Antonov An-2T Colt
1:72, Bilek/Italeri
No.091
Pintér György - Múzeumi krimik
Nehéz elhinni, hogy ennek a még ma is üzemelő típusnak a története 1946-ban kezdődött! Ekkor fogott hozzá O. K. Antonov egy többcélú, könnyű szállító repülőgép tervezéséhez. Terveinek alapja minden bizonnyal egy 1937-ben, egyetlen példányban épült gép volt: a LIG-10-es. Az An-2-es típusjelzést és a mai formáját 1948-ban nyerte el ez a kicsit duci, de sokak szívének kedves repülőgép. Gyártották a Szovjetunión kívül Lengyelországban és Kínában is.
Magyarországra 1956. áprilisában érkezett az első példány, szeptemberben pedig a második. Ezeket egy év múlva átadták a Repülőszövetségnek, ejtőernyős kiképzési feladatokra. Ezenkívül még légi fényképezési és mezőgazdasági célokra alkalmazták És nem utolsó sorban a repülőnapok kedvence volt ez a "duplaszárnyú" mindenes, aki minden zokszó nélkül tette a dolgát, akár sétarepülésről, akár ejtőernyős ugratásról volt szó.
A makett:
Eddig még nem sok makettgyártó próbálkozott meg ezzel a feladattal. Valamikor az ősidőkben az NDK-beli Plasticart adta ki 1/75-ös (!) méretben, rengeteg alakhibával és könnyen felejthető minőségben. Ezt a készletet felújítva a 80-as évek közepén ismét piacra dobták, immár An-2P-vé alakítva, nagyméretű, szögletes ablakokkal (akinek megvan ez a kit, az még jó hasznát veheti a benne található légcsavarnak, ha korai magyar Ancsát akar építeni az itt bemutatott Bilek/Italeri készletből). A másik versenyző egy szovjet gyártó volt, aki az 1/48-as kategóriában indult egy elég drabális makettel. Ez egy An-2M változat volt, maximális alakhűséggel, de minimális részletkidolgozottsággal. Egy profi makettező kezében aranyat ér ez a készlet, de egy kezdőt elriaszthat a minősége.
Jelen cikkünk főszereplője északi szomszédunknál látta meg a napvilágot, a Bilek gyártmányaként, 1/72-es méretarányban. Nyugat-Európában az olasz Italeri dobozában jelent meg kétféle változatban is. Az egyik egy Vietnami "gunship Ancsa", a szárnyai alatt egy-egy db. UB-16-os rakétablokkal, a másik egy An-2T változat, négy festésmintával: egy szovjet DOSZAAF, egy lengyel, egy NDK-beli és egy magyar katonai, fehér 10-es oldalszámmal. A magyar gép jelzései jók, de egy elég durva hibával rendelkezik: a légcsavar alakja nem jó, mert a fehér 10-esen (a későbbi HA-ANA-n) még az eredeti V-501-D7-es kardlégcsavar volt, a készletben pedig már az újabb, egyenes tollú V-509-D9 légcsavart találjuk. A bevezetőben említett NDK makett légcsavarja itt kapóra jöhet annak, aki a korai változatot szeretné megépíteni (igaz, a légcsavarkúpon hízlalnia kell egy kicsit). A kit tartalmaz mind kerekes, mind sítalpas futóművet.
A kit dobozát kinyitva két szürke és egy átlátszó öntőkerettel találtam szembe magam. Az alkatrészeken vésett lemezosztásokat találhatunk, de nem mindig jó helyen és kissé hiányosan. Nagyon szép a vásznazott szárnyak és vezérsíkok kidolgozása, itt csak a kormány és trimm mozgatórudakat kell pótolni. A pilótafülke belső kidolgozása elfogadható (dombornyomott műszerfal és oldalkonzol, kormányszarvak, két jó ülés, amikről csak a hevederek hiányoznak, valamint jó kabinpadló és hátfal). A kabin beragasztásakor ne felejtsük el kivágni a törzsfeleken a kabin mögötti benyúló bordát, ami egyébként a hátfal egy részét eltakarná. Ellentétben a pilótafülkével, az utaskabin egyáltalán nincs kidolgozva, de ebből amúgy sem fog semmi látszani. Annál inkább látszik viszont, hogy az utasfülke ablaksora ferde, mégpedig hátrafelé lejt. Ezt én úgy korrigáltam, hogy az egész ablaksort kivágtam és az így keletkezett lyuk felső vonalát tűreszelővel hátrafelé kb.2 mm-t megemeltem és a kivágott ablaksort a megfelelő helyzetben a helyére illesztettem. A keletkezett rést tömítőpasztával töltöttem ki. A kerek ablakokba szánt plexi alkatrészeket nem használtam fel, helyette a Humbrol ClearFix nevű folyadékával "üvegeztem be" az ablakokat. Ezt a mézszerűen folyó anyagot egy csavarhúzó lapjával a kerek ablaknyílásba kentem úgy, hogy töltse ki az egész ablakot. Ezután nem volt más dolgom vele, mint félretenni néhány órára száradni. Mire megszáradt, addigra szépen kifeszült az ablakníyílásban és egy teljesen átlátszó hártyát képezett. Ezt a későbbiekben Maskol-lal vontam be, hogy a festékektől és a lakkoktól megóvjam.
Ezután következett a motor. Jól látszik, hogy a motor mögötti tűzfal oldalról nézve ferde, a motorburkolat lefelé "lógna", ha így hagynánk. Én a motorburkolat hátsó síkjából csiszoltam le a felesleget (kevesebb, mint 1mm-ről van szó!). Maga a motor szépen kidolgozott, én csak a szelepemelő rudakat pótoltam 0,4 mm-es rézhuzalból. A motorburkolaton lévő "kopoltyúkat" kivágtam és vékony sztirol lapból elkészítettem a nyíló lemezeket és nyitott állapotban rögzítettem őket. Ez sokat emel a gép látványán és a parkoló gépeken majdnem mindig nyitva is vannak.
Itt kell szólnom a festésről. Már az építés elején eldöntöttem, hogy a Top Gun 98/1-es számában látható HA-ANC-t fogom megépíteni. Mivel semmi matricám nem volt hozzá, ezért kézzel kellett felfestenem minden jelzést és díszítést rá.
A törzs oldalán lévő kék díszítőcsíkot az összeállított maketten már nem tudtam volna szépen megfesteni, ezért most, a szárnyak beragasztása előtt kellett felfestenem őket. Miután a törzs mindkét oldalán készre festettem a csíkozást és a beszállóajtó keretét, felkerült az oldalkormányra a magyar zászló is. A használandó színek kiválasztásában csak a fent említett cikk illusztrációi voltak a segítségemre. A szöveg szerint: "Színük világos szürkéskék, középkék díszítéssel". Némi válogatás után a Humbrol 126-os árnyalatát vettem elő alapszínnek, a díszítőcsíkokat és a feliratokat a Humbrol 14-es festékével festettem.
A következő kellemetlen meglepetés az alsó szárny helyére illesztésekor ért: több, mint 1 mm-es rés tátongott a törzs és a szárny között! Ezt tömítőpasztával több lépcsőben tudtam csak eltüntetni. Ezután kell a kabintetőt felragasztani, aminek (azon kívül, hogy vastag, torzít és az alakja is hibás) még az illeszkedése is csapnivaló. Itt a hézagok eltüntetéséhez ClearFix-et használtam az átlátszó alkatrészek miatt és ezt utólag csiszolni sem kell. A felső szárny felszerelése és tömítése után jöhetett ismét a festés. Elővettem tehát a 6-os laposecsetemet és nekiláttam a festésnek. Az egész gép megkapta a középszürke színét, a törzs orr részére felfestettem a fekete tükrözésgátló felületet, a tetejére pedig a szintén fekete "járdát".
Amíg száradt a festés, addig egy üres matricapapírra a legvékonyabb ecsetemmel elkészítettem a négy "HA-ANC" feliratot.
A merevítődúcokat, az orrsegédszárnyakat, a futószárakat és a keréktárcsákat kékre festettem, a légcsavartollak ennél sötétebb kék színt kaptak, a végükön sárga jelzéssel. Feltettem a matricákat és nekiláttam a huzalozásnak. Az összeállítási útmutató szerint húzott szálból kellene elkészíteni, de én inkább hajszálvékony rézhuzalt használtam erre a célra, a rajz szerint méretre vágva őket. Miután a helyükre kerültek a húzott szálból készült antennák és egyéb apróságok, kimaszkoltam a kabintetőt és az egész repülőt átfújtam félfényes lakkal. A maszkolás eltávolítása után némi koszolás következett, majd befejezettnek nyílvánítottam az Ancsát. Aki ennél jobban akarja részletezni kedvencét, annak az Extratech készített egy tenyérni rézmaratott lapot, amin még rengeteg apróság van.
****
Eddig tartott az eredeti cikk. Azóta eltelt tíz év, ami alatt sok An-2 makett és feljavítókészlet is megjelent a piacon. Felsorolásszerűen megemlékeznék róluk a teljesség igénye nélkül.
Makettek:
- Trumpeter, 1/72 (ez feltűnően hasonlít a Bilek-re, de nem ugyanaz)
- Amodel, 1/144
- Bilek, 1/48 (gyönyörű!)
- Valom, 1/48 (ez sem rossz!)
Feljavítók (mind 1/72-es):
- Pavla, műgyanta kabin + vákuumhúzott kabintető
- Pavla, műgyanta deszanttér és motor
- Part, 3 db maratás: pilótafülke, deszanttér és külső
Magyarországra 1956. áprilisában érkezett az első példány, szeptemberben pedig a második. Ezeket egy év múlva átadták a Repülőszövetségnek, ejtőernyős kiképzési feladatokra. Ezenkívül még légi fényképezési és mezőgazdasági célokra alkalmazták És nem utolsó sorban a repülőnapok kedvence volt ez a "duplaszárnyú" mindenes, aki minden zokszó nélkül tette a dolgát, akár sétarepülésről, akár ejtőernyős ugratásról volt szó.
A makett:
Eddig még nem sok makettgyártó próbálkozott meg ezzel a feladattal. Valamikor az ősidőkben az NDK-beli Plasticart adta ki 1/75-ös (!) méretben, rengeteg alakhibával és könnyen felejthető minőségben. Ezt a készletet felújítva a 80-as évek közepén ismét piacra dobták, immár An-2P-vé alakítva, nagyméretű, szögletes ablakokkal (akinek megvan ez a kit, az még jó hasznát veheti a benne található légcsavarnak, ha korai magyar Ancsát akar építeni az itt bemutatott Bilek/Italeri készletből). A másik versenyző egy szovjet gyártó volt, aki az 1/48-as kategóriában indult egy elég drabális makettel. Ez egy An-2M változat volt, maximális alakhűséggel, de minimális részletkidolgozottsággal. Egy profi makettező kezében aranyat ér ez a készlet, de egy kezdőt elriaszthat a minősége.
Jelen cikkünk főszereplője északi szomszédunknál látta meg a napvilágot, a Bilek gyártmányaként, 1/72-es méretarányban. Nyugat-Európában az olasz Italeri dobozában jelent meg kétféle változatban is. Az egyik egy Vietnami "gunship Ancsa", a szárnyai alatt egy-egy db. UB-16-os rakétablokkal, a másik egy An-2T változat, négy festésmintával: egy szovjet DOSZAAF, egy lengyel, egy NDK-beli és egy magyar katonai, fehér 10-es oldalszámmal. A magyar gép jelzései jók, de egy elég durva hibával rendelkezik: a légcsavar alakja nem jó, mert a fehér 10-esen (a későbbi HA-ANA-n) még az eredeti V-501-D7-es kardlégcsavar volt, a készletben pedig már az újabb, egyenes tollú V-509-D9 légcsavart találjuk. A bevezetőben említett NDK makett légcsavarja itt kapóra jöhet annak, aki a korai változatot szeretné megépíteni (igaz, a légcsavarkúpon hízlalnia kell egy kicsit). A kit tartalmaz mind kerekes, mind sítalpas futóművet.
A kit dobozát kinyitva két szürke és egy átlátszó öntőkerettel találtam szembe magam. Az alkatrészeken vésett lemezosztásokat találhatunk, de nem mindig jó helyen és kissé hiányosan. Nagyon szép a vásznazott szárnyak és vezérsíkok kidolgozása, itt csak a kormány és trimm mozgatórudakat kell pótolni. A pilótafülke belső kidolgozása elfogadható (dombornyomott műszerfal és oldalkonzol, kormányszarvak, két jó ülés, amikről csak a hevederek hiányoznak, valamint jó kabinpadló és hátfal). A kabin beragasztásakor ne felejtsük el kivágni a törzsfeleken a kabin mögötti benyúló bordát, ami egyébként a hátfal egy részét eltakarná. Ellentétben a pilótafülkével, az utaskabin egyáltalán nincs kidolgozva, de ebből amúgy sem fog semmi látszani. Annál inkább látszik viszont, hogy az utasfülke ablaksora ferde, mégpedig hátrafelé lejt. Ezt én úgy korrigáltam, hogy az egész ablaksort kivágtam és az így keletkezett lyuk felső vonalát tűreszelővel hátrafelé kb.2 mm-t megemeltem és a kivágott ablaksort a megfelelő helyzetben a helyére illesztettem. A keletkezett rést tömítőpasztával töltöttem ki. A kerek ablakokba szánt plexi alkatrészeket nem használtam fel, helyette a Humbrol ClearFix nevű folyadékával "üvegeztem be" az ablakokat. Ezt a mézszerűen folyó anyagot egy csavarhúzó lapjával a kerek ablaknyílásba kentem úgy, hogy töltse ki az egész ablakot. Ezután nem volt más dolgom vele, mint félretenni néhány órára száradni. Mire megszáradt, addigra szépen kifeszült az ablakníyílásban és egy teljesen átlátszó hártyát képezett. Ezt a későbbiekben Maskol-lal vontam be, hogy a festékektől és a lakkoktól megóvjam.
Ezután következett a motor. Jól látszik, hogy a motor mögötti tűzfal oldalról nézve ferde, a motorburkolat lefelé "lógna", ha így hagynánk. Én a motorburkolat hátsó síkjából csiszoltam le a felesleget (kevesebb, mint 1mm-ről van szó!). Maga a motor szépen kidolgozott, én csak a szelepemelő rudakat pótoltam 0,4 mm-es rézhuzalból. A motorburkolaton lévő "kopoltyúkat" kivágtam és vékony sztirol lapból elkészítettem a nyíló lemezeket és nyitott állapotban rögzítettem őket. Ez sokat emel a gép látványán és a parkoló gépeken majdnem mindig nyitva is vannak.
Itt kell szólnom a festésről. Már az építés elején eldöntöttem, hogy a Top Gun 98/1-es számában látható HA-ANC-t fogom megépíteni. Mivel semmi matricám nem volt hozzá, ezért kézzel kellett felfestenem minden jelzést és díszítést rá.
A törzs oldalán lévő kék díszítőcsíkot az összeállított maketten már nem tudtam volna szépen megfesteni, ezért most, a szárnyak beragasztása előtt kellett felfestenem őket. Miután a törzs mindkét oldalán készre festettem a csíkozást és a beszállóajtó keretét, felkerült az oldalkormányra a magyar zászló is. A használandó színek kiválasztásában csak a fent említett cikk illusztrációi voltak a segítségemre. A szöveg szerint: "Színük világos szürkéskék, középkék díszítéssel". Némi válogatás után a Humbrol 126-os árnyalatát vettem elő alapszínnek, a díszítőcsíkokat és a feliratokat a Humbrol 14-es festékével festettem.
A következő kellemetlen meglepetés az alsó szárny helyére illesztésekor ért: több, mint 1 mm-es rés tátongott a törzs és a szárny között! Ezt tömítőpasztával több lépcsőben tudtam csak eltüntetni. Ezután kell a kabintetőt felragasztani, aminek (azon kívül, hogy vastag, torzít és az alakja is hibás) még az illeszkedése is csapnivaló. Itt a hézagok eltüntetéséhez ClearFix-et használtam az átlátszó alkatrészek miatt és ezt utólag csiszolni sem kell. A felső szárny felszerelése és tömítése után jöhetett ismét a festés. Elővettem tehát a 6-os laposecsetemet és nekiláttam a festésnek. Az egész gép megkapta a középszürke színét, a törzs orr részére felfestettem a fekete tükrözésgátló felületet, a tetejére pedig a szintén fekete "járdát".
Amíg száradt a festés, addig egy üres matricapapírra a legvékonyabb ecsetemmel elkészítettem a négy "HA-ANC" feliratot.
A merevítődúcokat, az orrsegédszárnyakat, a futószárakat és a keréktárcsákat kékre festettem, a légcsavartollak ennél sötétebb kék színt kaptak, a végükön sárga jelzéssel. Feltettem a matricákat és nekiláttam a huzalozásnak. Az összeállítási útmutató szerint húzott szálból kellene elkészíteni, de én inkább hajszálvékony rézhuzalt használtam erre a célra, a rajz szerint méretre vágva őket. Miután a helyükre kerültek a húzott szálból készült antennák és egyéb apróságok, kimaszkoltam a kabintetőt és az egész repülőt átfújtam félfényes lakkal. A maszkolás eltávolítása után némi koszolás következett, majd befejezettnek nyílvánítottam az Ancsát. Aki ennél jobban akarja részletezni kedvencét, annak az Extratech készített egy tenyérni rézmaratott lapot, amin még rengeteg apróság van.
****
Eddig tartott az eredeti cikk. Azóta eltelt tíz év, ami alatt sok An-2 makett és feljavítókészlet is megjelent a piacon. Felsorolásszerűen megemlékeznék róluk a teljesség igénye nélkül.
Makettek:
- Trumpeter, 1/72 (ez feltűnően hasonlít a Bilek-re, de nem ugyanaz)
- Amodel, 1/144
- Bilek, 1/48 (gyönyörű!)
- Valom, 1/48 (ez sem rossz!)
Feljavítók (mind 1/72-es):
- Pavla, műgyanta kabin + vákuumhúzott kabintető
- Pavla, műgyanta deszanttér és motor
- Part, 3 db maratás: pilótafülke, deszanttér és külső
|
|
A kész makett elölnézetből.
|
|
|
...és hátulnézetből.
|
|
|
Az eredeti Top Gun cikkben is megjelent fotó.
|
|
|
ndk_an-2
|
|
|
Az eredeti Ancsa, Budaörsön.
|
|
|
A Pavla kabinkészlete
|
|
|
Pavla deszanttér és motor
|
|
|
Part maratás: kabin
|
|
|
Part maratás: külső
|
|
|
Part maratás: utastér
|
2010.10.26.
Utolsó módosítás: 2010.11.23.
Utolsó módosítás: 2010.11.23.
Felhasznált irodalom: Simon László: Az égi igásló c. cikke. (Top Gun 1998/1)
A cikk eredetileg a Top Gun magazin 2000/5 számában jelent meg.
A cikk eredetileg a Top Gun magazin 2000/5 számában jelent meg.