BRDM-2 Konkursz
1:35, Dragon
(2005)
Pintér György - Múzeumi krimik
A magyar honvédség által használt haditechnika eszközök megépítése során ezúttal egy konkrét és jól körbefotózott jármű esett áldozatomul. A nehezen beszerezhető Dragon BRDM-3 (?!) szlovákiai magyar barátaim útján került a birtokomba, szintúgy az Eduard ehhez a maketthez tervezett maratása. A makett eredetijét a Monostori Erődben fotózta körbe egyik makettező kollégám, még abban az időben, amikor a politikai döntéseknek nem rendelték alá a honvédelmet.
A makett a szokásos korai Dragon termék, amit még nem jellemez a mai kitek részletessége, azonban jó alapként szolgál, és nem kell csillagászati összegeket áldozni rá.
Mivel a motor hűtőzsaluit és a hajócsavar házát nyitott állapotban akartam elkészíteni, első lépésként ezek helyét martam ki a műanyagból. A rácsok síkba illesztése nem egyszerű feladat. A maratott rácsnál kicsit kisebb nyílást kell készíteni, amelynek felső élét kb. 45 fokban szikével meg kell vágni. Néhány próba után beállítható a kívánt mélység, és a rács pillanatragasztóval rögzíthető. A jó minőségű pillanatragasztókkal tömíteni is lehet, egyes folyékony termékek látható nyomot sem hagynak. A hajócsavar nyílása mögötti területen egy belülről feketére festett dobozt készítettem műanyag lapokból, hogy a "semmi" helyett benézve egy nagy feketeséget lássunk. Ugyanígy a páncélteknő belseje is fekete színt kapott az öszeragasztás előtt.
A teknő összeragasztása után minden pozicionáló lyukat síkba tömítettem, majd az összes hegesztési varratot Neoflexből elkészítettem.
Az "apróságok" felszerelése során az alábbi feljavítások, átépítések történtek:
- A kipufogók injekcióstű végződést kaptak az Eduard védőköpenyen kívül.
- Mind az első, mind a hátsó lámpák, valamint a kürt kábelezését pótoltam.
- A kapaszkodókat rézdrótra cseréltem.
- A szerszámtartók üresen kerültek felragasztásra a fotók alapján elhelyezve. Ehhez maradék alkatrészek is kellettek, az Eduard keveset, és nem jó formájúakat adott.
- A motor leponyvázásához használatos négy rögzítőfület pótolni kellett a motorház négy sarkán.
- A búvónyílások és a szélvédőt védő páncéllemezek valami játékhoz hasonlatos bepattintós-nyitható kivitelben készültek. A "zsanérokat" levágtam, helyettük húzott szálból és műanyaglemezből újakat készítettem, illetve tömítőpasztából pótoltam a keretek hiányzó szakaszait.
- A kábeldob, a fényszórók védőrácsai, a visszapillantó-tükör, a periszkópok védőkeretei, a kürt és a fedelek ütközői Eduard alkatrészek.
- A páncélteknő bal oldalán található, elfordítható (lehajtható) antennacsonk Modelpoint esztergált rézalkatrész átalakításával, öntőkeretdarabból, maradék maratás és Extratech maratott csavarfejek felhasználásával készült.
- A páncéltörő rakéták indítóállványán is ólomlemezből és műanyagból kellett pótolni a hiányzó alkatrészeket.
Az összeállított makett alsó felületét, a doblemezek belsejét, a hidakat, valamint a lánchajtású segédkerekeket matt feketére fújtam. Ugyanezt a színt kapták a keréktárcsák is. A felső felületek Tamiya XF-62 Olive Drab alapszínt kaptak, majd ennek a színnek szürkített árnyalatával paneleztem. Az éleket nagyon szolídan szárazecseteltem khaki olajfestékkel. Az eredeti gépen a függőleges páncéllemezek felső élénél egy rozsdavörös sáv fut körbe, melynek funkcióját nem tudtam kideríteni. A sávot maszkolással Tamiya XF-68 Nato Brown színnel fújtam. Az eredeti Konkursz karbantartói valószínűleg nem éppen igényességükről lehettek híresek: a jármű oldalán feltüntetett négyjegyű számok nincsenek egy síkban, illetve a fújósablon keretén kívülre is jócskán került a fehér festékből. Mindezt megpróbáltam imitálni a méretarányos Modelpoint sablonok segítségével. A hátsó rendszám - az eredetinek megfelelően - maradék matricából lett összeollózva, az első rendszám és a keréknyomás értékei kézzel festettek, fényképek alapján, a "mester" ákom-bákom betűit követve. A sérült ék-felségjel-matrica csak a jármű bal oldalán található meg, a másik oldalon az alapszín visszafújásával imitáltam a hiányzó matricát. A dandár jelvényét a jobb első döntött páncéllemez felületére feketével kézzel festettem.
A fényszórók és a kürt az eredetihez hasonlóan fekete festést kaptak. Ezt követően az egységes fényhatás elérése végett Marabu lakkal átfújtam a járművet. A rakéták színe ezüst, vagy jellegzetes orosz sárgásbarna lehet: én az előbbi mellett döntöttem. A periszkópokat fekete tussal "üvegeztem be".
Végső fázisként a kerekek által felszórt sarat pillanatragasztóval, igazi föld felszórásával imitáltam, majd földszínnel a kerékjárati ívek környékét, valamint a kerekeket átködöltem. A kopásokat grafitporral imitáltam. A páncéltest hátuljára kötözött - a ráfutásos balesetekből adódó páncélrepedés ellenszereként használt - teherautó-abroncs a Trumpeter Zil-157-es készletéből származik.
A kész makettet mdf-lapból készített talapzatra helyeztem, amelyen fűszőnyeg és némi növényzet egy gyakorlótér csapását imitálja.
A makett a szokásos korai Dragon termék, amit még nem jellemez a mai kitek részletessége, azonban jó alapként szolgál, és nem kell csillagászati összegeket áldozni rá.
Mivel a motor hűtőzsaluit és a hajócsavar házát nyitott állapotban akartam elkészíteni, első lépésként ezek helyét martam ki a műanyagból. A rácsok síkba illesztése nem egyszerű feladat. A maratott rácsnál kicsit kisebb nyílást kell készíteni, amelynek felső élét kb. 45 fokban szikével meg kell vágni. Néhány próba után beállítható a kívánt mélység, és a rács pillanatragasztóval rögzíthető. A jó minőségű pillanatragasztókkal tömíteni is lehet, egyes folyékony termékek látható nyomot sem hagynak. A hajócsavar nyílása mögötti területen egy belülről feketére festett dobozt készítettem műanyag lapokból, hogy a "semmi" helyett benézve egy nagy feketeséget lássunk. Ugyanígy a páncélteknő belseje is fekete színt kapott az öszeragasztás előtt.
A teknő összeragasztása után minden pozicionáló lyukat síkba tömítettem, majd az összes hegesztési varratot Neoflexből elkészítettem.
Az "apróságok" felszerelése során az alábbi feljavítások, átépítések történtek:
- A kipufogók injekcióstű végződést kaptak az Eduard védőköpenyen kívül.
- Mind az első, mind a hátsó lámpák, valamint a kürt kábelezését pótoltam.
- A kapaszkodókat rézdrótra cseréltem.
- A szerszámtartók üresen kerültek felragasztásra a fotók alapján elhelyezve. Ehhez maradék alkatrészek is kellettek, az Eduard keveset, és nem jó formájúakat adott.
- A motor leponyvázásához használatos négy rögzítőfület pótolni kellett a motorház négy sarkán.
- A búvónyílások és a szélvédőt védő páncéllemezek valami játékhoz hasonlatos bepattintós-nyitható kivitelben készültek. A "zsanérokat" levágtam, helyettük húzott szálból és műanyaglemezből újakat készítettem, illetve tömítőpasztából pótoltam a keretek hiányzó szakaszait.
- A kábeldob, a fényszórók védőrácsai, a visszapillantó-tükör, a periszkópok védőkeretei, a kürt és a fedelek ütközői Eduard alkatrészek.
- A páncélteknő bal oldalán található, elfordítható (lehajtható) antennacsonk Modelpoint esztergált rézalkatrész átalakításával, öntőkeretdarabból, maradék maratás és Extratech maratott csavarfejek felhasználásával készült.
- A páncéltörő rakéták indítóállványán is ólomlemezből és műanyagból kellett pótolni a hiányzó alkatrészeket.
Az összeállított makett alsó felületét, a doblemezek belsejét, a hidakat, valamint a lánchajtású segédkerekeket matt feketére fújtam. Ugyanezt a színt kapták a keréktárcsák is. A felső felületek Tamiya XF-62 Olive Drab alapszínt kaptak, majd ennek a színnek szürkített árnyalatával paneleztem. Az éleket nagyon szolídan szárazecseteltem khaki olajfestékkel. Az eredeti gépen a függőleges páncéllemezek felső élénél egy rozsdavörös sáv fut körbe, melynek funkcióját nem tudtam kideríteni. A sávot maszkolással Tamiya XF-68 Nato Brown színnel fújtam. Az eredeti Konkursz karbantartói valószínűleg nem éppen igényességükről lehettek híresek: a jármű oldalán feltüntetett négyjegyű számok nincsenek egy síkban, illetve a fújósablon keretén kívülre is jócskán került a fehér festékből. Mindezt megpróbáltam imitálni a méretarányos Modelpoint sablonok segítségével. A hátsó rendszám - az eredetinek megfelelően - maradék matricából lett összeollózva, az első rendszám és a keréknyomás értékei kézzel festettek, fényképek alapján, a "mester" ákom-bákom betűit követve. A sérült ék-felségjel-matrica csak a jármű bal oldalán található meg, a másik oldalon az alapszín visszafújásával imitáltam a hiányzó matricát. A dandár jelvényét a jobb első döntött páncéllemez felületére feketével kézzel festettem.
A fényszórók és a kürt az eredetihez hasonlóan fekete festést kaptak. Ezt követően az egységes fényhatás elérése végett Marabu lakkal átfújtam a járművet. A rakéták színe ezüst, vagy jellegzetes orosz sárgásbarna lehet: én az előbbi mellett döntöttem. A periszkópokat fekete tussal "üvegeztem be".
Végső fázisként a kerekek által felszórt sarat pillanatragasztóval, igazi föld felszórásával imitáltam, majd földszínnel a kerékjárati ívek környékét, valamint a kerekeket átködöltem. A kopásokat grafitporral imitáltam. A páncéltest hátuljára kötözött - a ráfutásos balesetekből adódó páncélrepedés ellenszereként használt - teherautó-abroncs a Trumpeter Zil-157-es készletéből származik.
A kész makettet mdf-lapból készített talapzatra helyeztem, amelyen fűszőnyeg és némi növényzet egy gyakorlótér csapását imitálja.
|
|
|
|
|
2007.12.06.