Fokker D.VII
1:48, Eduard
No.8132 (2006)
Pintér György - Múzeumi krimik
A "déhetes"
1917 végén a német vezérkar elrendelte, hogy a német gyárak fejlesszenek ki új vadászgépeket. A kikötések között szerepelt, hogy a tervezők a 160 LE-s Mercedes D.III.-as motort használják fel, mert ez áll rendelkezésre a legnagyobb menyiségben. Anthony Fokker az első bravúrját a nagy felhajtóerőt termelő szárnyakkal követte el. Emiatt a gépnek roppant jó aerodinamikai tulajdonságai lettek, továbbá a szárny struktúrája miatt el tudta hagyni a jelentős légellenállást okozó merevítőhuzalokat. Johannistahlban rendezték meg a verseny a különféle gyárak modelljei között.
A második bravúr ekkor következett. Fokker nem volt megelégedve a hamarjában elkészített gép repülési paramétereivel, és maga után hivatta a két legjobb hegesztőjét. Az éjszaka folyamán bezárkóztak a hangárba, kettévágták a törzset, és beletoldottak egy 60 cm-es darabot illetve megnagyobbították a függőleges vezérsíkot. Másnap repült egyet vele, hogy egyeltalán repülőképes-e, majd átadta gépét a versenybizottságnak. Ezt követően olyan pilóták tesztelték a gépeket, mint Bruno Lörzer. A verseny végén a német repülőcsapatok főparancsnokának segédtisztje 400 gép legyártására kér ajánlatot Fokkertől. A mérnök alig tért magához, mivel a vállalat korábbi legnagyobb megrendelése 60 db Dr.I.-es vadász volt. A gépet szabadalmi jogdíjszerződés alapján más cégek is gyártották.
A makett
Az Eduard terméke tipikusan "csak nézegetni is jó" kategória. Alapos összeállítási rajz, színes grafikák a pilótáik képével, fotómaratás, maszkolófólia, és temérdek matricát találunk a dobozban. Kétségtelen, hogy öröm összeépíteni a makettet, azonban sok baki van benne, és csalódtam is kissé. A matricák félre voltak nyomva, a maratáson lévő alkatrészek kb. fele pedig nem is kell, nem tudom miért rakták rá, végül a műanyag alkatrészek is okoztak meglepetést.
Építés
A kabinból teljesen hányzik a csőmerevítés. Ezen kissé ledöbbentem, mivel a korábban kiadott Roden maketten kompletten megvolt. Gondoltam, itt még jobb lesz. Ha már nem így volt, nekiáltam legyártani azokat egyenesre húzott rézdrótból. Előre lefestettem, majd darabolás után ragasztottam a helyére. Ez a verzió Fokker építésű változat volt, amit a doboztetőn jelölnek is, de a maratásra érdekes módon egy Albatros gyártású gép műszerfala került. Így aztán hiába a színes maratás, az eredeti műanyagot kellett felhasználnom, mert az tökéletes. A lőszeresrakaszokat, meg a műszerfalat az oldalban lévő mélyedésekbe kellene ragasztani. Mivel ilyen erdetileg nem volt, a mélyedéseket eltömítettem, a rakaszok oldlából levágtam a felesleget, majd rajzok alapján készítettem új, belső csővázat ide is. A motor felfüggesztését úgy oldották meg, hogy kizárólag csukott burkolólemezekkel lehet megépíteni, ugyanis itt egy bonyolult csőváz volt eredetileg.
A bakikat leszámítva általában gyönyörű alkatrészeket kapunk, melyek nagyon élethűek. A belső oldalra nem raktam fel a mellékelt lozenge mintát, hanem a külsején is látható "Fokker-csíkozást" készítettem, amit átködöltem H-318-al, mintha kívülről átütne a minta. A többi belső rész festéséhez is kedvenc Gunze színeimet használtam. A csőváz valamilyen középszürke lett, az ülés fekete, és bőr. A botkormányhoz elkészítettem ai irányítózsinórokat Z63-féle rugalmas cérnából. A farokrészen, ahol a zsinórok kiléptek a vászonból, belülről elékonyítottam az anyagot, majd kívülre a Part "controlhorns & turnbuckles" maratásából raktam fel az ovális alkatrészeket. A vízszintes vezérsíkon nagy szenvedések árán átfúrtam a vezérsík-mozgató zsinórok helyeit. A csűrőkormányokról lecsiszoltam a lozenge csíkok imitációit, mert itt nem voltak, csak sima vászon. Amitől leginkább tartottam, a szárnymerevítő dúcok pontos beállítása, méretezése. A végeikbe drótcsapot készítettem, de most kivételesen pontosan kellett ezt elvégezni, főleg a törzs csatlakozásainál. Most különösen fontosnak tartottam a drótos megerősítést, mivel nincsenek merevítő huzalok. A motorburkolat belső oldalát elvékonyítottam, hogy kívülről valósághűbb legyen. A gyönyörű kipufogót félretettem a Roden maketthez, mert azt majd nyitott lemezekkel szeretném elkészíteni, és az Eduardé szebb. Itt két injekcióstűből készítettem újat. A törzs aljára Part maratásból raktam fel a varratot. Nagyjából készen voltam mindennel, következtek a nélkülözhetetlen szárazpróbák.
Légcsavar
Most fából faragtam ki, hogy élethűbb legyen. Igazából ebben semmi bonyolult nincs, csak óriási kitartás kell hozzá. A fával teljesen máshogyan kell dolgozni, mint a műanyaggal. Folyamatosan bereped, és eltörik. Ez akkor a legélvezetesebb, amikor már majdnem kész van. Sok selejt készült, mire egy jó lett. Figyelembe véve, hogy egyet napokig tart, mire kifaragok, elképzelhető mennyi munkával jár. Vékony falapokból ragasztottam össze, Palma átlátszóra száradó faragasztóval, majd ebből faragtam ki a légcsavart. Átlakkoztam, és ekkor kidobja a szálkákat, mivel nedvesség éri. Ekkor ismét felpolírozom, majd ismét lakkozom.
Matricázás
A nagy felületű matricák felrakása megfelelő előkészítést igényel. Némely gyártó lozenge matricájában apró szünetek vannak a minta színei között. Ezért is fontos, hogy egy vékony réteg festéket fújjunk a felületre. Ha az előbb említett jelenség is fennáll, akkor valamelyik lozenge színt érdemes alapnak felfújni. Ezután egy vékony réteg fényes lakk következett, erre fog a matrica tökéletesen tapadni. Minden, általam még nem használt matricát kipróbálok egy régi Bf-109-esen. A cseh matricák igen kiválóak, ehhez én Aeromaster (Microscale) feszítőt használok. A lozenge minta felrakása után ismét egy vékony réteg lakk következett. Ez ismét alap a következő csíkokhoz. Főleg, hogy a ki, és belépőélekre is kell a csíkokat rakni. A belépőélek még hagyján, de mire a kilépőélekre besimogattam a vékony csíkokat, pont elegem is lett belőle. A lozenge optikai csalódást okozott, és folymatosan azt hittem, hogy ferdén rakom fel a csíkokat.
Festés
A képek alapján ezt a verzót "álmodtam" meg. Az biztos, hogy néhány korai Dr.I.-es vadászon a gyárban az olívzöld alá türkizt festettek, ami alapvetően az alsó felületek színe volt. Nekem a képekről ebben az esetben is ez jött le, így itt is ezt alkalmaztam. A Misterkit cég gyárt I.világháborús színeket, ezért ezeket használtam. Itt mindíg nagy bajban vagyok, hogy milyenek lehettek az eredeti árnyalatok, az egyetlen támpontom ezekről a színekről egy picike darab eredeti vászon egy újságban. A türkiz felfújása után a Fokker olive szín következett.
Néhány ecsetvonást csináltam támpontként, majd a 0,3-as pisztolyomról lecsavartam a tűvédő sapkát, és úgy festettem meg a mintát, hogy a tű szinte érintette a felületet. Végig ott volt egy darab papír, hogy gyakoroljam közben a mintát, ha "nem volt benne a kezemben". A különféle egységeket külön-külön festették, a mintája, árnyalata eltérő volt. Ezért máshogyan csíkoztam a különféle felső felületeket. Az oldalkormány merevítéseire előzőleg szürke színt fújtam, majd következett a fehér, ami alól így átüt a sötétebb árnylat. Az antikolás, mint látható a képeken, erősen hígított színekkel történt. Ezeket bekeverve tárolom 10 ml-es szemcseppentő flakonokban. Az ötlet a tippek, trükkök rovatból származik.
A további matricázás a fentiekhez hasonlóan történt. Az összeszereléshez a jól bevált kockás lapot használtam, amely segítségével pontosan be lehet állítani a merőleges, párhuzamos irányokat. A kevés huzalhoz most is Z63-féle rugalmas cérnát használtam. A géppuskákhoz polírozható fémszínt használtam, ha jól emlékszem Mr. Gunze dark iron-t.
A legvégén több, vékony réteg Lifecolor satin lakkot fújtam fel, ami éppen megfelelő árnyalatot ad.
(A makett építésekor még nem volt fotómasinám, így fázisfotók nincsenek.)
1917 végén a német vezérkar elrendelte, hogy a német gyárak fejlesszenek ki új vadászgépeket. A kikötések között szerepelt, hogy a tervezők a 160 LE-s Mercedes D.III.-as motort használják fel, mert ez áll rendelkezésre a legnagyobb menyiségben. Anthony Fokker az első bravúrját a nagy felhajtóerőt termelő szárnyakkal követte el. Emiatt a gépnek roppant jó aerodinamikai tulajdonságai lettek, továbbá a szárny struktúrája miatt el tudta hagyni a jelentős légellenállást okozó merevítőhuzalokat. Johannistahlban rendezték meg a verseny a különféle gyárak modelljei között.
A második bravúr ekkor következett. Fokker nem volt megelégedve a hamarjában elkészített gép repülési paramétereivel, és maga után hivatta a két legjobb hegesztőjét. Az éjszaka folyamán bezárkóztak a hangárba, kettévágták a törzset, és beletoldottak egy 60 cm-es darabot illetve megnagyobbították a függőleges vezérsíkot. Másnap repült egyet vele, hogy egyeltalán repülőképes-e, majd átadta gépét a versenybizottságnak. Ezt követően olyan pilóták tesztelték a gépeket, mint Bruno Lörzer. A verseny végén a német repülőcsapatok főparancsnokának segédtisztje 400 gép legyártására kér ajánlatot Fokkertől. A mérnök alig tért magához, mivel a vállalat korábbi legnagyobb megrendelése 60 db Dr.I.-es vadász volt. A gépet szabadalmi jogdíjszerződés alapján más cégek is gyártották.
A makett
Az Eduard terméke tipikusan "csak nézegetni is jó" kategória. Alapos összeállítási rajz, színes grafikák a pilótáik képével, fotómaratás, maszkolófólia, és temérdek matricát találunk a dobozban. Kétségtelen, hogy öröm összeépíteni a makettet, azonban sok baki van benne, és csalódtam is kissé. A matricák félre voltak nyomva, a maratáson lévő alkatrészek kb. fele pedig nem is kell, nem tudom miért rakták rá, végül a műanyag alkatrészek is okoztak meglepetést.
Építés
A kabinból teljesen hányzik a csőmerevítés. Ezen kissé ledöbbentem, mivel a korábban kiadott Roden maketten kompletten megvolt. Gondoltam, itt még jobb lesz. Ha már nem így volt, nekiáltam legyártani azokat egyenesre húzott rézdrótból. Előre lefestettem, majd darabolás után ragasztottam a helyére. Ez a verzió Fokker építésű változat volt, amit a doboztetőn jelölnek is, de a maratásra érdekes módon egy Albatros gyártású gép műszerfala került. Így aztán hiába a színes maratás, az eredeti műanyagot kellett felhasználnom, mert az tökéletes. A lőszeresrakaszokat, meg a műszerfalat az oldalban lévő mélyedésekbe kellene ragasztani. Mivel ilyen erdetileg nem volt, a mélyedéseket eltömítettem, a rakaszok oldlából levágtam a felesleget, majd rajzok alapján készítettem új, belső csővázat ide is. A motor felfüggesztését úgy oldották meg, hogy kizárólag csukott burkolólemezekkel lehet megépíteni, ugyanis itt egy bonyolult csőváz volt eredetileg.
A bakikat leszámítva általában gyönyörű alkatrészeket kapunk, melyek nagyon élethűek. A belső oldalra nem raktam fel a mellékelt lozenge mintát, hanem a külsején is látható "Fokker-csíkozást" készítettem, amit átködöltem H-318-al, mintha kívülről átütne a minta. A többi belső rész festéséhez is kedvenc Gunze színeimet használtam. A csőváz valamilyen középszürke lett, az ülés fekete, és bőr. A botkormányhoz elkészítettem ai irányítózsinórokat Z63-féle rugalmas cérnából. A farokrészen, ahol a zsinórok kiléptek a vászonból, belülről elékonyítottam az anyagot, majd kívülre a Part "controlhorns & turnbuckles" maratásából raktam fel az ovális alkatrészeket. A vízszintes vezérsíkon nagy szenvedések árán átfúrtam a vezérsík-mozgató zsinórok helyeit. A csűrőkormányokról lecsiszoltam a lozenge csíkok imitációit, mert itt nem voltak, csak sima vászon. Amitől leginkább tartottam, a szárnymerevítő dúcok pontos beállítása, méretezése. A végeikbe drótcsapot készítettem, de most kivételesen pontosan kellett ezt elvégezni, főleg a törzs csatlakozásainál. Most különösen fontosnak tartottam a drótos megerősítést, mivel nincsenek merevítő huzalok. A motorburkolat belső oldalát elvékonyítottam, hogy kívülről valósághűbb legyen. A gyönyörű kipufogót félretettem a Roden maketthez, mert azt majd nyitott lemezekkel szeretném elkészíteni, és az Eduardé szebb. Itt két injekcióstűből készítettem újat. A törzs aljára Part maratásból raktam fel a varratot. Nagyjából készen voltam mindennel, következtek a nélkülözhetetlen szárazpróbák.
Légcsavar
Most fából faragtam ki, hogy élethűbb legyen. Igazából ebben semmi bonyolult nincs, csak óriási kitartás kell hozzá. A fával teljesen máshogyan kell dolgozni, mint a műanyaggal. Folyamatosan bereped, és eltörik. Ez akkor a legélvezetesebb, amikor már majdnem kész van. Sok selejt készült, mire egy jó lett. Figyelembe véve, hogy egyet napokig tart, mire kifaragok, elképzelhető mennyi munkával jár. Vékony falapokból ragasztottam össze, Palma átlátszóra száradó faragasztóval, majd ebből faragtam ki a légcsavart. Átlakkoztam, és ekkor kidobja a szálkákat, mivel nedvesség éri. Ekkor ismét felpolírozom, majd ismét lakkozom.
Matricázás
A nagy felületű matricák felrakása megfelelő előkészítést igényel. Némely gyártó lozenge matricájában apró szünetek vannak a minta színei között. Ezért is fontos, hogy egy vékony réteg festéket fújjunk a felületre. Ha az előbb említett jelenség is fennáll, akkor valamelyik lozenge színt érdemes alapnak felfújni. Ezután egy vékony réteg fényes lakk következett, erre fog a matrica tökéletesen tapadni. Minden, általam még nem használt matricát kipróbálok egy régi Bf-109-esen. A cseh matricák igen kiválóak, ehhez én Aeromaster (Microscale) feszítőt használok. A lozenge minta felrakása után ismét egy vékony réteg lakk következett. Ez ismét alap a következő csíkokhoz. Főleg, hogy a ki, és belépőélekre is kell a csíkokat rakni. A belépőélek még hagyján, de mire a kilépőélekre besimogattam a vékony csíkokat, pont elegem is lett belőle. A lozenge optikai csalódást okozott, és folymatosan azt hittem, hogy ferdén rakom fel a csíkokat.
Festés
A képek alapján ezt a verzót "álmodtam" meg. Az biztos, hogy néhány korai Dr.I.-es vadászon a gyárban az olívzöld alá türkizt festettek, ami alapvetően az alsó felületek színe volt. Nekem a képekről ebben az esetben is ez jött le, így itt is ezt alkalmaztam. A Misterkit cég gyárt I.világháborús színeket, ezért ezeket használtam. Itt mindíg nagy bajban vagyok, hogy milyenek lehettek az eredeti árnyalatok, az egyetlen támpontom ezekről a színekről egy picike darab eredeti vászon egy újságban. A türkiz felfújása után a Fokker olive szín következett.
Néhány ecsetvonást csináltam támpontként, majd a 0,3-as pisztolyomról lecsavartam a tűvédő sapkát, és úgy festettem meg a mintát, hogy a tű szinte érintette a felületet. Végig ott volt egy darab papír, hogy gyakoroljam közben a mintát, ha "nem volt benne a kezemben". A különféle egységeket külön-külön festették, a mintája, árnyalata eltérő volt. Ezért máshogyan csíkoztam a különféle felső felületeket. Az oldalkormány merevítéseire előzőleg szürke színt fújtam, majd következett a fehér, ami alól így átüt a sötétebb árnylat. Az antikolás, mint látható a képeken, erősen hígított színekkel történt. Ezeket bekeverve tárolom 10 ml-es szemcseppentő flakonokban. Az ötlet a tippek, trükkök rovatból származik.
A további matricázás a fentiekhez hasonlóan történt. Az összeszereléshez a jól bevált kockás lapot használtam, amely segítségével pontosan be lehet állítani a merőleges, párhuzamos irányokat. A kevés huzalhoz most is Z63-féle rugalmas cérnát használtam. A géppuskákhoz polírozható fémszínt használtam, ha jól emlékszem Mr. Gunze dark iron-t.
A legvégén több, vékony réteg Lifecolor satin lakkot fújtam fel, ami éppen megfelelő árnyalatot ad.
(A makett építésekor még nem volt fotómasinám, így fázisfotók nincsenek.)
|
|
P1010469
|
|
|
P1010470
|
|
|
P1010471
|
|
|
P1010472
|
|
|
P1010473
|
|
|
P1010474
|
|
|
P1010475
|
|
|
P1010476
|
|
|
P1010477
|
|
|
P1010478
|
|
|
P1010479
|
|
|
P1010480
|
|
|
P1010481
|
|
|
P1010482
|
|
|
P1010483
|
|
|
P1010484
|
|
|
P1010485
|
|
|
P1010486
|
|
|
P1010487
|
|
|
P1010488
|
2008.05.18.
Utolsó módosítás: 2008.05.27.
Utolsó módosítás: 2008.05.27.
Respect és Tisztelet Varjasi Andrásnak a szakirodalomért, és Vadász Istvánnak a faanyagért.