnak, aki nemcsak, hogy inspirált a modell elkészítésére, hanem háttér anyagok (fotók, adatok, cikkek) megszerzésében is segítségemre volt, és most már kurátorommá, és a fotók művészeti vezetőjévé avanzsált!