Pintér György - Múzeumi krimik
Régi vágyam, hogy megépítsem az "Ég királynőjét". Maga a gép egy Revell gyártmányú 1:144 arányú Lufthansa 747-400-as típus. Mindenképpen hozzáteszem, hogy életem első megépítendő makettje.
A doboza a maga gigászi mivoltával önmagában is jól mutat a polcon. Ajánlatos az üzletből tömegközlekedéssel utazni, mindenki megbámulja milyen gigászi géped is lesz :)
Az öntőkeretek szépen külön csomagoltak, viszont a dobozba éppen belefér, így könnyen deformálódhat, szerencsére én megúsztam.
Maguk a darabok sajnos nem illeszkednek tökéletesen egymáshoz, még centiről centire haladva a törzs ragasztásánál is szintbeli különbségek vannak, amiket napokig tartó csiszolással azért sikerült eltüntetni. A szárnyakkal ugyanez a helyzet. Viszont a hajtóművek szépen illeszkednek, csak az illesztést segítő bütykök használhatatlanok, azok a kés és csiszolópapír martalékává váltak. A hajtóművek aprólékos festést kaptak, majd felkerültek a szárnyra. A szárnyak gigászi mérete elgondolkodtatja az embert, vajon megtartja e magát a törzsön? Természetesen problémamentesen meredezik ki az oldalából ragasztás után.
Az egyik legproblémásabb rész a hasán található nagy panel beillesztése volt. Ijesztő 1-2 mm-es hézagok és szintkülönbségek voltak a test és a panel között. Itt már a farigcsálást kellet választani, illetve a ragasztóval való rések betömését és soha véget nem érő csiszolását. Végül az összes hibát sikerült - igaz hosszadalmas és aprólékos munkával - megoldani.
Minden darabot összeillesztettem és a törzzsel egyesítettem. Az egész gép minden zugát aprólékosan felcsiszoltam, majd jó mosogatószeres fürdőnek vetettem alá előkészítve a festésre.
Panel épületünk tetején elhelyezkedő zárt közlekedő folyósót festőműhellyé alakítottam, majd OBI ban beszerzett „occó” hófehér festékkel lefújtam. Hosszas őrködés a gép mellet a száradást megvárandó, gépet nem ellopandó céllal. Majd visszaszállítottam a lakásba a 24 órás száradást ott várva meg. Többi részét, a függőleges vezérsíkot, és a hasát, kerekeit már kézzel festettem. Azt eldöntöttem, hogy a futóművek festését soha életemben még egyszer a géptesthez ragasztás után festeni nem fogom. Nagyon nagy szívás volt. Ismételten sokszori 24 órás száradás után ismét közös fürdés következett, csak a kád kicsinek bizonyul a Jumbonak. Száradás után a mintegy 120 darab matrica felhelyezése történt. Ebből 45 db NO STEP felírat a szárnyakra. Végezetül a szárnyak belépő éleit lefestettem polírozható ezüst színnel és kijavítottam a kisebb festési hibákat.
Rengeteg munka volt vele, majdnem hogy napi szinten foglalkoztam vele órákat, és 3 hét alatt készült el. Végülis ismerősök, és aki élőben látta, hanyatt esett tőle, és már szerették volna megvenni, de hát ugye eszmei értéke van az meg megfizethetetlen Végül a szoba egyik részén került felfüggesztésre. Nem polcozom be, központi helyen kell szerepelnie. Leszálláshoz készülődve a végső egyenesre fordulás közben, 10 fokot bólintva került rögzítésre a levegőben extra vékony damillal. Ez a póz azért érdekes mert a hozzáértő látja hogy nem valós ábrázolás. A fékszárnyak nincsenek nyitva, illetve a szárnyak alatti keréksor a valóságban szabadon lóg és a hátsó kerékpár lelóg. Nálam pedig mind a 4 hátsó fixen áll.
Végülis remek dísze a szobának.