A Mi-17 relatív sikerén (ami számomra azt jelenti, hogy minden hibájával együtt is még legalább egy embernek tetszett rajtam kívül) felbuzdulva belevágtam az egykor ajándékba kapott Kopro Mi-8 megépítésébe. A beszerezhető magyar matricák ismeretében a 10423 oldalszámú gép lett a kiszemelt áldozat.
A Mi-8-ról magáról most nem vállalom az infógyűjtést, sok helyen sok mindent (szinte mindent) meg lehet találni róla.
Mivel tulajdonképpen ugyanarról a makettről van szó, mást itt sem tudok leírni, mint a Mi-17-esnél. A makett nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, szóval a szép kitre vágyóknak most is a Zvezda termékét tudom ajánlani (vagy a Revellét, de ha ismereteim helyesek, akkor az is Zvezda műanyag).
A makett megépítésénél ugyanúgy jártam el, mint a Mi-17-nél, ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdeni is, szóval inkább csak a lényegesebb különbségekre térnék ki. A hajtóműgondola illeszkedése talán még a 17-esénél is szörnyűbb (már ha lehet ilyen), szóval az összeállításnál igazi faragóművészetre volt szükség. A viszonylag nagy beömlőkön jól be lehet látni az üres hajtóműtérbe, ezért filctollból és régebbről kimaradt alkatrészekből szívócsatornát és turbinalapátokat kreáltam.
A fegyverfelfüggesztés itt is katasztrofális – rosszabb(!) mint a 17-nél. Az alap rudazat is kiegészítésre szorul, nem beszélve az itt is hiányzó apróbb részletekről. Az átalakításhoz a neten nagyon jó fotók találhatók! Sajnos a rakétablokkok a valóság torzképei – ezt más forrásból kell beszereznie annak, aki hozzám hasonlóan nem vállalkozik a házi elkészítésükre.
A törzsön érdemes kialakítani a kabin tetején lévő ajtót, én ehhez újfent egyszerű írásvetítő fóliát használtam. A Mi-8-nál megússzuk a visszapillantó tükröket, és az orrfutó melletti lámpát, viszont egy régi készlet hasonló darabját méretre szabva itt is pótoltam a pilóta oldalablaka alatti vizuális jegesedésjelzőt. A farokra egy régi készletből került fel a késantenna (a 10423 lajstromú gép esetében a készletben kapott antennák nem használhatók), más készlet kimaradt alkatrészeiből meg a helyzetjelző fények. A 10423 gépen (és ha jól tudom az összes 10xxx lajstromún) ott van a farok alján egy jellegzetes doboz. A készletben ezt a funkciót betöltő alkatrész eredeti állapotában nem használható – teljesen szögletes, míg a valóságban a rövidebb élek körívesek. Ezt a problémát szintén szobrászkodással próbáltam megoldani. A Mi-8-nál is kisméretű tűzőkapocsból készültek a tehertérajtók fogantyúi, rézdrótból a rotor vezetékei. Végezetül pedig, régi alkatrészek és némi drót felhasználásával megszületett a Mi-17-esétől némileg eltérő csörlő az ajtó fölött.
A festés „Az igazi 001” és „Az igazi 002” képek alapján készült ecsettel, matricázáshoz a HAD Mi-8-hoz kiadott termékét használtam. Felmerülhet a kérdés - sőt már a Mi-17-nél felmerülhetett - hogy ott vannak a matricalapon a szép kis áthúzott cipőtalpak, akkor miért nem láthatók a pilonokon? Nos, vagy a pilonok túl keskenyek, vagy a matricák túl szélesek, vagy én vagyok ügyetlen, de nem sikerült úgy összeházasítanom őket, hogy jól is nézzenek ki együtt, így hát lemondtam a cipőtalpnyomokról. És igen a koszolás és a végső lakk még itt is hiányzik – de ami késik, nem múlik :)!
Akár a 17-esé, a Mi-8 építése is jó „móka” volt, de most is azt kell mondjam, hogy kevésbé mazo beállítottságú emberek őrizkedjenek tőle, mert a Zvezdából ugyanennyi energia befektetésével minden bizonnyal szebb gép építhető.
