De Havilland D.H. 2
1:72, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
Ha különleges repülőgépek építéséről van szó, akkor az angolokat sem kell félteni. Jó példa erre a D.H.2-es típus, amelyet 1915-ben Geoffrey de Havilland tervezett az RFC számára.
Az alap probléma itt is a fedélzeti géppuska elhelyezése volt. A fegyvert a pilóta úgy tudta a lehető legkönnyebben és legpontosabban kezelni, ha az közvetlenül elé volt beépítve. Ezt azonban megakadályozta egy apróság: a légcsavar, amelyet egy rövid sorozattal is pozdorjává lehetett aprítani. Sokáig azt a megoldást választották, hogy a légcsavar géppuskák csövei előtt elhaladó részét páncélozták, de ez nem volt igazi megoldás. A németek kifejlesztettek egy szerkezetet, amely a géppuskák működését leállította arra az időre, amikor a légcsavar elhaladt a fegyverek csövei előtt. A britek viszont nemes egyszerűséggel eltették a motort a fegyverek útjából. Kettévágták a géptörzset, és a motort egy tolólégcsavarral szerelve beépítették a pilótafülke mögé, a vízszintes és függőleges vezérsíkokat pedig két, hosszan hátranyúló vázszerkezetre építették rá. A konstrukció sikeresnek bizonyult, hiszen bő egy év alatt a D.H.2-ek 774 bevetésen 44 német gépet lőttek le. Később egy kényszerleszállást végrehajtott Fokker e.III-ról pedig lekoppintották a szinkronizáló rendszert.
A makett
A Revell ezzel a készlettel már megint eljátszotta a vevőcsalogatós játékát. Maga a dobozgrafika olyan szépre sikerült, hogy a makettet egyszerűen nem tudtam a polcon hagyni, viszont amit benne találtam… Szóval a dobozból egy aprócska zacskó került elő 37 db, homokszínű – részben – ömlesztett alkatrésszel. Első ránézésre elég ijesztőnek tűnt a készlet. A törzs részei nagyon vastagok, a kabinba mindössze egy pilótafigurát kapunk, de szerencsétlent átszúrtak a botkormánnyal… A 7,62-es Lewis géppuska kifejezetten csúnya, akárcsak a kerekek. Ezek feltétlenül cserére szorulnak. A motor közepes minőségű, s mivel a különleges beépítés miatt nagyon szem előtt van, ezért érdemes helyette egy újat készíteni, vagy más készletből hörcsögölni egyet.
A szárnyak és a vezérsíkok kellőképpen vékonyak, szép a vásznazott felület imitációja is, viszont a kilökő tüskék nyomait igazán lehagyhatták volna róluk… A szárnyak és a kerekek tartódúcai, valamint a vezérsíkokat tartó vázszerkezetek viszont szépek, szinte sorjamentesek.
A tenyérnyi méretű, de tökéletes minőségű matricakészlet két színpompás gép elkészítését teszi lehetővé.
Összefoglalva: a makettet inkább a fanatikus, sok tartalék alkatrésszel és még több türelemmel rendelkező kollégáknak merem ajánlani.
Az alap probléma itt is a fedélzeti géppuska elhelyezése volt. A fegyvert a pilóta úgy tudta a lehető legkönnyebben és legpontosabban kezelni, ha az közvetlenül elé volt beépítve. Ezt azonban megakadályozta egy apróság: a légcsavar, amelyet egy rövid sorozattal is pozdorjává lehetett aprítani. Sokáig azt a megoldást választották, hogy a légcsavar géppuskák csövei előtt elhaladó részét páncélozták, de ez nem volt igazi megoldás. A németek kifejlesztettek egy szerkezetet, amely a géppuskák működését leállította arra az időre, amikor a légcsavar elhaladt a fegyverek csövei előtt. A britek viszont nemes egyszerűséggel eltették a motort a fegyverek útjából. Kettévágták a géptörzset, és a motort egy tolólégcsavarral szerelve beépítették a pilótafülke mögé, a vízszintes és függőleges vezérsíkokat pedig két, hosszan hátranyúló vázszerkezetre építették rá. A konstrukció sikeresnek bizonyult, hiszen bő egy év alatt a D.H.2-ek 774 bevetésen 44 német gépet lőttek le. Később egy kényszerleszállást végrehajtott Fokker e.III-ról pedig lekoppintották a szinkronizáló rendszert.
A makett
A Revell ezzel a készlettel már megint eljátszotta a vevőcsalogatós játékát. Maga a dobozgrafika olyan szépre sikerült, hogy a makettet egyszerűen nem tudtam a polcon hagyni, viszont amit benne találtam… Szóval a dobozból egy aprócska zacskó került elő 37 db, homokszínű – részben – ömlesztett alkatrésszel. Első ránézésre elég ijesztőnek tűnt a készlet. A törzs részei nagyon vastagok, a kabinba mindössze egy pilótafigurát kapunk, de szerencsétlent átszúrtak a botkormánnyal… A 7,62-es Lewis géppuska kifejezetten csúnya, akárcsak a kerekek. Ezek feltétlenül cserére szorulnak. A motor közepes minőségű, s mivel a különleges beépítés miatt nagyon szem előtt van, ezért érdemes helyette egy újat készíteni, vagy más készletből hörcsögölni egyet.
A szárnyak és a vezérsíkok kellőképpen vékonyak, szép a vásznazott felület imitációja is, viszont a kilökő tüskék nyomait igazán lehagyhatták volna róluk… A szárnyak és a kerekek tartódúcai, valamint a vezérsíkokat tartó vázszerkezetek viszont szépek, szinte sorjamentesek.
A tenyérnyi méretű, de tökéletes minőségű matricakészlet két színpompás gép elkészítését teszi lehetővé.
Összefoglalva: a makettet inkább a fanatikus, sok tartalék alkatrésszel és még több türelemmel rendelkező kollégáknak merem ajánlani.
|
|
Doboz
|
|
|
Ennyi a makett...
|
|
|
Matrica
|
2008.03.10.