A Magyar Néphadsereg komoly szerepet játszott a magyar filmgyártásban. Gondolok itt a „Rákóczi hadnagya” kuruc talpasai között ott rohamozott sorkatonaként későbbi igazgatóm, vagy éppen a legendássá vált „Elvtársak, imához!” az Egri csillagokban, hogy kimondottan katonai témájú „Princ a katona”, az „Őrjárat az égen”, a „Három srác a hadseregben” filmsorozatokat is említsem. De a sereg szakemberei készítették a törököket világgá kergető tűzes kerék másolatát(?) a Gárdonyi-regény filmváltozatában.
Ekkor a Magyar Televízió még azzal foglalkozott, hogy a nézőket szórakoztassa, volt idő, amikor szinte futószalagon készültek a fantasztikus és a tudományos-fantasztikus tévéfilmek több-kevesebb sikerrel. Ilyen volt a „Pirx pilóta kalandjai” a kenyereskosárból készített radartányérral és a kávéfőzőből alkotott űrhajókkal. (Hol volt akkor még a digitális technika?) No, ebbe a sorba illeszkedett be az 1985-ben bemutatott „Gyémántpiramis” című alkotás is.
Hogy miről szól valójában nem témája ennek az írásnak.
Képernyőkép a filmből
De ebben a filmben egyebek közt szerepel két „robot”-harckocsi, ami lágszórószerű fegyverével osztja ki a csúnyákat. Ezek a Magyar Néphadsereg T-34/85-ös állományából a filmezéshez kölcsönzött két tank volt. Lévén, hogy egy rideg bányabolygón és nem az 1956-os pesti utcán játszódik a történet, némileg át kellett alakítani a két járművet. (Ilyen sokszor előfordult II. vh-s filmeknél: T-54-es test, rárakva mindenféle átalakító atrapp, amitől „Tigisnek” néz majd ki a filmesek hite szerint. (Lásd: Felszabadítás szovjet filmeposz)
A torony hátulja és két oldala szép, csillogó borítást kapott, csakúgy, mint az egész test. Ez utóbbi négyzethálós mintát is kapott, érzékeltetve, hogy valamiféle napelemek borítják. A lövegcső két oldalára rejtélyes célú hengerek kerültek. Több helyen mindenféle csövek, vezetékek húzódtak. A frontpáncélon volt egy jókora kapcsoló.
Nos, ennek az „űrbéli” 34-esnek a makettjét szerettem volna elkészíteni. Az alap egy Italeri pattintós T-34/85-ös makettje – amiért nem kár. Bár egyéb forrás híján a filmből kellett kiszednem a különféle átalakításokat. Az eredeti harckocsikra egy hordozókeretet rögzítettek és arra egyfajta atrappot építettek olyan a felületekre, amik nem akadályozzák a jármű működését. Persze a pár másodperces bevillanások is mutatták a homlokgéppuska, a kipufogók és a motorház felső rácsát. A homlokpáncél atrappjára szerkesztettek egy kapcsolótáblát, ami a filmben a robotharckocsi programozására, ki- és bekapcsolására szolgál.
Többé-kevésbé színesen
A makett nem látható részére nekem is valami tartókat kellett készítenem. Ezekre jött a karton és/vagy sztirol lapokból összeálló atrapp. Na, ez nem jött be! Így más megoldást választottam. Tömítőanyagból alakítottam ki a véglegesnek gondolt formát. Mivel ennek a felületnek egy négyzethálós mintázata van, a simára csiszolt oldalakat lekentem faragasztóval és erre egy dekorhálót illesztettem. Festés után erre rá tudom száraz ecsetelni a mintázatot. Közben ki kellett találnom, miféle „földön kívüli” környezetbe tudom behelyezni az elkészült járgányt. Valószínű, hogy purhab lesz az alap. A többi majd összeáll. Visszatérve a színezéshez. A gyenge minőségű felvételek eléggé szabad kezet adnak. A „bevetés” jellegéből adódóan a terepmintáknak itt nincs szerepe. Fémes variációk játszanak, kivéve ott, ahol az eredeti zöld maradt. A motorházhoz készített két vaskos, és rugalmas csődarab öntőkeret darabokból készült, némi vékony drót rátekerésével, hogy miné "UFÓbb" legyen.