Pintér György - Múzeumi krimik
Belekezdtünk egy projektbe, -még 2013-ban- de, nem vagyok az a sorban elől álló típus, aki pedagógiailag narcisztikusan billegeti magát mások szeme tükrében, hogy de "jó fej vagyok", hogy kényszerítem a gyerekeimet (pl.) a makettezésre ... :))
-reklámcélból... terméknévvel ...-
szóval, amikor kedvük volt nekiálltak, aztán 2013-tól 2014 végéig tartott az első saját építés/festés :))
Természetesen láttak már harcjárművet, élőben is: ha máshol nem, a rendszeresen meglátogatott (5. éve rehabilitált) Ludovika "100 napos eskütétel" programon, amit idénre /ezt is/ sikerült elrontani(2015).
Tehát, volt olyan összehasonlítási alap, hogyan kellene egy valóságosnak látszó harci járműnek kinéznie.
A js2 1:72 kettő az egyben készletet választottuk , mert csak ez volt normális árban és kezdőnek megfelelő minőségben; elképzelhető, hogy egy határral arrébb keletre vagy nyugatra ezt a kínálatot fel lehetett volna javítani "egyről a kettőre" :)
Maga a bolt ahonnan származik, kedves hely és időnként a személyzet is az, néha napi elme rohamaiktól eltekintve.
A makettezést egy dög meleg reggelen kezdtük az iskolai szünet kezdetén, akkor azt hittem, ennek a végére befejezzük. A meleg a száradásban segített, meg nem volt érdemes kimenni a napra.
Közben zenét hallgattunk, lehetett beszélgetni is,
meg megittUK :) a pár üveg sört ami a hűtőben volt.
(nekem csak felügyelői posztom volt; egy "jó vezető" mindig iszik ahogy lacibá mondaná Békéscsabán :))
Eleinte az alkatrészek levagdosásával telt az idő, már a 6-7 éves gyerekeim is tudják IQ-ból ezeken a (az easy) maketteken mi hová fog kerülni.
A szerszámhasználat hagyott némi kívánnivalót az elején, azután becsiszolódtak a dolgok ...
Rájön a gyerek, hogy mi a csínja- bínja, ha már vérzik az ujja :))
Na, ahogy így üldögélünk a susztersámlin, aszondi az egyik, hogy a ragasztgatás után máris festeni szeretne, mondom neki: elébb a sorjázás, csiszolás legyen jó, egyenletes, aztán a ragasztás láthatatlan; meg a lánctalp azon a járművön, amire kis elemekből, tagokból, darabokból kell ráilleszteni...
Igazságtalannak érezte a nagyobbik, hogy az öccse kapta a már kész lánctalpasat, mondom erre, hogy az övé nem is néz ki olyan jól, - mire a kisebbik: hogy hacsak nem sarazza be a végin ! Ilyet mondott magától.
Odáig jutottunk első etapban, hogy a felső részt össze illesztettük, a kerekek, etc. minden letisztítva levágva,-
aztán a nyáron rá se néztünk :))
....
Ősszel jött a borús idő, akkor otthon ültünk, nem játszhattok a WoT-al; "jó, akkor rakjuk össze amit félbehagytunk" (szószerint :) a nyáron...
Látszott egyből, CSAK azért kezdenek bele, mert a végeredményt, a kreatívabb részt a kicicomázást várják, a maszatolást, dagonyázást.
Hát ezt kell megcélozni egy gyereknél, nem a mindenáron precizitást, hanem az elkészülést, a sajátságot, a feldíszülést...
Jajj IstenKém, a versenyeztetéssel mennyi mindent rontanak el alapból.... a butaság felnőtt "erény" !
(a klubozás az oké...)
Minden festés alapja az ecsettel festés,
nagyon komoly maketteket lehet készíteni szórópisztoly nélkül, a szórópisztolyozás a nagyipari sablonozás és technikai együgyűség mentsége a dilettáns fogyasztói társadalom számára...a civilizáció alkonya...
Tökéletesek a humbrol, revell, tamiya festékek....
frankó, hagyományos kemény hígítókkal...JÓ ecsetekkel..
művész olajok !!
Alapozáshoz/sötét világos kézi flakonosok,
(visszamaradt készletekből kemény 900 forintokért lehet venni...)
feketék vagy világosak panelezéshez (vagy előtte vagy utána, attól függ...)
rá a frankó hagyományos hígítósak; változó rétegben változó hígítások; végül a lehetséges olajfestékezések, kis foltozás, árnyalás, olajosítás, fény-játék...
Sarazáshoz a jól bevált szódabikarbónázást választottuk
(matt lakk, festék, bekeverve finoman felhordva) ne vacakoljunk már spanyolsaracskázással kisflakonban, meg "3x hígitott 2x es árú" vízfestékekkel....nevetséges...
A fotókon elsősorban az egyszerűséget, az elfoglaltságot, a rátekintést, a lámpaizzó meleget próbáltuk mutatni, a ráérést és az állandóságot, ami halálunkig kísér... Üdv.