Messerschmitt Bf-109 G-6
1:72, Eduard
No.2144 (2023)
Pintér György - Múzeumi krimik
Karátsonyi Mihály hadnagy így emlékezett utolsó, 14-ik, 1944. augusztus 7-i bevetésére:
"Szól a megafon: lndulás! A 18 gépből álló, a három századtól összetákolt erős század erejű köteléket Molnár Laci vezeti. Debrődy Gyurka az 1. szd.-tól, Tóth Drumi a 2.-tól, én a harmadiktól bevetett részleget vezettem. Az én rajomban kettőnek ez az első bevetése. Málik Jóskára, Nyemecz zászlósra emlékszem még, hogy ők is részt vettek. Mint rendesen, felszállás után északnyugatra emelkedtünk. Német nehézvadászok oltalmára vagyunk rendelve. Már közel vagyunk Győrhöz 7000 m magasságban, mikor meglátjuk a német Messerschmitt-eket, melyek emelkedőképessége és sebessége a nehéz fegyverzetük következtében kisebb a mieinknél. A Szikla utasítása jön, hogy vegyük fel a biztosítást. Más hullámhosszra hangolva, csak a Sziklán keresztül volt érintkezés velük. A kb. 20 gépből álló kötelék biztosítását 500 méterrel felettük és mögöttük vettük fel. Mikor kb. Székesfehérvár fölött vagyunk, meglátjuk az amerikai bombázókat jóval alattunk Budapest irányába repülni. Mikor majdnem felettük vagyunk, Molnár rádión kiadja a parancsot: Póttankot ledobni, Revit, fegyverzetet bekapcsolni. A németek legnagyobb meglepetésünkre, a póttankot nem oldják le, tovább repülnek egy jobb fordulóval délre, majd nyugatra. Már a Rábánál vagyunk. Molnár állandó rádiózásban van a Sziklával, de a parancs mindig csak az, hogy maradjunk a németek felett. Egy hang a rádión: Négy Mustang felettünk a napban. Egy másik: Legalább 12-en vannak! És a számuk csak nő. Molnár kéri a Sziklát, hogy utasítsa a németeket, hogy csináljanak valamit, és ne csak körözzenek, mert ebből mészárlás lesz. A válasz állandóan: Biztosítani! Egy hang a rádióban: Motorhibám van, kiválok! Molnár: Ne válj ki te marha, mert rögtön ledurrantanak! Válasz: Nem válok ki. Ez így megy tovább, félünk, hogy üzemanyag már hazatérni sem lesz elég, nem hogy még légiharcra is jusson. Egyszer csak megindul a Mustangok támadása. Molnár előrehúz, hogy figyelmeztesse a németeket, mikor látom a Mustangokat Lacira sturcolni. Én egy jobb emelkedő fordulóval tüzet nyitok, a találatra való minden remény nélkül, mert célozni nem lehet, csak a figyelmüket esetleg elterelni. Mire visszanézek a kísérőim felé, senkit sem látok. Belementem egy zuhanásba, mint már többször azelőtt ilyen helyzetben, és sikerült is a közvetlen támadás elől olajra lépnem. Mikor kb. 2000 méteren felveszem a gépemet, meglátok egy Messert két Mustanggal mögötte. Feléjük fordulok és a zuhanásból eredő fölényes sebességgel el is érem őket. Jó helyzetben vagyok, tüzet nyitok és a pár lövést beleeresztek. Ebben a pillanatban egy fényes csíkot látok, egy hatalmas robbanás, a gépem megrázkódik, mintha bomba érte volna. A bal lábamnál tűz csap a kabinba. Hátranézek ösztönösen, s Mustangokat látok, öntik a tüzet rám. Első gondolatom: Ki innen! Fejre nyomom a gépet, talán túllőnek rajtam, és ledobom a tetőt. Igen ám, de a hevederemet, melyet felszállás után meglazítottam, hogy légiharc közben szabadabb legyen a mozgásom, még nem oldottam ki, és most a centrifugális erő és a hatalmas léghuzat következtében kinn lógok félig a gépből, mely egyenesen zuhan a föld felé (későbbi szemtanúk elbeszélése szerint futballpálya hosszúságú lángot húzva maga után) anélkül, hogy a botkormányt el tudnám érni. Már láttam magam az égő géppel a földbe csapódni, anyám jutott eszembe, s emberfeletti erővel hüvelykujjamat a heveder alá akasztva lecsúsztattam a kezem a hasam felé, hogy a hevedert kioldhassam. Mélységes csönd, kirepültem a gépből! Háttal zuhanok a föld felé, s mikor ki akarom oldani az ejtőernyőt, a kioldó kart nem találom a zsebében. Kinyitom a szemem és az előttem táncol, végre a bal kezem ujjal közé kerül és meghúzom. Az ejtőernyő, mint egy fehér hurka oldódott ki, s én egy szaltót csináltam, hogy ne rántson rajtam nagyot. Ez sikerült is, mert mikor kinyílt, csak egy sima emeléssel állította meg a zuhanásomat. Ezzel már földet is értem."
Van, hogy a makettező élete úgy alakul, hogy hosszú, hosszú idejű kihagyásra kényszerül, az éhség pedig ez alatt egyre, csak egyre mardossa belülről. Egy közelgő kényszerszabadságom előszelén esett be a boltokba az Eduard 1:72-es Bf-109 G-6-osa, amely tökéletesen alkalmas volt a hosszú kihagyás megtörésére. Kosárba dobván a hőn áhított repülő (magamban a legmagasztosabb tulajdonságokkal felruházott) kicsiny mását, máris az érkezés esedékességének nehezen kifürkészhető napját kalkuláltam.
A végtelennek tűnő (valójában mindössze néhány napos) várakozás után jött is az értesítő, hogy mehetek az értékes csomagomért. Örültem, mert ez volt a szabadságom első napja és minden a lehető legoptimálisabbnak ígérkezett. A csomagautomata, amely a makettemet rejtegette, oda is adta volna a számomra őrzött tartalmát, de az utánvétes fizetést lehetővé tévő modul teljesen sötét maradt. Nyeltem egy nagyot, és bízván az égiek, valamint a csomagküldő cégek üzemeltetőinek védőszentjében, a következő napra halasztottam a sikeres átvételt. Másnap ugyanaz a hiba fogadott, és ekkor megmozdult bennem: "na nehogymá, nekem jogaim vannak" érzés. Röviden, érthetően tettem egy hibabejelentést a telefonos ügyfélszolgálaton, amitől legalább nyugodtabb lettem kissé. Ahogy Jézus harmadnapra, úgy gondoltam, a csomagautomata fizetőterminálja is bizonyára feltámadott.
Jogosnak vélt bizakodásom hamarosan szertefoszlott, midőn a szokott folyamat végén ismét nem tudtam a fizetés végére eljutni. Az érzéseim kissé eluralkodtak rajtam, amelyet az újból tárcsázott telefonos ügyfélszolgálat csak részben tudott lekezelni. Ekkorra már sokadjára néztem át az itthon fellelhető matricalapjaimat, festési lehetőségeimet és unalomig lapozgattam a neten a készletről megjelent bemutatókat, csak hogy valamelyest mégis makettező állapotba kerülhessek kicsit. Újabb rákövetkező nap elértem a szabadságom feléhez és már-már apatikus hangulatban kerestem fel ismét az automatát, amely fogvatartotta a makettemet. De ahogy a Monthy Python Gyalog galopp-jában Sir Galahad-nek megjelent a Szent Kehely, úgy világított a sötétben nekem is a fizető terminál aktív kijelzője és végre karjaimba vehettem vágyaim tárgyát!
Az építés menetét lásd a képeken.
Sokaknak már unalmas, nekem viszont a legfontosabb típus. A makett megformálásában hibát nagyon nem találok, nekem egyedül a szegecselés az, ami megszokást igényel még. Javítani szinte semmit nem kell, feljavítóból is több volt a Dual Combo kiszerelésben, mint ami az én igényem. A munkák nagyobb részét a saját hibáimból kifolyólag magamnak okoztam. Az építés az ügyetlenkedésem ellenére is elegendő örömet okozott. Azóta is, ahogy térülök-fordulok otthon a lakásban, a vitrinem előtt meg-megállok, hogy egy pillantást vessek a drágámra. Jó érzés tölt el, hogy megépítettem, és hogy a birtokomban tudhatom.
"Szól a megafon: lndulás! A 18 gépből álló, a három századtól összetákolt erős század erejű köteléket Molnár Laci vezeti. Debrődy Gyurka az 1. szd.-tól, Tóth Drumi a 2.-tól, én a harmadiktól bevetett részleget vezettem. Az én rajomban kettőnek ez az első bevetése. Málik Jóskára, Nyemecz zászlósra emlékszem még, hogy ők is részt vettek. Mint rendesen, felszállás után északnyugatra emelkedtünk. Német nehézvadászok oltalmára vagyunk rendelve. Már közel vagyunk Győrhöz 7000 m magasságban, mikor meglátjuk a német Messerschmitt-eket, melyek emelkedőképessége és sebessége a nehéz fegyverzetük következtében kisebb a mieinknél. A Szikla utasítása jön, hogy vegyük fel a biztosítást. Más hullámhosszra hangolva, csak a Sziklán keresztül volt érintkezés velük. A kb. 20 gépből álló kötelék biztosítását 500 méterrel felettük és mögöttük vettük fel. Mikor kb. Székesfehérvár fölött vagyunk, meglátjuk az amerikai bombázókat jóval alattunk Budapest irányába repülni. Mikor majdnem felettük vagyunk, Molnár rádión kiadja a parancsot: Póttankot ledobni, Revit, fegyverzetet bekapcsolni. A németek legnagyobb meglepetésünkre, a póttankot nem oldják le, tovább repülnek egy jobb fordulóval délre, majd nyugatra. Már a Rábánál vagyunk. Molnár állandó rádiózásban van a Sziklával, de a parancs mindig csak az, hogy maradjunk a németek felett. Egy hang a rádión: Négy Mustang felettünk a napban. Egy másik: Legalább 12-en vannak! És a számuk csak nő. Molnár kéri a Sziklát, hogy utasítsa a németeket, hogy csináljanak valamit, és ne csak körözzenek, mert ebből mészárlás lesz. A válasz állandóan: Biztosítani! Egy hang a rádióban: Motorhibám van, kiválok! Molnár: Ne válj ki te marha, mert rögtön ledurrantanak! Válasz: Nem válok ki. Ez így megy tovább, félünk, hogy üzemanyag már hazatérni sem lesz elég, nem hogy még légiharcra is jusson. Egyszer csak megindul a Mustangok támadása. Molnár előrehúz, hogy figyelmeztesse a németeket, mikor látom a Mustangokat Lacira sturcolni. Én egy jobb emelkedő fordulóval tüzet nyitok, a találatra való minden remény nélkül, mert célozni nem lehet, csak a figyelmüket esetleg elterelni. Mire visszanézek a kísérőim felé, senkit sem látok. Belementem egy zuhanásba, mint már többször azelőtt ilyen helyzetben, és sikerült is a közvetlen támadás elől olajra lépnem. Mikor kb. 2000 méteren felveszem a gépemet, meglátok egy Messert két Mustanggal mögötte. Feléjük fordulok és a zuhanásból eredő fölényes sebességgel el is érem őket. Jó helyzetben vagyok, tüzet nyitok és a pár lövést beleeresztek. Ebben a pillanatban egy fényes csíkot látok, egy hatalmas robbanás, a gépem megrázkódik, mintha bomba érte volna. A bal lábamnál tűz csap a kabinba. Hátranézek ösztönösen, s Mustangokat látok, öntik a tüzet rám. Első gondolatom: Ki innen! Fejre nyomom a gépet, talán túllőnek rajtam, és ledobom a tetőt. Igen ám, de a hevederemet, melyet felszállás után meglazítottam, hogy légiharc közben szabadabb legyen a mozgásom, még nem oldottam ki, és most a centrifugális erő és a hatalmas léghuzat következtében kinn lógok félig a gépből, mely egyenesen zuhan a föld felé (későbbi szemtanúk elbeszélése szerint futballpálya hosszúságú lángot húzva maga után) anélkül, hogy a botkormányt el tudnám érni. Már láttam magam az égő géppel a földbe csapódni, anyám jutott eszembe, s emberfeletti erővel hüvelykujjamat a heveder alá akasztva lecsúsztattam a kezem a hasam felé, hogy a hevedert kioldhassam. Mélységes csönd, kirepültem a gépből! Háttal zuhanok a föld felé, s mikor ki akarom oldani az ejtőernyőt, a kioldó kart nem találom a zsebében. Kinyitom a szemem és az előttem táncol, végre a bal kezem ujjal közé kerül és meghúzom. Az ejtőernyő, mint egy fehér hurka oldódott ki, s én egy szaltót csináltam, hogy ne rántson rajtam nagyot. Ez sikerült is, mert mikor kinyílt, csak egy sima emeléssel állította meg a zuhanásomat. Ezzel már földet is értem."
Van, hogy a makettező élete úgy alakul, hogy hosszú, hosszú idejű kihagyásra kényszerül, az éhség pedig ez alatt egyre, csak egyre mardossa belülről. Egy közelgő kényszerszabadságom előszelén esett be a boltokba az Eduard 1:72-es Bf-109 G-6-osa, amely tökéletesen alkalmas volt a hosszú kihagyás megtörésére. Kosárba dobván a hőn áhított repülő (magamban a legmagasztosabb tulajdonságokkal felruházott) kicsiny mását, máris az érkezés esedékességének nehezen kifürkészhető napját kalkuláltam.
A végtelennek tűnő (valójában mindössze néhány napos) várakozás után jött is az értesítő, hogy mehetek az értékes csomagomért. Örültem, mert ez volt a szabadságom első napja és minden a lehető legoptimálisabbnak ígérkezett. A csomagautomata, amely a makettemet rejtegette, oda is adta volna a számomra őrzött tartalmát, de az utánvétes fizetést lehetővé tévő modul teljesen sötét maradt. Nyeltem egy nagyot, és bízván az égiek, valamint a csomagküldő cégek üzemeltetőinek védőszentjében, a következő napra halasztottam a sikeres átvételt. Másnap ugyanaz a hiba fogadott, és ekkor megmozdult bennem: "na nehogymá, nekem jogaim vannak" érzés. Röviden, érthetően tettem egy hibabejelentést a telefonos ügyfélszolgálaton, amitől legalább nyugodtabb lettem kissé. Ahogy Jézus harmadnapra, úgy gondoltam, a csomagautomata fizetőterminálja is bizonyára feltámadott.
Jogosnak vélt bizakodásom hamarosan szertefoszlott, midőn a szokott folyamat végén ismét nem tudtam a fizetés végére eljutni. Az érzéseim kissé eluralkodtak rajtam, amelyet az újból tárcsázott telefonos ügyfélszolgálat csak részben tudott lekezelni. Ekkorra már sokadjára néztem át az itthon fellelhető matricalapjaimat, festési lehetőségeimet és unalomig lapozgattam a neten a készletről megjelent bemutatókat, csak hogy valamelyest mégis makettező állapotba kerülhessek kicsit. Újabb rákövetkező nap elértem a szabadságom feléhez és már-már apatikus hangulatban kerestem fel ismét az automatát, amely fogvatartotta a makettemet. De ahogy a Monthy Python Gyalog galopp-jában Sir Galahad-nek megjelent a Szent Kehely, úgy világított a sötétben nekem is a fizető terminál aktív kijelzője és végre karjaimba vehettem vágyaim tárgyát!
Az építés menetét lásd a képeken.
Sokaknak már unalmas, nekem viszont a legfontosabb típus. A makett megformálásában hibát nagyon nem találok, nekem egyedül a szegecselés az, ami megszokást igényel még. Javítani szinte semmit nem kell, feljavítóból is több volt a Dual Combo kiszerelésben, mint ami az én igényem. A munkák nagyobb részét a saját hibáimból kifolyólag magamnak okoztam. Az építés az ügyetlenkedésem ellenére is elegendő örömet okozott. Azóta is, ahogy térülök-fordulok otthon a lakásban, a vitrinem előtt meg-megállok, hogy egy pillantást vessek a drágámra. Jó érzés tölt el, hogy megépítettem, és hogy a birtokomban tudhatom.
|
|
01 Kezdőkép
|
|
|
02 Doboz
|
|
|
03 Lehetőségek
|
|
|
04 Törzs beszívódás
|
|
|
05 Kabin
|
|
|
06 Hordós
|
|
|
07 Hűtők
|
|
|
08 Szegecssor
|
|
|
09 Magassági
|
|
|
10 Fülkemaszk
|
|
|
11 Helyzetjelző
|
|
|
12 Árnyalás
|
|
|
13 Nemzeti zöld
|
|
|
14 Trikolor hiba
|
|
|
15 Javított jelzések
|
|
|
16 RLM 74
|
|
|
17 Kamo
|
|
|
18 Foltozás
|
|
|
19 Utántömítés
|
|
|
20 Újabb oldalszámok
|
|
|
21 Lakkozás matricázás
|
|
|
22 Bemosás
|
|
|
23 Kisebb törések
|
|
|
24 Panelezés
|
|
|
25 Lukak pótlása
|
|
|
26 Végső fény
|
|
|
27 Ceruzázás
|
|
|
28 Pigmentelés
|
|
|
29 Futók
|
|
|
30 Koszolás
|
|
|
31 Ragasztó marás
|
|
|
32 Tető felvágás
|
|
|
33 Sérült kabin
|
|
|
34 Tető javítás
|
|
|
35 Tető lakkozás
|
|
|
36 Tető hézagolás
|
|
|
37 Futószár bekötés
|
|
|
38 Keréklazaság
|
|
|
39 Antenna
|
|
|
40
|
|
|
41
|
|
|
42
|
|
|
43
|
|
|
44
|
|
|
45
|
|
|
46
|
|
|
47
|
|
|
48 Gustav sor
|
|
|
49
|
|
|
50
|
2024.04.21.
Utolsó módosítás: 2024.04.24.
Utolsó módosítás: 2024.04.24.