Pintér György - Múzeumi krimik
Magáról a repülőről csak néhány fontos vagy érdekes dolgot írok, hisz egy kis kutakodással sokkal részletesebb és átfogóbb cikkeket lehet találni a neten.
A repülőt a cég „Skunk Works” nevű kutatóintézete fejlesztette ki az A-12 és YF-12 repülőkből. Első repülésére 1964. 12. 22–én került sor és 1966. januárjában már hadrendbe is állították. Többször „ment nyugdíjba” 1998–ban véglegesen.
Több világcsúcsot ért el pályafutása során:
1976. július 28-án egy SR–71 két világcsúcsot is felállított a repülési osztályában: a legnagyobb sebességet (3529,56 km/h) és a legnagyobb magasságot (25 929 m).
1990–ben első nyugdíjazásakor a múzeumba repülő gép az USA keleti és nyugati partja közötti távolságot 68 perc alatt tette meg.
Néhány érdekesség a géppel kapcsolatban:
A gép törzse titánból készült amit a Szovjetúnióból importáltak különböző fantom cégek neve alatt. Összesen 32 gépet építettek, ebből balesetek során 12 megsemmisült, de az összes személyzet sikeresen katapultált.
Szolgálati ideje alatt soha egyetlen egy SR–71-est sem lőttek le. Lehetne folytatni oldalakon keresztül.
De inkább nézzük a makettet:
Nem kis darab a maga 46 cm -es hosszával és nem kimondottan mai termék.
1984 –ben adták ki. Ez meg is látszik a maketten, mihelyt a dobozt kinyitjuk. A mindössze 66 alkatrész három öntőkereten (kettő fekete és egy átlátszó) található, plusz a két féltörzs.
Első ránézésre kellemes meglepetés ért – rosszabbra számítottam. Azután megnéztem többször is. Sorját alig találtam, és ami van sem olyan veszélyes – sokkal rosszabbal is találkoztam már. Ami az öntőkeret csonkokat illeti azokkal lesz némi munka, egyik – másik eléggé szerencsétlen helyre sikeredett.
Az, hogy pozitív panelvonalas igazán nem is meglepő. Ami már sokkal bosszantóbb az a két apró ajándék a gyártótól. Nehogy elfelejtsük – ez egy Revell termék, hirdeti a felirat jó közel a panelvonalhoz és természetesen a makett külső felén. Kilökő tüske nyomokat viszont csak a belső felületeken lehet látni, beszívódást sehol.
Az apró alkatrészek egy kicsit bumszlira sikerültek, viszont a kabin, főleg az oldalpanelek és műszerfalak a vártnál részletesebbek. A katapultüléseket érdemesebb lesz kicserélni műgyantára, bár nagyon sok nem fog belőlük látszódni még nyitott kabinnál sem.
A futómű aknák meglepően részletesek, a futók szintén szépen kidolgozottak, igaz nem veszik fel a versenyt a mai termékekkel.
Az illesztésekkel – még csak ismerkedési célzattal próbáltam a törzsfeleket össze – úgy tűnik különösebb gond nem lesz, bár mintha az alsó törzsfél egy kicsit vetemedett lenne.
A készlet érdekessége, hogy mellékelik a D-21 Drone kisérleti robotrepülőt is amihez még egy szállító kocsi is tartozik. Választhatunk, hogy kocsira tesszük vagy a „Rigó” hajtóművei közé.
A matrica már az újabb kiadású (2002) és a 967 vagy a 974 számú gépek elkészítéséhez ad lehetőséget.
Összességében bátran merem ajánlani mindenkinek ezt a nem túl szép de mindenképpen különleges repülőt.
Aki úgy dönt megépíti jól gondolja meg – nekem új vitrint kell beszerezni, mert a régiben nem fér el ez több mint 46 cm –es „apróság”.