Pintér György - Múzeumi krimik
1944 októberében Királytigris harckocsikat küldtek ki – a Werhmacht 503. nehézpáncélos osztályának 3. századából – Szolnokról a debreceni csatába segítségül. Egy tucat harckocsi déli irányba indult Szolnok – Törökszentmiklós – Mezőtúr – Túrkeve – Kisújszállás útvonalon. Az északi csoport pedig Fegyvernek – Kenderes vonalon közelítette meg Kisújszállást.
A dioráma ötletét a nagyszüleim tanyája adta, ami a Királytigrisek útvonalán volt. Ebből következett, hogy a PzKpfw VI.B Tiger II harckocsi mellett bemutatom a Nagyszüleim alföldi tanyáját is, hogy így állítsak emléket a tanyasi életformának. Sajnos már nem élhettem tanyán, de mindig is szerettem volna egy tanyát „lemakettezni”.
A makettezői elvárásokkal ellentétben nekem mindig is fontos volt, hogy a járművek, vagy az épületek belsejét is részletesen kidolgozzam. Véleményem szerint ezzel több tudás, ismeret szerezhető a makett eredeti kinézetéről, működéséről. A tanyát is ez alapján úgy ábrázoltam, hogyha Nagyanyámékat „lekicsinyítenénk”, akkor mindent megtaláljanak maguk körül, amit 1944-ben használhattak.
Terv
Vázlatrajzokat készítettem az épületek elhelyezkedésről, nagyságáról, kialakításukról, mely alapján megszületett a dioráma végleges formája. A dioráma 120 x 90 cm-es préselt falapon van. Először az épületek elhelyezkedését határoztam meg és később a kút, a fák és a tank pontos helyét rajzoltam fel a fa alapra. A lakóház, az istálló és az ólak méreteit Szüleim segítségével határoztuk meg. A ház tetejét leemelhetőre terveztem, hogy a belső kidolgozás is látható legyen.
Lakóház kívül és belül
A lakóház falait oldalanként gipszből öntöttem ki a vályogházakra jellemző megfelelő vastagságban. Az oldalfalak zsaluzása közben már kihagytam az ajtók, ablakok helyét. A falak száradását követően összeragasztottam a házat kétkomponensű Uverapid-dal. A rések tömítése érdekében gipsszel gletteltem a hibákat, repedéseket és eltüntettem a ragasztások hézagait. Miután elkészült a felépítmény gipszet öntöttem a padlókhoz is. A kamra és a spájz döngölt földjével különösebb munka nem volt, a szoba hajópadló mintázatát, majd a konyha kockakő mintázatát és a tornác kistéglás kövezetét körző hegyével bekarcoltam. A kemencét és a beépített sparheltet ugyancsak gipszből öntöttem ki. A tűzhely ajtaját és fogantyúját is a kornak megfelelően készítettem el.
A külső és belső meszelést diszperzittel végeztem, függőleges irányban, hogy az igazi meszelt falhoz hasonlítson. A ház lábazatának kék színét színező pasztával kevert diszperzittel oldottam meg. (A mai tévhittel ellentétben a tanyák nem romos, elhanyagolt állapotúak voltak, hanem éppen ellenkezőleg évente kétszer is meszeltek; a házat, a gazdasági udvart és környékét mindig rendben tartották!)
A padló festése előtt még bekerültek a helyükre az ajtó- és ablakkeretek, melyek anyaga 2 mm-es műanyag lemez. A padlókat Revell olajfestékkel festettem le és híg acryl matt fekete befolyatást csináltam. Ezt követően saját készítésű műanyag profilokból elkészítettem az ablakokat úgy, hogy élethűek legyenek, de üvegeket nem raktam bele. A zsanérokat és fogantyúkat rézdrótból hajlítottam. A kazettás ajtókat Proxxon fúrógépbe fogott marófejjel alakítottam ki és ezek is megkapták a kilincseket, zsanérokat. A nyílászárókat acryl barna festékkel festettem le, híg olajos befolyatással árnyékoltam, és szárazecseteléssel kiemeltem az éleket.
A tanya berendezéseinek nagy részét 2 mm-es műanyag lemezből farigcsáltam ki. A bútorokat, berendezési tárgyakat az Apukám Szüleinek parasztházából mintáztam meg. Egy-két érdekességet emelek ki csak a bútorokról. Pl. a tükrös szekrénybe igazi 2 mm-es tükröt vágattam; a faliképeket lekicsinyítettem számítógéppel, kinyomtattam és bekereteztem; a vázát fúrógépbe fogott fából esztergáltam; az ágyneműt pillanatragasztóval „varrtam” és vattával tömtem ki; az ágytakaró motívumait, pedig piros tollal „hímeztem”; a szekrények panelozását pasztell krétaporral oldottam meg; a szobában lévő órát az ópusztaszeri falumúzeumban lévő óráról mintáztam.
A konyha ábrázolásánál is a valósághű dolgokra törekedtem. Pl. krumpli pucolás; kihúzott konyhaszekrény fiók, a kormozódás a tűzhelynél. Az evőeszközök és az edények Aber fotómaratások. A kamrába a kenyérsütéshez használt eszközöket raktam: a teknőt maróval vájtam ki, a sütőlapátot fából, a szitát pedig műanyagból csináltam.
A lakóház levehető tetejének alapját 2 mm-es műanyag lemez adja, amit a Mega-modellben kapható fa gerendákkal merevítettem. A mennyezet természetesen gerendás, fehérre meszelve.
A cserepek készítésén sokat gondolkodtam, végül cégeknél található munkavédelmi figyelmeztető táblákból (dohányozni tilos, védőszemüveg használata kötelező) alakítottuk ki Öcsémmel. Az A4-es formátumú, 1 mm-es műanyag lemezből először 10 mm-es csíkokat vágtunk, ezután 4 mm-enként az aljától 6 mm-ig bevágásokat csináltunk (a cserepek „fűrészfog” mintára hajlítgatása érdekében). A cserepek aljának két sarkát lecsíptem és utána egyesével kireszeltem a „hódfarok” mintázatot. A cserepeket 20 cm-es csíkokból ragasztgattam egymás mellé és fölé, alulról kezdve. A legvégén Revell olajfestékből kevertem ki a cserépnek megfelelő színt, majd a tetőt fejre fordítva híg acryl matt feketével befolyattam. A végleges formáját szárazecsetelés és porozás után érte el. A kéményt gipsz öntvényből készítettem és körzővel belekarcoltam a téglamintákat.
A tetőt lezáró fa deszkázatot és a tanyán fellelhető összes, ehhez hasonló deszkákat a Mega-modell-ben kapható balsa fából „gyártottam”. A deszkák széleit és erezetét körzővel bekarcoltam, utána acryl barnával festettem és híg, matt fekete befolyatást követően az alsó részeken erősebb, a felső árnyékos részeken gyengébb világosszürke szárazecseteléssel értem el a nap által kiszívott deszka színét.
Istálló
Az istálló is a lakóháznál ismertetett technológiával készült. A belsejében bal oldalra a lovakat, jobb oldalra a teheneket helyeztem el. A padló középen tégla, két oldalt pedig szalmával van fedve. Az állatok által lerugdosott falat is kidolgoztam, itt erőteljesebb koszolást alkalmaztam az istálló jelleg miatt. Hátul a kocsiszín van, annak oldala is deszkaborítást kapott. Az istálló ablaka köré kistéglás boltívet raktam. Az istálló ajtó tolózárral ténylegesen működtethető. Az istállóhoz tartozik a falnak támasztott kasza és gereblye is. A kasza hurkapálcából, rézlemezből, a gereblye pedig fogpiszkálóból készült. A trágya kihordására alkalmas targonca (talicska) eredetije az Indul a bakterház című filmben található.
A bicikli Tamiya makett saját feljavításokkal, mert ekkor még nem volt elérhető az Aber készlet. Kidolgoztam a komplett első féket, dinamót és csengőt esztergáltam forrasztóónból, ülésrugót gyártottam.
Ólak, budi
A tyúkólba keresztbe rudakat ragasztottam ülőknek és persze a mellékterméket is megjelenítettem. Az ólajtóra rákerült a tyúkajtó is, ahol Anyukám kisgyerekként előszeretettel bujkált. A disznók megkapták a kistéglás karámjukat, nehogy széttúrják az ólat! A kerítésüket erősebbre csináltam, és az ajtó persze itt is működik. Mindenütt erőteljesebb koptatást és koszolást alkalmaztam, a falakat leverődöttre, sarasra, koszosra festettem.
A budi fontos részlete a papír megléte, a bezárható ajtó (riglik), így már használható!
Lőcsös szekér
A szekér méreteinek meghatározásában nagy segítséget jelentett egy régi Ezermester (75/10) újság, amibe egy M1:12 méretű szekeret gyártott és műszaki rajzokkal szemléltetett cikket küldött be egy lelkes modellező. A rajzon szereplő méreteket lekicsinyítettem M1:35-re, fotók alapján és igazi szekerek működésének tanulmányozása után munkához láttam. A szekeremet fenyőlécekből, hurkapálca, fogpiszkáló és a fentebb említett falemez felhasználásával gyártottam. A vaspántok műanyag csíkokból, a lőcsök forrasztóónból, a vaskarikák rézdrótból vannak. Csak a kerékagyat és a karimát esztergáltattam a többi saját gyártás. Festésnél a jól megszokott acryl faszín, híg feketével beeresztve, szárazecset világosszürkével és pasztellkréta dögivel. Rakományként két búzás zsákot „varrtam” Öcsém régi gatyájából, amit vattával tömtem ki.
Udvar
Az udvar kialakítása gipsz felhasználásával történt, ami később bebizonyosodott, hogy rossz döntés volt, mert a kiszáradás folyamatakor eldeformálódik. A talaj Suli ragasztó és eredeti túrkevei föld felhasználásával készült, ma már a gipsz helyett ezt használnám. A talajréteget nem kellett lefesteni, csak lelakkoztam rögzítés végett. A harckocsi lánctalpának nyomát – még száradás előtt – a puha földbe nyomkodtam és kialakítottam a forduláskor összetorlódott földet is. A fű a Noch terméke, statikus fű és morzsolt mohadarabok felhasználásával készült, elszórtan szárított kis virágokat, gyomokat ragasztottam közé.
A gémeskúthoz Y alakú gallyat kerestem, átfúrtam és rézcsappal függesztettem rá a gémet, arra pedig koloncnak követ raktam. Az ostort két gyomnövény szárából csapoltam össze, a végére műgyanta favödröt erősítettem. A kút fenyőlécekre ragasztott fadeszkákból van, a vályú fatönkökön áll. A benne levő víz gyertyazseléből készült és a vályú kifolyójához a libák által kedvelt tócsát „folyattam”.
Az udvaron található másik fontos részlet a szalmakazal, amit hungarocell alapra felhordott gipszből formáztam és darabolt ecsetszőrrel borítottam be, a rögzítésére szolgáló téglákat gipszből öntöttem és cérnával kötöztem fel, ahogy eredetileg lehetett.
A galambdúc eredetijét a Mátrában fényképeztem le, de régi galambász könyvekben is szerepelt ilyen kialakítású dúc. A rúd tejoltó galaj gyomnövény szárából van, a deszka részek pedig az ismertetett technológiával készültek. Belül szalmával béleltem a galambok helyét, Tamiya csibéből lettek az ülő galambok. A ragadozó állatok ellen (macska) ólomfóliából lemezborítást alkalmaztam a talaj fölött.
Az udvaron található akácfák törzse és ágai elszáradt juhar gallyakból készültek körzővel bekarcolva, hogy az akácra jellemző durva fakérget szemléltessem. Gallyaknak tejoltó galaj gyomnövényt szedtem, kiszárítottam, lecsipkedtem róla a leveleket, virágokat (ebből lett a vázába a virág) és pillanatragasztóval az ágakra rögzítettem. A gallyakon lévő sárgult levelek a Ho-Ki Modellboltban kapható „vasutas” falevél szóróanyagból vannak.
Állatok
„Álomom egy tanya, állatok hada”: a tanya készítése során ez az érzés vezérelt. Fel akartam vonultatni az összes állatfajtát, ami a világháború idején jellemezte a tanyákat. Természetesen egy tanyán jóval nagyobb számban voltak jószágok, de a hely szűkössége ezt nem engedte, valamint nem lehetett minden állat makettjét beszerezni pl. birka, kecske, puli nem volt. Olyan érzés is volt bennem, hogy a régi elfeledett magyar állatokat mutassam be a tanyámon (például: szürke marha, magyar tarka, komondor, kuvasz, mangalica...)
A lovak Italeri lovas kocsis készletéből valók, kis átalakítással. Alföldre jellemző szerszámozást használtam. A ló sörényét megváltoztattam, de még mindig nem eléggé élethű. A földön kérődző tehén Verlinden gyártmány, átalakítást nem eszközöltem rajta, viszont a szín keveréssel sokat vacakoltam (8-szor fürdött a nitro-hígítóban). A tyúk, kakas, csibék disznó és a libák a Tamiya állatfarm készletéből való. A tyúkok lába rézdrótból, hasa pedig putty-ból van. A mangalica szőre Gunze tömítő anyagból készült. A kisfiú előtt kéregető macska, a pisilő kutya és a nagydarab komondor mind börzén beszerzett műgyanta figurák. A szürke marhát csak azért raktam bele a tanyába, hogy a tipikus magyaros jelleget tovább fokozzam.
Emberek
A tanyámon szereplő figurák műgyanta öntvények, melyeket a kiállítások börzéin vásároltam. A gazda kalapot kapott, a kisfiú pedig puliszkát a kezébe. A gazdasszony vödrei is valamilyen figura készletből kerültek a kezébe. Ha találnék még egy kislány figurát, akkor azt szívesen beilleszteném a diorámámba.
Összegzés
Ezen nagyszabású (6 év) munkámmal szerettem volna emléket állítani a Nagyszüleimnek, a régi elfeledett időknek, a tanyasi életnek. A felnövekvő nemzedék számára is segítséget jelenthet a tanyám, hogy jobban megértsék mit jelentett a TANYA kifejezés. Különösen jó érzéssel tölt el az, hogy a makettező tábornak és a laikus nézelődőknek is tudok látnivalót nyújtani.
U.i. : A tanyán szereplő Királytigris harckocsi képei és készítésének leírása a Királytigris a tanyán cikkben található.