Pintér György - Múzeumi krimik
Ifjúkorom egyik mozifilmje volt "Az olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban". A cím innen került átalakításra. Ugyancsak iskolás koromban a történelem tankönyv csak egy odavetett mondattal intézte el a dolgot: "Az olaszok 1935-ben megtámadták Etiópiát".
Van egy ország Afrikában, amelynek területét nem színezték be valamelyik gyarmattartó színére a történelmi térképeken. Nem azért, mert éppen kifogyott az a szín, nem! Hanem mert nem volt olyan európai hatalom, amely tartósan gyarmatosíthatta a Könnyek Kapujától nyugatra fekvő területet. Itt a muzulmán világ központjától nem is túl messze egy kopt keresztény állam jött létre és védekezett eléggé határozottan ahhoz, hogy ne legyen kedve senkinek drága katonai műveleteket vezetni az Etióp-magasföldre. Kivéve 1868-ban, a méltatlan bánásmód miatt felháborodott angolok, miután minden brit alattvalót bebörtönöztetett Teodrosz, korábbi rablóvezérből császárrá avanzsált uralkodó. (Ennek előzménye, hogy Teodrosz szövetséget kínált Viktória királynőnek, de az nem méltatta válaszra a kezdeményezést.)
Az angolok odacsaptak. Aztán, mivel értéktelennek találták az öngyilkosságba menekült Teodrosz birodalmát, így egyszerűen elhagyták a legyőzött földet. Nagyobbat nem is tévedhettek volna! Pár évvel később, a Szuezi-csatorna megnyitása után alaposan megnőtt a terület fontossága. A Vörös-tenger partján egymás után épültek ki az európai hatalmak, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország támaszpontjai. Semmi kis halászfalukból komoly kikötővárosok alakulta ki. Az olaszok – akik második vonalbeli gyarmatosítók voltak és a "maradék-elv" alapján szerezhettek csak területeket – étvágya volt a legnagyobb. Egyre komolyabb területeket vontak befolyás alá, amíg IV. Johannész serege 1887-ben meg nem állította őket a dogali csatában. Végül megszületett egy szerződés, aminek olasz szövege eltért az anhara szövegtől. Az olasz szöveg szerint az abesszin állam csak Olaszországon keresztül tárgyalhat külső hatalmakkal, ami egyfajta félgyarmati státuszra süllyesztette volna Abesszíniát. Az amhara szövegben ilyenről szó sincs. Szóval egy ilyen diplomáciai pofátlansággal kezdődött a történet.
Az egységes abesszin állam ekkor jött létre II. Menelik kormányzása alatt. A visszás viszony az olaszokkal eredményezte azt, hogy az egységes állam létrehozásához szükséges területek megszerzésében éppen úgy ott voltak az olaszok, mint pár évvel később, amikor gyarmatosítani akarták Menelik birodalmát. No, ekkor szakadt el a cérna Addisz-Abbebában. Kitört a háború, mivel az olaszok 1894-ben átlépték az Eritrea és Etiópia közötti határfolyót. Harcok kezdődtek, amelyek kezdetben olasz sikereket hoztak. Egy évig folyt a harc. Az etióp hadsereg egy nemesi felkelés jellegű haderő volt, amelyet az ellátására rendelt parasztok követtek. A sereg több, mint háromnegyedének valamiféle lőfegyvere is volt. A többiek lándzsával rendelkeztek.
A huncut olaszok 1896. március 1-én hajnalban, meglepetésszerűen akarták lerohanni az etióp tábort. Nem tudtak arról, hogy az etiópok vallási okok miatt szintén korán keltek aznap. Ráadásul a három támadó alakulat egyike, talán a pontatlan térképek miatt eltévedt és egy völggyel előbb fordult be. Így nem jött össze a meglepi. Hosszú, fordulatokban bővelkedő harc után az olaszok vereséget szenvedtek. Seregük csaknem fele odaveszett.
Emberöltővel később újból az újságok címlapjára került a kelet-afrikai ország. A képeken egy szomorú, fekete ember mondta a magáét a teljesen tehetetlen Népszövetségben. Segítséget, támogatást kért – gyakorlatilag hiába. Ugyanis minden olaszok Benitója újra kívánta éleszteni a rómaiak birodalmát. Ehhez területek kellettek. Így kerül fel a diplomáciai étlapra Abesszínia, illetve a harcok kezdete után egy évvel már Etiópia.
Kezdődött azzal, hogy az abesszin területen fekvő Val-Val oázisba betelepedett párszáz, olasz zsoldban álló bennszülött katona. Ezt az abesszinok rossz néven vették, és négy-ötezer főnyi katonaságot küldtek az ott dzsemborizók kirugdosására. Ezen az olaszok annyira fölháborodtak, hogy tankokat és repülőgépeket vetettek be és visszazavarták a terület jogos gazdáit kiindulási állásaikba. Közben folyt a csapatok áthajózása Eritreába és Olasz-Szomáliföldre.
Így 1935 október elejére kétszázezer katona kezdhette meg a támadás két irányból. A sereg 6000 gépppuskával, 2000 löveggel, 600 repülőgéppel rendelkezett. Velük szemben az abesszin erők 4 harckocsival 13 repülőgéppel és hozzá 4 pilótával rendelkeztek. Az abesszin haderő háromnegyede lándzsákkal, nyilakkal felfegyverzett népfelkelő volt. Mindezek ellenére komoly ellenállást fejtettek ki, nem kis emberáldozattal. Az hazai viszonyokat kitűnően ismerő abesszin csapatok halogató harcra tértek át. Azaz nem egy nagy, döntő ütközet zajlott, hanem folyamatos támadások az olaszok ellen.
Mivel más módon nem bírták megtörni az abesszin ellenállást, az olaszok – a már akkor is tiltott – harci gázokat vetették be. Az ok, hogy az abesszinok megölték egy lelőtt olasz repülőgép pilótáját. December 27-én ezért(?) gázbombákkal megtámadják a Svéd Vöröskereszt által fenntartott kórházat. A bevetett harcigáz a már az első világháborúban is rettegett "mustárgáz", ami a bőrön és a tüdőben is nagy hólyagokat hoz létre.
1936 márciusában az uralkodó elhagyta az ekkor már Etiópia nevet viselő korábbi Abesszíniát. Egy héttel később az olaszok elfoglalták a fővárost. Úgy gondolták, megteremtették Olasz-Kelet-Afrikát. Nagyszabású gyarmatosításba kezdtek. Közmunkaprogramokat indítottak – amik úgy mellékesen felszívták az olaszországi munkanélküliek tömegét is.
A háború kirobbanása után ugyan a Népszövetség gazdasági szankciókkal sújtotta Olaszországot – de nem sok sikerrel, hiszen a részleges korlátozások éppen a legfontosabb alapanyagok szállítását nem tiltották meg.
Az 1936 április elejéig zajló harcokból az etióp uralkodó, Hailé Szelasszié személyesen is kivette a részét, mint egy légvédelmi ágyú kezelője. Június 1-én nemes egyszerűséggel betagozták az egész területet Olasz-Kelet-Afrikába. III. Viktor Emanuel pedig felvette az "Etiópia császára" címet. Na? Ez aztán a valami! De a dolog nem volt ennyire egyszerű. Az olaszok uralták a városokat, de a vidék az ellenállók kezén maradt – lásd később a szovjetek és Afganisztán, vagy az amerikaiak és Dél-Vietnám példáját.
Az ország elfoglalása után az olaszok az etióp területeket használták fel a brit gyarmatok elleni támadásokra 1940-től. Az angolokkal birkózó olaszok hátországában kiterjedt parizánháború vette kezdetét, amelyet minden módon támogattak az angolok. Végül 1940/41 fordulóján elkezdődött az ellentámadás. A brit haderő 150.000 katonája, plusz a szétvert, de le nem győzött etióp reguláris és partizán hadak szétverték az olaszokat, 30.000 foglyot ejtve. 1941. május 5-én Hailé Szelasszié visszatért a fővárosba és megszervezte saját kormányát, lerázva a brit megszálló hatóságok kezdődő gyámkodását. Ezzel be is fejeződött az olaszok Benitójának nagy álma a hatalmas birodalomról.
https://www.britannica.com/topic/history-of-Ethiopia
https://www.britannica.com/event/Italo-Ethiopian-War-1935-1936
https://aaregistry.org/story/the-second-italo-ethiopian-war-begins/
https://cdn.face2faceafrica.com/www/wp-content/uploads/2014/10/war-real1.jpg
https://abyssiniancrisis.wordpress.com/wp-content/uploads/2015/08/0_8fdad_ab745e5d_orig.jpg
Első menet - Egy félreértelmezett szerződéstől az audai csatáig
Van egy ország Afrikában, amelynek területét nem színezték be valamelyik gyarmattartó színére a történelmi térképeken. Nem azért, mert éppen kifogyott az a szín, nem! Hanem mert nem volt olyan európai hatalom, amely tartósan gyarmatosíthatta a Könnyek Kapujától nyugatra fekvő területet. Itt a muzulmán világ központjától nem is túl messze egy kopt keresztény állam jött létre és védekezett eléggé határozottan ahhoz, hogy ne legyen kedve senkinek drága katonai műveleteket vezetni az Etióp-magasföldre. Kivéve 1868-ban, a méltatlan bánásmód miatt felháborodott angolok, miután minden brit alattvalót bebörtönöztetett Teodrosz, korábbi rablóvezérből császárrá avanzsált uralkodó. (Ennek előzménye, hogy Teodrosz szövetséget kínált Viktória királynőnek, de az nem méltatta válaszra a kezdeményezést.)
Az angolok odacsaptak. Aztán, mivel értéktelennek találták az öngyilkosságba menekült Teodrosz birodalmát, így egyszerűen elhagyták a legyőzött földet. Nagyobbat nem is tévedhettek volna! Pár évvel később, a Szuezi-csatorna megnyitása után alaposan megnőtt a terület fontossága. A Vörös-tenger partján egymás után épültek ki az európai hatalmak, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország támaszpontjai. Semmi kis halászfalukból komoly kikötővárosok alakulta ki. Az olaszok – akik második vonalbeli gyarmatosítók voltak és a "maradék-elv" alapján szerezhettek csak területeket – étvágya volt a legnagyobb. Egyre komolyabb területeket vontak befolyás alá, amíg IV. Johannész serege 1887-ben meg nem állította őket a dogali csatában. Végül megszületett egy szerződés, aminek olasz szövege eltért az anhara szövegtől. Az olasz szöveg szerint az abesszin állam csak Olaszországon keresztül tárgyalhat külső hatalmakkal, ami egyfajta félgyarmati státuszra süllyesztette volna Abesszíniát. Az amhara szövegben ilyenről szó sincs. Szóval egy ilyen diplomáciai pofátlansággal kezdődött a történet.
Az egységes abesszin állam ekkor jött létre II. Menelik kormányzása alatt. A visszás viszony az olaszokkal eredményezte azt, hogy az egységes állam létrehozásához szükséges területek megszerzésében éppen úgy ott voltak az olaszok, mint pár évvel később, amikor gyarmatosítani akarták Menelik birodalmát. No, ekkor szakadt el a cérna Addisz-Abbebában. Kitört a háború, mivel az olaszok 1894-ben átlépték az Eritrea és Etiópia közötti határfolyót. Harcok kezdődtek, amelyek kezdetben olasz sikereket hoztak. Egy évig folyt a harc. Az etióp hadsereg egy nemesi felkelés jellegű haderő volt, amelyet az ellátására rendelt parasztok követtek. A sereg több, mint háromnegyedének valamiféle lőfegyvere is volt. A többiek lándzsával rendelkeztek.
Etióp képen az audai csata (1896)
A huncut olaszok 1896. március 1-én hajnalban, meglepetésszerűen akarták lerohanni az etióp tábort. Nem tudtak arról, hogy az etiópok vallási okok miatt szintén korán keltek aznap. Ráadásul a három támadó alakulat egyike, talán a pontatlan térképek miatt eltévedt és egy völggyel előbb fordult be. Így nem jött össze a meglepi. Hosszú, fordulatokban bővelkedő harc után az olaszok vereséget szenvedtek. Seregük csaknem fele odaveszett.
A második menet - 1935-42
Emberöltővel később újból az újságok címlapjára került a kelet-afrikai ország. A képeken egy szomorú, fekete ember mondta a magáét a teljesen tehetetlen Népszövetségben. Segítséget, támogatást kért – gyakorlatilag hiába. Ugyanis minden olaszok Benitója újra kívánta éleszteni a rómaiak birodalmát. Ehhez területek kellettek. Így kerül fel a diplomáciai étlapra Abesszínia, illetve a harcok kezdete után egy évvel már Etiópia.
Olasz-Kelet-Afrika
Kezdődött azzal, hogy az abesszin területen fekvő Val-Val oázisba betelepedett párszáz, olasz zsoldban álló bennszülött katona. Ezt az abesszinok rossz néven vették, és négy-ötezer főnyi katonaságot küldtek az ott dzsemborizók kirugdosására. Ezen az olaszok annyira fölháborodtak, hogy tankokat és repülőgépeket vetettek be és visszazavarták a terület jogos gazdáit kiindulási állásaikba. Közben folyt a csapatok áthajózása Eritreába és Olasz-Szomáliföldre.
Így 1935 október elejére kétszázezer katona kezdhette meg a támadás két irányból. A sereg 6000 gépppuskával, 2000 löveggel, 600 repülőgéppel rendelkezett. Velük szemben az abesszin erők 4 harckocsival 13 repülőgéppel és hozzá 4 pilótával rendelkeztek. Az abesszin haderő háromnegyede lándzsákkal, nyilakkal felfegyverzett népfelkelő volt. Mindezek ellenére komoly ellenállást fejtettek ki, nem kis emberáldozattal. Az hazai viszonyokat kitűnően ismerő abesszin csapatok halogató harcra tértek át. Azaz nem egy nagy, döntő ütközet zajlott, hanem folyamatos támadások az olaszok ellen.
Mivel más módon nem bírták megtörni az abesszin ellenállást, az olaszok – a már akkor is tiltott – harci gázokat vetették be. Az ok, hogy az abesszinok megölték egy lelőtt olasz repülőgép pilótáját. December 27-én ezért(?) gázbombákkal megtámadják a Svéd Vöröskereszt által fenntartott kórházat. A bevetett harcigáz a már az első világháborúban is rettegett "mustárgáz", ami a bőrön és a tüdőben is nagy hólyagokat hoz létre.
Etióp partizán
1936 márciusában az uralkodó elhagyta az ekkor már Etiópia nevet viselő korábbi Abesszíniát. Egy héttel később az olaszok elfoglalták a fővárost. Úgy gondolták, megteremtették Olasz-Kelet-Afrikát. Nagyszabású gyarmatosításba kezdtek. Közmunkaprogramokat indítottak – amik úgy mellékesen felszívták az olaszországi munkanélküliek tömegét is.
A háború kirobbanása után ugyan a Népszövetség gazdasági szankciókkal sújtotta Olaszországot – de nem sok sikerrel, hiszen a részleges korlátozások éppen a legfontosabb alapanyagok szállítását nem tiltották meg.
Az 1936 április elejéig zajló harcokból az etióp uralkodó, Hailé Szelasszié személyesen is kivette a részét, mint egy légvédelmi ágyú kezelője. Június 1-én nemes egyszerűséggel betagozták az egész területet Olasz-Kelet-Afrikába. III. Viktor Emanuel pedig felvette az "Etiópia császára" címet. Na? Ez aztán a valami! De a dolog nem volt ennyire egyszerű. Az olaszok uralták a városokat, de a vidék az ellenállók kezén maradt – lásd később a szovjetek és Afganisztán, vagy az amerikaiak és Dél-Vietnám példáját.
Az ország elfoglalása után az olaszok az etióp területeket használták fel a brit gyarmatok elleni támadásokra 1940-től. Az angolokkal birkózó olaszok hátországában kiterjedt parizánháború vette kezdetét, amelyet minden módon támogattak az angolok. Végül 1940/41 fordulóján elkezdődött az ellentámadás. A brit haderő 150.000 katonája, plusz a szétvert, de le nem győzött etióp reguláris és partizán hadak szétverték az olaszokat, 30.000 foglyot ejtve. 1941. május 5-én Hailé Szelasszié visszatért a fővárosba és megszervezte saját kormányát, lerázva a brit megszálló hatóságok kezdődő gyámkodását. Ezzel be is fejeződött az olaszok Benitójának nagy álma a hatalmas birodalomról.
Hailé Szelasszié etióp császár
Források
https://www.britannica.com/topic/history-of-Ethiopia
https://www.britannica.com/event/Italo-Ethiopian-War-1935-1936
https://aaregistry.org/story/the-second-italo-ethiopian-war-begins/
https://cdn.face2faceafrica.com/www/wp-content/uploads/2014/10/war-real1.jpg
https://abyssiniancrisis.wordpress.com/wp-content/uploads/2015/08/0_8fdad_ab745e5d_orig.jpg
|
|
SM-81 és Ca-101 támadásban
|
|
|
A helyszín
|
|
|
Etióp képen az audai csata (1896)
|
|
|
Etióp katonák
|
|
|
Etióp lovasság
|
|
|
Etióp páncélautó
|
|
|
Etióp partizán
|
|
|
Gázálarcban
|
|
|
Hailé Szelasszié etióp császár
|
|
|
Császári szemle
|
|
|
Mustárgáz okozta sérülések
|
|
|
Olasz-Kelet-Afrika
|
|
|
Mussolini
|
|
|
Olasz csapatok
|
2025.05.11.