Shorts Tucano T1
1:72, Airfix
No.A03059
Pintér György - Múzeumi krimik
Ezúttal egy kilenc évvel ezelőtti építést mutatnék be, és ha jól számolom, egyúttal zsinórban a harmadik kiképzőgép, amiről cikket írok a Makettinfóra. Kérdezte is már valaki, hogy ez valami "kattanás-e nálam"? Úgy gondolom, hogy egy valamire való légierőben megtalálható ez a kategória, tehát az enyémbe is kell! Utólag megtudtam, bizony az eredeti, brazil típusnak magyar vonatkozása is van.
Maga a makett öntőszerszáma 1990-es, azóta kétszer is eltették egy-egy évtizedre a formákat, és az Airfix is megélt pár hullámvölgyet, a típust pedig azóta kivonta a Királyi Légierő.
A készleten meglátszik a kora és a gyártója is, a matricák szerencsére egy-két kategóriával jobbak. Az építést először a főbb elemek összepróbálásával kezdtem, szembesítve magam a gigantikus vastagságú kilépőélekkel, illetve a semmirevaló kabinbelsővel. Mi mást lehet ilyenkor tenni, mint a fölösleget lecsiszolni a kilépőéleken, illetve a kabint feldobni két katapultüléssel? Az élek vastagságát egyébként úgy lehet jól ellenőrizni, hogy az ember alkoholos filccel kihúzza, sokkal látványosabb és könnyebben kezelhető lesz.
A kilépőélek alakítása könnyen ment, a kabinnal viszont már nehezebben bírtam, a Pavla ülések valahogy nem mentek a helyükre. Ez utólag elgondolkodtató, több makettem is volt már, amihez a Pavla ülései túl szélesek voltak, és ilyenkor azért felmerül az emberben, hogy mi van, ha nem a makettel van a baj?
Az ülések összeférhetetlensége miatt nem estem kétségbe, és mivel amúgy is volt probléma a kabinbelsővel, köszönet meg csak annyi benne, hogy létezett, hát kicsit átszabtam műanyag lapokkal. Később egy házilag húzott kabintetőt is kapott, ami nem a legtisztább, de így is jobb, mint a gyári volt.
Ha már a belső térnél voltam, a futóműaknákkal is kezdtem valamit műanyag lapocskákkal. Hát, leginkább ki kellett őket alakítani. Mind a futóaknák, mind a kabinbelső pótlólagos lemezes munkáinál Epokittet használtam megerősítésre, mert akkor ez jó ötletnek tűnt.
A további illeszkedésekről szólva, a két törzsfél elég jól összement, ahogy a szárny is tűrhetően összeállt, de az orr, illetve a szárny-törzs csatlakozásnál bőven volt mit csiszolni, aztán eltömíteni.
Itt megjegyeznék két dolgot. Egyrészt a makett felülete elfogadható, nagy öntési hibák nem voltak rajta. Egy kis átcsiszolás kellett a felületnek, de a jó vaskos, mély panelvonalakat ez nem rendítette meg. Másrészt az orrba nem lehet annyi súlyt rakni, hogy az elég legyen - hacsak nincs valakinek volfrámja, vagy uránja otthon. Mai eszemmel azt csinálnám, hogy a farokból marnék ki annyi anyagot, amennyit csak merek, hogy könnyebb legyen a mérleg azon nyelve.
Az építésre visszatérve, nagy varázslásra nem volt szükség, néhány illesztést kellett elmunkálni, illetve a kisebb alkatrészek vaskosságát finomabbra venni, antennákat újra legyártani, ilyesmik.
Egy valami volt, amire nem vállalkoztam, ez a kiömlők felfúrása. Elegánsan lezártam őket később és kész.
A tömítések és csiszolások végeztével jöhetett az elmaradhatatlan surfacerezés, hogy egyöntetű felületet kapjak, majd a futóműaknák és minden más fehér fehérre festése, és a sárga díszítőelemek felfújása, több rétegben. Száradás után persze gondos maszkolás, és a mindent beterítő fekete. Ez volt az első eset, hogy fekete gépet fújtam, és teljesen más érzés volt, mint a sokadik NATO-szabvány szürke. A gázturbina kiömlői Humbrol gunmetal-t kaptak. Akkor még egész vagánynak nézett ki, ma már annyira nem, de hát ez van.
Lévén, hogy ezek tükörfényes festéssel repültek, lakkozáshoz a jó öreg Future-t használtam több vékony rétegben, erre jöhettek a matricák, amik, azt hiszem, a legerősebb összetevői a készletnek. Pontosan, élénk színnel nyomtatták őket, üzemeltetési jelzés is van bőven és készségesen reagáltak a matricalágyítóra. Még egy-két réteg Future, aztán egy nagyon visszafogott koszolás, amit még egy lakkréteg zárt, és a végszerelés. Párhuzamosan minden más sallang is elkészült a légcsavartól kezdve a statikus kisütőkön át a futóművekig.
Amikor már majdnem készen volt, megkapta a helyzetjelzőfények imitációit áttetsző zölddel és pirossal, a farokra egy pötty fehéret, és néhány piros "lobogót", hogy kicsit mozgalmasabb legyen az egész, legvégül pedig egy darab injekciós tűt a farka alá, hogy ne üljön le folyton.
Most talán a zárszó jön a legnehezebben. A készlet mára teljesen beszerezhetetlen, és nem is egy erős eresztés, hogy lelkesen ajánljam. Viszont remélem, a közeljövőben kijön újraszerszámozva mind a Shorts, mind az Embraer változataival.
Maga a makett öntőszerszáma 1990-es, azóta kétszer is eltették egy-egy évtizedre a formákat, és az Airfix is megélt pár hullámvölgyet, a típust pedig azóta kivonta a Királyi Légierő.
A készleten meglátszik a kora és a gyártója is, a matricák szerencsére egy-két kategóriával jobbak. Az építést először a főbb elemek összepróbálásával kezdtem, szembesítve magam a gigantikus vastagságú kilépőélekkel, illetve a semmirevaló kabinbelsővel. Mi mást lehet ilyenkor tenni, mint a fölösleget lecsiszolni a kilépőéleken, illetve a kabint feldobni két katapultüléssel? Az élek vastagságát egyébként úgy lehet jól ellenőrizni, hogy az ember alkoholos filccel kihúzza, sokkal látványosabb és könnyebben kezelhető lesz.
A kilépőélek alakítása könnyen ment, a kabinnal viszont már nehezebben bírtam, a Pavla ülések valahogy nem mentek a helyükre. Ez utólag elgondolkodtató, több makettem is volt már, amihez a Pavla ülései túl szélesek voltak, és ilyenkor azért felmerül az emberben, hogy mi van, ha nem a makettel van a baj?
Az ülések összeférhetetlensége miatt nem estem kétségbe, és mivel amúgy is volt probléma a kabinbelsővel, köszönet meg csak annyi benne, hogy létezett, hát kicsit átszabtam műanyag lapokkal. Később egy házilag húzott kabintetőt is kapott, ami nem a legtisztább, de így is jobb, mint a gyári volt.
Ha már a belső térnél voltam, a futóműaknákkal is kezdtem valamit műanyag lapocskákkal. Hát, leginkább ki kellett őket alakítani. Mind a futóaknák, mind a kabinbelső pótlólagos lemezes munkáinál Epokittet használtam megerősítésre, mert akkor ez jó ötletnek tűnt.
A további illeszkedésekről szólva, a két törzsfél elég jól összement, ahogy a szárny is tűrhetően összeállt, de az orr, illetve a szárny-törzs csatlakozásnál bőven volt mit csiszolni, aztán eltömíteni.
Itt megjegyeznék két dolgot. Egyrészt a makett felülete elfogadható, nagy öntési hibák nem voltak rajta. Egy kis átcsiszolás kellett a felületnek, de a jó vaskos, mély panelvonalakat ez nem rendítette meg. Másrészt az orrba nem lehet annyi súlyt rakni, hogy az elég legyen - hacsak nincs valakinek volfrámja, vagy uránja otthon. Mai eszemmel azt csinálnám, hogy a farokból marnék ki annyi anyagot, amennyit csak merek, hogy könnyebb legyen a mérleg azon nyelve.
Az építésre visszatérve, nagy varázslásra nem volt szükség, néhány illesztést kellett elmunkálni, illetve a kisebb alkatrészek vaskosságát finomabbra venni, antennákat újra legyártani, ilyesmik.
Egy valami volt, amire nem vállalkoztam, ez a kiömlők felfúrása. Elegánsan lezártam őket később és kész.
A tömítések és csiszolások végeztével jöhetett az elmaradhatatlan surfacerezés, hogy egyöntetű felületet kapjak, majd a futóműaknák és minden más fehér fehérre festése, és a sárga díszítőelemek felfújása, több rétegben. Száradás után persze gondos maszkolás, és a mindent beterítő fekete. Ez volt az első eset, hogy fekete gépet fújtam, és teljesen más érzés volt, mint a sokadik NATO-szabvány szürke. A gázturbina kiömlői Humbrol gunmetal-t kaptak. Akkor még egész vagánynak nézett ki, ma már annyira nem, de hát ez van.
Lévén, hogy ezek tükörfényes festéssel repültek, lakkozáshoz a jó öreg Future-t használtam több vékony rétegben, erre jöhettek a matricák, amik, azt hiszem, a legerősebb összetevői a készletnek. Pontosan, élénk színnel nyomtatták őket, üzemeltetési jelzés is van bőven és készségesen reagáltak a matricalágyítóra. Még egy-két réteg Future, aztán egy nagyon visszafogott koszolás, amit még egy lakkréteg zárt, és a végszerelés. Párhuzamosan minden más sallang is elkészült a légcsavartól kezdve a statikus kisütőkön át a futóművekig.
Amikor már majdnem készen volt, megkapta a helyzetjelzőfények imitációit áttetsző zölddel és pirossal, a farokra egy pötty fehéret, és néhány piros "lobogót", hogy kicsit mozgalmasabb legyen az egész, legvégül pedig egy darab injekciós tűt a farka alá, hogy ne üljön le folyton.
Most talán a zárszó jön a legnehezebben. A készlet mára teljesen beszerezhetetlen, és nem is egy erős eresztés, hogy lelkesen ajánljam. Viszont remélem, a közeljövőben kijön újraszerszámozva mind a Shorts, mind az Embraer változataival.
|
|
P1060549 (Nagy)
|
|
|
Nézzük, miből élünk?
|
|
|
Egy nyers kilépőél
|
|
|
Előtte, utána
|
|
|
A helyére férni nem akaro ülés
|
|
|
Belső, újraszabva
|
|
|
A futóműaknák is javításra, illetve hát kialakításra szorultak
|
|
|
A lefestett apróságok
|
|
|
Összeragasztott törzs
|
|
|
|
|
|
Vessünk még egy pillantást az ülésekre
|
|
|
A vákuumhúzott kabintető
|
|
|
Lépcső!
|
|
|
Szárny-törzs csatlakozás
|
|
|
Illeszkedés, még mindig
|
|
|
Itt már ráfordultam a célegyenesre
|
|
|
P1060529
|
|
|
P1060547 (Nagy)
|
|
|
P1060549 (Nagy)
|
|
|
P1060551 (Nagy)
|
|
|
P1060557 (Nagy)
|
|
|
P1060553 (Nagy)
|
|
|
P1060555 (Nagy)
|
|
|
P1060558 (Nagy)
|
|
|
P1060562 (Nagy)
|
|
|
P1060563 (Nagy)
|
|
|
P1060564 (Nagy)
|
2023.05.19.
Utolsó módosítás: 2023.06.22.
Utolsó módosítás: 2023.06.22.