BI-1 a "légibolha"

Bereznyak-Iszajev BI-1

Bereznyak és Iszajev nevét rejti a rövidítés. Az előbbi nevét cirkálórakétákkal kapcsolatban lehet hallani, hiszen ő a megteremtője az ilyen fegyvereket gyártó "Raduga" irodának. No, de hogyan kezdődött?
A világ több pontján keresték a légcsavaros repülőgépeket leváltó, azoknál gyorsabb harci gépet. Az elvárások eléggé illuzórikusak voltak, a 30-as évek technikai lehetőségeit tekintve: "a) a legnagyobb repülési magasság (plafon) 25 000 m-ig, b) a legnagyobb vízszintes repülési sebesség kb. 3000 m magasságban 300 m/sec-ig, c) leszállási sebesség üres tartállyal legfeljebb 160 km/h, d) vízszintes repülés időtartama rakétahajtóművekkel legfeljebb 400 mp" és legyen alkalmas légi indításra nehézbombázókról, vonatásból, illetve saját erőből repülőtérről való felszállásra.

A BI-1 építésének persze voltak előzményei. Ilyen az RP-318.
A meghajtásban logikusan felmerült a rakétahajtás is. Miután a 30-as években L. Sz. Duskin megtervezte a D-1-1100 folyékony hajtóanyagú hajtóművet, lehetővé vált egy felugrás – csapás – menekülés jellegű taktika kigondolása, ami a "taktikai meglepetés" címszó alatt került kidolgozásra. Ez úgy nézett ki, hogy az apró gép nagy sebességgel felszáll, 2 SVAK-géppuskájával megsorozza az aktuális ellenség bombázóit, aztán, mint aki jól végezte a dolgát, angolosan távozik és az üzemanyag fogytával siklórepülésben tér haza. Ennél mi sem egyszerűbb! Nem?
Kezdjük azzal, hogy a hajtómű kerozinnal és salétromsavval működött. Ez magában sem egyszerű, hiszen a salétromsav nem a könnyen kezelhetőségéről híres. Mar is, párolog is, ahogy kell.

Az építés a Moszkva melletti Himkiben kezdődött. Maga a gép nem volt egy hatalmas darab, hiszen a fesztávolsága 6,5m, a törzs hossza pedig 6,2 méter volt. Teljes súlya 1650 kg volt, melyből a hajtóanyag 710 kiló volt.
Előbb a sárkányszerkezetet próbálták ki – vitorlázgógépként, egy Pe-2 alól 3000 méteren elengedve. Majd jött volna a "most ugrik a majom a vízbe", a beszerelt hajtóművel való felszállás. Ez halasztást szenvedett, mert a háború miatt az üzemet evakuálták az Urálon túlra. Itt aztán január végén az első elkészült hajtómű a kipróbálás során nemes egyszerűséggel felrobbant, beterítette a környéket és a kísérletben részt vevőket salétromsavval. 1942. május 15-én, G. Ja. Bahcsivandzsi pilótával valamivel több, mint három percig repült a szerkezet. A rövid repülési idő és a megszokottnál nagyobb sebesség egy teljesen más viselkedést követelt meg a pilótától is. Leszállás után kiderült, hogy a salétromsav megrongálta a gépet. Újabb két példány épült, kijavítva az első hibáit, aztán több nem. 1943. március 27-én a 2-es számú példány, miután elérte az 1000 km/óra sebességet, lezuhant, elpusztítva az egyetlen, működképes(?) hajtóművet, a teljesen fából készült sárkányszerkezetet is és a pilóta halálát okozva. Új hajtóművekre volt szükség. Végül ezt a rakétahajtást a harci repülőgépek esetében felváltották a sugárhajtóművek. A rakétahajtás a különféle rakéták meghajtásánál került inkább előtérbe.

Az elkészült hét gépből eredeti példány nem maradt fenn. Dirib-darabok a különféle múzeumok féltett műtárgyai. Megépült viszont a gép 1:1 méretű makettje. Az abban látható műszerfal spekulációkon alapul. Az eredetiről nincs adat.

A típus 1/72-es makettkészletét több gyártó is létrehozta. A Pioneer 2 cég elkészítette a szárnyvégekre szerelt, valószínűleg DM-4 sugárhajtóművekkel épült változatot. Volt másik, ilyen meghajtású változat, de a hajtóműveket a szárnyak alá akasztották. Ez a változat elvileg BI-6 néven létezett (ha létezett). Ez egy Two in one készlet. A doboz felirata szerint egy BI-1-et és egy BI-M2-t tartalmaz. A készlet gépenként 38 alkatrészből áll össze, melyből elkészíthető a gyanús szárnyvégi hajtóműves és a sítalpas alapgép makettje is. Az előbbin a "пуля", azaz "golyó" felirat olvasható.
A másik, az Eastern Express gyártmánya. Ez inkább hozza az eredeti formát. Vannak adatok a Maquette által készítettről is. Sőt, a KV Models még maszkoló fóliát is készített! A makett elkészítése nem bonyolult.
Nekem az EE gyártmányához volt szerencsém.

forrás:
https://web.archive.org/web/20091128214838/http://rgantd.ru/n_tr.php?link=p_bi1
https://www.arcair.com/Gal13/12001-12100/gal12023-Berezniak-Attard/00.shtm
http://xn--80aafy5bs.xn--p1ai/aviamuseum/aviatsiya/sssr/eksperimentalnye-samolety/eksperimentalnyj-raketoplan-rp-318/