USS Vincennes (CG-49)
1:350, Dragon átépítés
Pintér György - Múzeumi krimik
Az amerikai modern haditengerészet iránti rajongásom és több évtizedes makettezés ellenére is csak két hajóm van megépítve/megőrizve (sok nyugszik viszont az örök hajóbontóban...) Ez a USS Nimitz után a CG-49 USS Vincennes. Így most bemutatnám a másik hajómat.
Véleményem szerint még ha szép számmal is építik egyesek Ticonderoga-osztályú cirkálók apró másait, meglepően kevesen dolgozzák fel teljesen átfogóan a problémákat, pontatlanságokat. Engem ez a vélt, vagy valós űr motívált az építés során, amely a hajó szinte teljes újragyártását vonta maga után.
1/350-ben a témát már 4-5 cég is piacra dobta, ám sajnálatos módon ezek mind egymásnak adogatták szinte ugyanazt az öntőformát, így a változó minőségű dobozgrafika ellenére ugyanazt a lesújtó műanyaghalmazt kapjuk, ami finoman szólva is méltatlan ehhez az igazából szép vonalú hajóhoz!
Az egyetlen kivételt a Flyhawk által tavaly kiadott USS Cowpens jelenti, amely igencsak megkönnyítette volna az életem anno. Gyönyörű, új szerszámozású készlet, benne szinte mindennel, amit egy 21. századi építés megkíván. Hiányosságok itt is vannak persze és utólag azt mondhatom, hogy mégiscsak házilagos építéssel lehet a leginkább meghódolni eme osztály hajói előtt.
Népes osztályról van szó (CG-47 - CG-73), melynek egymástól igencsak eltérő tagjait 5 különböző ún. Baseline-ra osztotta a haditengerészet. Mivel a későbbi egységeken egyre fogyatkozik a felépítmény, viszont szaporodnak a radarkupolák és modernizálódnak a fegyverek, az én ízlésemnek túlságosan is (például a CG-52-estől felfelé a hajók már megkapták a MK-41 VLS-t, nekem viszont kimondottan tetszik a SM-2-esek korábbi Mk-26 rakétaindítója), az hamar kiderült, hogy Baseline II-esnél nem lesz újabb a hajóm, de az első két hajónál (Baseline I) alkalmazott négylábú főárbóc viszont nekem nem jön be. Így a Baseline II három hajójából a Vincennes-re esett a választás, mert erről sikerült kitűnő referencia-képeket beszereznem.
Sajnos a CG-49 szolgálatának szégyenfoltja, hogy még 1988-ban, amikor a Perzsa-öbölben tankhajókat oltalmazott, a feszült helyzetben az iráni légitársaság éppen felszálló 655-ös járatát rácsapást végrehajtó iráni F-14-esként azonosította (??), majd két SM-2-es rakétát indítva a védtelen utasszállítót lelőtte. 290 ember halt meg... (Azóta a USS Gettysburg próbálta kiegyenlíteni a számlát, amikor tavaly lelőtt egy saját Super Hornetet. Azt szerencsére túlélte a személyzet.)
A Dragon készletet vettem meg még több, mint 10 éve. A részletek talán kicsit élesebbek, sorjamentesebbek(?) és a matrica is jobb minőségű. Igazából aztán végül ezek nem számítottak a hatalmas mértékű házilagos építés, vagy az utángyártott alkatrészek beszerzése miatt, de legalább drágább volt és nehezebben beszerezhető, mint a gagyi másolatok, és szebb volt a dobozgrafika...
A két hajótörzs és a fedélzet összeragasztása után az első dolgom volt minden egyes felületi részlet lecsiszolása, ami jó szokásomat aztán átültettem az összes többi vízszintes ÉS függőleges felületre is. Gyakorlatilag egy üres vásznat kaptam, amin kreatívan lehetett alkotni, immár a realitás bevonásával.
Amire NAGYON fontos figyelni, hogy a felépítmény oldalait már most szabjuk igen precízen a hajótörzs szélességéhez. Legalábbis nekem ez kiemelt fontosságú volt, mert a felépítményt teljesen készre építve terveztem felhelyezni, nem sok csiszolásra és tömítésre hagyva később lehetőséget. Ámde így mindenhez hozzáférhettem minden szögből az építés alatt.
Azon túl, hogy a pontosság által vezérelve számomra szinte minden egyes négyzetmilliméter átépítésért kiáltott, kiemelnék pár részletet, amit a legtöbb ezen témájú kész maketten átdolgozatlanul látok, ámde nem bírtam ki, hogy az én projektemnél ezek ne változzanak.
Az építés kezdetekor az egyik legnagyobb kihívás az a hajó orrán található részletek újraalkotása volt, kimondottan a hajótörzs megmagasított része (bulwark) a sok-sok merevítésével. Kész élvezet volt ezekből 40-50-et ugyanolyan méretűre és formájúra sztirolból kivágni. Ehhez sablont kellett építenem, ami biztosította az alkatrészek egyformaságát, ráadásul felgyorsította a darabolást is - aprólékosan figyelve arra, hogy ezek vastagsága változó: a tat fele haladva az utolsó 4 függőleges elem vastagabb és szélesebb.
Fontosnak tartottam, hogy ahol ablakok találhatók a hajón és azokon be/át lehet látni, átlátszóak is legyenek. Ezt eleinte a hídon (hibásan) kékre színezett darabokkal oldottam meg, ám később (helyesen ujraértékelve) sima átlátszóval helyettesítettem, amit agyrém volt beépítés után kicserélni. A híd mögötti kis háromszögű helyiség (Flag Room) már elsőre színezetlen üveget kapott. Itt a falakat átlátszó lapokból építettem meg, majd az ablakokat kimaszkoltam fújás előtt. Ahova még "üveg" került: a hangárajtó (hátulról vizsgált) bal oldalán a nagyméretű, kissé döntött ablak, valamint a leszállófedélzeten található döntött ablakú helyiség (flight recovery room?), ám itt már az üveget zöldre színeztem.
A hangárba sokkolóan kevés energiát fektetett a gyártó, ezt hangos hahotázás után érdemes gyorsan elvinni az Antarktisz legtávolabbi zugába, hogy soha senki ne lássa többet.
A leszállófedélzet köré telepített védőhálók itt is kimélyítésre kerültek a háromdimenziósabb hatás érdekében. De csak rengeteg fotóval való konzultálás és nyírbálás után, ugyanis a fotómaratást nem lehet felhasználni módosítások nélkül, ha az eredetire csak kicsit is hasonlító dolgot szeretnénk elérni.
A makett árbócai (a híd felett is van ugye egy kicsike) hasonlóan játékszerűek, mint a hangár. Ezeket vékony (0,3-0,5 mm-es) sztirolrudakból gyártottam újra, nem kis koncentrációval. A mazochistábbak élvezni fogják a főárbóc középső (az orrhoz közelebbi) függőleges elemének elkészítését, amely négyzet alakú keresztmeszettel indul a fedélzetről felfelé, de az első kereszttartó magasságában már kör keresztmetszetű.
Egy masik időrabló - és így sokak által "átugrott" - ám látványos részlet volt az egész hajó felépítményét behálózó tűzoltórendszer csöveinek megjelenítése. Ezeket megcsonkított fotómaratott korlátokból alakítottam ki. Többször is, mert voltak, amik építés közben letörtek, elgörbültek.
Az egyszerűbb részletek közé tartoztak a különböző tűzoltócsapok (pirosak), a főárbóc előtti két vízágyú, valamint a felépítmény mindkét oldalán a lefolyócsövek tömegének elkészítése, és ezek sokat dobnak az összhatáson! Még egy ugyanennyire egyszerűen megoldható részlet az eltérő fedélzeteken ideiglenesen felszerelhető daruk (a "kampósbotok"). Van jó pár belőlük szanaszét, de szerencsére helyük hajónként nem változik számottevően. Legtöbbjük tárolt állapotban található.
Szokásomhoz híven még mindig a Humbrol/Revell festékeiből próbálom kisajtolni a maximumot. Hogy még durvább legyen: igen, a jó kis olajfestékek XVI. Lajos idejéből. Én már nem fogok újabb festékek tesztelésébe, maradok ennél, minden előnyével, hátrányával együtt. Már túlságosan megszoktam. A függőleges felületek 128-as színűek, a vízszintes sötétszürkéket kevergettem, a leszállófedélzetnél még sötétebbre.
A koszolást igyekeztem kordában tartani, hiszen mégsem egy évek óta zátonyra futott példányról van szó. Lehet őket azért leamortizált stádiumban is látni, de a '90-es évek elején a Vincennes nem ilyen állapotban volt.
A megfelelő matricákat csak több különböző készlettel tudtam megoldani, mindegyikből csak egy pár darab felhasználásával. Főleg a fegyverzet körüli biztonsági körök összegyűjtögetése volt komplikált. Legtöbbjük a Hawk Graphics terméke, és az egyik lap még teljesen véletlenül a Vincennes címerét is tartalmazta!
Az építés hosszabra nyúlt, mint a Dallas, de ekkora projektet nem bírtam egyszerre kiseggelni, mert idővel egyre csak komplikálódott. 2014-ben kezdtem, majd rengeteg szünet és közbeni repülőépítések után 2022-re sikerült célba érnem.
Meséljenek innentől a képek! Akinek esetleg kérdése van a témával kapcsolatban, szívesen állok rendelkezésre.
Véleményem szerint még ha szép számmal is építik egyesek Ticonderoga-osztályú cirkálók apró másait, meglepően kevesen dolgozzák fel teljesen átfogóan a problémákat, pontatlanságokat. Engem ez a vélt, vagy valós űr motívált az építés során, amely a hajó szinte teljes újragyártását vonta maga után.
1/350-ben a témát már 4-5 cég is piacra dobta, ám sajnálatos módon ezek mind egymásnak adogatták szinte ugyanazt az öntőformát, így a változó minőségű dobozgrafika ellenére ugyanazt a lesújtó műanyaghalmazt kapjuk, ami finoman szólva is méltatlan ehhez az igazából szép vonalú hajóhoz!
Az egyetlen kivételt a Flyhawk által tavaly kiadott USS Cowpens jelenti, amely igencsak megkönnyítette volna az életem anno. Gyönyörű, új szerszámozású készlet, benne szinte mindennel, amit egy 21. századi építés megkíván. Hiányosságok itt is vannak persze és utólag azt mondhatom, hogy mégiscsak házilagos építéssel lehet a leginkább meghódolni eme osztály hajói előtt.
USS Vincennes (CG-49)
forrás: https://www.seaforces.org
Melyik hajó legyen?
Népes osztályról van szó (CG-47 - CG-73), melynek egymástól igencsak eltérő tagjait 5 különböző ún. Baseline-ra osztotta a haditengerészet. Mivel a későbbi egységeken egyre fogyatkozik a felépítmény, viszont szaporodnak a radarkupolák és modernizálódnak a fegyverek, az én ízlésemnek túlságosan is (például a CG-52-estől felfelé a hajók már megkapták a MK-41 VLS-t, nekem viszont kimondottan tetszik a SM-2-esek korábbi Mk-26 rakétaindítója), az hamar kiderült, hogy Baseline II-esnél nem lesz újabb a hajóm, de az első két hajónál (Baseline I) alkalmazott négylábú főárbóc viszont nekem nem jön be. Így a Baseline II három hajójából a Vincennes-re esett a választás, mert erről sikerült kitűnő referencia-képeket beszereznem.
Sajnos a CG-49 szolgálatának szégyenfoltja, hogy még 1988-ban, amikor a Perzsa-öbölben tankhajókat oltalmazott, a feszült helyzetben az iráni légitársaság éppen felszálló 655-ös járatát rácsapást végrehajtó iráni F-14-esként azonosította (??), majd két SM-2-es rakétát indítva a védtelen utasszállítót lelőtte. 290 ember halt meg... (Azóta a USS Gettysburg próbálta kiegyenlíteni a számlát, amikor tavaly lelőtt egy saját Super Hornetet. Azt szerencsére túlélte a személyzet.)
A Dragon készletet vettem meg még több, mint 10 éve. A részletek talán kicsit élesebbek, sorjamentesebbek(?) és a matrica is jobb minőségű. Igazából aztán végül ezek nem számítottak a hatalmas mértékű házilagos építés, vagy az utángyártott alkatrészek beszerzése miatt, de legalább drágább volt és nehezebben beszerezhető, mint a gagyi másolatok, és szebb volt a dobozgrafika...
Ilyen volt, ilyen lett
A hozzávalók
- White Ensign Models (WEM) idevágó fotómaratása
- Rengeteg extra korlát, létra és lépcső, lehetőleg WEM
- Matricák (Resin Shipyard/Gold Medal Models)
- Veteran Models fegyverzet, kommunikációs eszközök és SH-60B helikopterek
- North Star figurák
- Ismét óriási hálával tartozom Greg barátomnak és a Shapeways-nek a "custom" alkatrészek 3D-s nyomtatásáért (hajóharang, ködkürt, a kötélzetet rögzítő bóják, a felépítménymenti világítás lámpabúrái, különböző tároló szekrények, az Mk.26 mentőcsónak, a mentőcsónakok darui, nitrogénpalackok a tárolóikkal...)
- Warship Pictorial-Ticonderoga Class - nem létfontosságú, ám nekem nagyon sok kérdést megválaszolt ez a kis füzet a rengeteg jó minőségű fotójával
Kezdődik az építés, azaz a bontás
A két hajótörzs és a fedélzet összeragasztása után az első dolgom volt minden egyes felületi részlet lecsiszolása, ami jó szokásomat aztán átültettem az összes többi vízszintes ÉS függőleges felületre is. Gyakorlatilag egy üres vásznat kaptam, amin kreatívan lehetett alkotni, immár a realitás bevonásával.
Amire NAGYON fontos figyelni, hogy a felépítmény oldalait már most szabjuk igen precízen a hajótörzs szélességéhez. Legalábbis nekem ez kiemelt fontosságú volt, mert a felépítményt teljesen készre építve terveztem felhelyezni, nem sok csiszolásra és tömítésre hagyva később lehetőséget. Ámde így mindenhez hozzáférhettem minden szögből az építés alatt.
Azon túl, hogy a pontosság által vezérelve számomra szinte minden egyes négyzetmilliméter átépítésért kiáltott, kiemelnék pár részletet, amit a legtöbb ezen témájú kész maketten átdolgozatlanul látok, ámde nem bírtam ki, hogy az én projektemnél ezek ne változzanak.
A bulwark merevítéseit sablon segítségével sokszorosítottam
Az építés kezdetekor az egyik legnagyobb kihívás az a hajó orrán található részletek újraalkotása volt, kimondottan a hajótörzs megmagasított része (bulwark) a sok-sok merevítésével. Kész élvezet volt ezekből 40-50-et ugyanolyan méretűre és formájúra sztirolból kivágni. Ehhez sablont kellett építenem, ami biztosította az alkatrészek egyformaságát, ráadásul felgyorsította a darabolást is - aprólékosan figyelve arra, hogy ezek vastagsága változó: a tat fele haladva az utolsó 4 függőleges elem vastagabb és szélesebb.
Fontosnak tartottam, hogy ahol ablakok találhatók a hajón és azokon be/át lehet látni, átlátszóak is legyenek. Ezt eleinte a hídon (hibásan) kékre színezett darabokkal oldottam meg, ám később (helyesen ujraértékelve) sima átlátszóval helyettesítettem, amit agyrém volt beépítés után kicserélni. A híd mögötti kis háromszögű helyiség (Flag Room) már elsőre színezetlen üveget kapott. Itt a falakat átlátszó lapokból építettem meg, majd az ablakokat kimaszkoltam fújás előtt. Ahova még "üveg" került: a hangárajtó (hátulról vizsgált) bal oldalán a nagyméretű, kissé döntött ablak, valamint a leszállófedélzeten található döntött ablakú helyiség (flight recovery room?), ám itt már az üveget zöldre színeztem.
A hangárba sokkolóan kevés energiát fektetett a gyártó, ezt hangos hahotázás után érdemes gyorsan elvinni az Antarktisz legtávolabbi zugába, hogy soha senki ne lássa többet.
A leszállófedélzet köré telepített védőhálók itt is kimélyítésre kerültek a háromdimenziósabb hatás érdekében. De csak rengeteg fotóval való konzultálás és nyírbálás után, ugyanis a fotómaratást nem lehet felhasználni módosítások nélkül, ha az eredetire csak kicsit is hasonlító dolgot szeretnénk elérni.
A makett árbócai (a híd felett is van ugye egy kicsike) hasonlóan játékszerűek, mint a hangár. Ezeket vékony (0,3-0,5 mm-es) sztirolrudakból gyártottam újra, nem kis koncentrációval. A mazochistábbak élvezni fogják a főárbóc középső (az orrhoz közelebbi) függőleges elemének elkészítését, amely négyzet alakú keresztmeszettel indul a fedélzetről felfelé, de az első kereszttartó magasságában már kör keresztmetszetű.
Egy masik időrabló - és így sokak által "átugrott" - ám látványos részlet volt az egész hajó felépítményét behálózó tűzoltórendszer csöveinek megjelenítése. Ezeket megcsonkított fotómaratott korlátokból alakítottam ki. Többször is, mert voltak, amik építés közben letörtek, elgörbültek.
Az egyszerűbb részletek közé tartoztak a különböző tűzoltócsapok (pirosak), a főárbóc előtti két vízágyú, valamint a felépítmény mindkét oldalán a lefolyócsövek tömegének elkészítése, és ezek sokat dobnak az összhatáson! Még egy ugyanennyire egyszerűen megoldható részlet az eltérő fedélzeteken ideiglenesen felszerelhető daruk (a "kampósbotok"). Van jó pár belőlük szanaszét, de szerencsére helyük hajónként nem változik számottevően. Legtöbbjük tárolt állapotban található.
Festés, matricák
Szokásomhoz híven még mindig a Humbrol/Revell festékeiből próbálom kisajtolni a maximumot. Hogy még durvább legyen: igen, a jó kis olajfestékek XVI. Lajos idejéből. Én már nem fogok újabb festékek tesztelésébe, maradok ennél, minden előnyével, hátrányával együtt. Már túlságosan megszoktam. A függőleges felületek 128-as színűek, a vízszintes sötétszürkéket kevergettem, a leszállófedélzetnél még sötétebbre.
A koszolást igyekeztem kordában tartani, hiszen mégsem egy évek óta zátonyra futott példányról van szó. Lehet őket azért leamortizált stádiumban is látni, de a '90-es évek elején a Vincennes nem ilyen állapotban volt.
A megfelelő matricákat csak több különböző készlettel tudtam megoldani, mindegyikből csak egy pár darab felhasználásával. Főleg a fegyverzet körüli biztonsági körök összegyűjtögetése volt komplikált. Legtöbbjük a Hawk Graphics terméke, és az egyik lap még teljesen véletlenül a Vincennes címerét is tartalmazta!
Az építés hosszabra nyúlt, mint a Dallas, de ekkora projektet nem bírtam egyszerre kiseggelni, mert idővel egyre csak komplikálódott. 2014-ben kezdtem, majd rengeteg szünet és közbeni repülőépítések után 2022-re sikerült célba érnem.
Meséljenek innentől a képek! Akinek esetleg kérdése van a témával kapcsolatban, szívesen állok rendelkezésre.
|
|
|
|
|
|
|
|
A kínaiak szerint így néz ki a felépítény bal oldala...
|
|
|
Igen nagyratörő kezdetek - szinte minden le lett gyalulva
|
|
|
A sztirolból készült fehér részeknél térnek el a valós egységek
|
|
|
Szép lassan megjelennek a részletek
|
|
|
|
|
|
A híd, amiből semmi sem látszik majd
|
|
|
Az ablakokat később színezetlenre cseréltem
|
|
|
Kínai hangár - jó a humoruk
|
|
|
Új hangár
|
|
|
A festés előtti hangár
|
|
|
Eredeti orr-részlet... gyalut kapott ez is
|
|
|
A bulwark merevítéseit sablon segítségével sokszorosítottam
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A főárbóc szerény kezdetei
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A leszállófedélzet újrakarcolása
|
|
|
Megjelenítve a rögzítési pontok is
|
|
|
|
|
|
Pár apró eltérés a kínai és a hazai alkatrész között, például átlátszó ablakok
|
|
|
|
|
|
Sajnos a kosarat a USS Wasp fotómaratás készletéből kellett kölcsönvennem
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Felépítmény hozzácsiszolva a törzshöz
|
|
|
Még sok koszolás hiányzik
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egymás mellett a dobozos és a házilagos építés
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ilyen volt, ilyen lett
|
|
|
|
|
|
|
|
|
USS Vincennes (CG-49)
|
2025.10.20.