Pintér György - Múzeumi krimik
A speyeri múzem repülőterén 1999 legvégén szállt le ez az An-22-es. Szerencse, hogy sikerült szert tenniük erre az óriásra, ami pályafutása kezdetén a világ legnagyobb repülőgépe volt.
A hajtóművek ugyanazok, mint amiket a Tu-95 bombázókon alkalmaznak, de itt a világ legerősebb légcsavaros gázturbinájához megalkották a világ legnagyobb légcsavarjait. A 15000 LE-s NK-12 hajtóművek 6,2 m átmérőjű légcsavarokat forgatnak. Hogy mennyire takarékos ez a megoldás, jól mutatja, hogy 43 tonna üzemanyaggal és 45 tonna teherrel 11000 km-re repülhetett, míg a Tu-154 alig kevesebb (39 tonna) kerozinnal mintegy 4000 km-re. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valahol 4300 km-t adnak meg üresen, de így is látszik, mennyivel többet lehet kihozni ugyanannyi üzemanyagból.)
A teljes terhelés 80 tonna lehetett. A tervezéskor a cél a korabeli ballisztikus rakéták szállítása volt, hordozójárművel együtt.
A belső méretek lenyűgözőek: a raktérpadló hossza 33 m, szélessége és magassága 4,4 m.
Már csak három példány repül az orosz légierőben, így sajnos (jó esetben) már nem halljuk élőben ezt a gépet. Így az egyetlen lehetőség a speyeri példány megtekintése.
A képeket sajnos egy kaputelefonnal készítettem, ezért elnézést kérek. Ígérem, amint lehetőségem lesz visszamenni, ráadásul a fényképezőgépem töltőjét sem hagyom el, csinálok jobbakat. Feltett szándékom. A gép kialakítását, hatalmas tereit így is lehet érzékelni.
A hajtóművek ugyanazok, mint amiket a Tu-95 bombázókon alkalmaznak, de itt a világ legerősebb légcsavaros gázturbinájához megalkották a világ legnagyobb légcsavarjait. A 15000 LE-s NK-12 hajtóművek 6,2 m átmérőjű légcsavarokat forgatnak. Hogy mennyire takarékos ez a megoldás, jól mutatja, hogy 43 tonna üzemanyaggal és 45 tonna teherrel 11000 km-re repülhetett, míg a Tu-154 alig kevesebb (39 tonna) kerozinnal mintegy 4000 km-re. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valahol 4300 km-t adnak meg üresen, de így is látszik, mennyivel többet lehet kihozni ugyanannyi üzemanyagból.)
A teljes terhelés 80 tonna lehetett. A tervezéskor a cél a korabeli ballisztikus rakéták szállítása volt, hordozójárművel együtt.
A belső méretek lenyűgözőek: a raktérpadló hossza 33 m, szélessége és magassága 4,4 m.
Már csak három példány repül az orosz légierőben, így sajnos (jó esetben) már nem halljuk élőben ezt a gépet. Így az egyetlen lehetőség a speyeri példány megtekintése.
A képeket sajnos egy kaputelefonnal készítettem, ezért elnézést kérek. Ígérem, amint lehetőségem lesz visszamenni, ráadásul a fényképezőgépem töltőjét sem hagyom el, csinálok jobbakat. Feltett szándékom. A gép kialakítását, hatalmas tereit így is lehet érzékelni.
|
|
Ezen a csinos csigalépcsőn juthatunk fel a fedélzetre, amit teljes hosszában bejárhatunk
|
|
|
|
|
|
A Kuznyecov NK-12 hajtóművek egyenként 15000 LE teljesítményt adtak le
|
|
|
A Tu-95 is ilyen hajtóműveket kapott, de itt nagyobb, 6,2m átmérőjű légcsavarokat alkalmaztak
|
|
|
A hatalmas gondolákba visszahúzódó főfutók
|
|
|
A baloldali gondolán át jutunk a géptörzsbe
|
|
|
Pillantás a farokrész irányába
|
|
|
A hatalmas törzs két oldalán rengeteg helyet elfoglalnak az eltakart berendezések
|
|
|
A félig nyitott rakodórámpa
|
|
|
A raktér bal hátsó hátsó fala
|
|
|
A tehertér a rámpától az orrig
|
|
|
Egy csörlő, minden eshetőségre...
|
|
|
Az orrba két oldalfolyosó vezet, amik elöl találkoznak
|
|
|
A baloldali folyosó
|
|
|
A két folyosó a navigátor fülkéjénél fut össze
|
|
|
Az üvegezett orr és a navigátor munkaállomása
|
|
|
A jobboldali folyosó
|
|
|
Az ajtón keresztül körbeérnénk a raktérhez
|
|
|
Mindkét oldalról meredek lépcső vezet a felső szintre, a pilótafülkéhez
|
|
|
A lépcső tetején egy hangulatos kis szalon fogad minket
|
|
|
A pilótafülke ajtaja
|
|
|
Ellenfényes pillantás a pilótafülkébe
|
|
|
Az állványon fel lehet jutni a kupolaablakhoz
|
|
|
Ezt látni a tetőablakból
|
|
|
Van egy kémlelőablak a raktér felé is
|
|
|
Innen jól látni a raktér hosszában dolgozó futómacskákat
|
2017.06.03.
Utolsó módosítás: 2025.03.02.
Utolsó módosítás: 2025.03.02.