Borgward IV Ausführung B (Sonderkraftfahrzeug 301)
1:35, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
2003 decemberében egy internetes makettüzlet kínálatát nézegettem, amikor megakadt a szemem egy dobozon. A szűkszavú leírásból egyetlen részlet ragadta meg a figyelmemet. Majd' 500 darabból álló makettről szólt. Szinte gondolkodás nélkül megrendeltem. Utána elkezdtem nézelődni a világhálón és három dolgot tudtam meg: valóban rengeteg darabból áll de ennek 80 százalékát a szemenként összeszerelendő lánctalp teszi ki. A jármű darabjai igen jó minűségűek és szépen illeszkednek, viszont a jármű belseje teljesen üres, a legkisebb részlet sincs kidolgozva. Ettől máris rossz kedvem lett de ugyanakkor valami makacs elszántság is erőt vett rajtam. Elhatároztam, hogy a rendelkezésre álló üres teret teljesen beépítem majd.
1941 októberében a Borgward Gépkocsi- és Motorgyár megrendelést kap a III. Birodalom Hadügyminisztériumától speciális, páncélozott járművek előállítására. A megrendelést megelőző kísérletek során olyan járművet igyekeztek kifejleszteni, amely segítségével emberélet kockáztatása nélkül, akár távvezérléssel is, aknamezőket nyithatnak meg illetve robbanóanyag elhelyezésével, majd ennek berobbantásával bunkereket, épületeket semmisíthetnek meg. Így születik meg a B IV Sdkfz. 301 és kistestvére a Goliath Sdkfz. 302. A B IV alig több mint 3,5 méter hosszú, 1,8 méter széles és 1,19 méter magas. Szűk utcákon, sík terepen való mozgásra tervezték. Az egyréteges páncélzatba bújtatott, 3,6 tonnás járművet egy 6 hengeres, vízhűtéses motor hajtja. Belsejében egyetlen katona foglalhat helyet. A vezető ülése mögött a kor legkényesebb és legértékesebb szerkezete rejtőzik. Egy rádióvezérlésű távirányító szerkezet. A vezérlőpult egy, a célterülettől távolabb állomásozó nagypáncélos belsejében van. A B IV célbajuttatását speciálisan kiképzett személy végzi, rádióhullámok segítségével. A B IV orrészén jókora, robbanótöltetű láda található, ezt a kiválasztott helyen a leoldószerkezet aktiválásával lecsúsztatták a slég orr-részről majd a jármű visszavonult. Ezt követően a robbanótöltet felrobban, lerombolva a kiszemelt akadályt.
2004 tavaszán belekezdtem az építésbe. Munkámat a világhálóról beszerzett eredeti fényképek, leírások segítették. Különösen a jármű belsejét feltáró fotókat keresetem. Hetekbe telt amíg használható anyagot szereztem. Például ezeket a fényképeket.
Feljavítókhoz nem férhettem hozzá ezért mindent kézimunkával készítettem el. Első lépésként a robbanótöltetet tartalmazó fémládát építettem meg. A láda megerősített sarkait, a gyújtószerkezet aknaablakát, apró, horogakasztó füleket képeztem ki vékony rézlemezből. A nitszegeket vékony forrasztóónból formáztam. A karoszéria összeragasztása után (valóban szépen illeszkedett) a köpenylemezekbe bevágásokat eszközöltem, ezeket peremesre véstem és a kialakult vállra ismét vékony rézlemezt rögzítettem. Száradás után a felületeket gitteltem és egybecsíszoltam. Ezeket a részeket később kedvem szerint meggyűrhettem. A festés alatt már nem látszik az anyagok közötti különbség.
Következő munkafázisban a hiányzó (csak nyomvonalában jelzett) oldalajtót építettem meg, működő zárszerkezettel, ugyanakkor a jármű vezetőjét védő páncéllemezeket is elkészítettem valamint a motorház két fedelét. Minden szerkezeti elem mozgatható, zárható. A sarkakat rézlemezből alakítottam ki, a forgórészeket műszerészfogóval sajtoltam egy 0,5 mm-es drótszál köré. A csavarok, szegecsek nyomát egy tompára köszörült gombostűvel ütöttem az anyagba. A motorház fedelének apró zárszerkezetét az eredeti műanyag alakatrész felhasználásával alakítottam ki. A motorház hátsó szellőzőnyílását szintén rézlemezből kiszabott lappantyúkkal zártam le. Az apró sarkakon elforduló zárólemezek később, egy tű segítségével, a kívánt szögbe állíthatók.
A kipufogó műanyag dobja egy elpusztult hernyóra hasonlított. Próbáltam feléleszgetni, de kevés sikerrel. Így aztán egyetlen, apró darabját, a csőszájat felhasználva új kipufogódobot építettem. A rézlemezt előre kifúrtam majd egy megfelelő átmérőjű fúró köré csavartam. A varratot forrasztópákával hevítettem és ónnal futtattam be. A kipufogódob tartópántjait is kiszabtam és formára hajlítottam. A terv szerint a jobb oldali pánt csavarja és a pánt felső fele elveszett ezért ezt dróttal pótoltam. A egyik köpenylemezre ponyvarögzítők, szerszámosládika és egy acél vontatósodrony került. Ezeket szintén rézlemezből alakítottam ki, néhány drótszálból hajlított karikával és fogyantyúval kiegészítve.
A járművet eleve úgy terveztem, hogy a hadi fényszóró, a hátsó jelzőlámpa valamint a műszerfal világítása működőképes legyen. Az összeszerelt, nagyrészt fém alaktrészből álló lámpákat hajszáldróttal huzaloztam és a jármű belsejében egy közös osztópontra csatoltam.
A lánctalp elkészítése igen sok időbe telt. Egy láncszem két darabból állt, a fém láncszemtestből és a gumipárna tartólemezéből. A láncszemeket egyenként, egymásba akasztva kellett összeragasztani, közben folyamatosan ügyelve, hogy a szuperfolyékony ragasztóanyag véletlenül se kerüljön a csuklópontok közelébe. Valami négyszáz darabot vettem egyenként kézbe. Ragasztás után az egyes láncszemtestek talprészének bemélyedését átfúrtam, az eredeti lánctalppal való még teljesebb hasonlóság érdekében, majd a kész lánctalpakat fémszínnel alapoztam.
Ez után nekiláttam a jármű belsejének megépítéséhez. Az írás elején látható fényképekre támaszkodva képzeltem el és építettem meg a teljes motortestet, kapcsolószekrényt, generátort, gyújtáselosztót, akkumulátort, hűtőventilátort és radiátort. Elsőként az önhordó karoszéria belső vázelemeit, a futókerekek torziós tengelyrugóit ragasztottam fel a fenéklemezre. Főleg vastag forrasztóónt és nyomdai offszetlemezt használtam fel a különböző részelemek kidolgozásához. A forrasztóón kiválóan alakítható, szikével könnyen méretre vágható és könnyen fúrható. A fémhatás garantált, a darabokat utólag lapítani, karcolni is lehet. A hűtőventilátor offszetlemezből és apró elektronikai alakatrészből készült, a radiátor egy pentóda belsejében fellelhető értékes, apró és finom kidolgozású fémlemezből. Ebbe harmonikásra hajlított alufóliát dugtam, hogy a kívánt hatást elérjem. A radiátort csatlakoztató gumitömlőkre csavaros szorítógyűrűket készítettem.
A műszerfal az eredeti fényképe után készült. Először egy offszetlemezből kivágtam a megfigyelt formát majd kifúrtam, kireszeltem a műszerek helyét. A lyukakat elkalapált, hajlított drótszállal peremeztem. A műszerlapokat egy nyomtatón, az elérhető legnagyobb felbontásban kinyomtattam majd egy műanyag fóliával borítottam. Ezt a szendvicset a fémlemez hátára ragasztottam. Bekötöttem a világítást és a szerelőműhelyt (a szobámat) elsötétítve ki is próbáltam.
A hathengeres motor, a már előbb említett pentóda további belső részeiből készült. A régi elektroncsövek belseje ha másnak nem is de makettezőknek valóságos aranybánya lehet. Leheletvékony, stancolt lemezkék sokasága található bennük, nem ritka a ponthegesztett, nagyobb fémcső, profilelem sem. Éppen egy ilyen szolgál motortest gyanánt. A motor persze fantázia szüleménye, más járművek motrait tanulmányozva próbáltam egy hasonlót kialakítani. Kipufogócső torkot, karburátort szerkesztettem, aztán gyertyakábeleket, kapcsolószekrényt fabrikáltam. Alátétektől régi floppylemez meghajtó alakatrészekig minden fellelhető lomot beépítettem. Nem hiányoznak apró elektronikai alkatrészek sem. A gyújtáselosztó például egy dióda, a generátor kapcsolódoboza egy felületszerelt tranzisztor. Az akkumulátor szinte minden nagyobb átalakítás nélkül, szintén egy elektroncső belsejéből került ki. A motor az alvázon hosszanti irányban volt elhelyezve. Erre utal az írás elején bemutatott fénykép is amely felülről mutatja a motorteret.
A szabadon futó kerekeknek hiányzott a külső pereme. Nem tudtam volna pontosan megfesteni az őket borító gumiköpenyt, így kénytelen voltam hajszáldrótból hajlított peremekkel pótolni a hiányt.
Mindezek után sárga alapozóval lefújtam a járgányt és kezdetét vette a festés. A sárga alapra sorra kerültek fel az álcaszínek. A tengerzöld után a barna maszkot tettem fel és átfújtam az egész felületet. Egyszerű, közönséges papírból kialakított sablont használ-tam, alacsony nyomáson (1,5 bar), a festéket óvatosan adagolva, fújtam fel a véletlenszerűen kialakított mintákat. Amikor ezzel megvoltam és a festés közben meggyötört részleteket kijavítottam elkezdtem a jármű teljes felületének koptatását. Több réteg híg, szürkészöld festékréteget hordtam fel, hogy az álcaszínek kontrasztját letompítsam. A megfelelő részeken rozsdafoltokat imitáltam majd szárazecseteltem a karoszéria éleit, a hegesztési varratokat, fényszórót, műszerfalat. Elkészítettem és felragasztottam a műszerfal mögé a fa kormányszarvakat. A járműnek érdekes, biciklikormányra emlékeztető, fanyelü kormányszarvai voltak. Végül felragasztottam az időközben előkészített külső alkatrészeket is, a pótkereket, vizeskannát, pót lánctalpdarabot, szerszámosládikát és vontatósodronyt. Mindent előre koptattam és szárazecseteltem.
A járművet a diorámába helyezés előtt bemutattam az otthoni "Atószalonban" ahol mindenki kedvére megnézhette a harcias csörömpöst. 2005 márciusa: a Borgward IV Ausf. B elkészült és harcba szállt egy köréje épített diorámában. Ennek megépítéséről egy következő részben lesz szó.
A jármű építéséről és építőjéről több részletet is megtudhat a tisztelt olvasó ha ellátogat a csgeza.ituner.com webcímre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. További jó makettezést kívánok.
1941 októberében a Borgward Gépkocsi- és Motorgyár megrendelést kap a III. Birodalom Hadügyminisztériumától speciális, páncélozott járművek előállítására. A megrendelést megelőző kísérletek során olyan járművet igyekeztek kifejleszteni, amely segítségével emberélet kockáztatása nélkül, akár távvezérléssel is, aknamezőket nyithatnak meg illetve robbanóanyag elhelyezésével, majd ennek berobbantásával bunkereket, épületeket semmisíthetnek meg. Így születik meg a B IV Sdkfz. 301 és kistestvére a Goliath Sdkfz. 302. A B IV alig több mint 3,5 méter hosszú, 1,8 méter széles és 1,19 méter magas. Szűk utcákon, sík terepen való mozgásra tervezték. Az egyréteges páncélzatba bújtatott, 3,6 tonnás járművet egy 6 hengeres, vízhűtéses motor hajtja. Belsejében egyetlen katona foglalhat helyet. A vezető ülése mögött a kor legkényesebb és legértékesebb szerkezete rejtőzik. Egy rádióvezérlésű távirányító szerkezet. A vezérlőpult egy, a célterülettől távolabb állomásozó nagypáncélos belsejében van. A B IV célbajuttatását speciálisan kiképzett személy végzi, rádióhullámok segítségével. A B IV orrészén jókora, robbanótöltetű láda található, ezt a kiválasztott helyen a leoldószerkezet aktiválásával lecsúsztatták a slég orr-részről majd a jármű visszavonult. Ezt követően a robbanótöltet felrobban, lerombolva a kiszemelt akadályt.
2004 tavaszán belekezdtem az építésbe. Munkámat a világhálóról beszerzett eredeti fényképek, leírások segítették. Különösen a jármű belsejét feltáró fotókat keresetem. Hetekbe telt amíg használható anyagot szereztem. Például ezeket a fényképeket.
Feljavítókhoz nem férhettem hozzá ezért mindent kézimunkával készítettem el. Első lépésként a robbanótöltetet tartalmazó fémládát építettem meg. A láda megerősített sarkait, a gyújtószerkezet aknaablakát, apró, horogakasztó füleket képeztem ki vékony rézlemezből. A nitszegeket vékony forrasztóónból formáztam. A karoszéria összeragasztása után (valóban szépen illeszkedett) a köpenylemezekbe bevágásokat eszközöltem, ezeket peremesre véstem és a kialakult vállra ismét vékony rézlemezt rögzítettem. Száradás után a felületeket gitteltem és egybecsíszoltam. Ezeket a részeket később kedvem szerint meggyűrhettem. A festés alatt már nem látszik az anyagok közötti különbség.
Következő munkafázisban a hiányzó (csak nyomvonalában jelzett) oldalajtót építettem meg, működő zárszerkezettel, ugyanakkor a jármű vezetőjét védő páncéllemezeket is elkészítettem valamint a motorház két fedelét. Minden szerkezeti elem mozgatható, zárható. A sarkakat rézlemezből alakítottam ki, a forgórészeket műszerészfogóval sajtoltam egy 0,5 mm-es drótszál köré. A csavarok, szegecsek nyomát egy tompára köszörült gombostűvel ütöttem az anyagba. A motorház fedelének apró zárszerkezetét az eredeti műanyag alakatrész felhasználásával alakítottam ki. A motorház hátsó szellőzőnyílását szintén rézlemezből kiszabott lappantyúkkal zártam le. Az apró sarkakon elforduló zárólemezek később, egy tű segítségével, a kívánt szögbe állíthatók.
A kipufogó műanyag dobja egy elpusztult hernyóra hasonlított. Próbáltam feléleszgetni, de kevés sikerrel. Így aztán egyetlen, apró darabját, a csőszájat felhasználva új kipufogódobot építettem. A rézlemezt előre kifúrtam majd egy megfelelő átmérőjű fúró köré csavartam. A varratot forrasztópákával hevítettem és ónnal futtattam be. A kipufogódob tartópántjait is kiszabtam és formára hajlítottam. A terv szerint a jobb oldali pánt csavarja és a pánt felső fele elveszett ezért ezt dróttal pótoltam. A egyik köpenylemezre ponyvarögzítők, szerszámosládika és egy acél vontatósodrony került. Ezeket szintén rézlemezből alakítottam ki, néhány drótszálból hajlított karikával és fogyantyúval kiegészítve.
A járművet eleve úgy terveztem, hogy a hadi fényszóró, a hátsó jelzőlámpa valamint a műszerfal világítása működőképes legyen. Az összeszerelt, nagyrészt fém alaktrészből álló lámpákat hajszáldróttal huzaloztam és a jármű belsejében egy közös osztópontra csatoltam.
A lánctalp elkészítése igen sok időbe telt. Egy láncszem két darabból állt, a fém láncszemtestből és a gumipárna tartólemezéből. A láncszemeket egyenként, egymásba akasztva kellett összeragasztani, közben folyamatosan ügyelve, hogy a szuperfolyékony ragasztóanyag véletlenül se kerüljön a csuklópontok közelébe. Valami négyszáz darabot vettem egyenként kézbe. Ragasztás után az egyes láncszemtestek talprészének bemélyedését átfúrtam, az eredeti lánctalppal való még teljesebb hasonlóság érdekében, majd a kész lánctalpakat fémszínnel alapoztam.
Ez után nekiláttam a jármű belsejének megépítéséhez. Az írás elején látható fényképekre támaszkodva képzeltem el és építettem meg a teljes motortestet, kapcsolószekrényt, generátort, gyújtáselosztót, akkumulátort, hűtőventilátort és radiátort. Elsőként az önhordó karoszéria belső vázelemeit, a futókerekek torziós tengelyrugóit ragasztottam fel a fenéklemezre. Főleg vastag forrasztóónt és nyomdai offszetlemezt használtam fel a különböző részelemek kidolgozásához. A forrasztóón kiválóan alakítható, szikével könnyen méretre vágható és könnyen fúrható. A fémhatás garantált, a darabokat utólag lapítani, karcolni is lehet. A hűtőventilátor offszetlemezből és apró elektronikai alakatrészből készült, a radiátor egy pentóda belsejében fellelhető értékes, apró és finom kidolgozású fémlemezből. Ebbe harmonikásra hajlított alufóliát dugtam, hogy a kívánt hatást elérjem. A radiátort csatlakoztató gumitömlőkre csavaros szorítógyűrűket készítettem.
A műszerfal az eredeti fényképe után készült. Először egy offszetlemezből kivágtam a megfigyelt formát majd kifúrtam, kireszeltem a műszerek helyét. A lyukakat elkalapált, hajlított drótszállal peremeztem. A műszerlapokat egy nyomtatón, az elérhető legnagyobb felbontásban kinyomtattam majd egy műanyag fóliával borítottam. Ezt a szendvicset a fémlemez hátára ragasztottam. Bekötöttem a világítást és a szerelőműhelyt (a szobámat) elsötétítve ki is próbáltam.
A hathengeres motor, a már előbb említett pentóda további belső részeiből készült. A régi elektroncsövek belseje ha másnak nem is de makettezőknek valóságos aranybánya lehet. Leheletvékony, stancolt lemezkék sokasága található bennük, nem ritka a ponthegesztett, nagyobb fémcső, profilelem sem. Éppen egy ilyen szolgál motortest gyanánt. A motor persze fantázia szüleménye, más járművek motrait tanulmányozva próbáltam egy hasonlót kialakítani. Kipufogócső torkot, karburátort szerkesztettem, aztán gyertyakábeleket, kapcsolószekrényt fabrikáltam. Alátétektől régi floppylemez meghajtó alakatrészekig minden fellelhető lomot beépítettem. Nem hiányoznak apró elektronikai alkatrészek sem. A gyújtáselosztó például egy dióda, a generátor kapcsolódoboza egy felületszerelt tranzisztor. Az akkumulátor szinte minden nagyobb átalakítás nélkül, szintén egy elektroncső belsejéből került ki. A motor az alvázon hosszanti irányban volt elhelyezve. Erre utal az írás elején bemutatott fénykép is amely felülről mutatja a motorteret.
A szabadon futó kerekeknek hiányzott a külső pereme. Nem tudtam volna pontosan megfesteni az őket borító gumiköpenyt, így kénytelen voltam hajszáldrótból hajlított peremekkel pótolni a hiányt.
Mindezek után sárga alapozóval lefújtam a járgányt és kezdetét vette a festés. A sárga alapra sorra kerültek fel az álcaszínek. A tengerzöld után a barna maszkot tettem fel és átfújtam az egész felületet. Egyszerű, közönséges papírból kialakított sablont használ-tam, alacsony nyomáson (1,5 bar), a festéket óvatosan adagolva, fújtam fel a véletlenszerűen kialakított mintákat. Amikor ezzel megvoltam és a festés közben meggyötört részleteket kijavítottam elkezdtem a jármű teljes felületének koptatását. Több réteg híg, szürkészöld festékréteget hordtam fel, hogy az álcaszínek kontrasztját letompítsam. A megfelelő részeken rozsdafoltokat imitáltam majd szárazecseteltem a karoszéria éleit, a hegesztési varratokat, fényszórót, műszerfalat. Elkészítettem és felragasztottam a műszerfal mögé a fa kormányszarvakat. A járműnek érdekes, biciklikormányra emlékeztető, fanyelü kormányszarvai voltak. Végül felragasztottam az időközben előkészített külső alkatrészeket is, a pótkereket, vizeskannát, pót lánctalpdarabot, szerszámosládikát és vontatósodronyt. Mindent előre koptattam és szárazecseteltem.
A járművet a diorámába helyezés előtt bemutattam az otthoni "Atószalonban" ahol mindenki kedvére megnézhette a harcias csörömpöst. 2005 márciusa: a Borgward IV Ausf. B elkészült és harcba szállt egy köréje épített diorámában. Ennek megépítéséről egy következő részben lesz szó.
A jármű építéséről és építőjéről több részletet is megtudhat a tisztelt olvasó ha ellátogat a csgeza.ituner.com webcímre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. További jó makettezést kívánok.
|
|
Borgward IV Ausführung B (01)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (02)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (03)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (04)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (05)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (06)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (07)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (08)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (09)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (10)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (11)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (12)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (13)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (14)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (15)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (16)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (17)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (18)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (19)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (20)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (21)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (22)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (23)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (24)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (25)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (26)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (27)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (28)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (29)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (30)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (31)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (32)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (33)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (34)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (35)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (36)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (37)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (38)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (39)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (40)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (41)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (42)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (43)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (44)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (45)
|
|
|
Borgward IV Ausführung B (46)
|
2008.03.09.
Utolsó módosítás: 2008.06.07.
Utolsó módosítás: 2008.06.07.