Az amerikai "kalóz" avagy a koreai Mig-killer

Chance-Vought F4U-5(N) Corsair

1:48, Revell No.04527 (2006)
2006-ban egy osztálykirándulás során szereztem be a Corsair kicsinyített mását. A budapesti üzletben a hatalmas választék között azonnal sikerült kiszúrnom egyik kedvenc II. világháborús repülőgépemnek 1:48 arányú Revell makettjét.

A kit még úgymond „nyomdaszagú” volt, hiszen 2006-os kiadású. Ennek megfelelően az öntőformák, ahonnan kikerült a gép, még nagyon jól végezték a dolgukat. A felületek első osztályúak, a panelvonalak finoman vésettek, a kis mennyiségű szegecselés - a gépre jellemző, akkortájt újdonságnak számító hegesztési eljárás miatt – is elsőrangú. A kabin elkészíthető nyitott állapotúra is, emellett a féklapok is bemutathatók kitérítve (sajnos a csűrőlapok már nem, de ez már egy kicsit túlzás lenne ekkora méretben). A magassági és oldalkormány viszont már fix helyzetűek. A Pratt & Whitney R2800 csillagmotor szintén szépen kidolgozott, és szinte az egész gépre jellemző a német (?) precizitás.

Most pedig lássuk az építést. Akkoriban még nem nagyon törődtem azzal, hogy otthoni vagy gyári kiegészítőkkel dobjam fel a makettet, ezért a repcsit teljes egészében dobozból építettem meg; illetve nem bújtam a világhálót egyéb háttérinformáció után. Ezért a saját, néhol hiányos tudásomat használtam fel az alkotás közben.

A kabin volt az első „áldozat”. Alapszínnek bronzzöld és sárga keverékét használtam. Az ülés színe is ilyen lett, a ráöntött hevedereket lefestettem fehér és bézs 1:1 arányú keverékével, a csatok a szokásos alu színt kapták. A műszerfalat matricáztam, mivel nem volt domborítva egy műszer sem. Az eredmény nem is lett olyan rossz. Az oldalkonzolok műszereit kifestettem, mégpedig fehér, piros és sárga színekkel, hogy jól elüssenek az antracit alaptól.
Következő lépésként a már kész kabint beragasztottam az egyik törzsfélbe, majd ezután egyesítettem a két darabot. Az illeszkedés nálam elsőrangú volt, de azért egy-két kisebb helyen elkelt a tömítőpaszta. Száradása után elcsiszoltam, s már nem is látszott az illesztési vonal.

Ekkor kerültek kezeimbe a futóműaknák. Kidolgozásuk hagy egy kis kívánni valót maguk után, de azért megteszi. Színük „páfrányzöld” lett, majd száradás után enyhén befolyattam híg feketével, s a felesleget zsepivel felszívattam. Mikor megvoltam velük, következett a beragasztásuk az alsó szárnyfélbe. Az illeszkedésük kiváló, az elfutó ragasztó eltüntette a minimális réseket is. Száradás után egyesítettem a szárnyfeleket. A felső rész természetesen két félből állt, az illeszkedés pedig ismét remek volt. Másnap csiszolással eltüntettem a ragasztás nyomait, így olyan lett, mintha egy darabból öntötték volna.
Ez után jött a „nagy falat”: a törzs és a szárnyak összeillesztése. Egy kicsit ettől a lépéstől mindig tartottam (azóta sincs ez másképp), de most az előző tapasztalatok alapján nem csalódtam. A darabok ismét remekül passzoltak, egyedül a bal oldalon, a hűtő beömlője mellett kellett dolgoznom a műanyaggal. De az itt lévő rést is eltüntette a putty. Felragasztottam a két vízszintes vezérsíkot is. Ekkor beragasztottam az előbb már említett hűtőnyílásba magát a két hűtőt is. Színük alumínium és vas keveréke.

Következő lépésként összeállítottam a kétsoros, 18 hengeres csillagmotort a maga 46 literes lökettérfogatával és 2400-2800 pacijával. Alapszíne antracit és vas 25-75% -os keveréke. Mikor megszáradt, enyhén befolyattam feketével, ami így szépen elterült a hengerek között (igaz, hogy nem nagyon látszik, de ott van:)). A bekábelezést akkor még nem vállaltam, de utólag belegondolva nem lett volna rossz. Közben felragasztottam a kipufogókat a törzsre (színük vas+alu keveréke), majd a motorburkolat belsejét lemázoltam a kabin színével megegyező színre. Száradás után a motort és burkolatát egyesítettem a törzzsel, de előtte - a csillagmotoros gépekre jellemzően - a motorborítás zsaluit enyhén kihajtogattam, így téve élethűbbé a masinát.

Ezután következtek a futóművek. A szárak kivitelezése viszonylag egyszerű, de legalább nincs rajta semmi öntési hiba. Színe alumínium lett a felnikkel együtt (ezeket külön kell beragasztani a „gumiba”), míg a kerekek antracit színt kaptak. A lapultságot nem imitáltam (tudom, öreg hiba). A farokfutó ugyanígy készült, de az elfogóhorog fekete-fehér színezést kapott, alu véggel. Sajnos akna fala, mint olyan,az nincsen, így be lehet látni a törzsbe (ismét egy hiba...), de utólag ezt már nem tudom orvosolni.

Eljött a festés ideje. Először az egész gépet lemostam langyos mosószeres vízzel, majd kapott egy elsődleges „alapozást” Gunze Surfacerrel. Mivel a felületi hibákat szépen kihozta, akadt egy-két javítanivaló. Rá két napra megkapta a gép a szürke alapozást Revell matt szürkével. Pár napra rá következett az igazi alapszín felvitele. A kiválasztott gép a koreai háború idején a tengerészgyalogságnál szolgált, ennek megfelelően színe Lufthansa-kék (Revell SM350) lett, ami a legjobban megközelíti a használt kék árnyalatot. Mivel akkor még ecsettel „harcoltam”, nem mindenhol lett megfolyásmentes a munkám, de az adott részeket a lakk részben eltüntette. A két vékony réteg festék után jött a fényes lakk, ami jó alap volt a remek matricákhoz.

Száradás közben volt időm elkészíteni a kitéríthető fékszárnyakat, a fegyverzetet és az „apróságokat”. A fékszárnyak csatlakozás menti része piros lett. Mindegyik kis lap 2-2 darabból állt, de tökéletes illeszkedéssel. A fegyverzetről: a nálam favorit 500 fontos szabadesésű bombák mellett felkerült a gépre a lehetséges nyolcból 2 darab Tiny Tim irányítatlan rakéta is, illetve levehető kivitelben a jobb szárnyra a kezdetleges radarberendezés. Az egyébként szép póttartályokat beraktam a tartalékok közé. Bombák színe: olívzöld, sárga csíkokkal (matrica). Tiny Tim: a test vas színű, a fejrész olív- és bronzzöld 1:1-es keveréke, a gyújtó alumínium színt kapott.

A légcsavar szintén művészi kivitelű, alapszíne antracit, a tollak vége sárga, a légcsavarkúp pedig piros lett. Persze a matricákkal vált teljes értékűvé a prop.

A közben már megszáradt repülőgépbe beragasztottam a futóműveket, a fékszárnyakat, felhelyeztem a szélvédőt is. A szárnyak végét és a függőleges svanc tetejét pirosra festettem.

Következett a matricázás, ami ismét örömteli volt. Rengeteg stencil és persze a méretes felségjelek és számok jellemzik a matricalapot. A Gunze lágyítóra nem is nagyon volt szükség, olyan szépen tapadtak be a panelek közé. Az elkészített gép eredetije az amerikai tengerészgyalogság VMA-212-es alakulatánál teljesített szolgálatot Korea felett 1950-ben, bázisa a Yonpo AB volt.

Egyik utolsó lépésként felraktam a farokra a kis antennát, a gépágyúk csöveit, felaggattam a fegyverzetet, feketére festett vékony cérnából elkészítettem az antennahuzalt (segítve a ragasztást, a függőleges vezérsíkba építettem egy kis „kampót, s ezen keresztül vezettem vissza a cérnát), és felhelyeztem a közben lefestett kabintetőt is. Mikor ezzel megvoltam, kapott az egész gép egy réteg fényes lakkot, majd pár nap múlva megkapta végső fényét egy réteg selyemmatt lakkal. A légcsavart nem ragasztottam be, félve az esetleges letörésétől, s így legalább jobban lehet látni a gyártó által szépen megjelenített motort is, ha leveszem a tollakat.

Ahogy az a képeken is látható, nem törekedtem semmiféle koszolódás, koptatás és elhasználódás megjelenítésére. A panelvonalak is maradtak fekete befolyatás nélkül, de szerintem így is jól néz ki. A valóságban ilyen állapotú gép nem létezhetett, főleg a Korea feletti harcokat ismerve, de akkoriban ez jött be nekem, s persze még nem igazán voltam felkészülve egy igazán harcedzett madár elkészítésére. Ennek ellenére szép és eléggé méretes dísze a vitrinnek, s jól megvan a mellette ácsorgó Bf 109G-3-assal.

Szívesen várom az építő hozzászólásokat és véleményeket. Mindenkinek jó makettezést kívánok!
A kalóz 1
A kalóz 1
A kalóz alulról
A kalóz alulról
A kalóz elfuserált farokfutója
A kalóz elfuserált…
A kalóz fegyverei
A kalóz fegyverei
A kalóz felülről
A kalóz felülről
A kalóz felülről2
A kalóz felülről2
A kalóz felülről3
A kalóz felülről3
A kalóz felülről4
A kalóz felülről4
A kalóz futóművei
A kalóz futóművei
A kalóz hátulról
A kalóz hátulról
A kalóz hátulról2
A kalóz hátulról2
A kalóz hátulról3
A kalóz hátulról3
A kalóz légcsavarja
A kalóz lé…
A kalóz oldalról
A kalóz oldalról
A kalóz oldalról2
A kalóz oldalról2
A kalóz szemből
A kalóz szemből
A kalóz szemből2
A kalóz szemből2
A kalóz szemből légcsavar nélkül
A kalóz szemből l…
Azok az 50-es évek
Azok az 50-es évek
A kalóz helye a vitrinben

A Corsair melletti Messzer messze nem tökéletes, de az még egy közel 8 évvel ezelőtti munkám volt
A kalóz helye a…
2009.05.12.
Utolsó módosítás: 2009.05.13.
Gery, Zákányfalu
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
rohamkukac
2009.05.18. 20:28:32
Szia!Szerintem jól néz ki:DGrat.
Joce1214
2009.05.19. 20:38:57
Szia!

Tényleg szépre sikerült,bár Mokinak igaza van abban, hogy jól össze lehetett volna "maszatolni" (korom nyomok, fémes kopások) én még dobozban tartom,de tudtommal nem új Revell "csak" ex - Hasegawa a készlet, de mindegy mert gyönyörű a kidolgozása. Még egy apróság, lehet, hogy rosszul tudom de a Tiny Tim rakéták jóval nagyobbak voltak, a készlethez adott 8 rakéta a 127 mm - es HVAR típus, ebben valaki erősítsen meg vagy cáfoljon légyszi.

Üdv Joce
Tibcsi
2009.05.20. 08:12:54
Joce,

Én is HVAR-nak nézem, és valóban ex-Hasegawa a madár. :) Viszont jobban zavar az egész gép alapszíne... lehet, hogy csak a fotó miatt van, de valójában sokkal sötétebb volt.

A koptatás és a koszolás viszont csak rontana rajta.

Szerintem. :)
Gery
2009.08.07. 20:21:41
Üdv mindenkinek!

Joce1214 és Tibcsi: igazatok van, a rakéták valóban HVAR-ok. A gép színével kapcsolatban viszont azt kell, hogy mondjam, hogy csal,ugyanis a fényképező vakuja miatt néz ki világosabbnak, a valóságban sokkal sötétebb. Több hasonló kékkel összehasonlítva ezt találtam a legjobbnak. Lehet, hogy nem az igazi, de most már így marad:)

Moki89 és rohamkukac: köszönöm az elismerést. A koszolással kapcsolatban csak annyit fűznék hozzá, hogy akkori tudásommal és eszközeimmel nem akartam egy esetleges balul sikerült "akcióval" elrontani az addigi, viszonylag szép munkámat. Most viszont már bátran belevágnék a koptatásba és koszolásba.

Mindenkinek további jó makettezést kívánok!

Üdv: Gábor
Mr_baracus
2010.08.06. 09:22:06
Szia!

Most én is egy Corsairt építek 72-ben(academy), ecsettel festek én is. A revell 350-et jól el dolgozni ecsettel? Keverted vmi más festékkel vagy jó ez a szín? Egyébként szép munkát végeztél.

mrbaracus
Gery
2010.08.06. 10:42:45
Szia!

Válaszolva a kérdésedre, az R350-et jól el lehet dolgozni, persze a megfelelő hígítási arány mellett érvényes ez, mint minden más festéknél is. Mikor építettem a kicsikét, akkor 1:1-ben hígítottam a festéket és így tökéletes volt már 2 réteg után is a fedése.
A kékhez nem kevertem semmi más színt, mert akkori tudásom szerint ez volt a jó szín. De valszeg most is ezzel a színnel festeném, mert sztem ez áll a legközelebb a Koreában alkalmazott éjkék színhez ( + esetleg egy-két csepp fekete talán). A mellékelt képeim közül a 2. és 5.-en lévő szín áll legközelebb a valódi árnyalathoz, mivel a többi egy kicsit csal a vaku miatt:(
És végül egy kis segítség:
http://www.fader.dyndns.org/wings/21-USNavy/000-navybasis-d.htm
Itt sok festési séma van a Corsair-alakulatokról, lehetőséged van a festékkel összehasonlítani a képeket és az alapján dolgozni/ meg is keresheted a maketted eredetijét is:)

Remélem segítettem egy kicsit és sok sikert a géphez!

Üdv.: Gábor
kató
2010.08.06. 11:48:48
Üdv Gery !
Szép a Corsair ! Nekem is ő az egyik kedvencem .
A színéről annyit , hogy szerintem is a vaku nyírta ki . Az utolsó előtti képen (gondolom vaku nélküli) egész korrekt a színe .
Az jobban zavar , hogy a radarburkolat fordítva van a fotók nagy részén ! A hosszabb burkolatú az alja . Bár ha jól értem , az nincs rögzítve .
Gery
2010.08.06. 12:38:23
Szia Kató!

Ha most nem írod, akk észre se vettem volna, hogy a fényképezés alatt fordítva volt fenn a radarburkolat:( Ezúton elnézést mindenkitől :(
Természetesen tudom, hogy fordítva van a helyes pozícióban (ahogy Te is írtad) de akkor valamiért "kihagyott" az agyam. És igen, jól értetted, nincsen véglegesen rögzítve a szárnyon. De a vitrinben már a jó pozícióban van:)

Köszönöm az észrevételed még egyszer!

Gábor
cserbal
2012.05.18. 09:48:18
Kedves "Sporttárs" !

Azt szeretném kérdezni, hogy miért nem épít senki felhajtott szárnyú Corsairt?
Kaptam ajándékba egy F4U-4B példányt, és arra gondoltam, hogy sokkal érdekesebb lehet felhajtott szárnnyal.
Viszont senkinél nem láttam ilyet. Van valami nagy csel benne, ami nekem még nem esett le?
Szerinted megépíthető-e felhajtott szárnnyal? Már persze anélkül, hogy megbokrosodna az ember.
Nem rettenek meg a nehéz munkától, de a "crap"-ból most egy kicsit elég lett....

Köszönöm előre is a válaszodat és az infókat.
Kérlek a
balage981@yahoo.com
címre írj.

Köszönöm!
Cseresznyés Balázs
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció