Fiat G.50 bis

1:72, Airfix No.00046

Pintér György - Múzeumi krimik A gép: A Fiat G-50 Freccia ("Nyíl") a II. Világháború előtt és a háború elején az olasz légierő egyik legismertebb típusa volt, amelyet széles körben használtak a Spanyol Polgárháborúban, majd a mediterrán hadszíntéren. Evolúciós szempontból - egyebek közt a Hawker Hurricane-nel együtt - összekötő láncszemet képez a korábbi kétfedelű és a későbbi önhordó egyfedelű gépek között. A pilótafülkénél felmagasodó törzsrész, az egész törzs szerkezete még a kétfedelű ősökre utal, míg a futómű-behúzó mechanizmus és a teljesen áttervezett szárny már a jövőbe mutat. A 840 lóerős, kétsoros Fiat csillagmotor 470 km/ó sebességre gyorsította fel a könnyű kis gépet. Fegyverzetét 2 db 12,7 mm-es géppuska képezte. Makettünk eredetije Mario Bonzano őrnagy parancsnoki gépe, amely az angliai csata idején Belgiumban állomásozott. A német és angol gépeknél gyengébb motorral és fegyverzettel repülő olaszokról sem barátnak, sem ellenfélnek nem volt túl jó véleménye. Tadeusz Rolski ezredes, aki Lengyelország összeomlása után a francia, majd az angol légierőben harcolta végig a háborút, Fehér sas kék mezőben című könyvében pl. így ír: "A támadásokban egyszer-kétszer részt vettek a Regia Italiana d'Aeronautica... gépei is.(...) Az olaszokat azonban alaposan kiosztottuk... Az angliai csata felnőttek párbaja volt, nem indiánosdi." Ez kissé igaztalan lenézés, mert Bonzano őrnagy és alakulata, az Urselbe települt 20. Gruppo több mint 600 bevetést repült saját veszteség nélkül. A Fiat gép nem teljesen hasznavehetetlen voltát bizonyították a finn pilóták is, akik ezzel a géppel repülve 101 szovjet gépet lőttek le két saját gép elvesztése árán. Ám a háború alatt a technikai fejlődés olyan ütemű volt, hogy a könnyű fegyverzetű, kisteljesítményű vadászok a Ki-43-tól a Brewster Buffalon át a Fiat G-50-ig igen hamar kikoptak az első vonalból.
A makett:
Az Airfix régi, még a 60-as években készült öntvénye jó példája annak, hogy vezethet egyéjszakásnak induló kaland hosszabb és bonyolultabb viszonyhoz. A kevés számú alkatrészt gyors sikerélmény reményében rövid idő alatt szándékoztam "összedobni," de lassan úgy alakult, hogy a viszonylag jó alakhűség, és egyes alkatrészek - pl. a futómű és a kétsoros csillagmotor - szép kidolgozása némi feljavításra tette érdemessé a makettet. Mivel a kabin ugyan szűk, de nyitott, mindenképpen kellett legalább jelzésszintű műszerfalat és botkormányt csinálni. Akár az Airfix más korai makettjeinél, itt is hiányoznak a csűrőellensúlyok. Ezeket is húzott szálból kellett pótolni. Meg kellett alkotni a pilóta fejtámláját, valamint egy hosszúkás dudort a törzs első részének bal oldalán. A két géppuska teljesen rossz. Meg kellett hosszabítani a géppuska-burkolatokat, és hosszabb csöveket kellett csinálni. Bonzano őrnagy gépének több 1:48-as makettje is szerepel különböző internetes makettező oldalalakon, és ott antennaárboccal-huzallal készítettek el. A gépről egyetlen fotót leltem, azon nem látszik antennaárboc, így azt nem csináltam. A jelzések a Sky 72-010-es lapjáról származnak. Festéshez főleg Humbrol festékeket használtam, de pl. a kipufogócsonkok rozsdabarnája Revell akril. Bár már vannak újabb és jobb minőségű kitek is G-50-esről, ha a régi Airfix akad a kezünkbe, minimális erőfeszítéssel szépen feljavíthatjuk.