Russian BM-21 Grad Multiple Rocket Launcher
1:72, HobbyBoss
No.82931 (2021)
Pintér György - Múzeumi krimik
A BM–21 Grad egy 122 mm-es rakéta-sorozatvető rendszer, melyet a Szovjetunió az 1960-as évek elején fejlesztett ki. A "BM" rövidítés "harcjárművet" jelent. A második világháborús Katyusák (BM–13, BM–8, BM–31) nyomán kifejlesztett fegyverrendszer a világ több mint 50 országban áll jelenleg is hadrendben. A rendszer részei a hordozóeszköz: korábban a Ural–375D 6×6-os hajtásképletű tehergépkocsi 40 darab, négyzetes formában elrendezett, forgatható rakétavető csőköteggel felszerelve. 1976-tól a BM–21-et a korszerűbb Ural–4320 hatkerékmeghajtású katonai tehergépkocsira szerelik.
Az öttagú személyzet három perc alatt tudja a rendszert tűzkész állapotba helyezni. A tüzet lehet a kabinból vagy egy 64 méteres távirányító kábel végéről irányítani. Lehetséges mind a 40 rakétát kilőni 20 másodperc alatt, de egyenként, vagy kisebb csoportokban is lehet azokat indítani néhány másodperces időközönként. A 2,87 m-es vetőcső huzagolása révén a rakéta a röppályáján forog a tengelye körül, emellett kis szárnyak is stabilizálják. Rendkívül széles skálájú, mintegy 20 kg súlyú robbanófejeket hordozhat 20–30 kilométeres maximális távolságra.
A fegyverrendszer igen nagy tűzerőt képvisel. Egy 18 rakétavetőből álló zászlóalj egyetlen sortűzben 720 rakéta indítására képes. Nem alkalmas azonban a fegyver pontjellegű, körülhatárolt célok leküzdésére.
(forrás: Wikipédia)
A kitet pár éve egy Pelikán kupán vettem Gödöllőn, talán akkortájt indult el bennem a "Próbáljuk ki a járműben is a 72-est" érzés. HobbyBoss készlet, nem volt olcsó, ahhoz képest milyen emlékeim voltak róla minőség téren a repülőikkel és ahhoz képest például egy ICM mennyiért fut. 3-4 öntőkeret, az abroncsok gumiból, pár ablak áttetszőből, a fülke és a rakétavető rész külön csomagolva szivacsban. Mellé az összeállítási útmutató fekete-fehérben, egy pici matrica lap, réz nincs, drót kábel nincs. Az alkatrészek első átfutásra szépek, nem kell majd sokat sorjázni. A fülke szép, bár az az ICM-ben is szép volt, a rakétavetős rész pedig szó szerint hibátlan!
Az útmutató alapján az összeállítás egyértelmű, követhető. A hajtáslánc szerencsére egy darabból van, így nem kell tengelyenként összeállítani, ezért haladós és pontos. Felfüggesztés is viszonylag egyszerű, nem tépi a haját az ember miközben építi. Amit furcsának találtam, hogy a létra alvázra szerelt oldalsó elemek (üzemanyag tank, és tároló dobozok) beakadó kampós kialakítással lettek megtervezve, így ragasztás nélkül is tök jól a helyükön maradnak, de akár festés közben/után is még bontható egy műszerész csavarhúzóval az alváz belseje felől. A fülkében alkalmaztam pár javítást, a gyári öntött karokat cseréltem ki drótra (sebesség váltó, osztómű), de ezt is csak a tartóssága miatt szoktam alkalmazni, mert jellemzően eltörtem a műanyagokat, mire a festés végére értem. A drót pedig tartósabb. A fülkét festés előtti állapotra hoztam, így az ablakokat még nem ragasztottam be. Egyszerűbbnek láttam így, mint maszkolni kívül, belül. A fülkén a paneleket kicsit mélyebbre karcoltam, mert elég lágynak találtam. A fülke szerelésnél az üvegezésen változtattam. Az első szélvédőt az utasítás szerint kívülről kellene beszerelni, viszont a függőleges ablak osztás be van öntve. Ellenben a szélvédő belülről is berakható, így a keretezés jobban is néz ki. Az oldalsó üvegek egybe vannak öntve a hátsó kis ablakkal. Ezeket eldaraboltam 3 felé, megcsiszoltam és külön kerültek beépítésre, ezzel azért picivel kultúráltabb lett a megjelenés.
Az alváz kész, fülke kész, jöhet a felépítmény. A felépítményt is olyan állapotban akartam tartani, hogy egyszerűbb legyen festeni, így nem lett készre ragasztva minden. Az alkatrészeket alig kellett sorjázni, több darabnál a ragasztó nem is lett volna szükséges. Így a festésig ragasztó nélkül szereltem össze őket. A rakéta forgó zsámolya szintén szép darab, nem kellett sokat csiszolgatni. A hordozón pedig gyárilag forgatható, emelhető. A rakéta konténer pedig ugye hibátlan pontos darab. A konténer célzó berendezése az szorult némi sorjázásra. Itt eszközöltem egy kis házi barkácsot, így a valóságban kihajtható kart 0,2-es dróttal megcsapoltam és így nálam is hajtogatható lett (később a festésnél úgy 10-szer törtem volna le, ha nem így van). A referenciafotókon látható, hogy az irányzótól egy kábel köteg fut a rakéta konténer jobb oldalára, így ezt megcsináltam én is, valamint a kézi kerékre ragasztottam drótból egy fogókát, mi majd piros lesz, így nem elhagyható részlete, színfoltja lesz a műnek. Amit még a rakétás részen módosítottam, az az, hogy akartam üres vetőcsöveket is látni. Így ki lett jelölve melyik lesz üres és jöhetett a fúrás. Valahol olvastam, hogy a vetőcsőben a gyújtás úgy van kialakítva, hogy a rakéták szimmetrikusan vannak kilőve, hogy a tömegközéppontja megmaradjon a járműnek. Pontos tüzelési sorrend hiányában legalább szimmetrikusra készítettem el a vetőcsövek fúrását.
A készlet leggyengébb része az a pótkerék tartó ketrec. Összeragasztottam, felpróbáltam, majd úgy voltam vele, hogy annyira rusnya, hogy inkább be se ragasztom a helyére. Másnap újra nekifutva és pár új fotó keresgélése után arra jutottam, hogy egy elég rendes darabolást követően fel lehet ezt javítani kicsit, mivel csak pálcák tartják, azt meg nem olyan nehéz imitálni. Így végül ez lett. Darabolás, csiszolás, majd a keretet elkészítettem drótból. Ezzel megoldva a legsilányabb rész is.
Alapozás Vallejo zöld akrillal történt (70.611), kis száradás és jöhetett a szín. A végső eredménynek egy magyar Uralt szerettem volna, így a szín keverést abba az irányba kezdtem eltolni. 2-3 mintakeverés után meg is lett az elfogadható alapszín. Ez több rétegben lett felfújva, majd világosított tónusokkal fakítottam. A jármű színéhez ezek a festékek lettek felhasználva: Yellow Ochre (70.913), Ivory RLM05 (71.106), Golden Olive (70.857), Gunship Green (71.014). Egyik másik alkatrész szándékosan kapott más tónust, hogy kicsit megtörje a homogén zöld kinézetet. Utolsó színként jött a piros. A kezelőfelületek és a rakéta záró kupakok lettek kifestve. Száradás után jöhetett egy köztes védő lakk. Erre pedig kezdődött a wash. Találtam itthon egy szürke járművekhez javasolt színt, ami zöldes kékes szürkés MIG prod (P285). Ezzel lett a felépítmény alsó lemeze és a szerelékes dobozok lekenve. Végül a fülke és a rakéta konténer kapott fekete színűt (Tamiya panel liner). Mikor ez elkészült, akkor jött a végső készre szerelése a teherautónak. Ezután jöhetett némi enamel koszolás, amit kapott minden felület a gépen (kerekek, alváz, fülke, felépítmény). Koszolás után jöhetett a lámpák elkészítése. A gyári átlátszókat nem használtam, jött a saját módszer: króm filc a foncsor helyére, majd UV lakk és a szükséges helyeken átlátszó festék (index, féklámpák). Végül kapott egy lágy porolást, egy homokszínű ködöléssel.
Elővettem az alaplaphoz való sablonjaimat, amiket korábbi dobozokból vágok ki. Mivel homogén karton színű könnyű elképzelni amikor arra próbálom rá a makettet, hogy túl kicsi, túl nagy, vagy pont jó. Nekem így vált be, ha alaplap méretet kell választani. Korábbi vásárlásból volt elrakva kisebb méretű képkeret, így most ez lett az alap mérete és határa. Legalább a keret készítést megspóroltam. A terep egyenetlenségeit XPS darabkákból készítettem, rá pedig AK kence ment, amit homokkal megszórtam. Száradás után jött még egy réteg, ami lágyabb volt, ez már a korábbi XPS éleket tüntette el. Mikor száradt a kence, akkor a kerekekkel készítettem korábbi autónyomokat. Szintén ekkor került bele kavicsszórás is. Újabb száradást követően jött a statikus fű szórás a faragasztóval.
Végül lehetett festeni. Először a barnás föld árnyalatok, majd a zöld és a sárgás a fűnek, végül a szórt kavicsokat kenegettem ki a környezettől teljesen eltérő színekkel (szürke, tégla vörös). Van ebben a kavics festésben valami jó. Rendkívül meg tudja törni a környezetet. A fű és a földsáv találkozásánál sárgásabb szárazabb színre lett fújva, ami néhol ad egy kis átmenetet a zöldbe. A végén a föld kapott egy világos szárazecsetelést, majd készítettem egy piros zászlót, ami egy lőtéri tüzelési szakasz jelző, emellett pedig egy kellően kiemelkedő rész a zöld szörnyeteg előtt.
Végül egy nyomtatott névtáblával és a gép alapra ragasztásával el is készült 2026-os évem első makettje.
Az öttagú személyzet három perc alatt tudja a rendszert tűzkész állapotba helyezni. A tüzet lehet a kabinból vagy egy 64 méteres távirányító kábel végéről irányítani. Lehetséges mind a 40 rakétát kilőni 20 másodperc alatt, de egyenként, vagy kisebb csoportokban is lehet azokat indítani néhány másodperces időközönként. A 2,87 m-es vetőcső huzagolása révén a rakéta a röppályáján forog a tengelye körül, emellett kis szárnyak is stabilizálják. Rendkívül széles skálájú, mintegy 20 kg súlyú robbanófejeket hordozhat 20–30 kilométeres maximális távolságra.
A fegyverrendszer igen nagy tűzerőt képvisel. Egy 18 rakétavetőből álló zászlóalj egyetlen sortűzben 720 rakéta indítására képes. Nem alkalmas azonban a fegyver pontjellegű, körülhatárolt célok leküzdésére.
(forrás: Wikipédia)
A készlet
A kitet pár éve egy Pelikán kupán vettem Gödöllőn, talán akkortájt indult el bennem a "Próbáljuk ki a járműben is a 72-est" érzés. HobbyBoss készlet, nem volt olcsó, ahhoz képest milyen emlékeim voltak róla minőség téren a repülőikkel és ahhoz képest például egy ICM mennyiért fut. 3-4 öntőkeret, az abroncsok gumiból, pár ablak áttetszőből, a fülke és a rakétavető rész külön csomagolva szivacsban. Mellé az összeállítási útmutató fekete-fehérben, egy pici matrica lap, réz nincs, drót kábel nincs. Az alkatrészek első átfutásra szépek, nem kell majd sokat sorjázni. A fülke szép, bár az az ICM-ben is szép volt, a rakétavetős rész pedig szó szerint hibátlan!
Az építés
Az útmutató alapján az összeállítás egyértelmű, követhető. A hajtáslánc szerencsére egy darabból van, így nem kell tengelyenként összeállítani, ezért haladós és pontos. Felfüggesztés is viszonylag egyszerű, nem tépi a haját az ember miközben építi. Amit furcsának találtam, hogy a létra alvázra szerelt oldalsó elemek (üzemanyag tank, és tároló dobozok) beakadó kampós kialakítással lettek megtervezve, így ragasztás nélkül is tök jól a helyükön maradnak, de akár festés közben/után is még bontható egy műszerész csavarhúzóval az alváz belseje felől. A fülkében alkalmaztam pár javítást, a gyári öntött karokat cseréltem ki drótra (sebesség váltó, osztómű), de ezt is csak a tartóssága miatt szoktam alkalmazni, mert jellemzően eltörtem a műanyagokat, mire a festés végére értem. A drót pedig tartósabb. A fülkét festés előtti állapotra hoztam, így az ablakokat még nem ragasztottam be. Egyszerűbbnek láttam így, mint maszkolni kívül, belül. A fülkén a paneleket kicsit mélyebbre karcoltam, mert elég lágynak találtam. A fülke szerelésnél az üvegezésen változtattam. Az első szélvédőt az utasítás szerint kívülről kellene beszerelni, viszont a függőleges ablak osztás be van öntve. Ellenben a szélvédő belülről is berakható, így a keretezés jobban is néz ki. Az oldalsó üvegek egybe vannak öntve a hátsó kis ablakkal. Ezeket eldaraboltam 3 felé, megcsiszoltam és külön kerültek beépítésre, ezzel azért picivel kultúráltabb lett a megjelenés.
Festetlenül
Az alváz kész, fülke kész, jöhet a felépítmény. A felépítményt is olyan állapotban akartam tartani, hogy egyszerűbb legyen festeni, így nem lett készre ragasztva minden. Az alkatrészeket alig kellett sorjázni, több darabnál a ragasztó nem is lett volna szükséges. Így a festésig ragasztó nélkül szereltem össze őket. A rakéta forgó zsámolya szintén szép darab, nem kellett sokat csiszolgatni. A hordozón pedig gyárilag forgatható, emelhető. A rakéta konténer pedig ugye hibátlan pontos darab. A konténer célzó berendezése az szorult némi sorjázásra. Itt eszközöltem egy kis házi barkácsot, így a valóságban kihajtható kart 0,2-es dróttal megcsapoltam és így nálam is hajtogatható lett (később a festésnél úgy 10-szer törtem volna le, ha nem így van). A referenciafotókon látható, hogy az irányzótól egy kábel köteg fut a rakéta konténer jobb oldalára, így ezt megcsináltam én is, valamint a kézi kerékre ragasztottam drótból egy fogókát, mi majd piros lesz, így nem elhagyható részlete, színfoltja lesz a műnek. Amit még a rakétás részen módosítottam, az az, hogy akartam üres vetőcsöveket is látni. Így ki lett jelölve melyik lesz üres és jöhetett a fúrás. Valahol olvastam, hogy a vetőcsőben a gyújtás úgy van kialakítva, hogy a rakéták szimmetrikusan vannak kilőve, hogy a tömegközéppontja megmaradjon a járműnek. Pontos tüzelési sorrend hiányában legalább szimmetrikusra készítettem el a vetőcsövek fúrását.
A készlet leggyengébb része az a pótkerék tartó ketrec. Összeragasztottam, felpróbáltam, majd úgy voltam vele, hogy annyira rusnya, hogy inkább be se ragasztom a helyére. Másnap újra nekifutva és pár új fotó keresgélése után arra jutottam, hogy egy elég rendes darabolást követően fel lehet ezt javítani kicsit, mivel csak pálcák tartják, azt meg nem olyan nehéz imitálni. Így végül ez lett. Darabolás, csiszolás, majd a keretet elkészítettem drótból. Ezzel megoldva a legsilányabb rész is.
Festés
Alapozás Vallejo zöld akrillal történt (70.611), kis száradás és jöhetett a szín. A végső eredménynek egy magyar Uralt szerettem volna, így a szín keverést abba az irányba kezdtem eltolni. 2-3 mintakeverés után meg is lett az elfogadható alapszín. Ez több rétegben lett felfújva, majd világosított tónusokkal fakítottam. A jármű színéhez ezek a festékek lettek felhasználva: Yellow Ochre (70.913), Ivory RLM05 (71.106), Golden Olive (70.857), Gunship Green (71.014). Egyik másik alkatrész szándékosan kapott más tónust, hogy kicsit megtörje a homogén zöld kinézetet. Utolsó színként jött a piros. A kezelőfelületek és a rakéta záró kupakok lettek kifestve. Száradás után jöhetett egy köztes védő lakk. Erre pedig kezdődött a wash. Találtam itthon egy szürke járművekhez javasolt színt, ami zöldes kékes szürkés MIG prod (P285). Ezzel lett a felépítmény alsó lemeze és a szerelékes dobozok lekenve. Végül a fülke és a rakéta konténer kapott fekete színűt (Tamiya panel liner). Mikor ez elkészült, akkor jött a végső készre szerelése a teherautónak. Ezután jöhetett némi enamel koszolás, amit kapott minden felület a gépen (kerekek, alváz, fülke, felépítmény). Koszolás után jöhetett a lámpák elkészítése. A gyári átlátszókat nem használtam, jött a saját módszer: króm filc a foncsor helyére, majd UV lakk és a szükséges helyeken átlátszó festék (index, féklámpák). Végül kapott egy lágy porolást, egy homokszínű ködöléssel.
Az alaplap
Elővettem az alaplaphoz való sablonjaimat, amiket korábbi dobozokból vágok ki. Mivel homogén karton színű könnyű elképzelni amikor arra próbálom rá a makettet, hogy túl kicsi, túl nagy, vagy pont jó. Nekem így vált be, ha alaplap méretet kell választani. Korábbi vásárlásból volt elrakva kisebb méretű képkeret, így most ez lett az alap mérete és határa. Legalább a keret készítést megspóroltam. A terep egyenetlenségeit XPS darabkákból készítettem, rá pedig AK kence ment, amit homokkal megszórtam. Száradás után jött még egy réteg, ami lágyabb volt, ez már a korábbi XPS éleket tüntette el. Mikor száradt a kence, akkor a kerekekkel készítettem korábbi autónyomokat. Szintén ekkor került bele kavicsszórás is. Újabb száradást követően jött a statikus fű szórás a faragasztóval.
Terepen
Végül lehetett festeni. Először a barnás föld árnyalatok, majd a zöld és a sárgás a fűnek, végül a szórt kavicsokat kenegettem ki a környezettől teljesen eltérő színekkel (szürke, tégla vörös). Van ebben a kavics festésben valami jó. Rendkívül meg tudja törni a környezetet. A fű és a földsáv találkozásánál sárgásabb szárazabb színre lett fújva, ami néhol ad egy kis átmenetet a zöldbe. A végén a föld kapott egy világos szárazecsetelést, majd készítettem egy piros zászlót, ami egy lőtéri tüzelési szakasz jelző, emellett pedig egy kellően kiemelkedő rész a zöld szörnyeteg előtt.
Végül egy nyomtatott névtáblával és a gép alapra ragasztásával el is készült 2026-os évem első makettje.
|
|
Kész
|
|
|
Festetlenül
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Alap próba
|
|
|
|
|
|
Terepen
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2026.01.23.