Antonov An-24 Coke & An-26 Curl
1:100, Airplane
Pintér György - Múzeumi krimik
Üdv és helló mindenkinek! Már régóta makettezem, 6 éves korom óta, az pedig már igencsak 26 éve volt. Voltak már jobban-részletesebben megépített makettjeim és kevésbé részletesen építettek is. Most elsőre egy régi makettel kezdenék, amellyel szeretném bemutatni a sufnitunning szépségeit!
Anno gyerekkoromban mindkét típust(An-24 & 26) elég sokszor láttam a fejem fölött repülni, mély dünnyögésük még a német korrepetáláson is arra sarkallt, hogy arról rohanjak ki az utcára, megnézni a dünnyögés okát! Biatorbágyon laktam, ami akkor még elég hangos volt a Budaőrsi repülőtér közelsége miatt, nem kis kedvemre! Másrészt a Tökölön nagyjavított gépek is néha-néha berohantak Bia fölé! Az egyik nagyobb Budadörsön rendezett repülőnapon(azóta sincsen olyan) az An-26-os is megjelent, óvatos repülése ellenére ismét belopta magát a szívembe! Azóta? Nos még mindíg van öt darabunk magyaroknak, tehát valóban jó repülő technikáról van szó, sok hasznos szállítást végzett már sok országban, Magyarországon pedig még kirepülik belőlük amit lehet! Bár lassan lassan cserélni fogják őket, még jó ideig hallani fogunk róluk. (jómagam jobban örülnék, ha ugyanezen típust modernizálnák, erősebb és gazdaságosabb hajtóműveket kapnának, nyolcágú légcsavartollak stb...de ez én vagyok).
Az An-24-es:
1996-ban a barátommal elmentünk Szolnokra a Coperative Change 96' gyakorlatot megnézni, amely előtt megtekintettük először életünkben a Szolnoki repülőmúzeumot. Akkor még azthiszem nem volt An-26-os bent, de a 907-es személyszállító An-24-es igen! Igen közel kerültem hozzá, mivel a kerekén fogyasztottam el ebédemet(anno még nem voltak elkerítve a múzeum darabjai, jobb is volt, mindazonáltal az üzemeltetőket is megértem a sok "műkincsgyűjtő" miatt). A bemutatón jó pár ancsát láttunk, így ismét előjöttek a géptípussal kapcsolatos görcseim, és megfogalmazódott bennem, hogy a birtokomban lévő Airplane 1/100 méretarányú NDK-s makettből olyan festésűre fogom megcsinálni a sajátomat. Annak a történetnek már régen vége, ugyanis már a kész gép nincsen sehol, összetörve végezte egy gyerekzsúron. De egyszer egy hirdetésre figyeltem fel a vaterán: 4db makett 390Ft-ért, igaz kissé hiányosan, de köztük volt hártom gyerekkori emlékem is, többek között az An-24-es! Csak kicsit volt hiányos: Az egyik oldalon a teljes légcsavarkúp propellerestől, a hajtóműkiömlők, az egyik főfutó és a futóműakna ajtók mind hiányoztak! Ennek ellenére azt gondoltam, még ha így is, de sikerül újraélnem gyerekkoromat, licitáltam, s a végén el sem hittem, hogy valóban meg is kaptam a gépeket ennyi pénzért. De ott volt a feladat, gépet faragni a roncsból! Hát hozzáláttam: Az Airplane gyártmánya szerintem elég jó, a kategóriáját tekintve, pozitív szegecsből megszámlálhatatlan mennyiség van rajta, a fékszárnyak és irányfelületek megfelelően be vannak karcolva, talán kicsit kisebb is lehetne a szegecssor és mintha púpos volna a kabin feletti "födém", melyet le is kellett csiszolnom, mert ugye ez még nem An-30-as, ha jól tudom, annak van egy óriási dudorral megemelve a pilótafülke rész. A légcsavarkúp egy 1/48-as Mig-23-as R-24-es rakétájának az orra lett, amire tejfölöspohárból gonddal kivágott légcsavartollak kerültek. Az Airplane az An-24B verziót adta ki, ami a farokrésznél nem egyezik a "V"-vel, annak ugyanis osztott a lemez terelője. Így azt lecsiszoltam, s formára vágott tejfölöspohárból kivágva felragasztottam a kívánt helyre(pontosabban milli krémtúrós pohár). A hajtómű kiömlők egy 1/32-es Bo-105-ös rakétaindító tubusai összeragasztás után srégen elvágva, jobb mint az eredeti, ugyanis az tömör bakelit(luk nélküli)! A főfutóra konkrétan nem emlékszem, milyen típus lába volt, de találtam olyat, ami kisértetiesen hasonlított a másik oldalhoz, s szerencsémre még kerekek is akadtak a mérethez! A masinát szerettem volna jól utánozni a szolnoki állapothoz hűen, de sajnos a Vitéz Háry László szállítószázad feliratot és a gép orrán lévő An-24V jelzést nem tudtam leprodukálni, így azok sajnos nem szerepelnek a gépen. Viszont egyebekben megegyeznek az eredeti géppel, az oldalszámmal együtt! A színek: A gép felül, a törzsön és a szárnyak alján fehér, a szárnyak belépőélén és a törzs alján pedig Humbrol 127-es szürke! Ez utóbbit nem állítom biztosra, hogy követendő szín! A gép készítéséről sajnos nem készült használható kép, illetve azok valahol eltűntek!
Az An-26-os története:
Az Airplane nem gyártotta tudtommal a 26-ost. Ezt én alakítottam át egy másik An-24-ből, amihez egy csere alkalmával jutottam hozzá! Első gondolatom az volt, hogy 26-ost csinálok belőle, mivel pénzem nem volt egy új keleti gyártású 26-osra ami nyolcezer körül mozog, pedig sokat játszottam a gondolattal. Első dolgom a túl nagy farokrész kivágása volt, amit a mellékelt képek is mutatnak, majd tejfölöspohárból odavágtam a kívánt formát, és igen az a rész, amihez előrehúzzák a raktérajtót a gép hasa alá, az egy 1/72-es Mig-21PFM-nek a gépágyúkonténere volt, két oldalon a felük felhasználva és tömítve! Apránként vágtam ki a raktérajtó formáját, követve tucatnyi kép alapján azt a formát, amelyet az Ancsán lehet megfigyelni, mindazonáltal nem állítom, hogy tökéletesre sikerült, de nagyjából...Apropó tömítés, itt mondok köszönetet Bandzi Béla barátomnak, aki ingyen hasznáthatóan kipróbálásra adott egy tubus MR Hobby tömítőt, maximálisan elégedett vagyok vele, bár néha iszonyat lessan telt el egy nap a felhordások alatt! Még küzdelem várt rám a már összeragsztva érkezett törzsfelekkel, ugyanis a 26-osra teljesen máshová és nagy ritkasággal kerültek az ablakok, és ugyebár a 24-est valahogy át kellett formázni! Maradt a bányászat, hosszú reszelővel nyúltam be a törzsbe, hogy lepattintsam az ablakokat, majd házi fúrógéppel(ezt kz-2-3ngvpe1138-nak szoktam hívni, mivel eredeti névtelen kínai gyártmány, és semmi köze a makettezéshez, normál építkezésre használt ütvefúró)kifúrtam a hátsó ablakok helyét. Egy-egy ablakot levágtam a sorból és a gép leghátsó ablakaiként beragasztottam, a helyükre egy régi minyó ablakait tettem és tömítettem, majd valamennyi fölösleges ablakot szintén! A 24-esen nincsen a fedélzeti mérnöknek egy hatalmas bal oldali kémlelődudor, így azt is valahonnan szerválnom kellett. Egy 1/72-es F-16-os fölös kabintető adta a megoldást, amit a viszonylag megfelelő pontokon forró késsel elvágtam, és a felragasztás után festékkel korrigáltam. Sajnos utólagos megbánással, itt nem készítettem külön hajtómű kiömlőket, hanem az eredeti bedugottat tettem fel. A 26-os jellegzetessége viszont, hogy máshol távozik a segédhajtómű gáza, így azt az oldalt újra kellett csinálnom, bevallom egy kicsit nagyobbra sikerült mint kellett volna, apropó azt pedig szívószálból készítettem. Már régóta azon gépek megépítése az egyik mániám, amelyhez valamilyen szinten emlékek kötnek, így azt a gépet készítettem el, amelyik repült az 1994-es budaőrsi repülőnapon, és sors fintoraként ma ott áll Szolnokon a múzeumban! A 202-es gépről van szó, s gondoltam legalább az az eredeti NATO mentes egérszürke színe is van, ami nekem jobban is tetszik, mint a maiak. Alapban a 40-es szürke színben gondolkodtam és felkevertem egy jó adag fehérrel. A belépőélek 91-es alumíníumhoz kevert sötétszürke(Humbrol 79) színűek, így tudtam elérni a metálos csillogást a belépőéleken és a légcsavarkúpokon és annak környékén. Majd jött a matricázás és a lakkozás, ez utóbbi művelet érte el azt a hatást, hogy lemattult a gép. Nem volt célom lekoszolni a gépet, mert ebben a méretarányban az nem hálás feladat, ráadásul meg is sajnáltam, mert jobban tetszett így, mintha éppen a nagyjavításból jött volna elő. Azt nem állítom, hogy a munkám nem hagy kívánnivalót maga után, pl. már látom, hogy egy réteg tömítőt még fel kell kennem a hátra!
Összegzés:
A gyártó cég ma tudomásommal már nem létezik, pedig tucatnyi olyan makettjük volt anno, amit mi kelet európaiak különlegesen kedveltünk. Mégis, ha valaki rájuk akad még manapság, becsülje meg őket, mert ritka jószágok, és birtokosaik ilyen szempontból irígységre adnak okot. Én nem állítom azt, hogy a makettjeim első osztályúak, de amit tudtam kihoztam belőlük, ráadásul hagyományosan ecsettel festettem őket. Biztosan vannak ettől szebben elkészített makettek is, de nekem nyilván a sajátok jelentenek örömet, és örülök, hogy még mindíg van hova fejlődnöm 25 év makettezés után is. Ez a cikk legyen kedvére azoknak, akik kevés pénzből is szeretnének kedvükre való gépet építeni, hiszen nem használtam műgyanta dolgokat és kiegészítőket, a saját eltett alkatrészeimből dolgoztam...
Még mindíg csábulatba esek, amikor Szeged felett elzúg a saját mély búgásával egy-egy ancsa, és ugyanúgy színfoltnak látom a gépet pl. egy Kecskeméten megrendezett repülőnap érkezési napján a susnyásban is, a maga kecsesen lógó szárnyvégeivel...s teszi ezt itthon is a polcomon.
Köszönet, hogy megírhattam itt ezt a cikket, további jó makettezést és sikeres munkát hozzá mindenkinek.
Anno gyerekkoromban mindkét típust(An-24 & 26) elég sokszor láttam a fejem fölött repülni, mély dünnyögésük még a német korrepetáláson is arra sarkallt, hogy arról rohanjak ki az utcára, megnézni a dünnyögés okát! Biatorbágyon laktam, ami akkor még elég hangos volt a Budaőrsi repülőtér közelsége miatt, nem kis kedvemre! Másrészt a Tökölön nagyjavított gépek is néha-néha berohantak Bia fölé! Az egyik nagyobb Budadörsön rendezett repülőnapon(azóta sincsen olyan) az An-26-os is megjelent, óvatos repülése ellenére ismét belopta magát a szívembe! Azóta? Nos még mindíg van öt darabunk magyaroknak, tehát valóban jó repülő technikáról van szó, sok hasznos szállítást végzett már sok országban, Magyarországon pedig még kirepülik belőlük amit lehet! Bár lassan lassan cserélni fogják őket, még jó ideig hallani fogunk róluk. (jómagam jobban örülnék, ha ugyanezen típust modernizálnák, erősebb és gazdaságosabb hajtóműveket kapnának, nyolcágú légcsavartollak stb...de ez én vagyok).
Az An-24-es:
1996-ban a barátommal elmentünk Szolnokra a Coperative Change 96' gyakorlatot megnézni, amely előtt megtekintettük először életünkben a Szolnoki repülőmúzeumot. Akkor még azthiszem nem volt An-26-os bent, de a 907-es személyszállító An-24-es igen! Igen közel kerültem hozzá, mivel a kerekén fogyasztottam el ebédemet(anno még nem voltak elkerítve a múzeum darabjai, jobb is volt, mindazonáltal az üzemeltetőket is megértem a sok "műkincsgyűjtő" miatt). A bemutatón jó pár ancsát láttunk, így ismét előjöttek a géptípussal kapcsolatos görcseim, és megfogalmazódott bennem, hogy a birtokomban lévő Airplane 1/100 méretarányú NDK-s makettből olyan festésűre fogom megcsinálni a sajátomat. Annak a történetnek már régen vége, ugyanis már a kész gép nincsen sehol, összetörve végezte egy gyerekzsúron. De egyszer egy hirdetésre figyeltem fel a vaterán: 4db makett 390Ft-ért, igaz kissé hiányosan, de köztük volt hártom gyerekkori emlékem is, többek között az An-24-es! Csak kicsit volt hiányos: Az egyik oldalon a teljes légcsavarkúp propellerestől, a hajtóműkiömlők, az egyik főfutó és a futóműakna ajtók mind hiányoztak! Ennek ellenére azt gondoltam, még ha így is, de sikerül újraélnem gyerekkoromat, licitáltam, s a végén el sem hittem, hogy valóban meg is kaptam a gépeket ennyi pénzért. De ott volt a feladat, gépet faragni a roncsból! Hát hozzáláttam: Az Airplane gyártmánya szerintem elég jó, a kategóriáját tekintve, pozitív szegecsből megszámlálhatatlan mennyiség van rajta, a fékszárnyak és irányfelületek megfelelően be vannak karcolva, talán kicsit kisebb is lehetne a szegecssor és mintha púpos volna a kabin feletti "födém", melyet le is kellett csiszolnom, mert ugye ez még nem An-30-as, ha jól tudom, annak van egy óriási dudorral megemelve a pilótafülke rész. A légcsavarkúp egy 1/48-as Mig-23-as R-24-es rakétájának az orra lett, amire tejfölöspohárból gonddal kivágott légcsavartollak kerültek. Az Airplane az An-24B verziót adta ki, ami a farokrésznél nem egyezik a "V"-vel, annak ugyanis osztott a lemez terelője. Így azt lecsiszoltam, s formára vágott tejfölöspohárból kivágva felragasztottam a kívánt helyre(pontosabban milli krémtúrós pohár). A hajtómű kiömlők egy 1/32-es Bo-105-ös rakétaindító tubusai összeragasztás után srégen elvágva, jobb mint az eredeti, ugyanis az tömör bakelit(luk nélküli)! A főfutóra konkrétan nem emlékszem, milyen típus lába volt, de találtam olyat, ami kisértetiesen hasonlított a másik oldalhoz, s szerencsémre még kerekek is akadtak a mérethez! A masinát szerettem volna jól utánozni a szolnoki állapothoz hűen, de sajnos a Vitéz Háry László szállítószázad feliratot és a gép orrán lévő An-24V jelzést nem tudtam leprodukálni, így azok sajnos nem szerepelnek a gépen. Viszont egyebekben megegyeznek az eredeti géppel, az oldalszámmal együtt! A színek: A gép felül, a törzsön és a szárnyak alján fehér, a szárnyak belépőélén és a törzs alján pedig Humbrol 127-es szürke! Ez utóbbit nem állítom biztosra, hogy követendő szín! A gép készítéséről sajnos nem készült használható kép, illetve azok valahol eltűntek!
Az An-26-os története:
Az Airplane nem gyártotta tudtommal a 26-ost. Ezt én alakítottam át egy másik An-24-ből, amihez egy csere alkalmával jutottam hozzá! Első gondolatom az volt, hogy 26-ost csinálok belőle, mivel pénzem nem volt egy új keleti gyártású 26-osra ami nyolcezer körül mozog, pedig sokat játszottam a gondolattal. Első dolgom a túl nagy farokrész kivágása volt, amit a mellékelt képek is mutatnak, majd tejfölöspohárból odavágtam a kívánt formát, és igen az a rész, amihez előrehúzzák a raktérajtót a gép hasa alá, az egy 1/72-es Mig-21PFM-nek a gépágyúkonténere volt, két oldalon a felük felhasználva és tömítve! Apránként vágtam ki a raktérajtó formáját, követve tucatnyi kép alapján azt a formát, amelyet az Ancsán lehet megfigyelni, mindazonáltal nem állítom, hogy tökéletesre sikerült, de nagyjából...Apropó tömítés, itt mondok köszönetet Bandzi Béla barátomnak, aki ingyen hasznáthatóan kipróbálásra adott egy tubus MR Hobby tömítőt, maximálisan elégedett vagyok vele, bár néha iszonyat lessan telt el egy nap a felhordások alatt! Még küzdelem várt rám a már összeragsztva érkezett törzsfelekkel, ugyanis a 26-osra teljesen máshová és nagy ritkasággal kerültek az ablakok, és ugyebár a 24-est valahogy át kellett formázni! Maradt a bányászat, hosszú reszelővel nyúltam be a törzsbe, hogy lepattintsam az ablakokat, majd házi fúrógéppel(ezt kz-2-3ngvpe1138-nak szoktam hívni, mivel eredeti névtelen kínai gyártmány, és semmi köze a makettezéshez, normál építkezésre használt ütvefúró)kifúrtam a hátsó ablakok helyét. Egy-egy ablakot levágtam a sorból és a gép leghátsó ablakaiként beragasztottam, a helyükre egy régi minyó ablakait tettem és tömítettem, majd valamennyi fölösleges ablakot szintén! A 24-esen nincsen a fedélzeti mérnöknek egy hatalmas bal oldali kémlelődudor, így azt is valahonnan szerválnom kellett. Egy 1/72-es F-16-os fölös kabintető adta a megoldást, amit a viszonylag megfelelő pontokon forró késsel elvágtam, és a felragasztás után festékkel korrigáltam. Sajnos utólagos megbánással, itt nem készítettem külön hajtómű kiömlőket, hanem az eredeti bedugottat tettem fel. A 26-os jellegzetessége viszont, hogy máshol távozik a segédhajtómű gáza, így azt az oldalt újra kellett csinálnom, bevallom egy kicsit nagyobbra sikerült mint kellett volna, apropó azt pedig szívószálból készítettem. Már régóta azon gépek megépítése az egyik mániám, amelyhez valamilyen szinten emlékek kötnek, így azt a gépet készítettem el, amelyik repült az 1994-es budaőrsi repülőnapon, és sors fintoraként ma ott áll Szolnokon a múzeumban! A 202-es gépről van szó, s gondoltam legalább az az eredeti NATO mentes egérszürke színe is van, ami nekem jobban is tetszik, mint a maiak. Alapban a 40-es szürke színben gondolkodtam és felkevertem egy jó adag fehérrel. A belépőélek 91-es alumíníumhoz kevert sötétszürke(Humbrol 79) színűek, így tudtam elérni a metálos csillogást a belépőéleken és a légcsavarkúpokon és annak környékén. Majd jött a matricázás és a lakkozás, ez utóbbi művelet érte el azt a hatást, hogy lemattult a gép. Nem volt célom lekoszolni a gépet, mert ebben a méretarányban az nem hálás feladat, ráadásul meg is sajnáltam, mert jobban tetszett így, mintha éppen a nagyjavításból jött volna elő. Azt nem állítom, hogy a munkám nem hagy kívánnivalót maga után, pl. már látom, hogy egy réteg tömítőt még fel kell kennem a hátra!
Összegzés:
A gyártó cég ma tudomásommal már nem létezik, pedig tucatnyi olyan makettjük volt anno, amit mi kelet európaiak különlegesen kedveltünk. Mégis, ha valaki rájuk akad még manapság, becsülje meg őket, mert ritka jószágok, és birtokosaik ilyen szempontból irígységre adnak okot. Én nem állítom azt, hogy a makettjeim első osztályúak, de amit tudtam kihoztam belőlük, ráadásul hagyományosan ecsettel festettem őket. Biztosan vannak ettől szebben elkészített makettek is, de nekem nyilván a sajátok jelentenek örömet, és örülök, hogy még mindíg van hova fejlődnöm 25 év makettezés után is. Ez a cikk legyen kedvére azoknak, akik kevés pénzből is szeretnének kedvükre való gépet építeni, hiszen nem használtam műgyanta dolgokat és kiegészítőket, a saját eltett alkatrészeimből dolgoztam...
Még mindíg csábulatba esek, amikor Szeged felett elzúg a saját mély búgásával egy-egy ancsa, és ugyanúgy színfoltnak látom a gépet pl. egy Kecskeméten megrendezett repülőnap érkezési napján a susnyásban is, a maga kecsesen lógó szárnyvégeivel...s teszi ezt itthon is a polcomon.
Köszönet, hogy megírhattam itt ezt a cikket, további jó makettezést és sikeres munkát hozzá mindenkinek.
|
| Az An-24-es… |
|
| Az An-26-os, amit… |
|
| Az An-24-es, háts… |
|
| A már felragasztott… |
|
| Még An-24-es… |
|
| Már tömített… |
|
| Az altáj bepoharaz… |
|
| Így már hasonlít… |
|
| Az első festés |
|
| A már készre… |
|
| A készen lévő 26-… |
|
| Fél elől nézet |
|
| Másik oldal |
|
| A jelzések és az… |
|
| Az An-24V |
|
| A 24-es szemből |
|
| A gépek farokrész… |
|
| A gépek farokré… |
2011.06.20.
Utolsó módosítás: 2011.06.28.
Utolsó módosítás: 2011.06.28.
Fényképezte: Bozsik József