A cseh cég 2023-ban dobta piacra "dual combo" készletét, amelyhez sok izgalmas festést, illetve jelentős mennyiségű maratott alkatrészt is mellékelt. Nosza, a kiváló Mig készleteken felbuzdulva be is ruháztam egy ilyen dobozra, majd a lehetőségek tárházától elámulva gyorsan vettem még hozzá két "overtrees" készletet is. Ne vesszen kárba az a sok matrica és maratás. A doboz áttanulmányozása ígéretesnek láttatja a jövőt. Szépen vésett, egyenszürke alkatrészek. Rengeteg a variációs lehetőség, attól függően, melyik festési variációt építjük. A segédletet ezért nagyon alaposan át kell tanulmányozni, mert el lehet veszni, hogy mikor milyen alkatrészt kell beépíteni a változatnak megfelelően. A matricák szép nyomtatásúak, a kabinbelsőt a maratás mellett ebben a formában is megkapjuk. A tajvani matrica esetében a farokra kerülő egyik oldal javítása is a dobozban van, mivel elsőre kimaradt a fehér alapszín. Kapunk még rengeteg stencil feliratot is, élvezet lesz felnyalni az aprócska gépre. Az átlátszó alkatrészek tiszták, bár az alakjuk még mindig nem az igazi. Viszont kapunk hozzá maszkoló sablont is. Lássuk tehát a medvét, akarom mondani az albatroszt… Belekezdve az építésbe már árnyaltabb a kép. Sok helyen találni sorját, illetve illeszkedési pontatlanságból is van szép számmal. Az első ilyen például az első kabin műszerfal burkolata. A kabinbelső összeállítása után belepróbálva a törzsbe szerintem túl nagy rés tátong a szélvédő alatt. De aztán lehet, hogy így lesz jó, egyelőre hagytam, ahogy van. A kabintetők közötti fix részt pedig el kell távolítani és az átlátszó alkatrészként adottal pótolni. Persze nyitott kabintetőnél, zárt allapot esetében marad a törzsre öntött változat. Magyar gépet építve – a Cápalit, mi mást??! – a kabinbelsőt türkizzöld színűre festettem, majd felragasztottam a hozzátartozó maratott oldalpaneleket, műszerfalakat. Érdekes, hogy a hátsó kabin hátfalát szürkének írják, én nem láttam ilyennek a fotókon. A katapultüléseket viszont annál inkább szürkének láttam a jelzett türkizzöld helyett. De ha már itt tartunk: a katapultülések csak a kereten mutatnak jól. Összeállítva maximum közepesnek mondanám őket, a hozzájuk adott maratással sem közelítik meg az eredetit. Még szerencse (jahh…), hogy az Eduard 3D nyomtatott készletet is készített, így abból be is szereztem 4 komplett készletet, mivel még három festési változatot tervezek. Szintén van javítanivaló a levegőbeömlők illesztésén is, hogy ne legyen lépcsős a burkolat. További tömítések szükségesek a hajtóműkiömlőnél, illetve a törzs hosszában a felek illesztésénél is. Ezek természetesen magukkal hozzák az eltűnt panelvonalak újra karcolását is. Hála istennek a törzsön körbe futó vonalak találkoznak egymással, így csak egy kicsit át kell őket húzni Pilka fűrésszel. Az orr alsó részén azonban egy-két nagyobb szerelőpanelt is meg kell erősíteni sablon segítségével. A legnagyobb probléma a szárny és a törzs találkozásánál adódik, itt eléggé lépcsős az illesztés. A tömítés/csiszolás pedig nehéz, mert szűk helyen kell dolgozni. Első körben vékony epoxy gyurma kukacokat simítottam el vizes fogpiszkálóval a résekben, majd ezt ecseteltem át sűrű surfacerrel. A csiszolást szintén fogpiszkálóra tekert csiszolópapírral oldottam meg, amennyire tudtam. A szárnyvégeken lévő reflektorok fészkéhez szintén kis gyurmát alkalmaztam, majd krómszínűre festettem. A szárnyak alá feltettem a 4 tartógerendát, bár függesztményt valószínűleg nem fogok rájuk tenni. Valahogy nem áll jól ennek a kecses gépnek. Innentől már csak az adott gépre való maratott antennák és egyéb apróságok és maszkolások felhelyezése volt hátra, hogy nekikezdhessünk a festésnek. A kabin kitakarását az egyrészes kabintetővel oldottam meg, amit faragasztóval tettem a helyére, miután elkészültem a kabinnal. A 3D katapultülések nagyon szépek és a hozzájuk adott kiegészítő maratásokkal nagyon jól mutatnak a helyükön. A levegő beömlőkbe, hajtómű kiömlőbe szivacsot tettem. Futóaknákat nem kell nagyon maszkolni, ezek ugyanis a parkoló gépeken is csukott állapotban vannak (kivéve a főfutószárakat takaró lemezeket. A festést a "szörfészerezéssel" kezdtem, vagyis 1000-res Surfacer-rel fújtam le a felületeket. Volt néhány javítanivaló, amik többségét sikerült teljesen kijavítani, néhány helyen azonban kompromisszumot kötöttem magammal. Majd a következőnél más módszerrel próbálkozom… Végül az egész gépet még egyszer átfújtam alapozóval és finoman políroztam. A folytatásban az alsó felület színét vittem fel. Az orron lévő cápafej festéshez ezután felfújtam a fehér színt is. Itt viszont elszállt az "ihlet" és jó időre félretettem a projektet, valahogy túlságosan nyűgösnek éreztem az egészet. Ilyenkor sosem szokott jó dolog kisülni belőle, ha erőltetem a haladást. Így értem el 2026 első vasárnapjához, amikor is úgy gondoltam, hogy illendő lenne befejezni végre a madarat. Elővettem tehát a vitrinből, hogy folytassam a megkezdett építést. Szemügyre vettem az eddig elvégzett dolgokat, majd Blu-Tack kukacokkal elkezdtem maszkolni az orron a szürkéskék felső szín határát. A színt szemre állítottam elő, aztán lefújtam a körbemaszkolt részt. A gyurma csíkok eltávolítása után először elégedett voltam, de aztán rájöttem, hogy lejjebb került a fehér és a szürkéskék színek találkozási vonala, mint kellett volna. Első körben megpróbáltam újra maszkolni és fehérrel visszafújni a feleslegesen átfestett területet. Nem jött be, nem lett szép. Maradt tehát a visszamosás, néhol egészen a makett műanyagjáig… Újabb csiszolás, alapozás surfacerrel, aztán megint nekiveselkedtem a dolognak, most már figyelmesebben. Harmadjára már jobb lett, csak éppen hullámos volt a két szín határvonala. Na itt kezdtem el újra érezni, hogy miért is tettem le ezt a projektet jó egy évre. De úgy voltam vele, hogy most már juszt sem adom fel: elővettem a legvékonyabb maszkolószalagot és kiigazítottam a határvonalat egyen(let)esre. Ezután mintát vettem a matricákról, amik az eredeti festés és a cápaorr határvonalára kerülnek és lemaszkoltam a teljes orr-részt. Az alap sárgásbarna színt Gunze H71 és H76 színekből kevergettem, majd AK RC230-cal fújtam fel a zöld foltozást. Persze előtte Blu-Tack és maszkolószalag darabok kombinációjával jelöltem ki a foltok körvonalát. Nem lett teljesen olyan, mint az eredeti, de jó közelítéssel hasonló. Néhány helyen fehérrel fakított színnel fújtam át végül a foltokat, ahogy a festési utasításban szerepelt. Valószínűleg többnyire az eredeti, kifakult festés fedte a gépet, amit aztán pár helyen javítottak, így ott teltebb a zöld szín. A függőleges vezérsíkot fehérrel fújtam telibe, mivel ide a teljes felületet lefedő trikolór matrica kerül majd. Így biztosan nem fog átütni alóla semmi. Száradás után fényes lakkréteggel készítettem elő a matricáknak a felületet. Ennél a pontnál álljunk is meg egy pillanatra. Fixa ideám, hogy vannak olyan rossz csillagzat alatt született készletek, amelyek egész egyszerűen nem hagyják magukat megépíteni. Míg más dobozok esetében – legyen az akár egy halom műanyagként kapott, öntéshibáktól/sorjáktól hemzsegő példány – akár atomjaira is darabolhatók az alkatrészek, aztán mindenféle furmányos makettező praktikákkal történő feljavítás után egy pofás végeredményt kapunk, addig ezeknél a példányoknál folyton valami katasztrófába fut bele az ember. Általában azzal kezdődik a dolog, hogy még a legpöpecebb kivitelezésű alkatrészek sem akarnak normálisan illeszkedni egymáshoz, aztán nem sikerül megfelelően tömíteni-csiszolni, majd festeni-matricázni. Valahogy ellenáll a cucc az alkotó szándéknak. Na itt is ezt éreztem, valahányszor csak nekiültem a folytatásnak. A fejben szépen eltervezett lépések valahogy rendre kudarcba fulladtak és permanens küzdés lett a végeredmény. Ilyenkor kerülnek több-kevesebb időre a "kárhozat polcára" a delikvensek, végül pedig néha a kukába. Szerencsére itt ez nem következett be, de a másfél éves parkolópálya azt hiszem sokat elmond. És még nem volt vége... A festés után úgy gondoltam, hogy a nehezén már túl vagyok. Ez súlyos tévedésnek minősült, ugyanis az első matrica leáztatásakor újabb válsághelyzet állt elő. Történt ugyanis, hogy a matrica a hordozóról történő lehúzás után azonnal összerogyott és ráncos masszába töpörödött, kisimítani lehetetlen vállalkozás volt. Ekkor figyeltem fel rá, hogy egy másik darabnál mintha levegős lenne a lakk… Le is tudtam húzni szárazon kézzel az egészet. Oké, hogy az Edu matricák ilyen "hámozósak", de ez azért nem jó ómen, itt valami történt az egész lappal. Tovább nem is erőltettem a dolgot, mert csak pocsékba menne minden darab. Körbe kérdeztem a hobbitársakat, hogy mit lehetne tenni: azt javasolták, hogy Microscale Liquid Decal Film-mel jó vastagon és több rétegben kenjem le a lapot. Hát akkor mese nincs, rendeltem ilyen löttyöt és tettem egy próbát. A "csodaszer" ugyan működött, mert egyben tudtam tartani a lakkját vesztett matricát, de a lapról már nem tudtam letuszakolni. Jó adag szitkozódást mellett csak egy hajszál választott el attól, hogy tényleg repüljön az Alba és dicstelen véget érjen a szemközti falon egy hatalmas csattanással… Aztán mély levegőt vettem és megoldási lehetőségek után néztem: kézi festés, mint olyan kizárva, ahhoz nincs elég kézügyességem. Új matricát kellene valahonnan szerezni, de külön készletként nem találtam kaphatót. Másik ilyen készletet meg tutira nem veszek, az kéne még, hogy két újabb ilyen utálatot birtokoljak (így is van még három ezen kívül…). Körbekérdeztem hát a fórumozó szaktársaknál, hogy van-e valaki, aki megválna a tulajdonában lévő ilyen matrica e részeitől. Végül Tibcsi nagylelkű felajánlásával kaptam egy második esélyt, hogy mégis be tudjam fejezni Cápalit. Másodszorra már sokkal megfontoltabban álltam neki a dolognak. Észrevettem ugyanis, hogy ezeknek a matricáknak is hólyagos a lakkozásuk. Kis ráhatással ugyanúgy a papíron le lehetett hántani róluk vékony hártyaként. No, akkor nincs más hátra, megszórtam lakkal a jelzéseket és egy napos száradási idő után körbetrimmelve elkezdtem felragasztani őket. A cápaszáj kezdetben jól ment, de aztán egy helyen megtapadt és megnyúlt kicsit a matrica. Szerencsére "csak" a mimikai ráncot formázó vékony fekete ív lett egy kicsit másabb, mint eredetileg volt. Viszont ebből okulva innentől a felületen igyekeztem a lehető legkisebb mértékben mozgatni a többit. Emellett pedig a hosszú részeket inkább apróbb darabokra vágtam. Végül vér és verejték árán, de felkínlódtam mindent a gépre (a stencilekről lemondtam). Fedőlakkozás után kiemeltem a panelvonalakat, majd felragasztottam az összes hátralévő alkatrészt, ami időközben készült. Az építés végére tehát pont került, lezárva ezzel egy minden eddiginél több szenvedéssel járó hosszadalmas folyamatot. Ha őszinte akarok lenni, akkor már annak sem tudok nagyon örülni, hogy túl vagyok rajta, annyi rossz percet szerzett nekem ez a készlet. Mint fentebb írtam, van még három belőle, amiből az egyiknek már nekikezdtem, hátha másodszorra a tapasztalatok alapján jobban haladok. Nos, nem sokkal, ezzel a példánnyal is birkózni kell... Köszönet a befejezéshez adott hatalmas segítségért Tibcsi fórumtársnak, aki második esélyként önzetlen módon átadta a teljes Cápali matricaszettet a saját készletéből.

Itt a vége, fuss el véle

Építés közbeni fotók nem nagyon készültek "idegállapotba jövés" miatt, pedig tanulságos lett volna

A függőlegest fehérrel alapoztam le a matrica alá

A matricalappal nagyon nem stimmel valami...

Szárazon így le lehetett húzni a matricáról

Itt már fent van a pót cápaszáj

A főbb matricák fent vannak, a stencilekről lemondtam

2026.01.29.
Utolsó módosítás: 2026.01.31.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció