Alpine A110 1600SC
1:24, Tamiya
No.185 (1997)
Pintér György - Múzeumi krimik
2008. július 17-én hozta a postás. Egy kis típusismertető:
A világ egyik legellentmondásosabb és egyben legizgalmasabb rallyautójának, az A 110-es Alpine Renault-nak megalkotója egy francia rallyversenyző, Jean Rédélé volt.
A fiatal konstruktőr, akinek édesapja az 1906-os első Francia Nagydíj magyar győztesének, Szisz Ferencnek szerelője volt, kezdetben tuningolt Renault 4 CV-kel versenyzett és nem is eredménytelenül. Egy 4 CV Spéciale volánja mögött kategóriagyőztes lett az 1952-es Mille Miglián, de ugyanevvel az autóval indult a korabeli Monte Carlón, sőt a 24 órás le Mans-t is teljesítette. Ő azonban saját autót akart, ezért 1955-ben sportkocsiépítésbe fogott. A vállalkozás az Alpine nevet kapta, mert Rédélé az előző évben megnyerte az Alpok kupát. A cég első, A 106 típusjelű kupéja a farmotoros Renault 4CV alapjaira épült, karosszériája még teljesen acélból volt. A gyártás megkezdésekor a Renault gyár három kocsit kapott ajándékba, melyek a francia trikolór színeire - pirosra, fehérre és kékre - voltak fényezve. 1956-ban a Mille Miglián, 1960-ban pedig a Monte Carlo Rallyen ért el győzelmet a francia sportkocsi.
Az igazi áttörést azonban az Alpine A110-es 1962-es bemutatkozása jelentette. A konstrukció végtelenül egyszerű volt. Az alváz egy menetiránnyal párhuzamos cső, elöl, hátul két kereszttartó és erre volt négy csavarral ráerősítve a pillekönnyű üvegszálas karosszéria. Így az össztömeg alig haladta meg a 700 kilogrammot. Beszállni nem volt könnyű, az A 110-es mindössze 1130 mm magas volt. A hátulra épített négyhengeres, soros motor eleinte a Renault 8 Gordini változatából származott, Ez volt a gruppe kettes 1300-as modell, de a pálya verzióba építettek V8-as háromliteres ás háromszáz lovas Gordini motort is.
Később a rally változatban az 1,3-as erőforrást a Renault 16 és a 16 TS nagyobb, 1600-as tuningolt blokkja váltotta fel. A legutolsó vérátömlesztés alkalmával a gruppe 4-es osztályba 1,8 literes motorral is homologizálták az autót, amely kereken 175 lóerőt adott le. A hátsó futómű - ellentétben a karosszériával - nem volt túl modern. A lengőtengelyes megoldás miatt igen gonosz volt a kocsi viselke dése, ezt még tetézte az erős túlkormányzottsági hajlam. Az akkori lehetőségeken belül szinte végletekig fokozott teljesítmény miatt gyakran törtek a féltengelyek, de egyébként is szervizigényesebb, kényesebb és jóval nehezebben vezethető autó volt elődeinél.
Ennek ellenére tizenöt évig tartó gyártási ideje alatt - és azután is - igazi sikermodell volt az A 110-es. A 70-es évek elején kétszer nyert Monte Carlóban, egyszer a Korzika Rallye-n, és az 1973-as, legelső rallye konstruktőr világbajnoki címet is hazavitte. Természetesen ennek a modellnek is meg van a magyar vonatkozása, mert 1974-ben megérkezett az első Gr 4-es 1,8-as Alpine a Ferjáncz-Zsembery kettős számára, amely egyébként nem új autó volt, hanem az előző évi vb-t nyert flottából a Therier által terelt példány került a Volán SC udvarára.
Az 1973-tól Renault fennhatóság alatt álló Alpine következő modellje a Porsche konkurensnek szánt A 310-es volt 1971-ben. 1976-ban V6-os motort kapott a kocsi, majd 1985-ben megérkezett utódja, mely már nevében is viselte a V6-os típusjelzést. Az Alpine dieppe-i üzeme közben lassan Renault sportkocsik készítésére állt át. Itt készült a Renault 5 Alpine, majd később a Renault 5 Alpine Turbo.
Ma a Renault Clio és Mégane sportváltozatai, valamint a Renault Clio V6 készülnek a normandiai üzemben.
Forrás: http://www.speedpunks.hu/work/%5Bwww.renaultgordini.hu%5D/index.php?page_id=2
A világ egyik legellentmondásosabb és egyben legizgalmasabb rallyautójának, az A 110-es Alpine Renault-nak megalkotója egy francia rallyversenyző, Jean Rédélé volt.
A fiatal konstruktőr, akinek édesapja az 1906-os első Francia Nagydíj magyar győztesének, Szisz Ferencnek szerelője volt, kezdetben tuningolt Renault 4 CV-kel versenyzett és nem is eredménytelenül. Egy 4 CV Spéciale volánja mögött kategóriagyőztes lett az 1952-es Mille Miglián, de ugyanevvel az autóval indult a korabeli Monte Carlón, sőt a 24 órás le Mans-t is teljesítette. Ő azonban saját autót akart, ezért 1955-ben sportkocsiépítésbe fogott. A vállalkozás az Alpine nevet kapta, mert Rédélé az előző évben megnyerte az Alpok kupát. A cég első, A 106 típusjelű kupéja a farmotoros Renault 4CV alapjaira épült, karosszériája még teljesen acélból volt. A gyártás megkezdésekor a Renault gyár három kocsit kapott ajándékba, melyek a francia trikolór színeire - pirosra, fehérre és kékre - voltak fényezve. 1956-ban a Mille Miglián, 1960-ban pedig a Monte Carlo Rallyen ért el győzelmet a francia sportkocsi.
Az igazi áttörést azonban az Alpine A110-es 1962-es bemutatkozása jelentette. A konstrukció végtelenül egyszerű volt. Az alváz egy menetiránnyal párhuzamos cső, elöl, hátul két kereszttartó és erre volt négy csavarral ráerősítve a pillekönnyű üvegszálas karosszéria. Így az össztömeg alig haladta meg a 700 kilogrammot. Beszállni nem volt könnyű, az A 110-es mindössze 1130 mm magas volt. A hátulra épített négyhengeres, soros motor eleinte a Renault 8 Gordini változatából származott, Ez volt a gruppe kettes 1300-as modell, de a pálya verzióba építettek V8-as háromliteres ás háromszáz lovas Gordini motort is.
Később a rally változatban az 1,3-as erőforrást a Renault 16 és a 16 TS nagyobb, 1600-as tuningolt blokkja váltotta fel. A legutolsó vérátömlesztés alkalmával a gruppe 4-es osztályba 1,8 literes motorral is homologizálták az autót, amely kereken 175 lóerőt adott le. A hátsó futómű - ellentétben a karosszériával - nem volt túl modern. A lengőtengelyes megoldás miatt igen gonosz volt a kocsi viselke dése, ezt még tetézte az erős túlkormányzottsági hajlam. Az akkori lehetőségeken belül szinte végletekig fokozott teljesítmény miatt gyakran törtek a féltengelyek, de egyébként is szervizigényesebb, kényesebb és jóval nehezebben vezethető autó volt elődeinél.
Ennek ellenére tizenöt évig tartó gyártási ideje alatt - és azután is - igazi sikermodell volt az A 110-es. A 70-es évek elején kétszer nyert Monte Carlóban, egyszer a Korzika Rallye-n, és az 1973-as, legelső rallye konstruktőr világbajnoki címet is hazavitte. Természetesen ennek a modellnek is meg van a magyar vonatkozása, mert 1974-ben megérkezett az első Gr 4-es 1,8-as Alpine a Ferjáncz-Zsembery kettős számára, amely egyébként nem új autó volt, hanem az előző évi vb-t nyert flottából a Therier által terelt példány került a Volán SC udvarára.
Az 1973-tól Renault fennhatóság alatt álló Alpine következő modellje a Porsche konkurensnek szánt A 310-es volt 1971-ben. 1976-ban V6-os motort kapott a kocsi, majd 1985-ben megérkezett utódja, mely már nevében is viselte a V6-os típusjelzést. Az Alpine dieppe-i üzeme közben lassan Renault sportkocsik készítésére állt át. Itt készült a Renault 5 Alpine, majd később a Renault 5 Alpine Turbo.
Ma a Renault Clio és Mégane sportváltozatai, valamint a Renault Clio V6 készülnek a normandiai üzemben.
Forrás: http://www.speedpunks.hu/work/%5Bwww.renaultgordini.hu%5D/index.php?page_id=2
|
|
Alpine A110_01_resize
|
|
|
Alpine A110_02_resize
|
|
|
Alpine A110_03_resize
|
|
|
Alpine A110_04_resize
|
|
|
Alpine A110_06_resize
|
|
|
Alpine A110_07_resize
|
|
|
Alpine A110_09_resize
|
|
|
Alpine A110_10_resize
|
2008.07.19.