Borovkov-Florov D
1:72, Unicraft
Pintér György - Múzeumi krimik
A Borovkov-Frolov tervezőpárosnak több, a hagyományos elrendezéstől eltérő gépe is volt, hol a tervezőasztalon, hol eljutott egészen a kifutópályáig is. Sőt volt, igaz klasszikusabb elrendezésű, amelyiket harcba is vetették. Borovkov és Frolov több harci géppel örvendeztette meg a Vörös Légierőt. Nos, mai témánk az egyik, ami szép is volt, talán jó is, de végül nem került a harctérre.
Nos, folytatom az önkínzást. Az Unicraft oldalán találtam néhány, számomra érdekesnek tűnő cuccot. Ezek közül a legérdekesebb egy csaknem kéttörzsű, de mindenképpen kéttestű, tolólégcsavaros gép volt, ami az egyszerű "D" elnevezést kapta. Első ránézésre nem több. Hasonló elrendezésű gép repült a svéd és a holland légierőben is. Bizonyos tekintetben a magyar RMI-8-on is vannak hasonló elrendezések, de ez csak a látszat.
Több volt ezeknél, ha az öszvérmegoldású hajtóművét nézzük. Aztán alaposabb szemrevételezés jelezte, hogy itt valami több van, hiszen a két "törzs", vagy "gém" szerepe kettős. Nemcsak tart, de a torlósugárhajtóművet is tartalmazza. A már más típusoknál megismert öszvérmegoldású repülőgép meghajtása a hagyományos belsőégésű M-71-es motor és két Merkulov-féle DM-12 tolósugárhajtómű (ramjet) összeházasításából jött (volna) létre. Ez a számítások szerint 837 km/ó sebesség elérésére tette volna képessé a gépet, ami a tervezés (1940-41) időszakában messze több volt, mint egy "normál" vadászgép sebessége. A szélcsatornában működött a dolog. Ehhez járul még néhány előremutató megoldás is, mint a megnyújtott orr-rész és az enyhén nyilazott belépőélű szárnyak.
A fegyverzete sem kispiskóta. Két darab 23 és két 20 mm-es géppuska/gépágyú alkotta volna az ütőerőt. Gondoltak arra a szinte lehetetlen esetre is, hogy a pilótának el kell hagynia gépet. Ehhez egy lefelé működő kivetőrendszert terveztek, elkerülendő, hogy a pilóta túl közel kerüljön a légcsavar nem túl baráti társaságához.
A gép épült, épülgetett, amikor közbejött a VOV. Nem WOW! VOV, azaz a Velikaja Otyécsesztvennaja Vojna, vagyis a Nagy Honvédő Háború. Ez, mint tudjuk, átírt minden fontossági sorrendet. A "Mindent a frontnak, mindent a győzelemért!" jelmondata jegyében az eddig már gyártott fegyverzet került előtérbe, még ha elavult volt is.
Maga a makett nem mai darab, éppen negyedszázados. Persze műgyanta. Az apróbb alkatrészeket tartalmazó két keret mellé kapjuk a törzs(ek), a hajtómű és a szárny darabjait. Az egyetlen átlátszó alkatrész húzott darab. Hogy a műgyanta milyen minőségű, az majd kiderül, ha megkapom a készletet.
Ha pedig egyszer majd elkészül, találtam a neten egy érdekes sárga-piros(vörös?) festést. Azt hiszem olyan lesz.
Érdekesség: a postai nyomkövetés szerint Igor barátom feladta a csomagot, amit Kijevből a rigai repülőtérre irányítottak. Vajon ennek van köze a háborúhoz?
A makettet 37 alkatrészből álmodta meg a gyártó. A műgyanta nem rosszabb, mint a többi, ugyanebből a forrásból származó makett. Persze itt egy kiadós takarítással kell kezdeni. Az öntés megfolyásait, műgyanta hártyákat, felületekre csöppent darabkákat le kell tisztítani. Miután ez a szerkezet eredetileg egy torlósugárhajtóműves dolog volt, a két tömör, rúd alakú alkatrészt, amire ráöntötték az oldalkormányokat is, kifúrtam, majd egy kis kézi szerszámmal megtágítottam. Így talán jobb, élethűbb formát mutat. A fő alkatrészekről levagdostam a vaskos öntőcsonkokat és megcsiszoltam őket. Itt azonban nem elég ez. Lévén, hogy nem egy faszerkezetes, vászonborítású gépről van szó, hanem fémből készültről, "ki kell simítanom" a felületeket. Na, ehhez rendeltem egy kiegyenlítő anyagot. Kritikus lesz még a háromágú légcsavar összerakása. Valamilyen rejtélyes ok miatt a motor borítását és a légcsavar kúpját két példányban kaptam.
Úgy terveztem, hogy az egész szerkezetet megerősítem egy dróthálózattal, ami stabilabban összetartja a kéttörzsű gépet, mintha csak a pillanatragasztóval megkent felületek volnának. Az orrszekció összeállításakor gyanakodtam, hogy bár a nagyon szegényes rajz nem jelzi, de az üresen hagyott orrkúpba nem árt némi súlyt elhelyezni, hiszen a gép orrkerekes. Így kínos lenne, ha fenékre ülne. Vannak kétségeim az orrkereket tartó (azzal egybeöntött) futó tartósságát illetően. Majd meglátjuk! Hogy aztán valóban az orrán áll-e majd a gép, az nagy kérdés.
Közben gondjaim támadtak a szárnyak alakjával, pontosabban azzal, hogy a két hajtóművet tartalmazó alkatrésztől kifelé a szárnyak szöget zárnak be az eddigi síkhoz képest. Hogy mekkorát, azt a gyártó rábízta az építőkre. Nincs rá fokban kifejezett adat, mint ahogy az orr súlyozásához sincs kiírva a gramm-mennyiség. Így viszont jókora mennyiségű tömítőanyagra van szükség.
A duplakerekű főfutók kialakítására komoly energiát kellett fordítanom. Ha csak annyit mondok, hogy a kerekek leginkább valamiféle elcseszett palacsintára hasonlítottak, ráadásul elcsúszott öntéssel, aminek következtében éles peremek képződtek a kerék futófelületén, akkor érezhető a kihívás.
Közben lefújtam az egész gépet sárgára. Utána a továbbiakban pirosnak szánt részt kihagyva beborítottam az egészet maszkolóanyaggal. Utána következett a piros. A húzott kabintető szépen illeszkedett a helyére. A ragasztáshoz faragasztót használtam, hogy kivédjem a pillanatragasztó ködölését. Ez a ragasztó teljesen víztisztára szárad.
Felragasztva a futóműveket, bejött, amitől tartottam. Messze nem volt elég az orr-részbe elhelyezett súly, így egy átlátszó öntőkeretdarabbal kell "megmankóznom" a makettet.
Felraktam a légcsavart és az ő kúpját is.
Nos, folytatom az önkínzást. Az Unicraft oldalán találtam néhány, számomra érdekesnek tűnő cuccot. Ezek közül a legérdekesebb egy csaknem kéttörzsű, de mindenképpen kéttestű, tolólégcsavaros gép volt, ami az egyszerű "D" elnevezést kapta. Első ránézésre nem több. Hasonló elrendezésű gép repült a svéd és a holland légierőben is. Bizonyos tekintetben a magyar RMI-8-on is vannak hasonló elrendezések, de ez csak a látszat.
Dobozkép
Borovkov-Florov D
1:72 Unicraft
1:72 Unicraft
Több volt ezeknél, ha az öszvérmegoldású hajtóművét nézzük. Aztán alaposabb szemrevételezés jelezte, hogy itt valami több van, hiszen a két "törzs", vagy "gém" szerepe kettős. Nemcsak tart, de a torlósugárhajtóművet is tartalmazza. A már más típusoknál megismert öszvérmegoldású repülőgép meghajtása a hagyományos belsőégésű M-71-es motor és két Merkulov-féle DM-12 tolósugárhajtómű (ramjet) összeházasításából jött (volna) létre. Ez a számítások szerint 837 km/ó sebesség elérésére tette volna képessé a gépet, ami a tervezés (1940-41) időszakában messze több volt, mint egy "normál" vadászgép sebessége. A szélcsatornában működött a dolog. Ehhez járul még néhány előremutató megoldás is, mint a megnyújtott orr-rész és az enyhén nyilazott belépőélű szárnyak.
A fegyverzete sem kispiskóta. Két darab 23 és két 20 mm-es géppuska/gépágyú alkotta volna az ütőerőt. Gondoltak arra a szinte lehetetlen esetre is, hogy a pilótának el kell hagynia gépet. Ehhez egy lefelé működő kivetőrendszert terveztek, elkerülendő, hogy a pilóta túl közel kerüljön a légcsavar nem túl baráti társaságához.
A gép épült, épülgetett, amikor közbejött a VOV. Nem WOW! VOV, azaz a Velikaja Otyécsesztvennaja Vojna, vagyis a Nagy Honvédő Háború. Ez, mint tudjuk, átírt minden fontossági sorrendet. A "Mindent a frontnak, mindent a győzelemért!" jelmondata jegyében az eddig már gyártott fegyverzet került előtérbe, még ha elavult volt is.
A doboz tartalma
A matrica extra szolgáltatás, más makettek készleteiből.
Maga a makett nem mai darab, éppen negyedszázados. Persze műgyanta. Az apróbb alkatrészeket tartalmazó két keret mellé kapjuk a törzs(ek), a hajtómű és a szárny darabjait. Az egyetlen átlátszó alkatrész húzott darab. Hogy a műgyanta milyen minőségű, az majd kiderül, ha megkapom a készletet.
Ha pedig egyszer majd elkészül, találtam a neten egy érdekes sárga-piros(vörös?) festést. Azt hiszem olyan lesz.
Érdekesség: a postai nyomkövetés szerint Igor barátom feladta a csomagot, amit Kijevből a rigai repülőtérre irányítottak. Vajon ennek van köze a háborúhoz?
A makettet 37 alkatrészből álmodta meg a gyártó. A műgyanta nem rosszabb, mint a többi, ugyanebből a forrásból származó makett. Persze itt egy kiadós takarítással kell kezdeni. Az öntés megfolyásait, műgyanta hártyákat, felületekre csöppent darabkákat le kell tisztítani. Miután ez a szerkezet eredetileg egy torlósugárhajtóműves dolog volt, a két tömör, rúd alakú alkatrészt, amire ráöntötték az oldalkormányokat is, kifúrtam, majd egy kis kézi szerszámmal megtágítottam. Így talán jobb, élethűbb formát mutat. A fő alkatrészekről levagdostam a vaskos öntőcsonkokat és megcsiszoltam őket. Itt azonban nem elég ez. Lévén, hogy nem egy faszerkezetes, vászonborítású gépről van szó, hanem fémből készültről, "ki kell simítanom" a felületeket. Na, ehhez rendeltem egy kiegyenlítő anyagot. Kritikus lesz még a háromágú légcsavar összerakása. Valamilyen rejtélyes ok miatt a motor borítását és a légcsavar kúpját két példányban kaptam.
Úgy terveztem, hogy az egész szerkezetet megerősítem egy dróthálózattal, ami stabilabban összetartja a kéttörzsű gépet, mintha csak a pillanatragasztóval megkent felületek volnának. Az orrszekció összeállításakor gyanakodtam, hogy bár a nagyon szegényes rajz nem jelzi, de az üresen hagyott orrkúpba nem árt némi súlyt elhelyezni, hiszen a gép orrkerekes. Így kínos lenne, ha fenékre ülne. Vannak kétségeim az orrkereket tartó (azzal egybeöntött) futó tartósságát illetően. Majd meglátjuk! Hogy aztán valóban az orrán áll-e majd a gép, az nagy kérdés.
Közben gondjaim támadtak a szárnyak alakjával, pontosabban azzal, hogy a két hajtóművet tartalmazó alkatrésztől kifelé a szárnyak szöget zárnak be az eddigi síkhoz képest. Hogy mekkorát, azt a gyártó rábízta az építőkre. Nincs rá fokban kifejezett adat, mint ahogy az orr súlyozásához sincs kiírva a gramm-mennyiség. Így viszont jókora mennyiségű tömítőanyagra van szükség.
A duplakerekű főfutók kialakítására komoly energiát kellett fordítanom. Ha csak annyit mondok, hogy a kerekek leginkább valamiféle elcseszett palacsintára hasonlítottak, ráadásul elcsúszott öntéssel, aminek következtében éles peremek képződtek a kerék futófelületén, akkor érezhető a kihívás.
Ennyi
Közben lefújtam az egész gépet sárgára. Utána a továbbiakban pirosnak szánt részt kihagyva beborítottam az egészet maszkolóanyaggal. Utána következett a piros. A húzott kabintető szépen illeszkedett a helyére. A ragasztáshoz faragasztót használtam, hogy kivédjem a pillanatragasztó ködölését. Ez a ragasztó teljesen víztisztára szárad.
Felragasztva a futóműveket, bejött, amitől tartottam. Messze nem volt elég az orr-részbe elhelyezett súly, így egy átlátszó öntőkeretdarabbal kell "megmankóznom" a makettet.
Felraktam a légcsavart és az ő kúpját is.
|
|
Dobozkép
|
|
|
A doboz tartalma
|
|
|
Összeállítási útmutató
|
|
|
"Félig" összerakva
|
|
|
Alakul a forma
|
|
|
Némi felszínjavítás a hajtóműveknél
|
|
|
Együtt a kabinnal
|
|
|
Együtt a törzs és a szárnyak
|
|
|
Ennyi
|
2025.08.14.