1:48
Pintér György - Múzeumi krimik
Ezt a makettet még a hőskorban, amikor lehetett még ilyet kapni, egy kiárusításon szereztem be magamnak. Ez az idő egybe eset az én „ragasszuk össze oszt' kész” korszakommal. Ebből kifolyólag nem is pazarolnék külön bekezdést az építés taglalására. Röviden írva mindent a papír alapján csináltam. Aztán ahogy nőtt a gyakorlatom, nyílt a szemem és mélyültem ebbe a hobbiba, rájöttem, hogy ez nem az igazi. Ekkor történt, hogy átmázoltam egy ecsettel valami világos színűre. (ilyenkor már minden makettet kipingáltam, igaz ecsettel és szemmel mért színekkel.) 1-2 éve lett kompresszorom (köszönöm Gabi) és akkor nem kellett 2-3 flakon levegő egyetlen makett lealapozásához. (feltörekvő makettezők figyelem, ruházzatok be kompresszorra, hamar behozza az árát, egy ilyen gányos flakonnak csak a közepe használható. Eleje túl erősen nyom vége meg alig. 1700 Ft-ból kb. 1000-et kidobtok. Saját és ismerős tapasztalok alapján pedig nem 2 flakon kell egy átlag makett fújásához. Osszatok, szorozzatok és irány kompresszort szerezni!!!) Kis kitérőm után akkor folytatnám a festéssel.
Festés
Tehát meglett a kompresszor. Első lépésben lefújtam egyszínű Light Ghost Grayel (Model Master). Kicsit később ezt a réteget neveztem el alapozásnak. Ezt aztán átfújtam Gunship Gray-jel. Ezek a színek nem valami hitelesek, mindenkinek azt javaslom, hogy a maga feje után válasszon lázadó vadászoknak alapszínt. A fehértől kezdve az egészen sötétszürkéig láttam már árnyalatokat. Meg különben is. Ez sci-fi, amilyet nem szégyellsz, olyan színt válassz. (Azért Birodalmi Csillagrombolót ne fessetek pinkre. A vörös is csak akkor engedett meg, ha Booster Terrik-ét építi meg valaki. Ez esetben viszont kegyetlen leharcoltnak kell kinéznie.)
Miután pár hétig elnézegettem a fújt felületet, rájöttem, nem az igazi. Század mintázat! Az kell neki. Maszkolószalaggal a hajtóművek külső oldalát, valamint a fülke alját, tetejét befedtem és telibe fújtam a kinézett felületet sötétzölddel. Aztán erre raktam rá a következő maszkolást és átfújtam vörössel. Az eredmény: vörös alapon zöld csíkozás.
A századmotívumok után kimaszkoltam az egész gépet és csak az egyik hajtóművet hagytam szabadon és átfújtam sötétebb árnyaltú Gunmetallal. Ezzel imitálva egy korábbi sérülést követő hajtóműcserét. Utolsó előtti lépésként szakaszjelvényt, „nose-artot” és győzelmi jeleket tettem rá. Mindezt korábbról maradt matricákból kreatívkodtam össze. Az utolsó lépés a koszolás volt. Fekete tus tintát felhígítottam és vastag ecsettel átmostam a makettet. Párszor csap alá kellett tennem a kicsikét, hogy újra kezdhessem a fürdetést, de végül olyan lett, amilyet akartam.
Alap
Bonbon! Egyetek sok bonbont! Egyrészt a legtöbbje nagyon finom, másrészt a dobozuk teljesen megfelelő alapnak. Nem kell ragasztani, nem is nehéz, és még olcsó is. Jelen esetben a Celebrations dobozának tetejét használtam fel. Megtetszett hogy nem a szokásos forma, hanem púpos. Igaz hogy billeg, de nekem ez is tetszik plusz egy táblával kitámasztható. Első lépésként átfújtam a Vallejo szürke Base colorjával. Ezután Chaos Black-kel adtam meg a végső kinézetét. Régi szokásomhoz híven ezt az "edényt" is gipsszel öntöttem tele. A port folyamatosan adagolva sűrítettem a cuccot így tudtam alakítani a domborzatot. Nem kell hegyekre és völgyekre gondolni de, egy sivatagos bolygón ezek nem is kellenek. Bőven elég egy kis lankás homokbucka, ezt pedig teljesen jól meg lehet jeleníteni ezzel módszerrel. A kellőképpen besűrűsödött, ám még nedves, felületre szitáltam a finom szemcséjű homokot, egyenesen Kuvaitból (kösz apa). Megspóroltam a Sulifix + homok módszer idejét és a vele járó gányolást. Az alap készítésének utolsó pár lépése a dióráma készítésének első lépései, így most át is térek erre a részre.
Dioráma
Először is történetet kellett kreálni a sivatagos alaphoz, melyben egy hajtóműcserés Y-szárnyú is szerepel. Hosszas töprengésem eredménye lett e történet:
Főszereplőm egy támadást megelőző mélyűri csapatösszevonáskor a századával együtt a hiperűrbe ugrott. Azonban a korábbi hajtóműcserét követő szinkronizálás során a kontrollerek elsiklottak egy hibajelzés fölött, így a pilóta nem tudott a hibáról, ami következtében az új hajtómű a hiperürben eltérő teljesítményt adott, mint a párja. Ennek az lett a következménye, hogy a gép a hipertérben egyáltalán nem az egyenes útvonalat követte hanem egy hajszálnyit sodródott ami „hipermértékben” egy teljesen más kilépési pontot jelent. Azonban ezen az új ponton a hajtómű egy elfojtott robbanással adta tudtára a pilótának, hogy innen bizony sehova. Sodródva a semmiben elveszett pilótánk egy bolygót pillantott meg. Egy utolsó energia fröccsel irányba fordult és addig tolta a kart előre, míg a hajtóművek végleg el nem némultak. Hosszas sodródás után belépett a bolygó gravitációs mezejébe és onnan a tömegvonzás megoldotta a landolás problémáját. A kényszer földet érés azonban kicsit keményre sikeredett így pár darab leszakadt a gépről. Miután kifújta magát a pilóta és leellenőrizte, hogy mindene megvan, bekapcsolta a nagy távolságú vészjelzőt, elővette a túlélő csomagokat, majd várt. 1-2 hét után a készletek vége felé úgy döntött elindul civilizációkeresőbe. Mégis csak keresés közben haljon meg, ne tétlenül… Aztán, hogy talált e valakit? Vagy valóban meghalt út közben? Esetleg a Győzelem után az Új Köztársaság megtalálta? Nos ennek a történetnek a befejezését rábízom mindenkire, aki ezt a cikket olvassa.
Miután kitaláltam a történetet, már csak meg kellett jeleníteni. Először is a gép koszolását kellett „aktualizálni”: ezüsttel az egészet át szárazecseteltem, imitálva a szeles sivatagos környezet „ajándékát”. Az elsőre túl hangsúlyos ezüstös csillogás a következő lépéssel lett fakítva. Finom kuvaiti homokot szitáltam az egész gépre, de úgy rendesen, pár percig állni hagytam, majd ecsettel lesöpörtem. Az eredmény engem is meglepett. (Azt hogy valóban milyen, döntsétek el ti is.) :)
A leszakadó darabokat a két hajtómű hátsó részeinek levagdosásával oldottam meg a diorámára pedig csak az egyik került fel, imitálva, hogy hosszan csúszott a kicsike. További szitált homokot szórtam még a gép köré egy-két helyen majd ecsettel elegyengettem, mintha a gép tövébe gyűlt volna össze. Azt pedig hogy a pilóta útra kelt úgy oldottam meg, hogy egyszerűen nem tettem pilótát a diorámára. Miután minden készen lett összeállt a kép nem maradt más, mint táblát gyártani. Sztirolból kivágtam a kívánt formát, lefestettem vörösre, majd felírtam az „Alone in the sand” feliratot. Ezután antikoltam. Száraz ecsetelés ezüsttel, átmosás tus tintával, és „homokkezelés”. Miután pillanatragasztóval rögzítettem a táblát, késznek könyveltem el a diorámát. A végeredmény megtekinthető a képeken, illetve hébe-hóba versenyeken is ott van a sci-fi asztalokon.
Festés
Tehát meglett a kompresszor. Első lépésben lefújtam egyszínű Light Ghost Grayel (Model Master). Kicsit később ezt a réteget neveztem el alapozásnak. Ezt aztán átfújtam Gunship Gray-jel. Ezek a színek nem valami hitelesek, mindenkinek azt javaslom, hogy a maga feje után válasszon lázadó vadászoknak alapszínt. A fehértől kezdve az egészen sötétszürkéig láttam már árnyalatokat. Meg különben is. Ez sci-fi, amilyet nem szégyellsz, olyan színt válassz. (Azért Birodalmi Csillagrombolót ne fessetek pinkre. A vörös is csak akkor engedett meg, ha Booster Terrik-ét építi meg valaki. Ez esetben viszont kegyetlen leharcoltnak kell kinéznie.)
Miután pár hétig elnézegettem a fújt felületet, rájöttem, nem az igazi. Század mintázat! Az kell neki. Maszkolószalaggal a hajtóművek külső oldalát, valamint a fülke alját, tetejét befedtem és telibe fújtam a kinézett felületet sötétzölddel. Aztán erre raktam rá a következő maszkolást és átfújtam vörössel. Az eredmény: vörös alapon zöld csíkozás.
A századmotívumok után kimaszkoltam az egész gépet és csak az egyik hajtóművet hagytam szabadon és átfújtam sötétebb árnyaltú Gunmetallal. Ezzel imitálva egy korábbi sérülést követő hajtóműcserét. Utolsó előtti lépésként szakaszjelvényt, „nose-artot” és győzelmi jeleket tettem rá. Mindezt korábbról maradt matricákból kreatívkodtam össze. Az utolsó lépés a koszolás volt. Fekete tus tintát felhígítottam és vastag ecsettel átmostam a makettet. Párszor csap alá kellett tennem a kicsikét, hogy újra kezdhessem a fürdetést, de végül olyan lett, amilyet akartam.
Alap
Bonbon! Egyetek sok bonbont! Egyrészt a legtöbbje nagyon finom, másrészt a dobozuk teljesen megfelelő alapnak. Nem kell ragasztani, nem is nehéz, és még olcsó is. Jelen esetben a Celebrations dobozának tetejét használtam fel. Megtetszett hogy nem a szokásos forma, hanem púpos. Igaz hogy billeg, de nekem ez is tetszik plusz egy táblával kitámasztható. Első lépésként átfújtam a Vallejo szürke Base colorjával. Ezután Chaos Black-kel adtam meg a végső kinézetét. Régi szokásomhoz híven ezt az "edényt" is gipsszel öntöttem tele. A port folyamatosan adagolva sűrítettem a cuccot így tudtam alakítani a domborzatot. Nem kell hegyekre és völgyekre gondolni de, egy sivatagos bolygón ezek nem is kellenek. Bőven elég egy kis lankás homokbucka, ezt pedig teljesen jól meg lehet jeleníteni ezzel módszerrel. A kellőképpen besűrűsödött, ám még nedves, felületre szitáltam a finom szemcséjű homokot, egyenesen Kuvaitból (kösz apa). Megspóroltam a Sulifix + homok módszer idejét és a vele járó gányolást. Az alap készítésének utolsó pár lépése a dióráma készítésének első lépései, így most át is térek erre a részre.
Dioráma
Először is történetet kellett kreálni a sivatagos alaphoz, melyben egy hajtóműcserés Y-szárnyú is szerepel. Hosszas töprengésem eredménye lett e történet:
Főszereplőm egy támadást megelőző mélyűri csapatösszevonáskor a századával együtt a hiperűrbe ugrott. Azonban a korábbi hajtóműcserét követő szinkronizálás során a kontrollerek elsiklottak egy hibajelzés fölött, így a pilóta nem tudott a hibáról, ami következtében az új hajtómű a hiperürben eltérő teljesítményt adott, mint a párja. Ennek az lett a következménye, hogy a gép a hipertérben egyáltalán nem az egyenes útvonalat követte hanem egy hajszálnyit sodródott ami „hipermértékben” egy teljesen más kilépési pontot jelent. Azonban ezen az új ponton a hajtómű egy elfojtott robbanással adta tudtára a pilótának, hogy innen bizony sehova. Sodródva a semmiben elveszett pilótánk egy bolygót pillantott meg. Egy utolsó energia fröccsel irányba fordult és addig tolta a kart előre, míg a hajtóművek végleg el nem némultak. Hosszas sodródás után belépett a bolygó gravitációs mezejébe és onnan a tömegvonzás megoldotta a landolás problémáját. A kényszer földet érés azonban kicsit keményre sikeredett így pár darab leszakadt a gépről. Miután kifújta magát a pilóta és leellenőrizte, hogy mindene megvan, bekapcsolta a nagy távolságú vészjelzőt, elővette a túlélő csomagokat, majd várt. 1-2 hét után a készletek vége felé úgy döntött elindul civilizációkeresőbe. Mégis csak keresés közben haljon meg, ne tétlenül… Aztán, hogy talált e valakit? Vagy valóban meghalt út közben? Esetleg a Győzelem után az Új Köztársaság megtalálta? Nos ennek a történetnek a befejezését rábízom mindenkire, aki ezt a cikket olvassa.
Miután kitaláltam a történetet, már csak meg kellett jeleníteni. Először is a gép koszolását kellett „aktualizálni”: ezüsttel az egészet át szárazecseteltem, imitálva a szeles sivatagos környezet „ajándékát”. Az elsőre túl hangsúlyos ezüstös csillogás a következő lépéssel lett fakítva. Finom kuvaiti homokot szitáltam az egész gépre, de úgy rendesen, pár percig állni hagytam, majd ecsettel lesöpörtem. Az eredmény engem is meglepett. (Azt hogy valóban milyen, döntsétek el ti is.) :)
A leszakadó darabokat a két hajtómű hátsó részeinek levagdosásával oldottam meg a diorámára pedig csak az egyik került fel, imitálva, hogy hosszan csúszott a kicsike. További szitált homokot szórtam még a gép köré egy-két helyen majd ecsettel elegyengettem, mintha a gép tövébe gyűlt volna össze. Azt pedig hogy a pilóta útra kelt úgy oldottam meg, hogy egyszerűen nem tettem pilótát a diorámára. Miután minden készen lett összeállt a kép nem maradt más, mint táblát gyártani. Sztirolból kivágtam a kívánt formát, lefestettem vörösre, majd felírtam az „Alone in the sand” feliratot. Ezután antikoltam. Száraz ecsetelés ezüsttel, átmosás tus tintával, és „homokkezelés”. Miután pillanatragasztóval rögzítettem a táblát, késznek könyveltem el a diorámát. A végeredmény megtekinthető a képeken, illetve hébe-hóba versenyeken is ott van a sci-fi asztalokon.
|
|
A pilóta fülke
|
|
|
Mosakodás után
|
|
|
Főpróba
|
|
|
Így készült...
|
|
|
...ezekkel.
|
|
|
Szereplés közben.
|
2008.05.19.