Bell H-13H
1:35, Revell
No.04402
Pintér György - Múzeumi krimik
Mivel mindnyájunkkal történhet hasonló baleset, megosztanám veletek ennek a makettmentésnek a történetét.
Egy ismerős "kolléga", mivel sokat van gondban, hol is tárolja az építésre váró makettjeit, (gondolom ez sokunknak ismerős) végül is a garázsukban talált nekik helyet. De,sajnos,történt egy kis balesete. Pár nehezebb holmi megcsúszott, és hova máshova eshettek volna, mint a makettes dobozokra, közé.....kész rémálom! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak egy makett sérült meg komolyabban, ez a helikopter. Ki akarta dobni, de pont akkor voltam nála látogatóban, és mivel idegenkedem a gondolattól, hogy egy szép makett csak úgy az enyészeté legyen, elkértem tőle, hogy megpróbálhassam menteni ami menthető.
Amikor sorra került, kinyitottam a dobozt, és felmértem a károkat.....háááát.....először én is elborzadtam.
A rácsszerkezetű törzs a könnyített kialakításnak köszönhetően kapta a legdurvábban. Szó szerint darabokban volt. Illetve a buborék kialakítású kabinplexi is elrepedt sajnos. De azután, mivel más sérülést nem láttam, csak belevágtam a dologba.
Az összeállítási rajz alapján raktam össze a törzset. Mivel a szabvány makettragasztókat hosszabb száradási idejük miatt nem éreztem megfelelőnek, így Loctite pillanatragasztóval dolgoztam. A pillanatragasztó szépen befolyta az összeillesztéseket, és utána egy réteg festék (mint tudjuk) csodákat művel. Sikerült a restauráció, mindössze az üzemanyagtartályok mögött kellett egy kicsit ügyeskednem. Ott a törzsszerkezet valami belső feszültségnek köszönhetően nem és nem akart összeragadni. Amikor már azt hittem,sikerül, egy apró mozdulatra az illesztés rögtön szétugrott. Így az öntőkeretről levágott kis darab lapos műanyaggal biztosítottam az illesztést, illetve, hogy ez ne legyen feltűnő, természetesen a vele szembeni oldalon is elhelyeztem egy ilyet a szimmetria miatt.
Az építés a továbbiakban megszokott módon folyt. Változó illeszkedések és öntési sorják. Volt,ahol gyakorlatilag minden tökéletes volt, de sok helyen megszenvedtem az építéssel. Talán még annyi, hogy az összeállítási rajz sajnos sokszor elég elnagyolva ábrázolta az alkatrészek beépítését, és párszor csak hosszas kísérletezés után jöttem rá, hogyan is gondolták az illeszkedéseket.
A motor, a méretarányból adódóan, szépen és részletesen ki volt dolgozva. Amit viszont hiányoltam, az olajtartály, az olajhűtő radiátor, illetve az üzemanyagtartályok és a motor között nem voltak összekötések. Pedig szerintem jobban mutattak volna úgy. Mivel a rajzon sem szerepeltek, így saját szakállamra, néhány fotó alapján megcsináltam ezeket a csöveket vezetékszigetelésből, majd beragasztás után lefestettem őket.
Elérkeztem a kabinplexihez..... A repedéssel nem tudtam egyszerűen mit csinálni. De azután jött az ötlet. A kitthez tartozott egy tábori hordágy, amit alternatív építési megoldásként, az egyik géppuskagondola helyére lehetett volna beépíteni. A hordágy adta az ötletet a történethez.
A cím:Bevetés megszakítva. A bevetésen lévő gépet egy rácsapás közben légvédelmi géppuska sorozat éri. Szerencsére nem zuhannak le, de a golyók átütve a plexit, súlyosan megsebzik a másodpilótát. A pilóta azonnal visszatér a bázisra, ahol a szanitécek a sebesültet a gépből kiemelve, először egy tábori hordágyra fektetik a gép mellett, majd az odaérkező mentőbe átrakva elszállítják.
A sztorinak megfelelően a repedéseknél pár helyen átfúrva a plexit, egy sorozat nyomait igyekeztem imitálni. Némi piros festékkel illusztráltam a másodpilóta ülésében, illetve a hordágyon a sebesülés súlyosságát(Elnézést kérek mindenkitől, akinek esetleg túl véres a sztori).
Saját anyagokból kialakítottam még a bekötőhevedereket, kifúrtam a kipufogócsonkokat, illetve a kilőtt levegő-föld rakéták vetőcsöveit, csináltam egy tábori leszállóhelyet modellgipszből, hungarocellből, illetve némi műfűből. Más változtatást nem eszközöltem.
A tanúság? Nem fontos azonnal kiszelektálni az ilyen sérült maketteket. Ha mi magunk nem is érzünk bármi okból ambíciót a "mentéshez", biztos akad az ismeretségi körünkben, aki szívesen elpepecsel egy ilyennel, hiszen ha versenyre nem is kerülnek, de attól még nagyon szép vitrindíszek válhatnak belőlük, amik jóérzéssel és sikerélménnyel töltik el az "orvosaikat".
Gyorsan még pár szót a típusról: 1947-ben írt ki egy pályázatot az USA ARMY egy könnyű, többfeladatos helikopterre. A tendert a BELL modellje nyerte meg. Így a gépet H-13 SIOUX néven rendszeresítették az ARMY-nál, 1948 ban. A 3-fős személyzettel repülő alapmodellt, megfigyelő és alap kiképzőgépként használták. Vietnamban már repült mint megfigyelő és felderítő. Később az USA NAVY is igénybe vette a típust, elsősorban a partiőrség, kutató-mentő célokra. Gyakorlatilag a régi NATO minden országában, illetve még sok, más, az USA-nak barátinak számító ország légierejében kerültek használatba különböző típusai még hosszú évtizedekig. A "Gunship" inkább egy érdekes kísérleti mellékvágány volt. Pár darab készült az altípusból, mivel időközben rájöttek, hogy a 30-as kaliberű nehézgéppuskák, a visszalökő erejük folytán rontják a motor teljesítményét, ezáltal a repülési tulajdonságokat. És bár felszerelték nemirányított levegő-föld rakétákkal is, ezek megfelelő célzóberendezés híján rossz találati arányokat mutattak.
Egy ismerős "kolléga", mivel sokat van gondban, hol is tárolja az építésre váró makettjeit, (gondolom ez sokunknak ismerős) végül is a garázsukban talált nekik helyet. De,sajnos,történt egy kis balesete. Pár nehezebb holmi megcsúszott, és hova máshova eshettek volna, mint a makettes dobozokra, közé.....kész rémálom! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak egy makett sérült meg komolyabban, ez a helikopter. Ki akarta dobni, de pont akkor voltam nála látogatóban, és mivel idegenkedem a gondolattól, hogy egy szép makett csak úgy az enyészeté legyen, elkértem tőle, hogy megpróbálhassam menteni ami menthető.
Amikor sorra került, kinyitottam a dobozt, és felmértem a károkat.....háááát.....először én is elborzadtam.
A rácsszerkezetű törzs a könnyített kialakításnak köszönhetően kapta a legdurvábban. Szó szerint darabokban volt. Illetve a buborék kialakítású kabinplexi is elrepedt sajnos. De azután, mivel más sérülést nem láttam, csak belevágtam a dologba.
Az összeállítási rajz alapján raktam össze a törzset. Mivel a szabvány makettragasztókat hosszabb száradási idejük miatt nem éreztem megfelelőnek, így Loctite pillanatragasztóval dolgoztam. A pillanatragasztó szépen befolyta az összeillesztéseket, és utána egy réteg festék (mint tudjuk) csodákat művel. Sikerült a restauráció, mindössze az üzemanyagtartályok mögött kellett egy kicsit ügyeskednem. Ott a törzsszerkezet valami belső feszültségnek köszönhetően nem és nem akart összeragadni. Amikor már azt hittem,sikerül, egy apró mozdulatra az illesztés rögtön szétugrott. Így az öntőkeretről levágott kis darab lapos műanyaggal biztosítottam az illesztést, illetve, hogy ez ne legyen feltűnő, természetesen a vele szembeni oldalon is elhelyeztem egy ilyet a szimmetria miatt.
Az építés a továbbiakban megszokott módon folyt. Változó illeszkedések és öntési sorják. Volt,ahol gyakorlatilag minden tökéletes volt, de sok helyen megszenvedtem az építéssel. Talán még annyi, hogy az összeállítási rajz sajnos sokszor elég elnagyolva ábrázolta az alkatrészek beépítését, és párszor csak hosszas kísérletezés után jöttem rá, hogyan is gondolták az illeszkedéseket.
A motor, a méretarányból adódóan, szépen és részletesen ki volt dolgozva. Amit viszont hiányoltam, az olajtartály, az olajhűtő radiátor, illetve az üzemanyagtartályok és a motor között nem voltak összekötések. Pedig szerintem jobban mutattak volna úgy. Mivel a rajzon sem szerepeltek, így saját szakállamra, néhány fotó alapján megcsináltam ezeket a csöveket vezetékszigetelésből, majd beragasztás után lefestettem őket.
Elérkeztem a kabinplexihez..... A repedéssel nem tudtam egyszerűen mit csinálni. De azután jött az ötlet. A kitthez tartozott egy tábori hordágy, amit alternatív építési megoldásként, az egyik géppuskagondola helyére lehetett volna beépíteni. A hordágy adta az ötletet a történethez.
A cím:Bevetés megszakítva. A bevetésen lévő gépet egy rácsapás közben légvédelmi géppuska sorozat éri. Szerencsére nem zuhannak le, de a golyók átütve a plexit, súlyosan megsebzik a másodpilótát. A pilóta azonnal visszatér a bázisra, ahol a szanitécek a sebesültet a gépből kiemelve, először egy tábori hordágyra fektetik a gép mellett, majd az odaérkező mentőbe átrakva elszállítják.
A sztorinak megfelelően a repedéseknél pár helyen átfúrva a plexit, egy sorozat nyomait igyekeztem imitálni. Némi piros festékkel illusztráltam a másodpilóta ülésében, illetve a hordágyon a sebesülés súlyosságát(Elnézést kérek mindenkitől, akinek esetleg túl véres a sztori).
Saját anyagokból kialakítottam még a bekötőhevedereket, kifúrtam a kipufogócsonkokat, illetve a kilőtt levegő-föld rakéták vetőcsöveit, csináltam egy tábori leszállóhelyet modellgipszből, hungarocellből, illetve némi műfűből. Más változtatást nem eszközöltem.
A tanúság? Nem fontos azonnal kiszelektálni az ilyen sérült maketteket. Ha mi magunk nem is érzünk bármi okból ambíciót a "mentéshez", biztos akad az ismeretségi körünkben, aki szívesen elpepecsel egy ilyennel, hiszen ha versenyre nem is kerülnek, de attól még nagyon szép vitrindíszek válhatnak belőlük, amik jóérzéssel és sikerélménnyel töltik el az "orvosaikat".
Gyorsan még pár szót a típusról: 1947-ben írt ki egy pályázatot az USA ARMY egy könnyű, többfeladatos helikopterre. A tendert a BELL modellje nyerte meg. Így a gépet H-13 SIOUX néven rendszeresítették az ARMY-nál, 1948 ban. A 3-fős személyzettel repülő alapmodellt, megfigyelő és alap kiképzőgépként használták. Vietnamban már repült mint megfigyelő és felderítő. Később az USA NAVY is igénybe vette a típust, elsősorban a partiőrség, kutató-mentő célokra. Gyakorlatilag a régi NATO minden országában, illetve még sok, más, az USA-nak barátinak számító ország légierejében kerültek használatba különböző típusai még hosszú évtizedekig. A "Gunship" inkább egy érdekes kísérleti mellékvágány volt. Pár darab készült az altípusból, mivel időközben rájöttek, hogy a 30-as kaliberű nehézgéppuskák, a visszalökő erejük folytán rontják a motor teljesítményét, ezáltal a repülési tulajdonságokat. És bár felszerelték nemirányított levegő-föld rakétákkal is, ezek megfelelő célzóberendezés híján rossz találati arányokat mutattak.
|
| SAM_0470 |
|
| SAM_0469 |
|
| SAM_0467 |
|
| SAM_0466 |
|
| SAM_0465 |
|
| SAM_0462 |
|
| SAM_0459 |
|
| SAM_0455 |
|
| SAM_0454 |
|
| SAM_0449 |
|
| SAM_0447 |
|
| SAM_0448 |
|
| SAM_0445 |
|
| SAM_0444 |
|
| SAM_0438 |
|
| SAM_0437 |
2014.07.01.
Utolsó módosítás: 2014.07.06.
Utolsó módosítás: 2014.07.06.