Sd.Kfz. 186 "Jagdtiger"

1:72, Trumpeter No.07254 (2008)

Pintér György - Múzeumi krimik Előszó:
A készletet kb akkor adta ki a Trumpeter, amikor véget ért az első makettező időszakom, hála a munkába állásnak, költözéseknek, házfelújításnak, stb. Csak alkalmanként építettem, főleg másoknak, "rendelésre". Tavaly aztán röpke 10 év elteltével újra belekezdtem a sztirolfaragásba, végre egyszer csak úgy, magamnak, szórakozásból. Előszedtem a maradék festékeimet, ragasztót, szerszámokat - kisebbfajta csoda, hogy minden megvan, és a festékek is türelmesen várták a bevetést, nem száradtak be. Ugyanez a felkészültség nem mondható el rólam, na de lesz ez még így se. Arról nem is beszélve, hogy a röpke évtized alatt, a technikák, anyagok hova fejlődtek, nem győztem kapkodni a fejem, hogy mi minden van már. Anno amikor még aktív voltam itt az oldalon, akkor sem tartoztam a profik közé, de ahogy elnézem a cikkeket, mostanra még tovább bővültek számomra a fejlődési lehetőségek:)

Illusztrációképpen, épp ma akadt kezembe egy régi Pro Modell cikk, ahol egy 1/35-ös harcjárművel kapcsolatban azt olvashatjuk,hogy "természetesen" higított temperával átmosta az egész modellt a szerző - ehhez képest most győzzünk válogatni a wash-ok, modifierek és egyéb szépnevű kotyvalékok között, készen meg lehet venni mindent: külön lötty van a lánctalpra, az rozsdára, az olajfolyásra, korszakok és országok szerint. Én meg anno a 90-es évek közepén, kezdőként egy komplett 1/48-as Academy Királytigrist próbáltam temperával bemázolni. Végül sikerült, kb 2 mm vastag réteg kellett csak, hogy megálljon rajta:) Hiába, akkoriban időm volt, de pénzem nem, most meg fordítva. Ki-ki döntse el, melyik a jobb.

Röviden a készletről:
Teljes hossza 145 mm, szélessége 50, magassága 42 mm, az illeszkedések jók, könnyen építhető. A lánctalp egy darabba öntött, de normál makettragasztóval ragasztható, lehet vele dolgozni. Egyedül a festési útmutató nem tetszett, nehéz kibogarászni belőle, hogyan is kéne kinéznie a foltozásnak. Két változathoz kapunk matricákat, ezek is jól használhatók. Kezdőknek is jó választás lehet a problémamentes építés miatt, a profik pedig elmerülhetnek a feljavításokban, a készlet mindkettőre kiváló lehetőséget ad.

Az építésről:
Nem törekedtem se élethűségre, se tökéletes pontosságra, így csak azokat a dolgokat csináltam meg, amihez épp kedvem és ihletem volt. A cél egy háború utáni elhagyott jármű ábrázolása volt, amiről épp szemezgetnek az induló gyűjtsd a vasat és a fémet mozgalom lelkes rajongói.
Kezdésnek eltömítettem az oldalpáncélon a pótlánctalp-tagok felragasztására szolgáló otromba lyukakat, életemben először nem Neoflex-szel, hanem Mr. White Puttyval. Pár kapaszkodót drótra cseréltem, illetve aki figyelmesen megnézi a képeket, kiszúrhatja, hogy a testre öntött szerszámok közül is némelyiket már "elvitték". Fémből meghajtogattam a sárvédőket, a pótlánctalp-tartókat, ezeket is csak szemre, fotók alapján dolgozva. Próbáltam szikével bevagdosva hangsúlyosabbá tenni a páncéllemezeken a lángvágás(?) okozta nyomokat, és szétvágtam az egyik kipufogót, mivel terv szerint azt épp viszik haza kéménynek. A lövegpajzsot vékonyan bekentem ragasztóval, és rövid várakozás után fogkefével meggyötörtem kicsit, próbálva az öntvény felület imitálását, a fényképeken nem sok látszik belőle. Vékony rézdrótból sodortam egy elszakadt vontatókábel darabot, hiszen elakadt járműről van szó, biztos próbálkoztak a mentéssel, csak túlontúl vendégmarasztaló volt az árok.
Az alap egy olcsó képkeret, megmagasítva egy vékony falemezből (felújításkor mentettem, a raklapra csomagolt cserepek között voltak elválasztónak) készült dobozzal, amiben hungarocell darabból (említettem már a házfelújítást? - ez is abból maradt természetesen) alakítottam ki a terepet, erre pedig vékony réteg szitált szárított földet ragasztottam. Vízfestékkel száradás után szabadon színezhető is, így nem lesz egyhangú. A fű szárított moha (ezt is vagy 12 évvel ezelőtt csináltam, szóval tuti időtálló anyag). A járművet rögzítettem az alapon, és maradék anyagokból csináltam egy kis kordét, amit egy ősrégi Hasegawa anyahajó fedélzeti kiszolgáló eszközöket tartalmazó készletből maradt figura próbál eltolni, nekifeszül, mert túlpakolta a kordét.
A festés szokásos módon készült, a terepmintát fújtam, de a kis foltokat már ecsettel festettem fel. A sárvédők alatti területet maszkoltam, hogy az alapozó festés imitációját ne fessem felül az álcázó színekkel. Selyemfényű lakkréteg, majd a matricák - biztos ami biztos alapon Mr. Mark Softer-rel és Setter-rel is kezelve - végül újabb selyemfényű lakkréteg következett. Művészolaj-festékkel készültek a megfolyások, amiket sikerült kicsit eltúlozni szerintem. Végül egy régi pasztellkréta készletből kölcsönöztem "pigmentport", fehérből, égetett és normál sienna színekből kevertem ki az út porát, ami vastagon rakódott az út mentén árválkodó nagymacskára. Ebből jutott a kis kordéra is, hogy ne tűnjön olyan sterilnek.

Összességében élvezetes volt, bár tele van apróbb-nagyobb hibákkal, de én örömmel tettem be a szekrénybe a régi makettjeim mellé.