Az első Corsair-ász

Vought F4U-1 Birdcage Corsair

1:72, Tamiya No.60774

Pintér György - Múzeumi krimik Az F4U Corsair nem csak különleges formája és tengerészeti mivolta miatt áll közel a szívemhez, hanem azért is, mert szerintem az egyik, ha nem a legnagyszerűbb gép volt a második világháborúban. Hazánkban sajnos nincs nagy kultusza a távol-keleti hadszíntér harci eszközeinek, így Corsairből sem látni sokat a makettversenyeken. Ezért gondoltam, kuriózum lesz, ha megépítem régi nagy kedvencemet.

Maga a makett a Tamiya 1/72-es Warbirds sorozatának része. Ezekre jellemző, hogy gyakorlatilag az amúgy is kiváló 1/48-as testvért kicsinyítették le, így igazán magasra helyezve a lécet. Az építésről csak pár szót szólnék, mivel nagyrész problémamentesen zajlott. A kabinba beépítettem pár Eduard maratott alkatrészt (műszerfal, hevederek), valamint a motoron elkészítetem a kipufogócsöveket húzott szálból, a gyújtáskábeleket és a szelepemelőket pedig rézdrótból. Nagyjából ennyi a feljavítás a maketten. Az Eduard Zoom készlete pontos és jól használható, bár a műszerfallal kellet kicsit bűvészkedni, mire a helyére került.

F4U-1 Corsair
1:72 Tamiya 60774

A festéshez Gunze és Tamiya színeket használtam. Miután az alapszíneket felfújtam, kimaszkoltam két nagyobb panelt a szárnyakon, amik a fotók tanúsága szerint világosabbra koptak. Ezt megfújtam, majd minden panelvonalat átködöltem nagyon sötét barnával. Ezután elhelyeztem itt-ott pár olajfolyást és a jellemző helyeken megfestettem Humbrol krómmal a kopásokat. Nagyon vékony ecsettel dolgozzunk és mindig figyeljük a képeket, mert hamar túlzásba esik az ember.
Matricázás előtt kapott egy réteg fényes lakkot a gép, amire igazán könnyen fel tudtam rakni a gyári jelzéseket.

Választásom 1st Lieutenant Kenneth A. Walsh gépére esett, aki az első Corsair ász volt. Érdekes, hogy első légi győzelménél a Zero géppár vezérét elvétette és kísérője lőtte azt le, de a másik Zero-t Walsh már eltalálta. Ez 1943. április 1-én történt. :)
A gép már az öt légigyőzelmet ábrázolja, amit ha jól tudom, valamikor május második felében ért el. Május 13-án ebből hármat! Ekkor még Guadalcanalon a Fighter 1-es kisegítő reptéren állomásoztak a VMF-124-gyel. Innen augusztusban költöztek át Mundára. Én a guadalcanali állapotában építettem meg a gépet. Érdekes még, hogy mindkét szárnyon a külső Browing mellé felfestettek még egyet. Természetesen csak hat géppuskája volt a gépnek.

Walsh augusztus 30-án B-24-eseket kísért századával egy japán reptér ellen. Ötven Zero rontott rájuk, ebből kettőt lelőtt, de őt is eltalálták. Hazaindult, de a motorja vacakolni kezdett, így egy előretolt kis reptéren szállt le, ahol beugrott az első repképes Corsairbe és visszaindult a B-24-esekért. Megpróbálta megkeresni századát, mikor észrevett néhány szorongatott B-24-est. Újabb két Zero-t lelőtt, de megintcsak eltalálták, vízreszállt, 6 hónapon belül harmadszor. Ezért a bevetésért megkapta a Medal of Honort.
Összesen 21 győzelmet aratott (ebből 17 Zero), az utolsót 1945. június 22-én Okinawa északi része fölött, ez egy kamikaze Zero volt. Összesen ötször kellett kiugrania, vagy vízreszállnia.

A makett a 43 májusi állapotot mutatja öt légigyőzelemmel

Visszatérve a makettre, a koszolás pigmentekkel történt, amit Humbrol hígítóval fixáltam. Több fotón is megfigyelhető, hogy a fekete légcsavar erősen poros. Ez annak köszönhető, hogy a szigetek reptereit leginkább finom korallzúzalékkal burkolták. Ez hasonló port produkált, mint nálunk a mészkőzúzalékkal burkolt utak.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a Tamiya Corsair sorozatát. Ma már elérhető az F4U-1A és az F4U-1D verzió is. Áruk valamivel magasabb a méretarányban megszokottnál, de a minőség kárpótol.