Chance-Vought F4U-5(N) Corsair
1:48, Revell
No.04527 (2006)
Pintér György - Múzeumi krimik
2006-ban egy osztálykirándulás során szereztem be a Corsair kicsinyített mását. A budapesti üzletben a hatalmas választék között azonnal sikerült kiszúrnom egyik kedvenc II. világháborús repülőgépemnek 1:48 arányú Revell makettjét.
A kit még úgymond „nyomdaszagú” volt, hiszen 2006-os kiadású. Ennek megfelelően az öntőformák, ahonnan kikerült a gép, még nagyon jól végezték a dolgukat. A felületek első osztályúak, a panelvonalak finoman vésettek, a kis mennyiségű szegecselés - a gépre jellemző, akkortájt újdonságnak számító hegesztési eljárás miatt – is elsőrangú. A kabin elkészíthető nyitott állapotúra is, emellett a féklapok is bemutathatók kitérítve (sajnos a csűrőlapok már nem, de ez már egy kicsit túlzás lenne ekkora méretben). A magassági és oldalkormány viszont már fix helyzetűek. A Pratt & Whitney R2800 csillagmotor szintén szépen kidolgozott, és szinte az egész gépre jellemző a német (?) precizitás.
Most pedig lássuk az építést. Akkoriban még nem nagyon törődtem azzal, hogy otthoni vagy gyári kiegészítőkkel dobjam fel a makettet, ezért a repcsit teljes egészében dobozból építettem meg; illetve nem bújtam a világhálót egyéb háttérinformáció után. Ezért a saját, néhol hiányos tudásomat használtam fel az alkotás közben.
A kabin volt az első „áldozat”. Alapszínnek bronzzöld és sárga keverékét használtam. Az ülés színe is ilyen lett, a ráöntött hevedereket lefestettem fehér és bézs 1:1 arányú keverékével, a csatok a szokásos alu színt kapták. A műszerfalat matricáztam, mivel nem volt domborítva egy műszer sem. Az eredmény nem is lett olyan rossz. Az oldalkonzolok műszereit kifestettem, mégpedig fehér, piros és sárga színekkel, hogy jól elüssenek az antracit alaptól.
Következő lépésként a már kész kabint beragasztottam az egyik törzsfélbe, majd ezután egyesítettem a két darabot. Az illeszkedés nálam elsőrangú volt, de azért egy-két kisebb helyen elkelt a tömítőpaszta. Száradása után elcsiszoltam, s már nem is látszott az illesztési vonal.
Ekkor kerültek kezeimbe a futóműaknák. Kidolgozásuk hagy egy kis kívánni valót maguk után, de azért megteszi. Színük „páfrányzöld” lett, majd száradás után enyhén befolyattam híg feketével, s a felesleget zsepivel felszívattam. Mikor megvoltam velük, következett a beragasztásuk az alsó szárnyfélbe. Az illeszkedésük kiváló, az elfutó ragasztó eltüntette a minimális réseket is. Száradás után egyesítettem a szárnyfeleket. A felső rész természetesen két félből állt, az illeszkedés pedig ismét remek volt. Másnap csiszolással eltüntettem a ragasztás nyomait, így olyan lett, mintha egy darabból öntötték volna.
Ez után jött a „nagy falat”: a törzs és a szárnyak összeillesztése. Egy kicsit ettől a lépéstől mindig tartottam (azóta sincs ez másképp), de most az előző tapasztalatok alapján nem csalódtam. A darabok ismét remekül passzoltak, egyedül a bal oldalon, a hűtő beömlője mellett kellett dolgoznom a műanyaggal. De az itt lévő rést is eltüntette a putty. Felragasztottam a két vízszintes vezérsíkot is. Ekkor beragasztottam az előbb már említett hűtőnyílásba magát a két hűtőt is. Színük alumínium és vas keveréke.
Következő lépésként összeállítottam a kétsoros, 18 hengeres csillagmotort a maga 46 literes lökettérfogatával és 2400-2800 pacijával. Alapszíne antracit és vas 25-75% -os keveréke. Mikor megszáradt, enyhén befolyattam feketével, ami így szépen elterült a hengerek között (igaz, hogy nem nagyon látszik, de ott van:)). A bekábelezést akkor még nem vállaltam, de utólag belegondolva nem lett volna rossz. Közben felragasztottam a kipufogókat a törzsre (színük vas+alu keveréke), majd a motorburkolat belsejét lemázoltam a kabin színével megegyező színre. Száradás után a motort és burkolatát egyesítettem a törzzsel, de előtte - a csillagmotoros gépekre jellemzően - a motorborítás zsaluit enyhén kihajtogattam, így téve élethűbbé a masinát.
Ezután következtek a futóművek. A szárak kivitelezése viszonylag egyszerű, de legalább nincs rajta semmi öntési hiba. Színe alumínium lett a felnikkel együtt (ezeket külön kell beragasztani a „gumiba”), míg a kerekek antracit színt kaptak. A lapultságot nem imitáltam (tudom, öreg hiba). A farokfutó ugyanígy készült, de az elfogóhorog fekete-fehér színezést kapott, alu véggel. Sajnos akna fala, mint olyan,az nincsen, így be lehet látni a törzsbe (ismét egy hiba...), de utólag ezt már nem tudom orvosolni.
Eljött a festés ideje. Először az egész gépet lemostam langyos mosószeres vízzel, majd kapott egy elsődleges „alapozást” Gunze Surfacerrel. Mivel a felületi hibákat szépen kihozta, akadt egy-két javítanivaló. Rá két napra megkapta a gép a szürke alapozást Revell matt szürkével. Pár napra rá következett az igazi alapszín felvitele. A kiválasztott gép a koreai háború idején a tengerészgyalogságnál szolgált, ennek megfelelően színe Lufthansa-kék (Revell SM350) lett, ami a legjobban megközelíti a használt kék árnyalatot. Mivel akkor még ecsettel „harcoltam”, nem mindenhol lett megfolyásmentes a munkám, de az adott részeket a lakk részben eltüntette. A két vékony réteg festék után jött a fényes lakk, ami jó alap volt a remek matricákhoz.
Száradás közben volt időm elkészíteni a kitéríthető fékszárnyakat, a fegyverzetet és az „apróságokat”. A fékszárnyak csatlakozás menti része piros lett. Mindegyik kis lap 2-2 darabból állt, de tökéletes illeszkedéssel. A fegyverzetről: a nálam favorit 500 fontos szabadesésű bombák mellett felkerült a gépre a lehetséges nyolcból 2 darab Tiny Tim irányítatlan rakéta is, illetve levehető kivitelben a jobb szárnyra a kezdetleges radarberendezés. Az egyébként szép póttartályokat beraktam a tartalékok közé. Bombák színe: olívzöld, sárga csíkokkal (matrica). Tiny Tim: a test vas színű, a fejrész olív- és bronzzöld 1:1-es keveréke, a gyújtó alumínium színt kapott.
A légcsavar szintén művészi kivitelű, alapszíne antracit, a tollak vége sárga, a légcsavarkúp pedig piros lett. Persze a matricákkal vált teljes értékűvé a prop.
A közben már megszáradt repülőgépbe beragasztottam a futóműveket, a fékszárnyakat, felhelyeztem a szélvédőt is. A szárnyak végét és a függőleges svanc tetejét pirosra festettem.
Következett a matricázás, ami ismét örömteli volt. Rengeteg stencil és persze a méretes felségjelek és számok jellemzik a matricalapot. A Gunze lágyítóra nem is nagyon volt szükség, olyan szépen tapadtak be a panelek közé. Az elkészített gép eredetije az amerikai tengerészgyalogság VMA-212-es alakulatánál teljesített szolgálatot Korea felett 1950-ben, bázisa a Yonpo AB volt.
Egyik utolsó lépésként felraktam a farokra a kis antennát, a gépágyúk csöveit, felaggattam a fegyverzetet, feketére festett vékony cérnából elkészítettem az antennahuzalt (segítve a ragasztást, a függőleges vezérsíkba építettem egy kis „kampót, s ezen keresztül vezettem vissza a cérnát), és felhelyeztem a közben lefestett kabintetőt is. Mikor ezzel megvoltam, kapott az egész gép egy réteg fényes lakkot, majd pár nap múlva megkapta végső fényét egy réteg selyemmatt lakkal. A légcsavart nem ragasztottam be, félve az esetleges letörésétől, s így legalább jobban lehet látni a gyártó által szépen megjelenített motort is, ha leveszem a tollakat.
Ahogy az a képeken is látható, nem törekedtem semmiféle koszolódás, koptatás és elhasználódás megjelenítésére. A panelvonalak is maradtak fekete befolyatás nélkül, de szerintem így is jól néz ki. A valóságban ilyen állapotú gép nem létezhetett, főleg a Korea feletti harcokat ismerve, de akkoriban ez jött be nekem, s persze még nem igazán voltam felkészülve egy igazán harcedzett madár elkészítésére. Ennek ellenére szép és eléggé méretes dísze a vitrinnek, s jól megvan a mellette ácsorgó Bf 109G-3-assal.
Szívesen várom az építő hozzászólásokat és véleményeket. Mindenkinek jó makettezést kívánok!
A kit még úgymond „nyomdaszagú” volt, hiszen 2006-os kiadású. Ennek megfelelően az öntőformák, ahonnan kikerült a gép, még nagyon jól végezték a dolgukat. A felületek első osztályúak, a panelvonalak finoman vésettek, a kis mennyiségű szegecselés - a gépre jellemző, akkortájt újdonságnak számító hegesztési eljárás miatt – is elsőrangú. A kabin elkészíthető nyitott állapotúra is, emellett a féklapok is bemutathatók kitérítve (sajnos a csűrőlapok már nem, de ez már egy kicsit túlzás lenne ekkora méretben). A magassági és oldalkormány viszont már fix helyzetűek. A Pratt & Whitney R2800 csillagmotor szintén szépen kidolgozott, és szinte az egész gépre jellemző a német (?) precizitás.
Most pedig lássuk az építést. Akkoriban még nem nagyon törődtem azzal, hogy otthoni vagy gyári kiegészítőkkel dobjam fel a makettet, ezért a repcsit teljes egészében dobozból építettem meg; illetve nem bújtam a világhálót egyéb háttérinformáció után. Ezért a saját, néhol hiányos tudásomat használtam fel az alkotás közben.
A kabin volt az első „áldozat”. Alapszínnek bronzzöld és sárga keverékét használtam. Az ülés színe is ilyen lett, a ráöntött hevedereket lefestettem fehér és bézs 1:1 arányú keverékével, a csatok a szokásos alu színt kapták. A műszerfalat matricáztam, mivel nem volt domborítva egy műszer sem. Az eredmény nem is lett olyan rossz. Az oldalkonzolok műszereit kifestettem, mégpedig fehér, piros és sárga színekkel, hogy jól elüssenek az antracit alaptól.
Következő lépésként a már kész kabint beragasztottam az egyik törzsfélbe, majd ezután egyesítettem a két darabot. Az illeszkedés nálam elsőrangú volt, de azért egy-két kisebb helyen elkelt a tömítőpaszta. Száradása után elcsiszoltam, s már nem is látszott az illesztési vonal.
Ekkor kerültek kezeimbe a futóműaknák. Kidolgozásuk hagy egy kis kívánni valót maguk után, de azért megteszi. Színük „páfrányzöld” lett, majd száradás után enyhén befolyattam híg feketével, s a felesleget zsepivel felszívattam. Mikor megvoltam velük, következett a beragasztásuk az alsó szárnyfélbe. Az illeszkedésük kiváló, az elfutó ragasztó eltüntette a minimális réseket is. Száradás után egyesítettem a szárnyfeleket. A felső rész természetesen két félből állt, az illeszkedés pedig ismét remek volt. Másnap csiszolással eltüntettem a ragasztás nyomait, így olyan lett, mintha egy darabból öntötték volna.
Ez után jött a „nagy falat”: a törzs és a szárnyak összeillesztése. Egy kicsit ettől a lépéstől mindig tartottam (azóta sincs ez másképp), de most az előző tapasztalatok alapján nem csalódtam. A darabok ismét remekül passzoltak, egyedül a bal oldalon, a hűtő beömlője mellett kellett dolgoznom a műanyaggal. De az itt lévő rést is eltüntette a putty. Felragasztottam a két vízszintes vezérsíkot is. Ekkor beragasztottam az előbb már említett hűtőnyílásba magát a két hűtőt is. Színük alumínium és vas keveréke.
Következő lépésként összeállítottam a kétsoros, 18 hengeres csillagmotort a maga 46 literes lökettérfogatával és 2400-2800 pacijával. Alapszíne antracit és vas 25-75% -os keveréke. Mikor megszáradt, enyhén befolyattam feketével, ami így szépen elterült a hengerek között (igaz, hogy nem nagyon látszik, de ott van:)). A bekábelezést akkor még nem vállaltam, de utólag belegondolva nem lett volna rossz. Közben felragasztottam a kipufogókat a törzsre (színük vas+alu keveréke), majd a motorburkolat belsejét lemázoltam a kabin színével megegyező színre. Száradás után a motort és burkolatát egyesítettem a törzzsel, de előtte - a csillagmotoros gépekre jellemzően - a motorborítás zsaluit enyhén kihajtogattam, így téve élethűbbé a masinát.
Ezután következtek a futóművek. A szárak kivitelezése viszonylag egyszerű, de legalább nincs rajta semmi öntési hiba. Színe alumínium lett a felnikkel együtt (ezeket külön kell beragasztani a „gumiba”), míg a kerekek antracit színt kaptak. A lapultságot nem imitáltam (tudom, öreg hiba). A farokfutó ugyanígy készült, de az elfogóhorog fekete-fehér színezést kapott, alu véggel. Sajnos akna fala, mint olyan,az nincsen, így be lehet látni a törzsbe (ismét egy hiba...), de utólag ezt már nem tudom orvosolni.
Eljött a festés ideje. Először az egész gépet lemostam langyos mosószeres vízzel, majd kapott egy elsődleges „alapozást” Gunze Surfacerrel. Mivel a felületi hibákat szépen kihozta, akadt egy-két javítanivaló. Rá két napra megkapta a gép a szürke alapozást Revell matt szürkével. Pár napra rá következett az igazi alapszín felvitele. A kiválasztott gép a koreai háború idején a tengerészgyalogságnál szolgált, ennek megfelelően színe Lufthansa-kék (Revell SM350) lett, ami a legjobban megközelíti a használt kék árnyalatot. Mivel akkor még ecsettel „harcoltam”, nem mindenhol lett megfolyásmentes a munkám, de az adott részeket a lakk részben eltüntette. A két vékony réteg festék után jött a fényes lakk, ami jó alap volt a remek matricákhoz.
Száradás közben volt időm elkészíteni a kitéríthető fékszárnyakat, a fegyverzetet és az „apróságokat”. A fékszárnyak csatlakozás menti része piros lett. Mindegyik kis lap 2-2 darabból állt, de tökéletes illeszkedéssel. A fegyverzetről: a nálam favorit 500 fontos szabadesésű bombák mellett felkerült a gépre a lehetséges nyolcból 2 darab Tiny Tim irányítatlan rakéta is, illetve levehető kivitelben a jobb szárnyra a kezdetleges radarberendezés. Az egyébként szép póttartályokat beraktam a tartalékok közé. Bombák színe: olívzöld, sárga csíkokkal (matrica). Tiny Tim: a test vas színű, a fejrész olív- és bronzzöld 1:1-es keveréke, a gyújtó alumínium színt kapott.
A légcsavar szintén művészi kivitelű, alapszíne antracit, a tollak vége sárga, a légcsavarkúp pedig piros lett. Persze a matricákkal vált teljes értékűvé a prop.
A közben már megszáradt repülőgépbe beragasztottam a futóműveket, a fékszárnyakat, felhelyeztem a szélvédőt is. A szárnyak végét és a függőleges svanc tetejét pirosra festettem.
Következett a matricázás, ami ismét örömteli volt. Rengeteg stencil és persze a méretes felségjelek és számok jellemzik a matricalapot. A Gunze lágyítóra nem is nagyon volt szükség, olyan szépen tapadtak be a panelek közé. Az elkészített gép eredetije az amerikai tengerészgyalogság VMA-212-es alakulatánál teljesített szolgálatot Korea felett 1950-ben, bázisa a Yonpo AB volt.
Egyik utolsó lépésként felraktam a farokra a kis antennát, a gépágyúk csöveit, felaggattam a fegyverzetet, feketére festett vékony cérnából elkészítettem az antennahuzalt (segítve a ragasztást, a függőleges vezérsíkba építettem egy kis „kampót, s ezen keresztül vezettem vissza a cérnát), és felhelyeztem a közben lefestett kabintetőt is. Mikor ezzel megvoltam, kapott az egész gép egy réteg fényes lakkot, majd pár nap múlva megkapta végső fényét egy réteg selyemmatt lakkal. A légcsavart nem ragasztottam be, félve az esetleges letörésétől, s így legalább jobban lehet látni a gyártó által szépen megjelenített motort is, ha leveszem a tollakat.
Ahogy az a képeken is látható, nem törekedtem semmiféle koszolódás, koptatás és elhasználódás megjelenítésére. A panelvonalak is maradtak fekete befolyatás nélkül, de szerintem így is jól néz ki. A valóságban ilyen állapotú gép nem létezhetett, főleg a Korea feletti harcokat ismerve, de akkoriban ez jött be nekem, s persze még nem igazán voltam felkészülve egy igazán harcedzett madár elkészítésére. Ennek ellenére szép és eléggé méretes dísze a vitrinnek, s jól megvan a mellette ácsorgó Bf 109G-3-assal.
Szívesen várom az építő hozzászólásokat és véleményeket. Mindenkinek jó makettezést kívánok!
|
|
A kalóz 1
|
|
|
A kalóz alulról
|
|
|
A kalóz elfuserált farokfutója
|
|
|
A kalóz fegyverei
|
|
|
A kalóz felülről
|
|
|
A kalóz felülről2
|
|
|
A kalóz felülről3
|
|
|
A kalóz felülről4
|
|
|
A kalóz futóművei
|
|
|
A kalóz hátulról
|
|
|
A kalóz hátulról2
|
|
|
A kalóz hátulról3
|
|
|
A kalóz légcsavarja
|
|
|
A kalóz oldalról
|
|
|
A kalóz oldalról2
|
|
|
A kalóz szemből
|
|
|
A kalóz szemből2
|
|
|
A kalóz szemből légcsavar nélkül
|
|
|
Azok az 50-es évek
|
|
|
A kalóz helye a vitrinben
|
2009.05.12.
Utolsó módosítás: 2009.05.13.
Utolsó módosítás: 2009.05.13.