Pintér György - Múzeumi krimik Ez a cikk egy múltidéző írásnak indult, amely csak nyomokban tartalmazott volna dobozbontást, és építést. A hangulat bemutatása olyannyira komoly cél volt, hogy már a makett beszerzése előtt sikerült első körben egy 1500 karakteres ráhangolódást írni hozzá. Azonban ahogy egyre mélyebben bonyolódtam bele a makett "lábraállításába", úgy lett a körítés egyre rövidebbre vágva, majd végül teljesen száműzve a cikkből, hogy átadja helyét a "szakmai" tartalomnak. Sztori (visszább vágott verzióban) kérésre utólag mégis beillesztve (Aki kihagyná a sztorit, mert csak a "szakmai" részre kíváncsi, az ugorjon a szöveg 25%-ához.)


Sztori

Kisgyermek koromban a játékaim száma kezdetben a zéróhoz konvergált, így ha volt két léc darab otthon azt rögvest egymásra szögeltem, és úgy szaladgáltam vele mintha repülő lenne a kezemben. Kellet hozzá fantázia. Valamikor talán 7 évesen kaphattam az első makettemet, egy KP MiG-et, amit még édesapám rakott össze nekem. Ez valahova gyorsan elkeveredett, és a feledés homályába is merült.
Évekkel később ráleltem ama első repülő kerekére, amit utólag Mig-21-eshez tartozónak sikerült azonosítanom.

Édesapám, édesanyám gyári munkásként három műszakban építette a szocializmust, míg én lassanként a kisdobosok kék nyakkendőjét, pirosra cseréltem. A környezetemben több gyereknek voltak makettjei, így nem volt kérdés milyen igényekkel tartsam nyomás alatt a szüleimet. A sok kérés csak nagy ritkán eredményezte egy-egy makett megvásárlását, viszont azokat már magam kentem össze Technokollal. Mint abban az időben az ismeretségi köröm, úgy én sem festettem a maketteket, mert egyszerűen nem tartottuk elég fontosnak. Sokszor még a matricát sem éreztük, hogy fel kellene ragasztanunk rájuk. Aztán idővel változott valami. Elkezdtek megnőni az igényeim, és próbáltam a dobozokon látható állapothoz hasonlóra törekedni. Mi állt rendelkezésemre akkoriban? Filctoll, vízfesték, később tempera. Persze mindegyikkel befürödtem, mert a tapogatást egyik sem bírta, és hát azok a makettek még nem annyira a vitrinnek készültek, mint inkább intenzív légiharcra.

Pénz sosem volt, csak a lelkesedés, így olyan vad dolgokat is csináltam, mint egyedi ecsetet a saját hajamból, szívószálból és gyufaszálból. Olyan tévedésekre is ráfutottam, mint hogy jó lesz nekem a makettemre apám nitrózománca a garázsból. Arra persze gyorsam rájöttem, hogy a műanyag nem szereti a "nitrót", és hogy a kísérleti egér a KP Mig-19-esem sem lesz már olyan formájú, mint nitrózománcozás előtt. Ezen korai időszakom végéről fotó is maradt fenn, ami segített is előhívni pár emléket. A kép szuper abból a szempontból, hogy azt az időszakot mutatja, ahol már megjelenik egy-két festett makett, de mellettük még ott vannak a csupaszon maradtak is. A fotó részletei segítenek belőni az időszakot is, mert a falon már a Top Gun kezdeti számaiból kiollózott repülők díszelegnek.

A kép készültének idejében több makettbolt is volt Szegeden, ahol laktam, és emlékszem, hogy felváltva jártunk ezekbe a barátaimmal nézelődni. Persze az esetek döntő többségében nem vásároltunk, csak tervezgettük, hogy ha lenne pénzünk, milyen sorrendben vennénk meg minden, de tényleg minden makettet. Az egyik makettbolt az akkori Lenin körút egyik háztömbjének belső udvarán volt. Ott vettem az első elvileg makettezésre gyártott festékeimet. A Makettinfo közössége a fórumon indított azonosítási felvetésemre, aktívan reagált, és Wallkyd alapanyagból előállított makettfestékként azonosította. Keskeny átmérőjéhez képest magas hengeres víztiszta apró üvegcsék voltak, amelyek felülről parafa dugóval voltak lezárva. A dugók teteje az üvegcse belső tartalmából lehetett megfestve, és felirat semmilyen formában nem volt rajtuk megtalálható. A kis támaszkodó alapterület, valamint a magas súlypont miatt könnyen borult ki a festék, az íróasztalomon hagyva kezdeti próbálkozásaim mementóját. Talán Model Master vagy Testors festékeket lehetett még ugyanott kapni, de azok nekem a megfizethetetlen kategóriába estek, így maradtak számomra a márkajelzés nélküli festékek. Ezekből sem sikerült sokat magamévá tenni, így azzal az egy-két színnel készült az összes birtokomba került repülő. Tisztán emlékszem, hogy a kiülepedett festékek felkeverésének nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, így volt olyan színem, ami kissé áttetsző fényes volt, míg más színek teljesen mattak voltak kifestve ugyanazon a repülőn.

Zsebpénzem külön nem volt. Ritka esetekben, például osztálykirándulások alkalmával kaptam költőpénzt, és akkor tudtam visszafogott költekezéssel kisebb összegeket megtakarítani. Furán hangzik, de alig vártam, hogy vége legyen a kirándulásnak, mert engem addigra már nagyon vártak a repcsik a boltban. A kedvenc helyem valójában nem is valamelyik makettbolt volt, hanem a szegedi Skála áruház. Edzésről hazafelé ennél az áruháznál tudtam egyik buszról a másikra átszállni, és a várakozás idejét kihasználva ellenőrizni az áruház aktuális készletét. Amit mindig kerestem, az egy Mig-21-es volt, de vagy nem volt a polcon, vagy nekem nem volt pénzem. Nem is tudom melyik volt ritkább a másiknál. A probléma az volt, ha ritkán előállt egy kisebb összeg, akkor azt az aktuális elérhető bármilyen KP makettre felhasználtam, annak ellenére hogy a Mig-21-es lett volna az igazán kívánatos nekem. Az egyik barátomnak volt ilyen repülője, és ha nála jártam, mindig levetettem vele a polcáról, hogy kicsit részese lehessek az élménynek. Nagyon szerettem az alakját, de sajátot mégsem sikerült szereznem nagyon sokáig.

Az igazi áttörés akkor jött el, amikor középiskolás lettem. Klasszikus zsebpénzre továbbra sem futotta a szűkös családi költségvetésből, de az étkezésem finanszírozására már kaptam pénzt, és azzal, valamint megfelelő gazdálkodással már tudtam tervezni. Ez azt jelentette, hogy öt éven keresztül üres kiflit reggeliztem, felvágott, vagy kakaó nélkül. Higgyétek el, nekem így is megérte! Komplett tervek készültek itthon teljes magyar Mig sorra, az ezekhez elérhető anyagok rendszereztem, táblázatba szedtem, hivatkozásokkal láttam el. Ezen éveket meglehetősen aktívan töltöttem el, és hozzávetőlegesen 60 makettet raktam össze egyre nagyobb odafigyeléssel. A saját elvárásaimnak megfelelően jutottam el az Enamel-ektől az eszetlen mennyiségű tömítéseken át, a végtelen csiszolásokig, a saját formák faragásáig. Lett közben VEB Plasticart Mig-21 (1:100), Matchbox Mig-21Bis (1:72), Fujimi Mig-21PF (1:72), és Revell Mig-21PF-em (1:144) is. Egy dolog nem változott az életemben: az a fránya KP Mig-21MF nem akadt sehogy a kezem ügyébe.

Mikor nekilendültem a nagybetűs életnek, más fontosabbnak tűnő dolgok kerültek előtérbe, így nem jutott időm a makettezésre, sőt igazából a gondolata is messzire keveredett tőlem. Közel egy évtized kihagyás után lassan újra elkezdett a makettezés foglalkoztatni, és ott próbáltam folytatni a KP Mig-21-essel való beteljesületlen plátói kapcsolatomat, ahol régen abbahagytam.

Jött is pár szuper dolog, mint amilyen az Aeros Mig-21MF (1:72 KP klón), vagy a Zvezda Mig-21Bis (1:72), de végül mégiscsak horogra akadt az a bizonyos KP is. A Fujimi, de főleg a Zvezda mellett azonban a KP már nem volt ugyanaz a kívánatos dolog, mint egykoron, ezért hosszabb vívódás után eladtam. Az Aeros hosszas munkálataiból egyébként is már eléggé megismertem a KP formát, és hibáit ahhoz, hogy a polcra már nem akartam kitenni. Az Aeros fenekébe is filctoll lett ragasztva, hogy afféle Top Gun filmes "szemléltető eszköz" váljon belőle. Azóta száműztem nem csak a Fujimit, de a korábban még ígéretesnek gondolt Zvezdát is, mert lassanként megérkeztek a Modelsvit, és az Eduard immár közel minden igényt kielégítő 21-esei a szekrényembe. És ezek meg lettek nálam építve? Hát nem.


Doboznyitás

A külsőt imádom: apró szerethető dobozka, mely ráadásul felfelé nyílik. Hasznos ha az ember kényelmesen tudja visszarakni és tárolni az elemeket. A doboz oldalán látható egy 2101 oldalszámmal ellátott cseh terepszínű gép, amihez nem találunk majd az összeállítási útmutatóban kamuflázs térképet. Ha ezt a magyar jelölésű géppel tették volna, én ennyi év után utólag is reklamálnék. A doboz alján rengeteg szám található bélyegzővel felvíve, amik közt akár a gyártás dátuma is ott lehet. Hozzászólásban várom a megfejtéseket!


Matrica

Sok régi KP matrica sárgul be, azonban az enyém szerencsére nem rendelkezett ezzel a hibával. Helyette a piros és a zöld színek szenvedtek itt-ott egy kis festék hiánytól. A csillagunk közepe nagyon világos zöldre sikeredett. A katapult ülésbe matricából kapjuk a bekötő hevedereket, melyek finom részletekkel bírnak. Ennek szöges ellentéte a műszerfal matrica, és az oldalfalak matricái, amelyek vonalai annyira vastagok, hogy teljesen, vagy részlegesen összefolynak, ezzel felismerhetetlenné téve a megjeleníteni kívánt mintát. A készlet egyik elvitathatatlan erénye a magyar felségjelzés mellett, hogy teljes számsorokat adott, megnyitva a lehetőséget az egyedi változatos számú gépek elkészítésének. A fehér keret külön elemként van nyomva a pirostól, így a szín elcsúszás sem jelenik meg.


Kísérő dokumentum

A festési útmutatón a 4608 számú ezüstre festett magyar gép van megjelenítve. Ez már a nagyjavítás utáni kerek oldalszámos verziót mutatja. Nagy kérdés, hogy az alsó vezérsík eleje tényleg szürkésfekete (mint ahogy jelöli), vagy zöld? Archív fotót csak a szögletes oldalszámú, valamint a homok -barna időszakából találtam az adott hadrendi számú géphez, köztest állapotról nem.
Az én készletemben lévő dokumentáció különbözik például a Scalemates.com-ról letölthető leírásoktól, mert az enyémen a fegyverzet kombinációk között fel van tüntetve a 4 légiharcrakétás lehetőség, míg abból az útmutatóból úgy tűnik ez hiányzik. Ettől még sajnos nem lesz a dobozban 4 rakéta, 4 sínnel, hogy ebben a konfigurációban fegyverezhessem fel.
Az összeállítási útmutató mindössze két fő lépést taglal, ami a "mindjárt kész" érzést sugallja. Az összeállítási rajzon szerepelnek az IFF antennák, de alkatrész számozás nélkül. Mivel az öntőkeretek ábráján sem számozták ezeket, következesek ugyan, de így forma alapján kell felismerni azokat. Részben az útmutatónak, részben a makettnek rónám fel, hogy annyira nem egyértelmű mi a konkrét helyes pozíciója a mach kúp rögzítésének. Orrsúly szükségességéről nem szól az útmutató, de például a KP Mig-19-cel jártam már meg úgy, hogy szintén nem volt súly jelölés, a makett pedig annak rendje, és módja szerint seggre is ült. A papiros gondosan emeli ki melyik apró alkatrészt hova kell majd rögzíteni, de a makett felületén ezen pontok azonosítása a sok pozitív panelvonal között már nagyobb figyelmet igényel majd.

Volt idő amikor a dobozon lévő képek alapján kevertem a színeket, és akkoriban még meg sem fordult a fejemben, hogy a nyomdatechnika eredményében jelentős szórás is lehet.


Átlátszó részek

Az egyik látványos gondja a készletnek, hogy a front szélvédő eleje nem éles, hanem egy csúnya lépcső éktelenkedik ott. Az én kabintetőm eleme gyártáskor erősen sérült. Első ránézésre karcnak tűnt csak, de mivel kívül belül tökéletesen együtt futott a sérülés vonala, ezért arra jutottam, hogy törés lehet. Feltehetőleg még melegen kapta a terhelést, mert a vonal mentén egyben marad a két fél, mintha "összeforrt" volna. Amikor KP makettre gondolok, mindig beugrik a jellegzetes kétrészes KP átlátszó állvány. Ebben a készletben ilyen állvány valószínűleg tudatosan nem került elhelyezésre, mert a törzsfelek alján hiányzik az a rövidke vékonyított héj szakasz, aminek kivágásába akaszthatnánk az állványt. (A főfutószárak aknaburkolatai viszont síkra vannak öntve, amiből arra következtetek, hogy a tervezés egy korai szakaszában még szempont volt a behúzott futós lehetőség az állványos megjelenítéshez.)


Formák, méretek az én szememben

Én az Eduard jóval későbbi remekbe szabott makettjéhez tudtam hasonlítani a KP formát, ez alapján a makett alakja, és méretei általában megfelelőek. Az Eduard főbb elemei túl sok elemre vannak bontva, így a közvetlen összehasonlítás kissé körülményes. Nagyobb eltérést a törzs orrszekciójában érzékeltem, mert míg a KP orra szinte egyenesen bővül, addig az Eduard-nak megjelenik egy kisebb ív az orr sziluettjének elejében. Az eltérés kicsi, és csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a törzsfeleket egymáshoz fogom. A KP mach-kúp ránézésre kevésbé bővül. Az Eduard kúphoz képest kicsi az eltérés, mégis jóval keskenyebbnek hat a KP. A szárny profil magassága a KP esetében jól láthatóan alacsonyabb. A KP vízszintes stabilizátor húrhossza általában rövidebb, ezáltal kissé kecsesebb megjelenésű mint az Eduard -é. A különbség ebben az esetben is minimális. Ahol látványosabb különbségeket látok azok az apróbb alkatrészek, mert a KP kisebb elemei messze nem olyan keskenyek és részletesek. A KP hajtómű burkolatára szánt légbeömlőit kifejezetten bumfordinak találom, nagyon magasra állnak ki a burkolat síkjából.

A panelvonalak pozitív kialakításúak ugyan, de legalább nagyon vékonyak, és többnyire jó helyen vannak.

Külső részletek tekintetében nagyon jól áll a makett, még a szem előtt nem lévő alsó részek sem lettek elhanyagolva ebből a szempontból.

A keréktárcsa mintázatát viszont benézték, mert a makett kiemelkedő részei épphogy mélységükben jelentkeznek a valódi repülők keréktárcsáin.

A teljes készletre jellemző, hogy a kilökő tüskék nyomai többnyire nem jelentkeznek látható helyen.

A törzsfelek kifejezetten a külsőségre gyúrnak, belső oldalukon nemhogy részletek, de sokszor a fontos részek, mint például a kabinhátfal, vagy műszerfal pozícionálását segítő elemek sem jelennek meg.

Az alkatrészeket nézegetve sorja akad, de számomra nem vészes mennyiségben. Az igazi gondja a készletnek, hogy az öntőformák egyik fele a másikhoz kissé el van csúszva, amit a fröccsöntött alkatrészek mindegyike hűen tükröz sajnos. Például az eredetileg kör keresztmetszetűnek megálmodott rakéta esetében ez a formák közti elcsúszás "sorjázás" után közel ovális keresztmetszetet fog eredményezni. A 490 literes póttankok a sorjázástól függetlenül is az ovális és az ellipszis formák közé besorolható keresztmetszetet mutatnak.
Zavarja a szemem az orrfutó szár határozott éleinek a hiánya. Az orrkerék átmérője kissé nagyobb a kelleténél, azonban túlzott ballonossága miatt sokkalta nagyobbnak hat.
A kihűlés miatti nagyobb anyag beszívódások az oldalkormány hátsó részén jobb oldalt, illetve a kerékaknák vonalában a szárny felső részén találhatóak. A hajtóműkiömlő amellett hogy nagyon vastag, furcsa megfolyásos felülettel bír.

Az orrkúp sajnos nem eléggé hegyes, felteszem az fröccsöntési technológia korlátai miatt. Ugyanez a hiba sújtja a rakétablokkok elejét is. A póttankok csúcsának sziluettjében is van valami szükségtelen "lépcső".
A főfutók szárai is mindössze állandó keresztmetszetű "hengerek", bár azok elhelyezésük miatt kevésbé lesznek majd szem előtt.

Kisebb alkatrészek mint amilyen a segéd pitot-cső sincsenek mellőzve (ami örvendetes főleg annak fényében hogy van olyan jelenlegi cseh gyártó, aki a sokkal újabb kiadású 23-asához nem gondolt ilyen fontos alkatrészt mellékelni). Mindenképp pozitívan értékelem, hogy vannak rádió magasságmérő, és vannak IFF antennák is (még ha azok nem is túl kecsesek).

A KM-1-es katapultülés fenéklapja nagyon mélyre került, nem találtam olyan 72-es figurát bele, aminek ne lett volna óriási ez a katapultülés. Tetszik viszont, hogy adtak az ülés kárpitozásának mintát.

A kabin még nem a nyitott fülkés szellemben lett megalkotva, így csak a hangsúlyos részek lettek biztosítva: mint a pedálok, a botkormány, a katapultülés és az oldalkonzolok. Az első igazi hiányérzet bennem itt merült fel, mert a gyermeki énem ide bizony pilótáért kiáltana. A Mig-19-hez is tudtak adni "űrgolyhós" figurát, itt is megtehették volna. A fülke belseje a tető tisztasága, és torzítása miatt egyébként sem látszana igazán, viszont egy lentről kiemelkedő pilóta sokat hozzá tudott volna tenni ehhez a homályos összképhez.

Az R-3S rakéták esetében megfelelőnek találtam a test teljes hosszát, de mind a stabilizátorok, mind a kormányfelületek előrébb vannak úgy egy milliméterrel. Az APU-13 sínek "letöréseink" arányaiban sajnos sikerült túlzásokba esni, így az oldalról túlságosan hegyes megjelenésű lett.


Építés

Az eredeti elképzelés az volt az építés megkezdése előtt, hogy nem cserélek ki rajta semmit, nem javítok fel rajta semmit, amennyire lehetséges nem javítom ki a hibákat, hogy minél inkább tartsam az eredetiséget.

A kabinteknő az oldalfalak alján lévő belső párkányokra kellett volna hogy üljön, de nálam picit magasabban találtam meg a kényelmes helyzetét. A teknő hosszanti irányon való elhelyezkedését más viszonyítási pont híján a hátfal határozza meg. A hátfal jobb oldalából kicsit faragtam, (hogy ne akadjon a törzs felsőbb részének szűkülő részébe), ezáltal magasabbra tudjam emelni. A nálam magasabbra ragasztott teknő padlója miatt magasabbra került a katapultülés teteje. (A katapultülés - mint az alkatrész mustránál is már említettem -, túlontúl magas.) Hogy ne üljön fel az ülés tetejére a kabintető, a fejtámla éléből loptam (reszeltem le kicsit).

Egy KP Mig-19 készletéből származó pilótát ültettem be, amelyhez igazítottam kicsit a katapultülés oldaltámaszain, illetve a figura feneke alá magasítást ragasztottam, hogy kilásson a fülkéből. A pilóta összezárt lábait szétnyitottam, illetve a térd vonalában megemeltem őket, de sajnos műszerfal alja így sem fért el a lábak közt. A műszerfal alját ezen okból levágtam.

A műszerfal pozíciója a kabinteknő elejéhez kell kerüljön, ami azt jelenti, hogy a műszerfal előtt (menetirányban) felülről nyitott lesz a kabin. Ezt a nyílást később sztirol lappal fedtem be.

A hajtómű lezáró eleme szerintem kisebb mint kellene, de legalább nem akadályozza a törzsfelek egymáshoz illesztését.

Az orrkúp szárazon tökéletesen illik a neki kialakított vályúba, és elég jól irányban meg is tartja. Én be is ragasztottam, de így a közepe egy kissé jobbra került a tengelyvonalhoz képest.

Az összeállítási útmutatónál már említettem, hogy nincs feltüntetve az, hogy tegyünk-e az orrba súlyt, ezért ezen okból még ragasztás előtt végeztem egy próbát. A főbb súlyt képző elemeket, mint amilyen a szárnyak, és stabilizátorok maszkoló szalaggal ragasztottam ideiglenesen a helyükre, majd a főfutószárak bekötési pontjainál alátámasztottam a madarat, hogy megnézzem merre bukik a repülőgép, orr vagy far irányába. A kép is mutatja, hogy ez a Mig-21 alapból orrnehéz gép, a súlyjelölés elmaradása ezúttal nem az alaposság hiányából fakadt (mint a például a KP Mig-19-nél).

A törzsfelek összeragasztását a jobban szem előtt lévő felső részen kezdtem, ott igyekeztem tökéletesen egymáshoz igazítani az oldalakat. Az alsó részen hol az egyik oldal, hol a másik törzsfél nyúlt túl a másikon hullámozva váltakozva. Szakaszokban ragasztottam, erős csipesszel feszítve ellen a túlnyúló szakaszoknak, így sokkalta kevesebb anyagot kellett lefaragnom a törzsfelek egyezéséhez.

A függőleges vezérsík teteje el volt hajolva. Egyrészt a vezérsík teteje balra (menetirányban értendő) ki volt hajolva, másrészt a vezérsík tetejének hátsó része balra befelé csavarodott. (Ez a deformáció a kihűlés miatt keletkező típushibának tűnik, ezért ezt a hibát már a második, még nem javított KP Mig-21 példányomon fényképezve utólag tudom megmutatni.) Forró vízbe toltam a vezérsíkot, és több lépésben melegen hajlítgattam vissza.

Miután minden irányban sikerült a helyes állását konfigurálni a függőleges vezérsíknak, ehhez viszonyítva ragasztottam be a vízszintes stabilizátorokat. Ez utóbbi elemekhez pedig a szárnyak 3°-os lógását lőttem be szemre.

A fülketető adta a legtöbb munkát, mert az semmilyen módon nem illett a törzsön elvileg neki kialakított helyre. A kabin hátfalának dőlésszöge sem egyezett a fülketető hátuljának dőlésszögével, ezért a tető hátsó részének aljából csiszoltam el anyagot, majd hátrább csúsztattam a tetőt, hogy jobban üljön a helyére. Ezután már csak azt kellett eldöntenem, hogy hogyan szüntessem meg a billegést, hézagoljak vagy faragjak.

A műszerfal előtt éktelenkedő nyílást sztirol lapból fedtem be.

A baloldali törzsfél anyagvastagsága sokkal keskenyebb a másik oldalénál, olyannyira, hogy a kabinperem (főképp hátsó traktusának) magasságából is hiányzik, ennek egyik hozadéka, hogy a kabintető nem fedi le teljesen a kabin felső nyílását. Ezt a hiányt a belső fal megvastagításával, sztirol lap felragasztásával orvosoltam.

A fülketető alatt végül sztirol csíkok felragasztásával szüntettem meg a hézagokat.

Szintén sztirol lapból építettem fel a front szélvédő előtt hiányzó "rámpát".

A függőleges vezérsík alatti gerinc meghosszabbítása magasabban futott, mint maga a gerinc. Kitartó, de körültekintő kapirgálással közel egy szintbe hoztam az eltérő méreteket.

A szárnytöveknél az illeszkedés sok helyen jelentős hézagot hagyott, ezekbe nagyon vékony húzott szálból helyeztem kitöltő anyagot. A szálakat időnkét folyékony ragasztóval áthúztam, majd kis idő elteltével mikor kellően felitta a ragasztót, a már fellágyult műanyag szálakat fényes sík fémszerszámmal a hézagokba préseltem.

Az orrgyűrű minden irányban nagyobb a törzs elejénél, így kisebbre csiszoltam.

Az orr felső és alsó részén a radar hűtését szolgáló túlzó kiemelkedéseket, több nekifutással egyre laposabbra csiszoltam vissza.

Az Eduard készletéből tanulva megvilágosodtam, hogy a külső fegyvertartóknak rövidebbek kell hogy legyenek. Ez a hossz vonatkozik mind a nedves, mind a száraz külső tartókra. A KP a külső rövidebb típusú tartókból is csak a nedves verziót adja. A másik készletből átemelni kívánt száraz típust annak hosszabb mérete okán nem tudtam végül használni, így hagytam az eredeti rövid, de nedves tartót külsőnek.

Jó hogy van illesztő furat a szárnyon, és a illesztőcsap a tartón, de elvárnám, hogy jó helyre pozícionálja vele az elhelyezendő alkatrészeket a gyártó. A belső tartók hátrább, a külső függesztők előrébb helyezkednek el a kelleténél. A lyukakat feltöltöttem, a csapokat levágtam, a belső tartókat (hosszirányon) szemre ragasztottam fel a szárnyra.

A kép még beszédes abból a szempontból, hogy mennyire nem szögletes keresztmetszetű tartókat mutat meg a maszkolószalag átfogása.

Forró vizes lágyítást kaptak a légiharcrakéták, amelyek görbeségén korrigáltam valamelyest a hajlítgatás módszerével.
Igazán sok időt töltöttem a kabintető törzshöz igazításával, melynek során felfigyeltem rá, hogy a második készletből áthozott tetőmön is van egy hosszanti repedés szerűség. Az érdekessége a dolognak, hogy pontosan ugyanott húzódik a hiba, mint az eredeti tető darabomon, csak messze nem olyan látványos.

KP-hoz való maszkot majdnem sikerült vennem a Makettinfo Cserebere rovatából, de a hirdető valamilyen okból nem válaszolt, így az otthon rendelkezésre álló Zvezdához igazított maszkkal kellett nekiindulnom. Az előtető három ablakára lévő alakzatot használtam csak fel az Eduard lapjáról. A frontszélvédőre való keskeny maszkot kettévágtam, egymástól távolabbra ragasztottam, hogy a KP tető méreteihez igazodjak, majd a köztes részt is saját szalaggal ragasztottam le.

A tető hátsó részét teljes egészében saját szalagokkal takartam ki.

A leszálló fényszórók sorjái a számomra megfoghatatlan kategóriába estek. A sorja nem egy vékony valami volt az elem egyik végénél, hanem a teljes hosszon bővülő anyaghalmazként jelentkezett. Miután a legkisebb látható kör keresztmetszetre faragtam vissza a lámpát, csalódottan konstatáltam, hogy még így is túl nagy lesz ahhoz, hogy a szárnyba neki kialakított helyre betegyem.

A kabintető gerinchez való viszonya is mostoha volt. Ha kicsit mélyebbre csiszoltam volna az alsó részét, akkor a két elem teteje nagyjából egy szintbe került volna ugyan, de széltében továbbra is megmaradt volna a jelentős különbség.

A maszkolt kabintetőt félfényes fehér Gunze festékkel pár rétegben megködöltem.

A fülketető helyét univerzális (fa) ragasztóval vastagon kentem meg, és abba nyomtam bele erősen a tetőt. Az elnagyolt tetőillesztésből visszamaradt apróbb hézagokat, egyenetlenségeket a ragasztó töltötte ki. Az itt-ott kinyomódott ragasztót kötés után körben pengével levágtam.

A ragasztó kitüremkedése sem volt egyenletes, így Mr. Dissolved Putty-val folyattam be körbe a hibákat. Kötés után ezt finoman lekapargattam, lecsiszoltam.

A tömítő anyag matt sárgás fehér volt, és az nagyon elütött a műanyag fényes fehér felületétől. Bármilyen festés ellenkezett a projekt alapvető elveivel, de már a tervezgetési fázis kabintetős szárazpróbáinál előrevetült, hogy itt bizony a tömítőanyag alkalmazása a részleges festést indokolttá fogja tenni. Ezt választ ad arra a mozzanatra, miért kellett már a felragasztás, és a tömítés előtt ellátni a tetőt fehér színnel, hisz nem akartam sárgás színeket látni a tető kereteinek belső részein.

Hogy az enyhén sárgás tömítőanyag kívülről se látszódjon, ezért panelosztás mentén körülmaszkoltam a kabintetőt, és immár fényes fehér színnel fújtam át újra a tetőt.

Felragasztottam a törzs alatti (és korábban a szárny belső fegyverzet-) felfüggesztőit. A fegyvertartók és a szárny kapcsolódó felülete más ívet követett. (Kíváncsiságból megnéztem, hogy ha előrébb vagy hátrább tolom a tartót a szárnyon, lesz-e olyan hely amikor szépen passzol a két elem egymással. Nem találtam ilyen helyet. Egyébként sem ilyen szempont alapján határoztam meg a tartó hosszirányú pozícióját, hanem az eredeti 21-esek képei alapján.) A tartó alatti hézagokat vékony húzott sztirolszálakkal ragasztottam tele, ugyanazzal a metódussal ahogy a szárnytöveknél is eljártam.

A törzs alatti felfüggesztő mellett lennie kellene egy hosszan elnyúló dudornak. Ezt az elemet nem tartalmazza a készlet, így azt a saját öntőkeretének anyagából faragtam ki.

A külső pilonokat már a belsőkhöz igazítottam. Hogy ne egyszerre három irányba kelljen állítanom rajta, egy távtartó sablont gyártottam a művelethez. Ezen segédlettel a már fenn lévő belső pilonnal való állandó távolságot (ezzel a párhuzamosságot biztosítottam), így már csak arra kellett figyelnem, hogy hosszirányban a megfelelő helyre kerüljön a tartó. Miután megfogta a helyén, már csak a szárny aljához viszonyítva közel merőlegesre kellett beállítani a pilont.

A törzsféklap hosszanti vonulatát sem tartalmazta a készlet, így azt is magamnak kellett legyártanom.

A külső pilon még a belsőkhöz képest is nagyobb hézaggal kapcsolódott a szárny alsó felületéhez. A tartók gyakorlatilag csak az elején és végén ér a szárnyhoz, mintha csak egy vastagabb, nagyobb ívű szárnyhoz készültek volna. A már-már szokásommá váló húzott sztirol szálas megoldással tüntettem el a hézagokat itt is.

A leszálló fényszórók nyílásait faragasztóval töltöttem fel, így helyettesítve a készlet túl nagy saját fényszóró elemeit. Ekkor figyeltem csak fel arra, hogy a két nyílás, és az azokat kísérő panelosztások nincsenek is egy vonalban egymással.

Azt hiszem az alkohol tartályt rejtő kiemelkedő burkolat az amit alacsonyabbra csiszoltam, a mögötte hiányzó gödröt pedig kivéstem. Úgy emlékszem ekkor csiszoltam véglegesre az orrfutó előtti kiemelkedést is.

A pitot-cső tartó elemet alacsonyabbra és rövidebbre vágtam. A pitot csőből egyedi gyártottam, különböző átmérőjű húzott szálakból csiszolva, ragasztva, formára görbítve. A gömbölyű elejű rövid orrkúp végére sztirol lapokat ragasztva a hosszbéli hiányt pótoltam, majd hegyesre csiszoltam.

A gyári hajtómű segédlégbeömlők finoman szólva túlméretesek. Az Eduard azonos elemeit vettem mintának a saját új légbeömlőim legyártásához.

Az APU-13 sínek túlságosan hegyesek voltak, így több lépésben sztirol anyagokból felpótlásra, majd formára visszacsiszolásra kerültek. A sínek végein (bár szükség lett volna rá), nem történt változtatás a részemről.

Az IFF antennákat vékonyabbal helyettesítettem, a későbbiekben a szükségesnél kisebbre sikerült visszavágnom.

A pompázsgátló ajtók alatti terelőlapokból keskenyebb verziókat készítettem, és ragasztottam fel.

Nyomásérzékelőt készítettem az orrfutóakna mellé.

A gyári segéd pitot formája sem nyerte el a tetszésemet, ezért ez helyett is gyártottam egy finomabb, az eredetihez jobban hasonlító darabot.

A GS-23 ágyú "fülei" nem álltak elég nagy terpeszben, ezért szélesebbre állítottam őket. (A dobozbontás szakaszban illett volna felhívnom erre a figyelmet, de oda még nem készült róla fotó.)

Orrfutó burkolat elülső részét ívesre csiszoltam, és a belső részét meghajlítottam.

A főfutószár oldalán lévő fül felesleges. A támasztó munkahenger kapcsolódását erre a fülre engedi értelmezni az útmutató. Ha ide ragasztottam, akkor a támasztó munkahenger szárnyhoz kapcsolódási pontja is rossz helyre került. A fület levágtam, a munkahengert a főfutószár elejére ragasztottam, és így már kb jó helyre került minden.

A főfutószár villája nincs a készletben. Magam gyártottam valami hasonlót.

A főfutószár burkolata a csukott állapotban fedi le az aknáját. Nekem a nyitott állapothoz vágnom kellett belőle, így lehetett jó helyre rögzíteni hosszú. (A képen kissé rövidebb lett a vágás, a helyes méret a szaggatott zöld vonal jelöli.)


Végszó

A makett megvásárlásával naívan az volt a tervem, hogy majd kapok egy könnyed építési élményt, ami visszarepít kicsit a gyermekkoromba. A fő irány szerint a legkevesebb változtatást akartam eszközölni, hogy a lehető legeredetibb megjelenést mutassa a repülőm. Ahogy idővel egyre jobban haladtam előre az építésben, úgy éreztem, hogy most csak ezt, most azt javítom csak ki rajta, így az eredetiség célját végül nem sikerült teljesítenem. A sok alkatrész utángyártás, és korrekció bőven megnövelte a belefektetett munkaórák számát, így az egy délutános célkitűzés is hiú ábránd maradt csupán. Festeni, matricázni egyáltalán nem állt szándékomban, mindössze a szeretett formát akartam magam előtt látni. A kész makett nem olyan lett mint amit fiatalon készítettem volna, inkább olyasmi, mint amilyennek látni szerettem volna. A gyermeki önfeledt ragasztózás is elmaradt, mert nem tudtam elengedni a nagyobb hibák kijavítását. Ha ezen felsorolás alapján összegzünk, akkor az eredeti koncepcióból semmit nem sikerült megvalósítanom.
Viszont, ha másképp közelítünk a történethez, akkor egy makett azért végül összeállt, és valami írás is kerekedett belőle a makettező közösség szórakoztatására.

A jó hangulatot biztosította: házipálinka aszaltszilva ágyon.

01.kép

02.kép

03.kép

04.kép

05.kép

06.kép

07.kép

08.kép

09.kép

10.kép

11.kép

12.kép

13.kép

14.kép

15.kép

16.kép

17.kép

18.kép

19.kép

20.kép

21.kép

22.kép

23.kép

24.kép

25.kép

26.kép

27.kép

28.kép

29.kép

30.kép

31.kép

32.kép

33.kép

34.kép

35.kép

36.kép

37.kép

38.kép

39.kép

40.kép

41.kép

42.kép

43.kép

44.kép

45.kép

46.kép

47.kép

48.kép

49.kép

50.kép

51.kép

2022.06.26.
Utolsó módosítás: 2022.07.02.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció