Pintér György - Múzeumi krimik
Az olasz cég makettjét (nem kis meglepetésemre) egy kreatív bolt sarkában álló polcon pillantottam meg több társával együtt. Mint kiderült a vállalkozás új profilt nyitott, és örvendetes módon a makettezést is kreatív foglalkozásnak tartják. És mennyire igazuk van! :))
A doboz szépen kivitelezett, finoman megmunkált alkatrészeket tartalmaz. Sajnos a megszokott módon egy fóliába csomagolták a kereteket (bár az átlátszókat külön). Hála Istennek semmi bántódása nem esett a készletnek.
Az alkatrészek anyaga megfelelően megmunkálhatónak tűnik, részletességük kielégítő. Aki nagyon maximalista úgyis kerít valami feljavítót....:)
A kabin sok alkatrészből építhető össze, a törzs rácsszerkezetét is kialakíthatjuk itt. Ha nagyon barkács kedvünkben vagyunk, akkor kicsit finomíthatunk rajta, de dobozból is szép. A motor kivitelezése is gyönyörű, bár a szelepek rudazatait talán célszerűbb kicserélni, valamint a gyújtáskábeleket pótolni. Ehhez egyébként nagy segítséget nyújt a segédlet, amiben közelebbi képek vannak a motor környékéről. (Maga a füzet telitalálat, robbantott ábráival és közeli képekkel sokat segít az összeállításban. Remélem állandó kiegészítővé válik valamikor.)
Az átlátszó alkatrészek viszont nem tűnnek használhatónak, legalábbis alapos vékonyítás és polírozás nélkül.
Az összeállítás többféle lehetőséget ad: készíthetünk "egyszerű" vadászgépet olasz színekben, éjszakai vadászt, valamint sítalpas svéd verziót.
Mindent összevetve elmondható, hogy a készlet megéri az árát (2698 Ft-ért adták, amiből törzsvásárlói kedvezményt is érvényesíthettem :P), élvezetes építés elé nézünk.
Az építés:
A kezdeti szárazpróba után az optimizmusom azonban megcsappant kicsit: a két törzsfél eléggé rosszul illeszkedett, a találkozási vonalnál elég nagy szintkülönbségek jelentkeztek. Ez azonban még nem vette kedvemet. :)
A tényleges összeállítás a kabinnal kezdődött, ahogyan az általában lenni szokott. Az oldalfalakat először a melléklet alapján feljavítottam: pótoltam a különböző kapcsolókat/karokat, amelyeket a füzet segítségével jó minőségű fotók alapján készítettem el. Szintén pótoltam a szabályozókarok, illetve a kormánypedálok huzaljait. A teljes kabin szürke színt kapott, majd híg fekete festékkel folyattam be a mélyedéseket. A kezelőpanelek fekete színűek, fehérrel szárazecsetelve. Ugyanígy a műszerfal, amelyen a műszereket fotók alapján fúrtam fel. A komplett kabint egy egységként lehet beragasztani a törzsbe, azonban az oldalfalak nem teljesen símulnak hozzá a törzs belső feléhez. Ezt végül úgy hagytam ahogyan volt, mert a szűk hely miatt nem fértem hozzá, illetve a két fél összeragasztása után nem is lehet látni. Az üléshevedereket és botkormányt egyelőre még nem tettem be, későbbre hagytam.
A törzs összeállításánál amennyire lehetett igyekeztem pontosan illeszteni, de maradt még csiszolnivaló bőven. Néhány helyen tömítőanyagot is fel kellett kennem. Ekkor láttam meg egy elég nagy hibát, amelyet a gyártó elkövetett: a két alsó szárny töve nincsen egy vonalban! Szemből nézve a bal szárnytő feljebb került, mint a jobb. Ez később elég nagy bosszúságot okozott...
A vízszintes vezérsíkok és az alsó szárnyak beragasztása után a találkozási bonalakat húzott szállal eltömítettem, majd a csiszolás közben a hasi részen eltünt lemezelést teamécses anyagából pótoltam.
A felső szárny felhelyezése nem ment problémamentesen, köszönhetően a fentebb leírt gyártói bakinak. A tartódúcok egy része rövidnek bizonyult, a másik része viszont nem fért el a helyén...:S Az illesztést a két-két legszélső merevítővel kezdtem, mert ezeket lehetett - némi reszelgetés után - a legkönnyebben beépíteni. Persze jól jött volna még nég kéz, hogy minden elemet megtarthassak, miközben a két szárny párhuzamosságát vizsgálom. :))
Miután sikerült a megfelelő állapotban rögzíteni a felső szárnyat, a további merevítőket már könnyebb volt a helyére szabni. Mindeközben természetesen szemből folyamatosan figyelni kellett, hogy a V-beállítások mindkét oldalon azonosak legyenek. A dúcok és a szárny találkozási pontjainál viszont több helyen is tömítésre volt szükség. A hibák eltüntetésének módján még gondolkodom.
A tortúra végeztével nekiálltam a motor elkészítésének: a két részt még külön feketére festettem, a forgattyúsház fedele szürke lett. Befúrtam néhány lyukat a gyújtáskábeleknek, majd összeragasztottam a két alkatrészt. Alumíniummal szárazecseteltem és rézbródból beragasztottam a kábelezést.
A kipufogó gyűrűjét előbb barnára festettem, majd téglaszínű és fekete pasztellporral nedvesen beecseteltem. Utóbb lakkal rögzítettem a port az alkatrészen. A kipufogót az örvlemezen keresztül lehet összeragasztani a motorral, ez egy kicsit megnehezíti a komplett egység felhelyezését a törzsre. A törzsön a motort tartó "tüskéről" el kell távolítani minden ráöntött dolgot, különben az motortakaró lemez és az orr találkozása jócskán hézagos lesz! A képek tanulsága szerint viszont szépen összesímulnak a lemezek. Tehát itt is farigcsálhatunk egy kicsit, de összehozható a dolog.
Hosszas szünet után sikerült ismét nekiülni az építésnek. Erőt vettem hát magamon és összeragasztottam a motor gyűrűjét, amely 3 darabbol áll. Féltem, hogy elég rossz lesz az illeszkedés, de hála Istennek csak kevés tömítést igényelt a dolog. Teamécses csészéjéből vékony csíkot vágtam, amit felragasztottam a gyűrű külső részére. Ezek utánozzák az összefogó pántokat. A gyűrű felragasztása után feltettem a has alatti levegőbeömlőt, amely elég hosszan hátrahúzódik. ehhez csatlakozik majd a futók belső merevítése. Itt is szükség volt némi tömítésre a beömlő teljes hosszában.
Következhettek a futók, illetve inkább a sítalpak, mivel úgy döntöttem hogy svéd változatot építek. A futószárak eredeti belső merevítését beragasztottam, de aztán levágtam a szárakat és inkább ellapított injekcióstűből pótoltam őket. Ezek jobban tartanak. Mivel az alsó szárnyak szintbéli eltérése (lásd fent) itt is gondot okozott, így kénytelen voltam a villákat és a rugóstagokat eltávolítani, majd a bal szárból lereszelni. Ezután rézdrót segítségével tudtam a villát újra visszaragasztani. A sítalpon lévő teleszkópot is levágtam és fülpiszkálóból húzott csőből újat gyártottam. Levágtam a farokfutót is, majd a sítalpakat üveglapon beállítottam.
Az építési munkálatoknak ezzel tulajdonképpen a végére is értem (már csak néhány apróság maradt), így az alsó felületek (és a felső szárny alja) kapot egy réteg szürke festést. Ez a réteg megmutatta, hol maradt még felületi hiba, amit a végleges festés előtt el kell tüntetni.Miután ezzel megvoltam, a szürke alapszínű részeket (szárnyak alsó fele, szárnytartó dúcok, has) lefestettem a végleges színre MM Light Ghost Gray-jel. Maszkolás után az olasz gépek jellegzetes kamuflázsát kellett megoldanom. A későbbiekben erre jöhetett a téli álcázófestés fehér színe. Első lépésként tehát MM Sand, némi sárga és egy kevés piros keverékével az felső alapszín barnáját vittem fel. Teljes száradás után mosdószivacsból vágott darabokkal zöld és barnásvörös (saccra kevert színek, az apró minta és a fehér álcázás miatt nem annyira látszanak majd) színnel "összepacsmagoltam" a barna részeket. Végül erre került a fehér fedőréteg, hobbyfestékből.
Miután ezzel készen voltam, gondoltam egy merészet és a panelvonalak mentén, a szárnyak belépőélénél, a motornál, és a törzs oldalán kopásokat kapargattam (ez többé-kevésbé sikerült is élethűre :D). Ahol nagyon megkoptattam és kilátszott a szürke műanyag, oda tűecsettel óvatosan fémszínt festettem.
A maszkok eltávolítása után fényes hobbylakkal átkentem a gépet, majd befolyattam híg fekete festékkel. A kipufogók kormozását pasztellkréta porával készítettem.
A matricák erre a fényes lakkrétegre kerültek. Ahol nem akart megtapadni, ott a matrica alá is kentem egy kicsit. Végül a jelzéseket is megkoptattam, mert túlságosan elütött volna a gép használt kinézetétől.
Az építés mindent összevetve élménydús volt, a madárka a polcon szép pillanatokra fog emlékeztetni.
Következőre magyar gépet készítek...:)
U.i.: Köszönet a Mikulásnak! :))