Arhangelszkij Ar-2
1:72, Amodel
Pintér György - Múzeumi krimik
„Gyere Artu!” - hangzik el a „Csillagok háborúja” egyik-másik részében. Jön is a kis, leginkább egy megelevenedett kukára emlékeztető, ügyes kis robot.
A doboz feliratára tekintve ez jutott eszembe. Persze csillagok itt is vannak, de azok öt ágúak és vörösek. Nem pirosak! Többszörösen is vörösek. Egyrészt a színük, másrészt az ország amit szolgáltak, hosszú ideig előnyben részesítette a vörös színt.
Na de komolyan. Hosszas, kitartó keresgélés után sikerült hozzájutnom a Vörös Légierő öklének egy újabb darabjához, az Arhangelszkij Ar-2-höz. Tudomásom szerint Alekszandr Arhangelszkij nevéhez több repülőgéptípus nem köthető, bár jó pár típus fejlesztésében részt vett a Tupoljev irodában.
Amikor aztán a párt - akarom mondani a Párt - ökle lesújtott a sztálini „csisztka” keretében a szabotőrökre és kártevőkre, a híres repülőgéptervezőt, Andrej Nyikolajevics Tupoljevet is elkapta a gépszíj. Egy börtönben ébredt egy jókora verés után. Később a szovjet repülőipar - szintén őrizetben lévő vezetőivel, tervezőivel egy kényszemunkatáborként működő irodában folytathatta a munkát. Az akkor már több harctéri bevetésen (Spanyolország, Kína) rész vett SZB bombázó továbbfejlesztését kezdte el, amit börtönbüntetése alatt helyettese, Alekszandr Arhangelszkij fejezhetett be.
A gép tehát az SZB-2 továbbfejlesztett, korszerűsített változata volt. Nem sok készült belőle, összesen 190 darab, hiszen - a szintén börtönben ülő - Petlyakov Pe-2-ese beelőzte és abból készült párezer példány.
Nos ennek a gépnek a makettjét álmodta fröccsöntött műanyagba 1/72-ben az Amodel. A cégről vagy jót, vagy semmit. Akkor inkább semmit. Habár, habár… Nem olyan rossz, mint néhány más, ugyaninnen kikerült makettkészlet. Az összeállítási utasítás teljesen korrekt, követhető, bár időnként túlzottan leegyszerűsített. Jó, az átlátszó alkatrészek nem igazán tiszták, de viszonylag kevés a megfolyás és nem találkoztam vetemedéssel sem.
Kimaszkolni az átlátszónak gondolt alkatrészeket kicsit rémálomba hajló feladat. No de ha valaki álommakettre vágyik, az nem áll neki Amodel repülőnek.
Az alkatrészbontás logikus. A felületi vésetek minősége… - mit mondjak? - gyenge, határozatlan. Összességében az osztályzat „jó közepes” volna.
A viszonylag sok apró ablak kialakításánál trükkhöz kellett folyamodnom. Mivel a nagyjából négy gombostűfejnyi, átlátszónak szánt darabokból még csiszolni kellett volna, így más megoldást választottam. Az apró nyílásokba Palma faragasztót adagoltam. Ez szépen kitöltötte az apró nyílásokat. Pár óra múlva a ragasztó átlátszóra száradt és tökéletesen befedte a kis nyílásokat. Na persze mindez a belső felület szürkére festése után! A belső terek berendezhetősége átlagos. Semmit nem vittek túlzásba, de az alapvető kezelőszervek, panelek, műszeregyüttesek kialakíthatók. Hogy aztán mennyi látszik belőlük, az egy másik kérdés.
Több festési variációt is kapunk. Persze mind a Vörös Légierő színeiben, hiszen más nem nagyon használta ezt a típust. Meglátjuk, melyiket választom.
Ez volt a ránézésre kialakított vélemény, de ahogy egy nagyszakállú klasszikus mondta: „A puding próbája, hogy megeszik.”
Addig azonban össze kellene rakni a makettet. Lévén, hogy Amodel termék, a műanyag minősége miatt (is) bele lehet futni bosszantó csapdákba.
Kezdésként tehát a belső terek, úgymint a pilótafülke és a lövész állása. Itt alaposan oda kell figyelni, mit hová rögzítünk.
A szárnyaknál szükség volt némi csiszolásra. A motorburkolatok esetében komolyabb volt a harc. Itt tömítésre is szükség volt. A zuhanófék rácsos lapjai voltak az utolsók, amiket ide föltettem.
Az ezekkel egy egységet alkotó futóműnél akadtak gondjaim. A nyitott futóművet rögzítő, nagyjából összeszorított „X”-et formázó alkatrész darabokban jött le az öntőkeretről. Hasonló jókat lehet elmondani a külső függesztésre szánt négy darab bomba stabilizáló szárnyairól is. Itt azonban nem csak az a gond, hogy könnyen törnek vagy inkább szakadnak, de az is, hogy az öntésnél az anyag hűlésekor visszaszívódott a kevés műanyag és össze-vissza deformálódott, hiányos alkatrészeket kapunk.
A fedélzeti fegyverek kidolgozottságában (két géppuska) nem törekedtek a tökéletességre. Csak a mozgató sín és a fegyver van, a hozzá való „eszcájg” - heveder, rakasz - nincs.
Az átlátszó alkatrészek kimaszkolása egy jó délutános feladat volt. Különösen az orrkupola volt macerás, ahol minden pont íves. Az alsó részre kerülő ablakon próbálkoztam valami számomra újjal. Egy időben lehetett kapni maszkoló folyadékot. Ennek lényege az volt, hogy lekentük a felületet. Ezen a folyadék megkötött és egy záróréteg alakult ki. Ezt kellett éles pengével úgy megvagdosni, hogy csak a később átlátszónak szánt részeket fedje. Aztán jöhetett a festés. Nos, maszkoló folyadék gyanánt kis vízzel higított faragasztót próbáltam ki. Tudtam, hogy ez a ragasztó nem oldja-marja a műanyagot, hanem tapadó réteget hoz létre, így ragaszt. Lekentem vele a felületet. Viszonylag gyorsan megszáradt. Kivagdostam róla a felesleget. Festettem. Majd hegyes csipesszel, némi száradás után lehúztam a maszkolást. Működött a dolog. (Amúgy létezik, mint később kiderült, maszkoló készlet ehhez a maketthez is a KV Modelstől.)
A pilótafülke tetején antennaárbóc ágaskodott. Ez a készletben sem, az összeállítási rajzon sem szerepelt az Amodelnél. (A Pavla gyártotta változatban van.) Az eredeti gépekről készül fényképeken is szerepel, így elkészítettem. Ki kellett fúrnom a kabintetőt és oda állítottam be az árbócot. A kábelek persze húzott szálból készültek.
Kezdett alakot ölteni a szép vonalvezetésű gép makettje.
A gép „ruhájának” a téli álcázó festést választottam. Ezen pedig jól láthatók a használati nyomok, kopások, sérülések.
A matricáknál - emlékezve a rossz tapasztalatokra - még használatba vétele előtt lelakkoztam a csillagokat. Nem tudom, szükség volt-e rá, de ártani nem ártott. Akinek már volt szerencséje a „vízben oldódó” fajta matricához, ami darabokra esik, ha víz éri, az értheti az óvatosságomat. Végül ezek is a helyükre kerültek. Aztán még némi koptatás, kormolás itt-ott, csak a hangulat kedvéért.
Így került végre a helyére a SZB-sorozat következő tagja is.
A doboz feliratára tekintve ez jutott eszembe. Persze csillagok itt is vannak, de azok öt ágúak és vörösek. Nem pirosak! Többszörösen is vörösek. Egyrészt a színük, másrészt az ország amit szolgáltak, hosszú ideig előnyben részesítette a vörös színt.
Na de komolyan. Hosszas, kitartó keresgélés után sikerült hozzájutnom a Vörös Légierő öklének egy újabb darabjához, az Arhangelszkij Ar-2-höz. Tudomásom szerint Alekszandr Arhangelszkij nevéhez több repülőgéptípus nem köthető, bár jó pár típus fejlesztésében részt vett a Tupoljev irodában.
Amikor aztán a párt - akarom mondani a Párt - ökle lesújtott a sztálini „csisztka” keretében a szabotőrökre és kártevőkre, a híres repülőgéptervezőt, Andrej Nyikolajevics Tupoljevet is elkapta a gépszíj. Egy börtönben ébredt egy jókora verés után. Később a szovjet repülőipar - szintén őrizetben lévő vezetőivel, tervezőivel egy kényszemunkatáborként működő irodában folytathatta a munkát. Az akkor már több harctéri bevetésen (Spanyolország, Kína) rész vett SZB bombázó továbbfejlesztését kezdte el, amit börtönbüntetése alatt helyettese, Alekszandr Arhangelszkij fejezhetett be.
A gép tehát az SZB-2 továbbfejlesztett, korszerűsített változata volt. Nem sok készült belőle, összesen 190 darab, hiszen - a szintén börtönben ülő - Petlyakov Pe-2-ese beelőzte és abból készült párezer példány.
Nos ennek a gépnek a makettjét álmodta fröccsöntött műanyagba 1/72-ben az Amodel. A cégről vagy jót, vagy semmit. Akkor inkább semmit. Habár, habár… Nem olyan rossz, mint néhány más, ugyaninnen kikerült makettkészlet. Az összeállítási utasítás teljesen korrekt, követhető, bár időnként túlzottan leegyszerűsített. Jó, az átlátszó alkatrészek nem igazán tiszták, de viszonylag kevés a megfolyás és nem találkoztam vetemedéssel sem.
Kimaszkolni az átlátszónak gondolt alkatrészeket kicsit rémálomba hajló feladat. No de ha valaki álommakettre vágyik, az nem áll neki Amodel repülőnek.
Az alkatrészbontás logikus. A felületi vésetek minősége… - mit mondjak? - gyenge, határozatlan. Összességében az osztályzat „jó közepes” volna.
A viszonylag sok apró ablak kialakításánál trükkhöz kellett folyamodnom. Mivel a nagyjából négy gombostűfejnyi, átlátszónak szánt darabokból még csiszolni kellett volna, így más megoldást választottam. Az apró nyílásokba Palma faragasztót adagoltam. Ez szépen kitöltötte az apró nyílásokat. Pár óra múlva a ragasztó átlátszóra száradt és tökéletesen befedte a kis nyílásokat. Na persze mindez a belső felület szürkére festése után! A belső terek berendezhetősége átlagos. Semmit nem vittek túlzásba, de az alapvető kezelőszervek, panelek, műszeregyüttesek kialakíthatók. Hogy aztán mennyi látszik belőlük, az egy másik kérdés.
Több festési variációt is kapunk. Persze mind a Vörös Légierő színeiben, hiszen más nem nagyon használta ezt a típust. Meglátjuk, melyiket választom.
Ez volt a ránézésre kialakított vélemény, de ahogy egy nagyszakállú klasszikus mondta: „A puding próbája, hogy megeszik.”
Addig azonban össze kellene rakni a makettet. Lévén, hogy Amodel termék, a műanyag minősége miatt (is) bele lehet futni bosszantó csapdákba.
Kezdésként tehát a belső terek, úgymint a pilótafülke és a lövész állása. Itt alaposan oda kell figyelni, mit hová rögzítünk.
A szárnyaknál szükség volt némi csiszolásra. A motorburkolatok esetében komolyabb volt a harc. Itt tömítésre is szükség volt. A zuhanófék rácsos lapjai voltak az utolsók, amiket ide föltettem.
Az ezekkel egy egységet alkotó futóműnél akadtak gondjaim. A nyitott futóművet rögzítő, nagyjából összeszorított „X”-et formázó alkatrész darabokban jött le az öntőkeretről. Hasonló jókat lehet elmondani a külső függesztésre szánt négy darab bomba stabilizáló szárnyairól is. Itt azonban nem csak az a gond, hogy könnyen törnek vagy inkább szakadnak, de az is, hogy az öntésnél az anyag hűlésekor visszaszívódott a kevés műanyag és össze-vissza deformálódott, hiányos alkatrészeket kapunk.
A fedélzeti fegyverek kidolgozottságában (két géppuska) nem törekedtek a tökéletességre. Csak a mozgató sín és a fegyver van, a hozzá való „eszcájg” - heveder, rakasz - nincs.
Az átlátszó alkatrészek kimaszkolása egy jó délutános feladat volt. Különösen az orrkupola volt macerás, ahol minden pont íves. Az alsó részre kerülő ablakon próbálkoztam valami számomra újjal. Egy időben lehetett kapni maszkoló folyadékot. Ennek lényege az volt, hogy lekentük a felületet. Ezen a folyadék megkötött és egy záróréteg alakult ki. Ezt kellett éles pengével úgy megvagdosni, hogy csak a később átlátszónak szánt részeket fedje. Aztán jöhetett a festés. Nos, maszkoló folyadék gyanánt kis vízzel higított faragasztót próbáltam ki. Tudtam, hogy ez a ragasztó nem oldja-marja a műanyagot, hanem tapadó réteget hoz létre, így ragaszt. Lekentem vele a felületet. Viszonylag gyorsan megszáradt. Kivagdostam róla a felesleget. Festettem. Majd hegyes csipesszel, némi száradás után lehúztam a maszkolást. Működött a dolog. (Amúgy létezik, mint később kiderült, maszkoló készlet ehhez a maketthez is a KV Modelstől.)
A pilótafülke tetején antennaárbóc ágaskodott. Ez a készletben sem, az összeállítási rajzon sem szerepelt az Amodelnél. (A Pavla gyártotta változatban van.) Az eredeti gépekről készül fényképeken is szerepel, így elkészítettem. Ki kellett fúrnom a kabintetőt és oda állítottam be az árbócot. A kábelek persze húzott szálból készültek.
Kezdett alakot ölteni a szép vonalvezetésű gép makettje.
A gép „ruhájának” a téli álcázó festést választottam. Ezen pedig jól láthatók a használati nyomok, kopások, sérülések.
A matricáknál - emlékezve a rossz tapasztalatokra - még használatba vétele előtt lelakkoztam a csillagokat. Nem tudom, szükség volt-e rá, de ártani nem ártott. Akinek már volt szerencséje a „vízben oldódó” fajta matricához, ami darabokra esik, ha víz éri, az értheti az óvatosságomat. Végül ezek is a helyükre kerültek. Aztán még némi koptatás, kormolás itt-ott, csak a hangulat kedvéért.
Így került végre a helyére a SZB-sorozat következő tagja is.
|
|
Ar-2 dobozkép
|
|
|
ar_2_alkatrészbontás
|
|
|
IMG_20220207_081753
|
|
|
IMG_20220130_110349
|
|
|
DSC_0049
|
|
|
DSC_0050
|
|
|
DSC_0051
|
|
|
A kötelék
|
|
|
A kötelék+ háttérben egy készülő Tu-160-as szárnya
|
2022.01.30.
Utolsó módosítás: 2022.04.17.
Utolsó módosítás: 2022.04.17.