Convair B-58 Hustler
1:72, Italeri
No.1142 (2011)
Pintér György - Múzeumi krimik
Ezt a makettet pár éve "követtem el", amelynek építéséről – kissé megfakult emlékeimet felhasználva – most beszámolok nektek. A készletet a fórum cserebere topikjában vásároltam másodkézből, ámde elkezdetlenül. Hogy miért erre esett a választásom? Magam sem tudom. Egyrészt talán a tucat "eftizenx-messzer-fóka" makettek mellett ritkaságnak számító téma, másrészt pedig a letisztult aerodinamikai kialakítás és brutális erő ötvözete fogott meg. A lényeg, hogy hozzám került ennek a szuperszonikus bombázónak a makettje, meg kellett hát építenem.
A dobozban három tekintélyes méretű öntőkeretet, egy szintén jelentős – hat gépre elegendő jelzést tartalmazó – matricalapot és egy kihajtogatható, lepedő méretű építési leírást találunk. A műanyag jól kezelhető, viszonylag kevés sorja található az alkatrészeken. A felületek simák, a vésett panelvonalak azonban olyan Italerisen vastagok és sekélyek voltak. A részletesség közepesnek mondható, de elég sok feljavító kapható hozzá, amivel a kabint, a futóműveket, de még a hajtóműveket is részletesebbé tehetjük. Annak idején ezeket én nem vettem meg a készlethez, így csak dobozból történt az építés.
Első lépésként a panelvonalakat pofoztam ki kicsit, illetve pótoltam pár hiányzót is. A törzsön lévők esetében ideiglenesen összeillesztettem a feleket szalaggal, hogy a két részen lévő vonalak ne csússzanak el egymástól. Ennél a résznél már az is kezdett felsejleni, hogy az illeszkedéssel sok problémám lesz majd, ami a fémszínű festés miatt kiemelt jelentőségű lesz. Szép sorban kezdtem tehát előkészíteni a tömítő-csiszoló szerszámokat is…
Na de vissza a fősodorba, mert a törzs ragasztása előtt meg kell építeni a pilóta és a fegyverzet kezelő operátorok kabinját. A gyári alkatrészeket összeragasztottam tehát, majd világosszürkére festettem. A műszerek többsége csak kiálló körökkel volt jelezve, ezeket fekete alkoholos filccel színeztem ki. Néhány sárga, fehér és piros pöttyel jeleztem még lámpákat, gombokat, miegymást. Sok energiát nem tettem bele a dologba, mivel zárt fülketetőkkel szándékoztam megépíteni a gépet. A nyitott fedelek szerintem sokat rontanak az egyébként rendkívül szép vonalú gépen. A katapultülések váza is a kabinnal egyező színt kapott, az ülés- és fejpárnák olívazöld színűek lettek, hevedereket Tesa maszkolószalagból csináltam. Egy sötétszürke befolyatás és szárazecsetelés után ezt a részt befejezettnek is nyilvánítottam. A törzsfelek egyesítése előtt még beragasztottam a kis oldalablakokat is, amiket aztán kívülről le is maszkoltam. Az orrkúp, illetve a felfelé nyíló két hátsó kabintető illeszkedése elég ramaty volt, itt sok tömítőt kellett bevetnem. A hátrafelé néző gépágyút magába foglaló farokkúppal viszont nem volt ilyen gond.
A következő munkafázisban a nagyméretű szárnyak ragasztása történt. Ennek első lépése, hogy a hajtómű pilonjait dróttal megcsapoltam, majd az alsó szárnyfeleknél kifúrtam ezek rögzítési pontjait, csak ezután ragasztottam össze az alsó és felső részt. A szárny törzshöz illesztésénél itt is tömíteni kellett két elég széles és hosszú rést. Ehhez húzott szálat is bevetettem. A hajtóművek tartó pilonjainál is ez volt a helyzet, bár enyhébb mértékben. A törzs alá háromféle megoldásból is választhatunk: tehetünk bombákat, illetve kétféle méretű POD-ot. Én ez utóbbiból a nagyobbat választottam, ha már lúd, legyen (jó) kövér alapon. Persze itt is meg kellett dolgozni mind a panelvonalakkal, mint az illesztésekkel. Ezért ezt az egységet az egész építés során külön kezeltem, csak a végső összeszerelésnél ragasztottam a helyére.
A felületek alapos összecsiszolása és megtisztítását követően az egész gépet fekete alapozóval festettem le és fényes lakkal készítettem alapot a fémfestésnek. Az orrkúpot, illetve a szárnyon lévő fekete részeket előre lemaszkoltam, majd AK Extreme Metal Aluminium festékkel fújtam le a gépet. Erre jött még egy vékony réteg lakk, hogy az eltérő színű paneleket maszkolni tudjam. Ezeket más árnyalatokkal festettem meg aztán. A hajtóműveknél ez elég macerás művelet volt, de a rózsaszín Tesa szalag jó szolgálatot tett. A kiömlőket Burnt Metal és Jet Exhaust színekkel fújtam meg, a beömlő részen lévő kompresszor lapátsort pedig fekete befolyatással kezeltem. Végül a maszkolások leszedését követően egy végső fényes lakk következett a matricázás előtt.
A száradási idők között foglalkoztam a futóművekkel és a törzs alatti POD-dal is. A futók összeállítása nem túl bonyolult, inkább csak sok időbe telik a sok kerék megfestése. Itt hasznos, ha van az embernek egy körsablonja, mert az jelentős segítséget nyújt a keréktárcsák festéséhez. A szárakat és a kerekeket itt is feketével folyattam be a részletek kiemelése végett, majd egyesítettem a szárakat a géppel és feltettem az elkészült POD-ot is.
A kiválasztott gép az Ohio-i Dayton Museum-ban kiállított Bendix Trophy győztes 92458 jelzésű példány lett, amely elég szépen ki van dekorálva. A matricák felrakása nem okozott különösebb gondot, lágyító és feszítő adalékkal szépen felsimultak a felületekre. Ezeket aztán helyileg újabb fényes lakkal védtem le.
A végszerelési fázisban beragasztottam a kerekeket, a pitot csövet, illetve leszedtem a kabinmaszkokat. Ezzel el is készült ez a makett formában is impozáns méretekkel rendelkező "villámbombázó", ami egy teljes polcot elfoglal a vitrinemben.
A dobozban három tekintélyes méretű öntőkeretet, egy szintén jelentős – hat gépre elegendő jelzést tartalmazó – matricalapot és egy kihajtogatható, lepedő méretű építési leírást találunk. A műanyag jól kezelhető, viszonylag kevés sorja található az alkatrészeken. A felületek simák, a vésett panelvonalak azonban olyan Italerisen vastagok és sekélyek voltak. A részletesség közepesnek mondható, de elég sok feljavító kapható hozzá, amivel a kabint, a futóműveket, de még a hajtóműveket is részletesebbé tehetjük. Annak idején ezeket én nem vettem meg a készlethez, így csak dobozból történt az építés.
Első lépésként a panelvonalakat pofoztam ki kicsit, illetve pótoltam pár hiányzót is. A törzsön lévők esetében ideiglenesen összeillesztettem a feleket szalaggal, hogy a két részen lévő vonalak ne csússzanak el egymástól. Ennél a résznél már az is kezdett felsejleni, hogy az illeszkedéssel sok problémám lesz majd, ami a fémszínű festés miatt kiemelt jelentőségű lesz. Szép sorban kezdtem tehát előkészíteni a tömítő-csiszoló szerszámokat is…
A törzs és a hajtóművek ragasztás alatt
A kabin elég egyszerű, de csukott tetőknél nem sok látszik belőle. A pilonokba drótokat fúrtam be később a stabilabb ragasztás miatt.
Na de vissza a fősodorba, mert a törzs ragasztása előtt meg kell építeni a pilóta és a fegyverzet kezelő operátorok kabinját. A gyári alkatrészeket összeragasztottam tehát, majd világosszürkére festettem. A műszerek többsége csak kiálló körökkel volt jelezve, ezeket fekete alkoholos filccel színeztem ki. Néhány sárga, fehér és piros pöttyel jeleztem még lámpákat, gombokat, miegymást. Sok energiát nem tettem bele a dologba, mivel zárt fülketetőkkel szándékoztam megépíteni a gépet. A nyitott fedelek szerintem sokat rontanak az egyébként rendkívül szép vonalú gépen. A katapultülések váza is a kabinnal egyező színt kapott, az ülés- és fejpárnák olívazöld színűek lettek, hevedereket Tesa maszkolószalagból csináltam. Egy sötétszürke befolyatás és szárazecsetelés után ezt a részt befejezettnek is nyilvánítottam. A törzsfelek egyesítése előtt még beragasztottam a kis oldalablakokat is, amiket aztán kívülről le is maszkoltam. Az orrkúp, illetve a felfelé nyíló két hátsó kabintető illeszkedése elég ramaty volt, itt sok tömítőt kellett bevetnem. A hátrafelé néző gépágyút magába foglaló farokkúppal viszont nem volt ilyen gond.
A következő munkafázisban a nagyméretű szárnyak ragasztása történt. Ennek első lépése, hogy a hajtómű pilonjait dróttal megcsapoltam, majd az alsó szárnyfeleknél kifúrtam ezek rögzítési pontjait, csak ezután ragasztottam össze az alsó és felső részt. A szárny törzshöz illesztésénél itt is tömíteni kellett két elég széles és hosszú rést. Ehhez húzott szálat is bevetettem. A hajtóművek tartó pilonjainál is ez volt a helyzet, bár enyhébb mértékben. A törzs alá háromféle megoldásból is választhatunk: tehetünk bombákat, illetve kétféle méretű POD-ot. Én ez utóbbiból a nagyobbat választottam, ha már lúd, legyen (jó) kövér alapon. Persze itt is meg kellett dolgozni mind a panelvonalakkal, mint az illesztésekkel. Ezért ezt az egységet az egész építés során külön kezeltem, csak a végső összeszerelésnél ragasztottam a helyére.
A felületek alapos összecsiszolása és megtisztítását követően az egész gépet fekete alapozóval festettem le és fényes lakkal készítettem alapot a fémfestésnek. Az orrkúpot, illetve a szárnyon lévő fekete részeket előre lemaszkoltam, majd AK Extreme Metal Aluminium festékkel fújtam le a gépet. Erre jött még egy vékony réteg lakk, hogy az eltérő színű paneleket maszkolni tudjam. Ezeket más árnyalatokkal festettem meg aztán. A hajtóműveknél ez elég macerás művelet volt, de a rózsaszín Tesa szalag jó szolgálatot tett. A kiömlőket Burnt Metal és Jet Exhaust színekkel fújtam meg, a beömlő részen lévő kompresszor lapátsort pedig fekete befolyatással kezeltem. Végül a maszkolások leszedését követően egy végső fényes lakk következett a matricázás előtt.
A száradási idők között foglalkoztam a futóművekkel és a törzs alatti POD-dal is. A futók összeállítása nem túl bonyolult, inkább csak sok időbe telik a sok kerék megfestése. Itt hasznos, ha van az embernek egy körsablonja, mert az jelentős segítséget nyújt a keréktárcsák festéséhez. A szárakat és a kerekeket itt is feketével folyattam be a részletek kiemelése végett, majd egyesítettem a szárakat a géppel és feltettem az elkészült POD-ot is.
A kiválasztott gép az Ohio-i Dayton Museum-ban kiállított Bendix Trophy győztes 92458 jelzésű példány lett, amely elég szépen ki van dekorálva. A matricák felrakása nem okozott különösebb gondot, lágyító és feszítő adalékkal szépen felsimultak a felületekre. Ezeket aztán helyileg újabb fényes lakkal védtem le.
A végszerelési fázisban beragasztottam a kerekeket, a pitot csövet, illetve leszedtem a kabinmaszkokat. Ezzel el is készült ez a makett formában is impozáns méretekkel rendelkező "villámbombázó", ami egy teljes polcot elfoglal a vitrinemben.
|
|
|
|
|
|
|
|
A törzs és a hajtóművek ragasztás alatt
|
|
|
A törzs-szárny illesztés a hason igazán macerás, sok utómunkát igényelt
|
|
|
A felső részen a kabinok körül, illetve az orrkúpnál volt csiszolási munka
|
|
|
Fogyott a tömítő, míg szintbe hoztam a dolgot...
|
|
|
Felkerültek a hajtóművek, folyamatban a pilonok belépőélének kiigazítása
|
|
|
Éjfekete és szupergyors...
|
|
|
A jobb külső hajtóműnél még van kis utómunka
|
|
|
Fémfestésben, néhány eltérő árnyalatú panellel
|
|
|
Végeredmény
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Alaposan fel voltak cicomázva a gépek...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A méretek érzékeltetése végett egy ugyanolyan méretarányú MiG-21F-13 mellett
|
2025.09.24.
Utolsó módosítás: 2025.09.29.
Utolsó módosítás: 2025.09.29.