Pintér György - Múzeumi krimik
1868-ban, a népoktatási törvény lehetővé tette, hogy azok a kis faluk, ahol legalább 30 tanköteles van, önálló, „közös” iskolát alapítsanak. (Itt a „közös”, a nem felekezeti, hanem bármilyen felekezetűek által közösen használható iskolát jelenti.) Nos ennek a törvénynek megfelelően kezdtek iskolaalapításba a vasi kisközség, Karátföld lakói és képviselő testülete.
Nos, ennek az épületnek a tervrajzai kerültek a kezembe vagy két esztendeje, miközben helytörténeti könyvemet írtam. Nagyon örültem, hiszen így, az elrendezés és a méretek birtokában megpróbálkozhattam az épület makettjét elkészíteni.
Egy masszívabb dobozkarton lapra kezdtem dolgozni. Elkészítettem az alaprajz megfelelő méretű változatát. A következő lépésként a padlózatokat építettem meg. A következő lépés az volt, hogy a négy külső falat mértem és vágtam ki. Ezek után a közfalak következtek. Ezt az ablakok „beüvegezése” következett. A tanteremben (abban az egyben) padlót készítettem, a falra tábla került, majd egy hosszában elvágott gyufás dobozból a cserépkályha. A tanítói lak helyiségeit is kialakítottam. Mivel ezt a makettet szemléltető eszközként is használni szeretném, ezért levehető tetőt készítettem. Előbb kartonból, majd hosszában elvágott gyufaszálból kialakítottam alakítottam ki az ablakokat és az ajtó díszítő elemeket. A két kéményt 8X8-as lécből vágtam ki. Amikor mindez elkészült, késznek nyilvánítottam a makettemet, az 1875-ben, Karátföldön épített, államsegélyes közös községi népiskola legkorábbi épületét. Íme.