Pintér György - Múzeumi krimik
A MiG-21-es típust azthiszem senkinek sem kell bemutatnom, de talán még a magyar légierő Cápetijét sem, amiről a cikk szólni fog.
A makettről
Az Academy makett dobozán nagy betűs MF feliratot találunk. Azonban a dobozbontás után a törzsgerincet, illetve a függőleges vezérsíkot megtekintve egyértelművé válik hogy egy bisz típusváltozat lapul a dobozban. Ez kinek öröm, kinek bánat, nekem mindenképp az előbbi volt, mivel Cápeti is bisz volt. Az alkatrészek egyébként elég szépek, részletgazdagok. Ez alól kivétel a kabin, ami borzalmas, illetve a futóműaknák, amik ’kissé” üresek. A kabinablak egyébként kitűnően szép tiszta, nem karcos. A gyári matricaívben egy szovjet, egy indiai, és egy magyar(!) géphez találunk matricát. Ez a gép a 9510-es oldalszámú MF.
Az építés
A makettet 2004 karácsonyára kaptam a HAD Cápeti matricájával. Eredetileg úgy terveztem, hogy az 1993-ban Fairfordot is megjárt Hungarian Sky Hussars köteléket építem meg, Cápeti lett volna az első gép a kötelékből. Azonban erről a tervemről mára már letettem különböző problémák miatt.
A makett kalandos építését rögtön karácsony első napján, dec. 25-én el is kezdtem a gyári kabinnal. Ezt el is készítettem, de végül nem volt szívem Cápetibe építeni, túl egyszerűnek találtam. (A katapultülés talán a legviccesebb rész.)
Így elkezdtem neten keresni, hogy milyen kabin feljavítókat lehet kapni a maketthez. Gyorsan rá is találtam a magyar gyártmányú FM Detail Sets MiG-21 MF/bisz kabinra. A forgalmazó üzletet is sikerült megtalálni, fel is hívtam őket, hogy lehet-e kapni. Azt mondták a telefonba, hogy "jövő héten lesz". Na ezt 3 hónapig meghallgattam minden héten…. Aztán jött a szolnoki makettkiállítás, ahol találkoztam a feljavítószet gyártójával. Sajnos nála nem volt ilyen, de azt mondta hogy menjek el április első szombatján a Repülés Baráti Köre rendezvényre, fog hozni egyet. Nahát én el is mentem, de sajna az illető nem is emlékezett rám. Aztán végül eljött a mosonmagyaróvári kiállítás, ahol a börzén két kabint is sikerül beszereznem, egy Black Box-ot és egy FM Detail-t.
Nade most már essen szó a tényleges építésről is.
Természetesen miközben a kabinra vadásztam folytattam a makett építését. Először a hajtóműkiömlőt készítettem el. Nincs túlbonyolítva, de szerintem nem rossz, ezt feljavítás nélkül készítettem el. Elkészülte után a törzs hátsó részt össze is ragasztottam. Utána a törzs első részére helyeztem a hangsúlyt. Lefestettem a mach-kúpot egy általam kikevert szürke színnel, mivel a Cápetinek nem a szokásos zöld mach-kúpja volt. Mivel ekkor még nem volt meg a hőn áhított kabin, ezért a szárnyakat is elővettem. Itt azzal kezdtem hogy a futóműakna bordázatát egy kicsit átalakítottam. Minden második merevítőt kioperáltam, ugyanis azok nem kellettek oda. Ezek után beragasztottam a fényszóró üvegeit. A kis áttetsző lámpabúra fölé alumínium fóliát ragasztottam, így sokkal élethűbb lett.
Jónéhány csövet is pótoltam húzott műanyag szálból. A levegőtartályokat fűzűgyöngyből készítettem el. Ezután újra a törzshátsórészt vettem elő, és felragasztottam néhány alkatrészt. Névszerint a középső fegyvertartót, a törzs alján lévő féklapot, melyet csukott állapotban ragasztottam be, az alsó stabilizátort, valamint néhány levegőbeömlőt, illetve a vízszintes vezérsíkokat. Ezekkel az alkatrészekkel nem volt semmi gond, pontosan illeszkedtek a törzshöz. Sajnos 2005-ben egyéb elfoglaltság miatt eddig jutott a 21-es.
Legközelebb 2006 év elején tudtam újra elővenni a makettet, ugyanis ekkor sikerült beszereznem a Model Master 2135 Interior Blue/Green nevű festékét a kabinhoz. Ez a kabin volt életem első feljavító készlete. Nagyon élveztem a festését a szuperrészletes alkatrészeknek. (Az FM kabint használtam fel a maketthez.) Először a kabinteknőt, a műszerfalat, és az oldalpaneleket festettem le az imént említett festékkel.
Miközben ezek száradtak, elkezdtem festeni a katapultülést is. Az ülés külső részeit a Revell 49-es számú szürkéskék festékével festettem le. A fejtámlát Revell 47 sötétszürkével. Az ülés bőr részei pedig bézs színt kaptak. Ezután a műszerfalon és az oldalpaneleken lévő kapcsolókat, kisebb műszereket... stb. szárazecseteléssel festettem le. Végül következhetet a kabin összeállítása, és beragasztása a törzsbe, mivel a mach-kúpot, az orrfutóaknát és a házi készítésű szesztartályt már előző nap beragasztottam a kabinba. A kabin beragasztása nem ment olyan zökkenőmentesen mint a többi alkatrészé,de végül pár próba és egy kis csiszolás után végül jó lett. Mikor ez megtörtént a törzs első felét is összeragasztotam. Következhetett volna a törzs első és hátsó részének az összeragasztása.
Viszont előbb úgy döntöttem, hogy a törzs főfutóműaknáinak feljavításával folytatom a makettet. Először a felső rész hiányzó bordázatát alakítottam ki tejfölös pohárból vágott műanyag csíkokkal. Sajna ez nem lett az igazi, túl vastagra sikerültek. Ma már nem így csinálnám... dehát a hibáiból tanul az ember. :) Ezek után húzott szálak, drótszál, és vékony rézdrót segítségével elkészítettem az itt található csövek, kábelek nagy részét. Néhány kisebb alkatrészt pedig tömítőanyag segítségével "gyurmáztam" ki.
Miután elkészültem a futóműaknákkal következhetett az első és hátsó törzsfél összeragasztása. Sajnos ez kissé "lépcsősre" sikerült. Hallottam róla, hogy vigyázni kell ezzel a munkafolyamattal, de mégis valahogy nem figyeltem kellőképp. Volt mit csiszolni.... Természetesen csiszolás után az eltűnt panelvonalak újrakarcolása, és az újraszegecselés is jöhetett egy kis plusz munka személyében. Egyébként ez után a pont után nyilvánvalóvá válik hogy miért is kályhacső a 21-es beceneve....
Mikor már így összeállt a törzs következhetett a függőleges vezérsík és a törzsgerinc felragasztása. Ezt úgy készítettem el, hogy miután felragasztottam a függőleges vezérsíkot, rögtön raktam fel a gerincet is, így biztosan elkerülhető az, hogy valamelyik alkatrész véletlen elcsúszik. Tehát lefordítva elkerülhető egy jó adag csiszolás. :)
Következő lépésben a már elkészített főfutóaknát lefújtam Revell 55-el, és lefestettem a házilag pótolt alkatrészeket. Ma már egyébként nem a Revell 55-öt használnám, hanem inkább talán a 49-es számú festéküket, vagy annál egy kicsit világosabbat. De akkor még úgy ítéltem meg hogy ez lesz a legjobb választás.
Mikor ez megtörtént felragaszottam a szárnyakat is. Na ekkor már egész jól kezdett kinézni a masina. Itt egyébként elkellett a tömítő, és a csiszolópapír is. Ekkor már csak egy alkatrész volt hátra a festés megkezdése előtt, nevezetesen a GS-23 géppuska. Azonban a lángrejtőt nem ragasztottam rá, a festés könnyítése érdekében.
Végül eljutottam a festéshez. Sok fotó tanulmányozása alapján a Revell 15-ös festéket választottam ki, amit szerintem nagyon sikerült eltalálni. A kabin és a futóműaknák gondos maszkolása után követhezhetett is a művelet. Két rétegben vittem fel a színt, így már szépen mutatott. Száradás után fényes fekete festékkel fújtam le a függőleges vezérsík tetején található panelt, a fegyvertartókat, a gépágyú lángrejtőjét és a kabinüveget.
Következhetett a matricázás. Ezzel akadt némi problémám. Az orrfutóakna áramvonalazó lemezén található felirattal szerettem volna kezdeni a procedúrát, azonban rögtön el is akadtam. A matrica szakadt, legalább vagy 10 darabra, és még ragadni sem akadt. Végül nagy szenvedés árán felraktam, de sajnos a Kiss feliratból iss lett. Egy kis segítségkérés után viszont sikerült sikeresen folytani a munkát. A matricaívet először telibefújtam fényes lakkal. Teljes száradás után kezdődhetett újra a matricázás. Azonban a matrica leáztatása sem a hagyományos vízben áztatás elven történt, hanem egy fültisztító pálcika segítségével benedvesítettem a kivágott matricát, és megvártam míg leázik (kb. fél perc) és úgy helyeztem fel a matricát. Így már sikerült minden matricát sikeresen a helyére illeszteni. Igaz, sajnos az oldalszám alá nem fújtam egy réteg fényes lakkot, így az becsillog. Mentségemre szóljon, hogy akkor még nem is ismertem ezt a trükköt.
Egyébként még a festés előtt, az RSzBN antennák törzshöz illeszkedő részeit elkészítettem, hogy ezeket már a törzzsel, illetve az orr résznél a matricával megegyező festést el tudjam készíteni lakkozás előtt.
Na végülis matricázázás után jöhetett a régóta emlegetett lakkréteg. Ez a lépés adta meg a végső, rendkívűl szép, fényes, csillogó réteget. Én a Revell 1-es fényes lakkját használtam, de természetesen bármit lehet, csak nekem ilyen volt otthon.
Száradás közben a futóműveken pótoltam húzott szálból a fékcsöveket, ezzel is feldobva az egyébként elég sivár futóműszárakat.
A lakk száradása után felragasztottam a futóműszárakat, kabinüvegeket nyitott állapotban (itt elkészítettem a a kabin kitámasztó rúdját is.
Ekkor még néhány házi alkatrész következett. Húzott szálból elkészítettem a "dizájnos" RSzBN antennákat, és egy kis rézlemez darabból a DUASz állásszögadó lapátját.
A gép elején az orr alsó részén található SzRO antennáknál (nyugati típusoknál IFF névre hallgat a rendszer) figyelni kell arra, hogy a 75AP gyártmányú biszeknél ezek a kis antennák szemből nézve a középvonaltól kijjebb, egy kicsit jobbra helyezkednek el az RSzBN antenna miatt.
Az utolsó alkatrészek után végre elkészült a makett, az utolsó alkatrészek június 30-án kerültek fel, július 1-jén pedig már vittem a velencei makettkiállításra, úgyhogy még a festékszag sem tudott kiszellőzni. :)
Nagy hajrá volt a végén, mivel a kiállítás előtt 3 nappal még csak a lakkozásnál tartottam, abban a pár napban reggeltől-estig csak a makettet építettem, de végülis elkészült a makett. Igazából a 2006-os szolnoki kiállításra szerettem volna elkészíteni, mivel ott a kiemelt kategória abban az évben a magyar légierő díszfestésű repülőgépei volt. Sajnos ahhoz képest egy pár hónapot csúszott a makett, de számomra a lényeg hogy nekem nagyon elnyerte a tetszésemet az elkészült kis Cápeti.
Nagy kedvencem lett a makett, az építés közben egészen hozzám nőtt, ilyet sem előtte, sem utána nem tapasztaltam. Sok makettem készült az 1904-es számú MiG-21-es óta, de számomra még mindig Cápeti a sztár...