Magyar honvéd
1/35, saját faragás + ICM + Dragon
Bár az utóbbi időben tűntek fel Magyarországon is műgyantás vállalkozások, melyek többek között magyar témájú figurákat is gyártottak, az 1945 utáni időszakból szinte semmi ilyen nem jelent még meg - a Botond Models három készletét leszámítva. Több magyar festésű modern jármű van a gyűjteményemben, ezekhez több modern érájú figurát is készítettem már (nem kell azért nagy dologra gondolni, a Dragon harckocsizóit alakítottam át például), de olyat, ami egyedül is megállja a helyét, még nem. Most jött el ennek az ideje. Nem terveztem túlbonyolítani a dolgot, egy a 70-es-80-as évek jellegzetes hidegebb idős öltözetét hordó figurát akartam. A szűkebb értelemben vett "napjaink"-ra jellemző terepszínek, csatok, szíjak, zsebek majd akkor jönnek, ha kicsit ügyesebb leszek.
Az alapkoncepció egy rohamsisakban, mikádóban, Kalasnyikovval a kezében álló alak lett, és mivel nem sci-fi modellről van szó, következő lépésként kezdődhetett hozzá az anyaggyűjtés. Először a Néphadsereg 70-es évekbeli felszerelésleírását vettem elő, másodjára pedig a korabeli fényképes albumokat emeltem le a polcról. Mostanában nem nagyon látok ilyet, a néphadsereges időkben több igényesen kötött, nagyalakú, a hadsereget bemutató fényképalbum is megjelent. Nem is annyira ismeretterjesztő kiadványok ezek, mint inkább reprezentációs anyagok; április negyedikén jól oda lehetett adni egy ilyet a pártot és a népet hűen szolgáló elvtársnak. Diorámaötletekhez, egyenruhák részleteinek megfigyeléséhez viszont ideális egy ilyen könyv. (A cikk címe is egy ilyen album címéből jött).
Faragjunk! Azaz még ne, előbbb túrjuk át a bitz boxot - ami beszerezhető innen-onnan, annak elkészítésével feleslegesen ne szopassa magát az ember. Szerencsére a két legnehezebben megformázható alkatrészt, a rohamsisakot és a fegyvert készen be tudtam szerezni, előbbit egy ICM-készletből, utóbbit a Dragon kiegészítőszettjéből. A sisakhoz a hozzá tartozó fejet is felhasználtam, ahogy a Dragon készletéből a fegyvert tartó jobb kézfejet is.
A test alapja egy fogpiszkálóra hengergetett green stuff-gombóc lett, ebből alakítottam ki a mikádó alapját. A szabást a fent említett öltözködési utasításból, a gyűrődéseket fényképek alapján próbáltam megcsinálni. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy két válltáskát is raktam a figurára, ezek miatt különösen figyelni kellett a gyűrődésekre. A vállakon kellett kicsit késsel igazítani, majd a jobb kar megformázása következett. Ebbe egyúttal beleragasztottam a fegyvert tartó kezet is, melyre száradás után felkerült a másik, bal kéz is.
A testet közben megcsapoltam, a majdani lábak részére, és a surranót is elkezdtem kifaragni egy német csizmából. Az alja megmaradt, a bokarészt kellett gs-ből kialakítani, majd a csatos bokafogót, vagy nem tudom, hogy hogy hívják. Utána a bakancsba drótot fúrtam a bokáknak, és a kabát aljára is elkészítettem a majdani combok drótvázát. A kilógó drótokra aztán megformáztam a nadrágszárakat, kihegyezett fogpiszkálóval kialakítva a ruha gyűrődéseit.
Az emberalak ezzel nagyjából készen is volt, a két táska következett. Az egyik, ha jól nézem, a gépkarabély tárait tartalmazza, a másik a magyar punk, alteros és rocker-populáció körében igen népszerű gázálarctáska. Különösebb gond nem volt velük, először a nagyobb részeiket készítettem el, majd a kis zsebeket. Nehézséget talán csak a gázálarctáska gyűrődő fedele okozott, de végülis kilapítgatott green stuffból megcsináltam azt is.
Innentől már csak apróbb módosításokra volt szükség: elkészítettem a nadrág zsebét (már ami látszik belőle), a táskák szíjának a csatlakozását (a testre előzőleg rádolgozott pánthoz), és a sisak szíját.
A figura ezzel készen állt a festésre, lásd a mellékelt ábrát. A GW fehér alapozójával alapoztam, majd lefestettem akrillal az arcot, kezeket és a ruházatot. A lábakat megcsapoltam, és egy falapra rögzítettem - ezen fog állni, amíg festem. Az arccal kezdtem a művészolajazást. Az eddigi figuráimon túl sápadtak voltak az arcok, ezért a Flesh Tint és a Titanium-Zinc White mellett ezúttal Red Ochre helyett Burnt Umbra-t használtam a mélyebben fekvő részek kifestéséhez, sőt, egy kis pirosat is kevertem a színbe, hogy élénkebb legyen (Louvre olajfestékekről van szó). Valamivel tényleg kevésbé sápadt lett így. Mikor az arc megszáradt, elkészítettem a szemeket, és a szemöldököt. Utána a sisak következett, krómoxid-zöld és fekete keverékével, a peremen egy kis feketével, de tényleg csak kicsivel, nem akartam túlhangsúlyozni, inkább homogénre szerettem volna festeni. Miután megszáradt, lekentem félfényes lakkal.
A kabát a sisak festéséhez használt színek egy kicsit világosabb árnyalatával készült, megpróbáltam a napfény beesési szöge szerint festeni, a mélyedések felfelé forduló alsó részét világosabbra, a lefelé forduló felső részét sötétebbre. A nadrág elvileg szintén ezzel a színnel készült, de valahogy egy kicsit más árnyalatnak látszik a fehér és a fekete árnyékok eltérő aránya miatt, és lehet, hogy egy kis barnás árnyalat is ment bele, már nem emlékszem. Nem mintha itt nagyot lehetne tévedni, a fényképek tanúsága szerint az újszerű, élénkzöldtől a fakó, szétmosott, rommá kopott egyenruháig könnyen előfordulhatott bármi.
A bakancsot és az övet Burnt Umbra barnára festettem, az elmaradhatatlan fehér és fekete árnyékolással a kiálló, illetve alsó, vagy beljebb lévő részeken. A táskákhoz ismét a zöldet vettem elő. A gázálarczsák még a ruhánál is kopottabb lett, míg a tölténytáskát megpróbáltam kifejezetten élénk színűre csinálni. Mikor a táskák megszáradtak, elkészítettem a bőr részeiket, az övhöz is használt színekkel és módon. Végső simításként pedig a patentokat, és csatokat festettem ki ezüstre, kicsit erős lett, egy fekete bemosással visszavettem a csillogásából.
A talapzatot egy versenyen nyertem korábban, úgy határoztam, hogy ehhez a figurához fogom felhasználni. Egy őszi-téli laktanyaudvarra gondoltam (igen, mind a három négyzetcentiméterre :) ), ehhez az aszfalt smirgliből lett kivágva, festettem rá egy csíkot fehérrel, majd őszi erdőnek majorannát ragasztottam rá PVA-val. Erre jött a hó PVA-ból és szódabikarbónából, amivel csúnyán beszoptam, mert a szódbikarbóna felszívta a levelek színanyagát, így le kellett festenem, amivel harmadannyira se lett élethű a hó. A vízfolyásokat lakkal imitáltam, hát, végülis kinéz valahogy.
Összességében elégedett vagyok a figurával, bár tudom, hogy azért még van hová fejlődni mind a szobrászásban, mind a festésben. Ez a magyar téma sok kihasználatlan és érdekes lehetőséget tartogat még, úgyhogy ha valami, hát az biztos, hogy nem ez volt az utolsó modern magyar témájú figurám.
|
|
Egy képen minden lényeges
|
|
|
Festésre várva
|
|
|
Szemből
|
|
|
Oldalról
|
|
|
Másik oldalról
|
|
|
Hátoldal
|
2008.12.20.