Grob Astir CS-77
1:72, KP
Pintér György - Múzeumi krimik
Egyetemista koromban nagyon szorgalmas vitorlázórepülőpilóta voltam, és jóformán minden szabad napfényes hétvégemet a közeli kis svéd reptéren töltöttem, a megfelelő emelkedő légáramlatokat vadászva.
Vitorázórepülőgépek mint makettek elég szokatlanok. Revell gyártott ugyan egy pár igen szép 32-es makettet, de ezek valószínűleg nem voltak sikeresek, és ma már nem is igen kaphatók. A cseh Kovozávody Prostejov (KP-re rövidített) nevű cég viszont újonnan legyártott néhány vitorlázórepülőgépet ábrázoló makettet a jóval kisebb 1/72 léptékmértékben. Őszintén szólva, először nem nagyon érdekeltek, de aztán elhatároztam, hogy mégis megszerzek egy makettet és megnézem, hogy végül is mit tudnék ebből kihozni. A választás a német Grob Astir típusra esett, mivelhogy ez volt az első modern, egyszemélyes gép amit meg tanultam repülni. Mindenesetre csak egy gyors építés volt a tervem: adtam magamnak körülbelül egy hetet ami alatt esténként be kellett fejeznem. Nekem ez egy nagy kihívás volt, mert egyáltalán nem látom kizártnak, hogy én vagyok nyugateurópa legkörülményesebb makettezője.
A KP saját online üzletéből megrendelt makettcsomag tíz nap alatt szépen megérkezett a postán és mint egy kisgyerek szentestén, izgalommal bontogatni kezdtem. A kis Astir doboza jóformán eltűnt a többi egyszerre megrendelt és jóval testesebb dobozok mellett. Súlya sem volt valami sok, majdnem mintha teljesen üres lenne. Hát ez, mint kiderült, nincs is nagyon távol a valóságtól: egyetlen kis öntőkeretet tartalmaz, amin körülbelül tizenkét-tizenhárom alkatrész található. Volt még hozzá egy külön becsomagolt átlátszó kabintető, egy kis matricaív és egy utasítási lap, ami egy fél oldalon írja le a négy pontból álló összeépítést. No, hát ez aztán tényleg gyorsan fog menni, gondoltam.
Eredetileg a svéd repülőklubom gépét akartam megépíteni, de a hozzá kellő matricákat nem igazán volt kedvem megrajzolni, ezért inkább elhatároztam, hogy felhasználom a makett saját matricaívét, ami többek között egy magyar gép feliratait is tartalmazza. A doboz rajzolt illusztrációja pont ezt a gépet ábrázolja. Megtaláltam egyébként az eredeti fényképet is ami után a rajz készült: persze a fényképen a háttérben látható, tárva nyílt wécét a művész elegánsan valamiféle kis szekrénnyé varázsolta - hát nem mintha nem érteném miért.
Az makett apró darabjai csinosak és szépen kidolgozottak, de minden eléggé leegyszerűsitett, főleg a pilótafülke, ami csak egy ülést és egy műszerfalkonzolt tartalmaz. A műszerfal közepét sajnos egy óriási besüllyedés rondítja el, aminek javítása persze nagy részben el is tünteti a kis vésett karikákat ami a műszereket jelképezi.
Az ülés túl rövid, és a műszerfal burkolata egyáltalán nem illeszkedik a gép orrához - annyira nem, hogy lehet hogy egyszerűbb lett volna egy teljesen új darabot kifaragni. De mindenesetre azért elvékonyítottam a törzs belső oldalait és összeragasztottam mindent olyan szépen amennyire képes voltam. Az ülés mögé felraktam egy pár húzott szálból gyártott vízszintes tartórudat, amelyhez a heveder van erősítve, és azonkívül egy kicsit átalakítottam az ülés fejtámláját.
A makett összeszerelése valóban nem tartott sokáig, de az utána következő tömítés és csiszolás viszont annál tovább. A szárnyak egyrészesek, és a méretaránynak megfelelően szép vékonyak, de nagyon rosszul illeszkednek a törzshöz, és váratlanul sok tömítőpasztára volt szükség amig sikerült egy szép átmenetet kialakítani. A négy fokos dihedrál (v-alak) teljesen hiányzik, de ezt egy kis gondos csiszolással meg lehet oldani. A kabintető sajnos üvegtéglafal vastagságú és mivelhogy szintén nem nagyon akart szépen illeszkedni a törzshöz, inkább elhatároztam, hogy nyitott állapotban fogom felszerelni. Gondolkoztam egy percig, hogy barkácsoljak-e nyitott féklapokat is, de aztán félretettem az ötletet, mert nehéznek láttam kivágni a szárny felső oldalán a megfelelő, keskeny nyílást. De az érdekesség kedvéért azért kettévágtam a függőleges vezérsíkot és az oldalkormányt kissé ferdén raktam fel, mintha a szél kicsit eltolta volna, ami egyébként nem szokatlan: parkolás közben sokszor a hevederekkel kellett megszorítani a botkormányt hogy a szél ne csapkodja a kormánylapot. A csűrők kivágása is megfordult a fejemben, de ehhez új csűrőlapokat kellett volna gyártani sztirol kartonból, ami nem fért volna a megadott időkeretbe.
Mivelhogy a legtöbb vitorlázórepülőgép csillogó hófehér és gondosan viaszolt és polírozott, egy ennek megfelelően befestett maketten a legkisebb karcolás vagy eldolgozatlan tömítés nagyon szemet szúrna. Ezért először is átcsiszoltam az összes felületet 2000-es és 3000-es Tamiya csiszolószivaccsal. Gondosan áttöröltem a makettet IPA alkohollal és utána befújtam szürke Mr Surfacer 1500 alapozóval. Száradás után egy pár tömítési hibát kijavítottam és ismét végigpolíroztam a felületeket mielőtt elővettem a Tamiya fehér akrilfestéket. Sajnos csak matt fehér festék volt itthon, és a városi makettboltomban sem volt éppen kapható csillogó fehér, ezért kénytelen voltam ezt használni. Nagyon felhigítottam, körülbelül ötven százalékosra Mr Leveling Thinnerrel, és legalább egy tucat leheletvékony réteget raktam fel amig minden vakító hófehér lett.
A kabint kifestettem Revell Aqua festékkel és felraktam borosüveg fémborítójából gyártott hevedereket. Egy pár kis fogantyút meg apróságot is feltettem; a bal oldalzsebbe még egy térképet is, miért is ne. A piros orrdekorációt Tamiya hajlítható szalaggal maszkoltam le, a szárnyak végét csak a szokásos sárgával. Befújtam piros Tamiya akril festékkel és hagytam száradni.
Másnap egy újabb gyors polírozás következett, ezúttal a Mr Hobby 3000 csiszolóhálóval amitől a fehér felületek selymesen csillogóak lettek, és végül is bevontam a makettet két réteg AK Intermediate Gauzy csillogó lakkal - ezúttal csak kézzel, egy széles ecsettel. Száradás után az egészet végül ismét átpolíroztam a különböző Tamiya Polishing Compounds pasztával - kezdtem óvatosan a piros színüvel, utána a kékkel, és végül az ezüst színű finisher-rel. Mivelhogy most igazán autószalon csillogású lett a makett, végre elkezdhettem a matricázást.
Ez igen gyorsan ment; a matricák egy kis Mr Hobby Mark Softer segítségével teljesen beleolvadtak a háttérbe. A nyomtatás sajnos kicsit el volt csúszva, de ez csak a felnagyított fényképeken látszik, a valóságban alig.
Utolsónak CA-pillanatragasztóval felraktam a kabintetőt, a futómű fedeleit és egy húzott szálból legyártott venturicsövet a függőleges vezérsíkra. Ezzel el is készült a makett.
Pontosan egy hétig tartott, munka utáni esténként babrálva. Váratlanul kellemes élmény volt, és nem látom kizártnak, hogy valamikor később ismét megkisérletezem egy részletesebb makett építését.
Vitorázórepülőgépek mint makettek elég szokatlanok. Revell gyártott ugyan egy pár igen szép 32-es makettet, de ezek valószínűleg nem voltak sikeresek, és ma már nem is igen kaphatók. A cseh Kovozávody Prostejov (KP-re rövidített) nevű cég viszont újonnan legyártott néhány vitorlázórepülőgépet ábrázoló makettet a jóval kisebb 1/72 léptékmértékben. Őszintén szólva, először nem nagyon érdekeltek, de aztán elhatároztam, hogy mégis megszerzek egy makettet és megnézem, hogy végül is mit tudnék ebből kihozni. A választás a német Grob Astir típusra esett, mivelhogy ez volt az első modern, egyszemélyes gép amit meg tanultam repülni. Mindenesetre csak egy gyors építés volt a tervem: adtam magamnak körülbelül egy hetet ami alatt esténként be kellett fejeznem. Nekem ez egy nagy kihívás volt, mert egyáltalán nem látom kizártnak, hogy én vagyok nyugateurópa legkörülményesebb makettezője.
A KP saját online üzletéből megrendelt makettcsomag tíz nap alatt szépen megérkezett a postán és mint egy kisgyerek szentestén, izgalommal bontogatni kezdtem. A kis Astir doboza jóformán eltűnt a többi egyszerre megrendelt és jóval testesebb dobozok mellett. Súlya sem volt valami sok, majdnem mintha teljesen üres lenne. Hát ez, mint kiderült, nincs is nagyon távol a valóságtól: egyetlen kis öntőkeretet tartalmaz, amin körülbelül tizenkét-tizenhárom alkatrész található. Volt még hozzá egy külön becsomagolt átlátszó kabintető, egy kis matricaív és egy utasítási lap, ami egy fél oldalon írja le a négy pontból álló összeépítést. No, hát ez aztán tényleg gyorsan fog menni, gondoltam.
Eredetileg a svéd repülőklubom gépét akartam megépíteni, de a hozzá kellő matricákat nem igazán volt kedvem megrajzolni, ezért inkább elhatároztam, hogy felhasználom a makett saját matricaívét, ami többek között egy magyar gép feliratait is tartalmazza. A doboz rajzolt illusztrációja pont ezt a gépet ábrázolja. Megtaláltam egyébként az eredeti fényképet is ami után a rajz készült: persze a fényképen a háttérben látható, tárva nyílt wécét a művész elegánsan valamiféle kis szekrénnyé varázsolta - hát nem mintha nem érteném miért.
Az makett apró darabjai csinosak és szépen kidolgozottak, de minden eléggé leegyszerűsitett, főleg a pilótafülke, ami csak egy ülést és egy műszerfalkonzolt tartalmaz. A műszerfal közepét sajnos egy óriási besüllyedés rondítja el, aminek javítása persze nagy részben el is tünteti a kis vésett karikákat ami a műszereket jelképezi.
Az ülés túl rövid, és a műszerfal burkolata egyáltalán nem illeszkedik a gép orrához - annyira nem, hogy lehet hogy egyszerűbb lett volna egy teljesen új darabot kifaragni. De mindenesetre azért elvékonyítottam a törzs belső oldalait és összeragasztottam mindent olyan szépen amennyire képes voltam. Az ülés mögé felraktam egy pár húzott szálból gyártott vízszintes tartórudat, amelyhez a heveder van erősítve, és azonkívül egy kicsit átalakítottam az ülés fejtámláját.
A makett összeszerelése valóban nem tartott sokáig, de az utána következő tömítés és csiszolás viszont annál tovább. A szárnyak egyrészesek, és a méretaránynak megfelelően szép vékonyak, de nagyon rosszul illeszkednek a törzshöz, és váratlanul sok tömítőpasztára volt szükség amig sikerült egy szép átmenetet kialakítani. A négy fokos dihedrál (v-alak) teljesen hiányzik, de ezt egy kis gondos csiszolással meg lehet oldani. A kabintető sajnos üvegtéglafal vastagságú és mivelhogy szintén nem nagyon akart szépen illeszkedni a törzshöz, inkább elhatároztam, hogy nyitott állapotban fogom felszerelni. Gondolkoztam egy percig, hogy barkácsoljak-e nyitott féklapokat is, de aztán félretettem az ötletet, mert nehéznek láttam kivágni a szárny felső oldalán a megfelelő, keskeny nyílást. De az érdekesség kedvéért azért kettévágtam a függőleges vezérsíkot és az oldalkormányt kissé ferdén raktam fel, mintha a szél kicsit eltolta volna, ami egyébként nem szokatlan: parkolás közben sokszor a hevederekkel kellett megszorítani a botkormányt hogy a szél ne csapkodja a kormánylapot. A csűrők kivágása is megfordult a fejemben, de ehhez új csűrőlapokat kellett volna gyártani sztirol kartonból, ami nem fért volna a megadott időkeretbe.
Mivelhogy a legtöbb vitorlázórepülőgép csillogó hófehér és gondosan viaszolt és polírozott, egy ennek megfelelően befestett maketten a legkisebb karcolás vagy eldolgozatlan tömítés nagyon szemet szúrna. Ezért először is átcsiszoltam az összes felületet 2000-es és 3000-es Tamiya csiszolószivaccsal. Gondosan áttöröltem a makettet IPA alkohollal és utána befújtam szürke Mr Surfacer 1500 alapozóval. Száradás után egy pár tömítési hibát kijavítottam és ismét végigpolíroztam a felületeket mielőtt elővettem a Tamiya fehér akrilfestéket. Sajnos csak matt fehér festék volt itthon, és a városi makettboltomban sem volt éppen kapható csillogó fehér, ezért kénytelen voltam ezt használni. Nagyon felhigítottam, körülbelül ötven százalékosra Mr Leveling Thinnerrel, és legalább egy tucat leheletvékony réteget raktam fel amig minden vakító hófehér lett.
A kabint kifestettem Revell Aqua festékkel és felraktam borosüveg fémborítójából gyártott hevedereket. Egy pár kis fogantyút meg apróságot is feltettem; a bal oldalzsebbe még egy térképet is, miért is ne. A piros orrdekorációt Tamiya hajlítható szalaggal maszkoltam le, a szárnyak végét csak a szokásos sárgával. Befújtam piros Tamiya akril festékkel és hagytam száradni.
Másnap egy újabb gyors polírozás következett, ezúttal a Mr Hobby 3000 csiszolóhálóval amitől a fehér felületek selymesen csillogóak lettek, és végül is bevontam a makettet két réteg AK Intermediate Gauzy csillogó lakkal - ezúttal csak kézzel, egy széles ecsettel. Száradás után az egészet végül ismét átpolíroztam a különböző Tamiya Polishing Compounds pasztával - kezdtem óvatosan a piros színüvel, utána a kékkel, és végül az ezüst színű finisher-rel. Mivelhogy most igazán autószalon csillogású lett a makett, végre elkezdhettem a matricázást.
Ez igen gyorsan ment; a matricák egy kis Mr Hobby Mark Softer segítségével teljesen beleolvadtak a háttérbe. A nyomtatás sajnos kicsit el volt csúszva, de ez csak a felnagyított fényképeken látszik, a valóságban alig.
Utolsónak CA-pillanatragasztóval felraktam a kabintetőt, a futómű fedeleit és egy húzott szálból legyártott venturicsövet a függőleges vezérsíkra. Ezzel el is készült a makett.
Pontosan egy hétig tartott, munka utáni esténként babrálva. Váratlanul kellemes élmény volt, és nem látom kizártnak, hogy valamikor később ismét megkisérletezem egy részletesebb makett építését.
|
| Doboz |
|
| Öntökeret |
|
| Matrica |
|
| Törzs ragasztása |
|
| Tömités |
|
| Kissé oldalra |
|
| Munka a kabinban |
|
| Szárnyak |
|
| Alapozás |
|
| Hófehér |
|
| Kabin festése |
|
| Piros szárnyvégek |
|
| Csillogó lakk |
|
| Salomon |
|
| Matricázás |
|
| Matricázás |
|
| Matricázás |
|
| Kabin kész |
|
| Kész - 1 |
|
| Kész - 2 |
|
| Kész - 3 |
|
| Kész - 4 |
|
| Kész - 5 |
|
| Kész - 6 |
|
| Kész - 7 |
|
| Kész - 8 |
|
| Kész - 9 |
|
| Kész - 10 |
|
| Kész - 11 |
2019.08.13.
Utolsó módosítás: 2019.08.30.
Utolsó módosítás: 2019.08.30.