North American F-86A-5 Sabre
1:72, Matchbox
No.PK-32 (1976)
Pintér György - Múzeumi krimik
Amikor 1947. október 1-én az FJ-1 Fury-hoz nagyon hasonló repülőgép először felszállt a North American repülőgépgyár kifutópályájáról, még senki sem sejtette, hogy a történelem egyik legjelentősebb vadászgépét láthatta a levegőben. Külsőre tényleg nem sokban tért el az új gép elődjétől. Az a változtatás, ami a középszerű FJ-1-et sikeres vadászgéppé változtatta furcsa módon a 262-es Messzer szárnyprofiljának és szárnyszerkezetének átvétele volt.
Néhány kisebb probléma kijavítása után a sorozatgyártásra szánt XP-86A 1948. május 20-án emelkedett fel először a földről és még abban az évben sebességi rekordot állított fel. Az új típust a koreai konfliktus kiéleződése miatt sietve kezdték el gyártani először P-86A, majd F-86A jelzéssel. A termelés félelmetes iramban zajlott, alig pár hónap leforgása alatt 554 db gépet adtak át az USAF-nak (Ebből 33 db volt az A-1, a többi az AN/APG-5 távolságmérővel felszerelt A-5 változat volt.), amelyeket -megfelelő személyzet kiképzése után- a légierő 1949-ben szolgálatba is állított.
A sietség természetesen itt is megbosszulta magát: a Sabre gyenge pontja a gyakran meghibásodó J47-GE-1 hajtómű lett, amelyet megnyugtatóan csak a következő alváltozat üzembiztosabb (és erősebb) J47-GE-7 erőforrása oldott meg. Az A-változatok ennek ellenére nem tűntek el az égről, a Nemzeti Gárdák az 50-es évek végéig repültek velük.
A típus több háborúban is jelentős szerephez jutott. Az első rögtön az Észak- és Dél-Korea között kirobbant, többéves háborúba torkolló konfliktus volt, ahol az F-86-okat főleg a felbukkanó MiG-15-ök ellen vetették be. A háború során közel 800 légigyőzelmet értek el a típussal, nagyjából 80 saját veszteség mellett. Az India és Pakisztán között rendszeresen ki-kirobbanó kakaskodások során pedig a pakisztáni Sabre-k 45 indiai gépet semmisítettek meg.
A makett:
Ha valaki egy szép 1/72-es F-86 megépítésére adja a fejét, akkor nem biztos, hogy pont a Matchbox készlete után fog sóvárogni. Ma már az Academy makett ár/érték aránya (és nem utolsósorban a beszerezhetősége) magasan veri a többi cég termékét. Hogy miért mutatom be mégis ezt a készletet? Van benne egy kis nosztalgia, hiszen anno az első „nyugati” makettem volt, amit megépítettem; aztán egy kis elgondolkodtatás a mai ifjoncoknak, hogy láthassák milyen készleteknek örültünk (Szó szerint!) 20 évvel ezelőtt; a tapasztaltabbaknak meg egy kis desszert a mai kor szuperrészletes csoda-makettjei után.
A viszonylag kisméretű (és meglehetősen esztétikus grafikával díszített) doboz három öntőkereten 32 alkatrészt rejt, a szokásos vidám „Matchboxos” színekben, ami jelen esetben szürke és világoskék (a harmadikon a kabintető átlátszó öntvénye kapott helyet).
A makett főbb elemeinek mérete és alakja szerintem korrekt, a felületeken pedig vésett panelezést találunk! Ráadásul nem a szokásos Matchbox-lövészárkokról, hanem tényleg egyenletes és viszonylag kultúrált rajzolatokról van szó. Ami a készlet nagy hátránya, az a finomabb részletek elnagyolt kidolgozása. A kabin két alkatrésze teljesen a fantázia szüleménye, az ülés is csak nagyon-nagy jóindulattal mondható hasonlónak az eredetihez képest. A pilótafigura a szokásos Matchbox egyendarab, de ez legalább jól néz ki. A kabin mögött lévő terület alkatrésze szintén nem egyezik a valósággal.
A törzsféklapok különálló alkatrészek, de ezeknek sem a belső oldala, sem a fészkük belseje nincs kidolgozva,és sajnos ugyanez mondható el a futóaknákról és azok borítólemezeiről is. Érdekes, hogy a többi gyártótól eltérően, itt a szárny alsó része nincs egyben, a futóakna a törzsfelek, illetve a szárnyfelek összeillesztésekor áll össze. A szárnyak és a vezérsíkok kilépőélei ugyan nem penge vékonyságúak, de még éppen elfogadhatók.
A szívócsatorna mindössze egy lyuk a géptörzs elején (de legalább nincs fél centiméter után befalazva), a kiömlő vastag, ezt mindenképpen érdemes felfúrni. A futószárak egyszerűek (az eredeti sem volt túlbonyolítva), de jól használhatók, a kerekek mintázata már nem ilyen jó, de még elmennek. A főfutók kerekeinél hiányolom a keréktárcsa és a gumi határvonalának jelölését, ami a festését így elég nehézzé teszi.
A matricakészlet két, natúr fémszínű F-86A elkészítéséhez biztosít jelzéseket. Az első az Arizonai Nemzeti Gárda gépe, oldalán egy-egy hatalmas sárga-piros kígyóval (Nagyon látványos!). A második egy Koreában bevetett, fekete-fehér csíkos jelzést viselő gép, vörös orral. A minták határvonalai itt-ott kissé bizonytalanok, a lakkréteg puha, rugalmas és nem sárgul.
A Part maratás:
Az alig féltenyérnyi rézlap többségében használható alkatrészt tartalmaz. A kabinba új oldalkonzolokat, műszerfalat, a katapultüléshez hevedereket, vezetősineket kapunk. A kerekek új keréktárcsákkal lesznek gazdagabbak, de a főfutóaknák belsejébe is kapunk néhány apróságot. Az orrfutóakna borítólemezének mellső része nagyon szép, de a többi aknaajtó és a féklapok eredeti alkatrészekkel történő házasítása nekem kicsit fura.
Ezt a makettet egyszer már megépítettem,és egy nagyon könnyen építhető készletként maradt meg az emlékezetemben. Természetesen ma már a hibákat javítva, a hiányosságokat pótolva fogom majd megépíteni. És végül ami meglepő, hogy ennek a –szerintem- nem rossz minőségű készletnek a születési ideje: 1976!!!
Néhány kisebb probléma kijavítása után a sorozatgyártásra szánt XP-86A 1948. május 20-án emelkedett fel először a földről és még abban az évben sebességi rekordot állított fel. Az új típust a koreai konfliktus kiéleződése miatt sietve kezdték el gyártani először P-86A, majd F-86A jelzéssel. A termelés félelmetes iramban zajlott, alig pár hónap leforgása alatt 554 db gépet adtak át az USAF-nak (Ebből 33 db volt az A-1, a többi az AN/APG-5 távolságmérővel felszerelt A-5 változat volt.), amelyeket -megfelelő személyzet kiképzése után- a légierő 1949-ben szolgálatba is állított.
A sietség természetesen itt is megbosszulta magát: a Sabre gyenge pontja a gyakran meghibásodó J47-GE-1 hajtómű lett, amelyet megnyugtatóan csak a következő alváltozat üzembiztosabb (és erősebb) J47-GE-7 erőforrása oldott meg. Az A-változatok ennek ellenére nem tűntek el az égről, a Nemzeti Gárdák az 50-es évek végéig repültek velük.
A típus több háborúban is jelentős szerephez jutott. Az első rögtön az Észak- és Dél-Korea között kirobbant, többéves háborúba torkolló konfliktus volt, ahol az F-86-okat főleg a felbukkanó MiG-15-ök ellen vetették be. A háború során közel 800 légigyőzelmet értek el a típussal, nagyjából 80 saját veszteség mellett. Az India és Pakisztán között rendszeresen ki-kirobbanó kakaskodások során pedig a pakisztáni Sabre-k 45 indiai gépet semmisítettek meg.
A makett:
Ha valaki egy szép 1/72-es F-86 megépítésére adja a fejét, akkor nem biztos, hogy pont a Matchbox készlete után fog sóvárogni. Ma már az Academy makett ár/érték aránya (és nem utolsósorban a beszerezhetősége) magasan veri a többi cég termékét. Hogy miért mutatom be mégis ezt a készletet? Van benne egy kis nosztalgia, hiszen anno az első „nyugati” makettem volt, amit megépítettem; aztán egy kis elgondolkodtatás a mai ifjoncoknak, hogy láthassák milyen készleteknek örültünk (Szó szerint!) 20 évvel ezelőtt; a tapasztaltabbaknak meg egy kis desszert a mai kor szuperrészletes csoda-makettjei után.
A viszonylag kisméretű (és meglehetősen esztétikus grafikával díszített) doboz három öntőkereten 32 alkatrészt rejt, a szokásos vidám „Matchboxos” színekben, ami jelen esetben szürke és világoskék (a harmadikon a kabintető átlátszó öntvénye kapott helyet).
A makett főbb elemeinek mérete és alakja szerintem korrekt, a felületeken pedig vésett panelezést találunk! Ráadásul nem a szokásos Matchbox-lövészárkokról, hanem tényleg egyenletes és viszonylag kultúrált rajzolatokról van szó. Ami a készlet nagy hátránya, az a finomabb részletek elnagyolt kidolgozása. A kabin két alkatrésze teljesen a fantázia szüleménye, az ülés is csak nagyon-nagy jóindulattal mondható hasonlónak az eredetihez képest. A pilótafigura a szokásos Matchbox egyendarab, de ez legalább jól néz ki. A kabin mögött lévő terület alkatrésze szintén nem egyezik a valósággal.
A törzsféklapok különálló alkatrészek, de ezeknek sem a belső oldala, sem a fészkük belseje nincs kidolgozva,és sajnos ugyanez mondható el a futóaknákról és azok borítólemezeiről is. Érdekes, hogy a többi gyártótól eltérően, itt a szárny alsó része nincs egyben, a futóakna a törzsfelek, illetve a szárnyfelek összeillesztésekor áll össze. A szárnyak és a vezérsíkok kilépőélei ugyan nem penge vékonyságúak, de még éppen elfogadhatók.
A szívócsatorna mindössze egy lyuk a géptörzs elején (de legalább nincs fél centiméter után befalazva), a kiömlő vastag, ezt mindenképpen érdemes felfúrni. A futószárak egyszerűek (az eredeti sem volt túlbonyolítva), de jól használhatók, a kerekek mintázata már nem ilyen jó, de még elmennek. A főfutók kerekeinél hiányolom a keréktárcsa és a gumi határvonalának jelölését, ami a festését így elég nehézzé teszi.
A matricakészlet két, natúr fémszínű F-86A elkészítéséhez biztosít jelzéseket. Az első az Arizonai Nemzeti Gárda gépe, oldalán egy-egy hatalmas sárga-piros kígyóval (Nagyon látványos!). A második egy Koreában bevetett, fekete-fehér csíkos jelzést viselő gép, vörös orral. A minták határvonalai itt-ott kissé bizonytalanok, a lakkréteg puha, rugalmas és nem sárgul.
A Part maratás:
Az alig féltenyérnyi rézlap többségében használható alkatrészt tartalmaz. A kabinba új oldalkonzolokat, műszerfalat, a katapultüléshez hevedereket, vezetősineket kapunk. A kerekek új keréktárcsákkal lesznek gazdagabbak, de a főfutóaknák belsejébe is kapunk néhány apróságot. Az orrfutóakna borítólemezének mellső része nagyon szép, de a többi aknaajtó és a féklapok eredeti alkatrészekkel történő házasítása nekem kicsit fura.
Ezt a makettet egyszer már megépítettem,és egy nagyon könnyen építhető készletként maradt meg az emlékezetemben. Természetesen ma már a hibákat javítva, a hiányosságokat pótolva fogom majd megépíteni. És végül ami meglepő, hogy ennek a –szerintem- nem rossz minőségű készletnek a születési ideje: 1976!!!
|
|
A doboz
|
|
|
A doboz hátulja
|
|
|
Keret_1
|
|
|
Keret_2
|
|
|
A kabintető
|
|
|
A matricaív
|
|
|
Part maratás
|
|
|
Szerencsére van segítség...
|
2010.10.30.