Pintér György - Múzeumi krimik
Az Arsenalen Svéd Páncélosmúzeumot 2011-ben nyitották meg 90 kilométerre Stockholmtól, Strängnäsban. Két korábbi kiállítás anyagát vonták össze egyetlen, tágas csarnokban, ahol 75 jármű látható.
A svédek a kezdetektől figyelemmel kísérték a páncéloshadviselés alakulását, így már 1921-ben beszereztek titokban Németországból tíz LK II-est, alkatrészekre bontva. Ezek egyike a kiállítás egyik legkorábbi darabja – egy másik példányuk pedig Munsterben tekinthető meg. Mellette a tervezett váltótípusa, egy Renault FT 17-re erősen emlékeztető harckocsi áll. Az NC 27-esen módosították a futóművet, de így sem vált be, az egyetlen példányt a vezetők képzésére használták. A harmincas évek kísérleteit jól szemlélteti a kombinált futóműves Stridsvagen (harckocsi, svédül) fm/31-es prototípus, amelyre a lánctalpak mellé nagyméretű, felemelhető gumikerekeket szereltek, így egy percen belül meghajtási módot lehetett váltani. A második világháború korai könnyű járművei között igazi ritkaság egy Finnországban zsákmányolt, úszóképes T–37-es, illetve egy Pz.IA. A nagy világégés idejéből számos puhatestű jármű és löveg is látható, valamint szerencsére sok helyi gyártmányú páncélos is. A Stridsvagn m/37 a cseh ČKD AH-IV-es licencgyártása volt, és a gyártó másik típusát, amit a németek PzKpfw 38(t) jelzéssel rendszeresítettek, itt Strv m/41-ként vették gyártásba. De valószínűleg ennél is izgalmasabbak a helyi fejlesztések, közöttük a Toldink alapjául szolgáló Strv m/38 (Landsverk L–60), ennek egyik továbbfejlesztése, valamint távolabbi rokona, a 75 mm-es löveggel felszerelt, közepes Strv m/42. A háború után igyekeztek mindenféle technikát kipróbálni, és bár az egyetlen Köngistigerüket sajnos végül szétlőtték, azért akad itt T–34/85, Marder II, vagy Sherman Firefly egyaránt. Kiállították a korábban említett saját gyártások továbbfejlesztéseit is, így az Strv m/42-ből létrehozott nyitott páncélvadászt, a cseh könnyűharckocsiból elkészített rohamlöveget, vagy a Nimródunk távoli rokonát, az 1947-ben rendszeresített Luftvärnskanononvagn fm/43-at, amelyet már két 40 mm-es Bofors légvédelmi gépágyúval fegyvereztek fel.
A csarnok másik felében a háború utáni technika látható, közöttük egy Strv 102 Centurion, amelyre felszerelték az egykerekes, félmerev üzemanyag-utánfutóját. Kiemelten foglalkoznak a békefenntartó missziókkal, amelyekben a semleges ország részt vett, és természetesen a modern kori, saját fejlesztéseik is láthatók – ez utóbbiak egy része meglehetősen sárosan, valószínűleg dinamikus bemutatókat is tartanak velük. Ismert típusok, furcsa jelzéssel: az újraegyesítés után Németországból vásároltak MT-LB-ket és BMP–1-eseket, amiket itt Pbv 401-ként és Pbv 501-ként láthatunk.
A múzeumot 2016-ban látogattam meg, ekkor készültek a fotók is. Úgy emlékszem, hogy nem voltak interaktív kiállítási elemek, viszont minden eszközről, és a történelmi háttérről nem csak svéd, hanem angol nyelvű tájékoztatót is elhelyeztek. Számos eszközt diorámába rendezve állítottak ki, és a világos, jól fotózható csarnok közepén egy megemelt részről, a magasból is megtekinthetjük a svéd páncéloserők izgalmas kincseit.
A Landsverk L-170 prototípus maradt
A svédek a kezdetektől figyelemmel kísérték a páncéloshadviselés alakulását, így már 1921-ben beszereztek titokban Németországból tíz LK II-est, alkatrészekre bontva. Ezek egyike a kiállítás egyik legkorábbi darabja – egy másik példányuk pedig Munsterben tekinthető meg. Mellette a tervezett váltótípusa, egy Renault FT 17-re erősen emlékeztető harckocsi áll. Az NC 27-esen módosították a futóművet, de így sem vált be, az egyetlen példányt a vezetők képzésére használták. A harmincas évek kísérleteit jól szemlélteti a kombinált futóműves Stridsvagen (harckocsi, svédül) fm/31-es prototípus, amelyre a lánctalpak mellé nagyméretű, felemelhető gumikerekeket szereltek, így egy percen belül meghajtási módot lehetett váltani. A második világháború korai könnyű járművei között igazi ritkaság egy Finnországban zsákmányolt, úszóképes T–37-es, illetve egy Pz.IA. A nagy világégés idejéből számos puhatestű jármű és löveg is látható, valamint szerencsére sok helyi gyártmányú páncélos is. A Stridsvagn m/37 a cseh ČKD AH-IV-es licencgyártása volt, és a gyártó másik típusát, amit a németek PzKpfw 38(t) jelzéssel rendszeresítettek, itt Strv m/41-ként vették gyártásba. De valószínűleg ennél is izgalmasabbak a helyi fejlesztések, közöttük a Toldink alapjául szolgáló Strv m/38 (Landsverk L–60), ennek egyik továbbfejlesztése, valamint távolabbi rokona, a 75 mm-es löveggel felszerelt, közepes Strv m/42. A háború után igyekeztek mindenféle technikát kipróbálni, és bár az egyetlen Köngistigerüket sajnos végül szétlőtték, azért akad itt T–34/85, Marder II, vagy Sherman Firefly egyaránt. Kiállították a korábban említett saját gyártások továbbfejlesztéseit is, így az Strv m/42-ből létrehozott nyitott páncélvadászt, a cseh könnyűharckocsiból elkészített rohamlöveget, vagy a Nimródunk távoli rokonát, az 1947-ben rendszeresített Luftvärnskanononvagn fm/43-at, amelyet már két 40 mm-es Bofors légvédelmi gépágyúval fegyvereztek fel.
A csarnok másik felében a háború utáni technika látható, közöttük egy Strv 102 Centurion, amelyre felszerelték az egykerekes, félmerev üzemanyag-utánfutóját. Kiemelten foglalkoznak a békefenntartó missziókkal, amelyekben a semleges ország részt vett, és természetesen a modern kori, saját fejlesztéseik is láthatók – ez utóbbiak egy része meglehetősen sárosan, valószínűleg dinamikus bemutatókat is tartanak velük. Ismert típusok, furcsa jelzéssel: az újraegyesítés után Németországból vásároltak MT-LB-ket és BMP–1-eseket, amiket itt Pbv 401-ként és Pbv 501-ként láthatunk.
A jellegzetes csuklós lánctalpasokból több is látható
A múzeumot 2016-ban látogattam meg, ekkor készültek a fotók is. Úgy emlékszem, hogy nem voltak interaktív kiállítási elemek, viszont minden eszközről, és a történelmi háttérről nem csak svéd, hanem angol nyelvű tájékoztatót is elhelyeztek. Számos eszközt diorámába rendezve állítottak ki, és a világos, jól fotózható csarnok közepén egy megemelt részről, a magasból is megtekinthetjük a svéd páncéloserők izgalmas kincseit.
|
|
Könnyű rátalálni a múzeumra
|
|
|
Az LK II-eseket alkatrészként vásárolták
|
|
|
Modernizált futóműves Renault
|
|
|
A leengedhető kerekes m31 prototípus
|
|
|
T-37 és Pz.I
|
|
|
Az úszóképes T-37
|
|
|
Strv m/37
|
|
|
Strv m/41 lett itt a cseh sikertermék jelzése
|
|
|
Svéd páncélosok a második világháború idejéből
|
|
|
Strv m/38 jelzéssel rendszeresítették a Landsverk L-60-ast
|
|
|
Strv m/38, a Toldink svéd testvére
|
|
|
Strv m/38 a magasból
|
|
|
Landsverk L-60S-III, avagy Strv m/40L
|
|
|
A Landsverk L-60-as továbbfejlesztése, az Strv m/40L
|
|
|
A Landsverk közepes hackocsija, az Strv m/42
|
|
|
A Landsverk L-170 prototípus maradt
|
|
|
A Lynx páncélautókat dán megrendelésre gyártották, de már nem tudták átadni
|
|
|
A Scania jellegzetes csapatszállítója
|
|
|
A cseh harckocsi svéd rohamlöveg-változata
|
|
|
Tempo Vidal, mindkét végén motorral és kormányzott kerekekkel
|
|
|
A Marder II-est 1946-ban szerezték kipróbálásra
|
|
|
Az Strv m/42 páncélvadász változata
|
|
|
Lvkv fm/43, az L-62-es továbbfejlesztése
|
|
|
Itt is bevásároltak a feleslegessé vált amerikai készletekből - Dodge WC63
|
|
|
A Centurionok mellé rendszeresített Strv 74
|
|
|
A negyvenes évek végétől volt gyakorlat a kerékpárra ültetett lövészrajok vontatása traktorral
|
|
|
Igazi célszerszámok
|
|
|
Újrahasznosított harckocsitorony
|
|
|
155 mm-es önjáró löveg prototípus a hatvans évek elejéről
|
|
|
Üzemanyag-utánfutós Centurion
|
|
|
Centurion a jellegzetes svéd kamuflázzsal
|
|
|
Strv 103, szokatlan forma szokatlan perspektívából
|
|
|
Egészen modern vasak is helyet kaptak
|
|
|
A kongói misszióban zsákmányoltak Greyhoundot
|
|
|
A ciprusi békefenntartók Daimler Ferretje
|
|
|
A jellegzetes csuklós lánctalpasokból több is látható
|
|
|
Pbv 301 lövészpáncélos, amit leselejtezett harcskocsiból építettek át, lesejeletezett repülőgép-gépágyúval
|
|
|
A lövészeket támogató ikv91
|
|
|
Ráadásként egy megőrzött Strv m/40K a skövdei laktanya udvarán
|
|
|
Ráadásként egy megőrzött Strv m/40K a skövdei laktanya udvarán
|
|
|
A T-34-esük korábban a Magyar Néphadseregben szolgált (köszönet az infóért Páncélosnak!)
|
2025.04.01.